Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
Alkotás, felelősség, játék Jó lenne folytatni! Beszámoltunk róla: tíz napig fiatal fazekasok, faragók, hímzők, szőtteskészítők és textilfestők birodalma volt a dombori KISZ-tábor, amelyben nem mostanában fordult meg olyan egycsapásra családdá tömörülő közösség, mint ez volt. A fiatal népművészeik országos táborát az idén először hívta életre a KISZ Központi Bizottsága, rábízva a házigazda tisztét Tolna megyére. A táborozás és a Budapesten még ma is nyitva tartó kiállítás befejező akkordja voit annak a népművészeti pályázatnak, amit a KISZ KB a fel- szabadulásunk jubileumi élének tiszteletére hirdetett meg é.s aminek eredményeként tíz fiatal elnyerte a pályázat legjobbjai részére alapított díjat, az Ifjú Népművész címet. A pályázatra beérkezett munkák zsűrizésének időszakában vált ismeretessé, hogy a különféle művészeti ágakban rendszeresein tevékenykedő fiatalok közűi a legmostohább körülmények között azok a fiatalok dolgoznak, akik munkájukkal már most az ígérik, hogy örökébe lépnek az idős népművészeknek. Az alkotótábor megrendezésének gondolatát ez a felismerés magyarázza. Alkotás, felelősség, játékosság ... összebeszélés nélkül ez a hármas istenség uralta a tábor levegőjét tíz napon át. Egy-egy közeli és távoli megyékből jöttek ketten, hármam. Érkézé«; még diákok és már több éve dolgozó fiatalok. Lányok és fiúk, fiatal asszonyok és fiatat családfők. Volt közöttük szobafestő és tanár, cukrász és műszaki rajzoló. Egy valami viszont nagyon közös volt bennük, a tudásvágy. Öreg szövőszék, fiatal mestere A faragók műhelyében egy győri fiú így mondta ezt: — Mi mindannyian annyira egyedül dolgoztunk eddig, hogy ideérkezve azonnal rokonok lettünk. Mit találtak itt a népművészet ifjú művedéi? Már megérkezésük pillanataiban olyan alkotásra ösztönző légkört, amilyet legföljebb álmodtak eddig és olyan mestereket, akik boldog örömmel osztották meg tudásukat a tanítványul kínálkozókkal. Bizse Jánosné pécsi textil- művészt idézem, aki a szövők és textilfestők szekciójának vezetője volt: — Ha nem élek itt tíz napig ezekkei a gyerekekkel, el sem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi szép és figyelemre méltó munkát lehet ösz- szehozni. Nagy kár lenne, ha csak egyszerinek szánták volna az alkotótábor megrendezését. mert hatalmas lehetőségek rejtőznek alig, vagy félig kibontva ezekben a fiatalokban. Frissek az akarásban, fogékonyságban és sem az eszük, sem a kezük nem jár rá a rutinmunkára. — ön tehát megrendezné a tábort jövőre is? — Feltétlenül és ebben a véleményemben nem vagyok egyedül. Kérdezze meg Balassi Gyulát, a faragómű vészét mesterét. Steig Istvánt, aki szintén mestere a fazekas népművészetnek, kérdezzen meg bárkit, akti itt volt és dolgozott a fiatalokkal akárcsak előadóként, vita vezetőként. Mind azt mondják, nemcsak megrendeznék minden nyáron a tábort, hanem idővel bővítenék is a kört. Nyaranta 10—12 napra meghívnám ide a Duna menti népek fiatal népművészeit is. Sokféleképpen ismerjük már egymást, ismerjük meg így is . . . Meggyőződésem, hogy a szekcióvezetők áltat elmondott jövő elkövetkezik. Szükség van rá? Na.gyon nagy szükség. Műhelyről műhelyre járva a fiatalok el panaszolták, hogv magukra utalva kénytelenek dolgozni, mert az idős népművészek — tisztelet a kivételnek! — titokként őrzik a fa, az agyag ég a fonál megmunkálásának évezredes fortélyait Ki, arait tud, jobbára úgy csente el, mint a hajdani, házimunkákra fogott kísina- sok a mesterséget. A népművészetnek még az irodalma is szegényes. Egyszóval. Kevesen vannak olyan szerencsefiak mint a nádudvari ifjú Fazekas István, aki híres fazekas nemzetségben látta meg a napvilágot. Amikor egyik szakmai előadás szemléltető filmjét a Teremt&-t végignézték, Pista boldogan kiáltott föl: — Az ott az édesapám! Amaz meg a bátyám. Apró legényke volt. amikor a film készült. Most fazekas és apja mellett dolgozik egy szövetkezetben. Nagy Jóska, aki irdatlan tüskökből szobrokat farag, szobafestő Várpalotán. Herman János, aki barackma gokból csipkefinomságú mániatúrákat farag, zenetanár, budapesti fiú és Balassagyarmaton tanít. A „már” húszéves Heil Magda négy éve dolgozik a decsi szövetkezetben. BátaszéM kislány, de ragyogóan engedelmeskedik neki a decsi Szabó Lidi 1897-ben készített díszes szövőszéke. Sinfcó Veronika, aki elkészítette a tábor ..alkotmányát”, textilfestő és bedolgozója esv budapesti szövetkezetnek. Ők' a szerencsések, akik a kenyerüket is népművészettel, vagy népi iparművészetiéi keresik. Tizen nyerték el az Ifjú : • Népművész címet a bevezetőben említett pályázaton. Tíz közül hatan vannak itt; a szekszárdi Bíró Annamária, aki a csatári kerámiában dolgozik és hímzőként nyerte el a címet, Baranyai Lászlómé babakészítő balassagyarmati kirakatrendező, a sárospataki Mezei Tamás faragó hétköznapi mesterségére nézve cukrász. Hubai Gyöngyi díszítőhímző foglalkozása: műszaki rajzoló a Diósgyőri Cipőgyárban . Nem valószínű, hogy népi motívumokat rajzol napi nyolc órában! Pozsár Lajos megír; t a szerencsések közé tartozik, mert fazekas és kályhás szakmunkás Kaposvárott, az országosan ismert Tamás mester közelében. Vámosi Ibolya egyetemi hallgató Debrecenben. Ök, hatan voltak a kovász a közel fiélszáz tagot számláló családban. amelyben mindenki a tőle telhető legtöbbet tette meg. Amit — Bizse Jánosné szavait idézve — összehoztak, az Paksra kerül, az Ifjúsági Házba, ahol talán .sikcrü-l egy állandó kiállítást létrehozni és a-minek anyagát évről évre gazdagítani lehet. Persze, nem feltétel nélkül. A hagyományőrző, hagyományokat megújító gazdagodás fő feltétele újra. meg újra műheflyhez juttatni népművészetünk utánpótlását, a fiatal népművészeket. Legalább nyaranta! — li — Lelket adni a fának A nádudvari fiú
