Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-22 / 196. szám

< ♦ : : t t i t Szabó László—Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kur 7. A „Vörös Malom'’ minden alkalmazottja a ja­pán hírszerző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt. Ide látogatott el rendszeresen Yamamotp, a „kis szürke konzulátusi alkalmazott” is... És egy-egy ilyen „Vörös Malom”-beli útja után működésbe lépett a konzulátus különleges sifre- gépje, amely átalakította a bediktált szöveget a naponta változó kulcsra, hogy az éteren áit to­vábbítsa Tokióba, a japán hírszerző szolgálat központjába... Persze ezekről a mozzanatokról az ONI csak jóval később értesült. Most azonban még csak annyit tudott, hogy Yamamoto, az Amerikából évekkel előbb eltűnt sorhajókapitány ismét ame­rikai földre lépett. Ám, arról, hogy hol lakik, merre dolgozik, még semmit se tudtak megálla­pítani. Ennek pedig az volt az oka, hogy Yama­moto egy-egy ilyen kiruccanása után mindig a „Vörös Malom”-ba tért vissza, ott átöltözött, az­tán 'több tucat japán közé vegyülve jött ki az épületből s eltűnt a város forgatagában. Az ONI­nak viszont ekkor még nem volt elég embere ahhoz, hogy egyszerre húsz-huszonöt embert is. kövessen, figyeltessen... Pedig csak így állapít­hatták volna meg, hogy a Yamamoto néven be­mutatkozó férfi mindig a japán konzulátusra tér vissza, s Yamamoto azonos a konzulátuson dol­gozó Kochi ba segédírnokkal. De nézzük, mi történt közben Blake-kel? Sé­tált az u'tcán, sarkában a két némettel, s azon törte a fejét, hogy teremtsen kapcsolatot Stan- leyvel, s hogyan adja tudtára: neki holnapután repülővel San Franciscóba. onnan pedig a Mat- sonia nevű tengerjáróval Honoluluba kell elutaz­nia. De semmi okos nem jutott az 'eszébe. Más­nap délelőtt elment bevásárolni, hogy felkészül­jön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik fehérneműüzletbe, hogy ingeket vásároljon magának. A japánok kint ma­radtak. Egy pillanattal később egy idegen férfi lépett be az üzlet aj'taján, majd Blake mellé állt, mintha válogatna az áruban. Az „izomember” a japánokra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban elillanjon tőlük, s eközben észre sem vettte azt a nyurga fiatalembert, aki az üzletbe . utánajött. Csak akkor csodálkozott el kissé, amikor a nyurga férfi — a kirakott áru között válogatva — halkan megszólította Bla- ke-et: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s azt követően, egy hét múlva indul csak hajó Honoluluba — suttogta az idegen. Rá­dióval lehallgattuk az autóbeli beszélgetést,.. Blake azonnal megkönnyebbült Milyen ügye­sen dolgozik az ONI... Még szeretett volna kér­dezni egy s mást az idegentől, de sziszegő hangú utasítást kapdtlt, hogy gyorsan menjen ki az üz­letből és a japánok által megjelölt időpontban induljon San Franciscóba. Blake eleget tett a parancsnak: repülőgépre ült és San Franciscóba utazott. A Csendes-óceán parti hatalmas városban tar­tózkodva hogy gondolt volna arra, hogy e met­ropolis falai között két hatalom kémei birkóz­nak, s a tét: az USA-í berántani a világháború­ba, ezzel lekötni és meggyengíteni, hogy a Tá­vol-Kelet fölött a japán imperializmus lehessen az úr.,. Blake, mihelyt megérkezett, nyomban bement a hajózási irodába. S minden úgy történt, ahogy a fehérneműüzletben mondták neki: a Matso­nián már nem volt hely és a következő hajó egy hét múlva indult csak, Honoluluba. Blake boldog volt, de az öröme gyorsan le­lohadt, ugyanis amikor kilépett az irodából, egy japán került mellé és azt suttogta: — Kövessen. Egy étterembe vezette az amerikait. Étit nagy titokban átadott neki egy bontokot. - egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra, honolului végcéllal, más­napi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ON? terveit esetleg keresztülhúzták, ha­nem az életét is félteni kezdte. Elvégre, ha ezek így meg tudták szervezni dolgaikat, akkor nem ütközhet különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben el'tegyék őt, Blake-et láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá... A „robotember” nem is sejtette, amit az ONI tudott, hogy Kono — két nappal Blake indulá­sa előtt regénybe illő körülmények között — is­mét találkozott Yamamotóval egy férfikalapbolt- ban, s míg a kalapot próbálták, a tükör előtt áll­va suttogva beszélgettek egymással. A suttogó beszélgetésből néhány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehallgatniuk, s bár túl sokat ugyan nem, de annyit mégis megtudtak, hogy a japánok a President Garfieldre szereztek jegyet, s Blake-nek ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak félreveze­tésül szolgált egy esetleges elhárító akcióhoz. (Folytatjuk.) Ausztria, NSZK, Hollandia Daimler Bens Részlet a stuttgarti Daimler—Benz-muzeumból. IX. A Mercedes az autó-világ­cégek egyike, kocsijai nagy számban futnak a világ min­den táján. A Német Szövet­ségi Köztársaságon kívül Ar­gentínában, Brazíliában és Indiában is vannak üzemei. Gyáraiban a nagy automati­záltság ellenére is több mint 100 000 munkást foglalkoztat. A sok közül egyet, a sin- delfingenit (kis városka Stutt­gart közelében) sikerült is megtekintenem. Ez a gyár a nagyobbak közé tartozik, még 1915/1916-ban alapították. Je­lenleg 26 000 embert foglal­koztat. Naponta 1100 teljesen kész személyautó hagyja el. A gyárkapun belül állandó­an idegenforgalmi busz áll az érdeklődők rendelkezésére, és amikor egy-egy csoport össze­verődik. a szakvezető kísére­tében indul gyárlátogatásra. Teljesen végignéztük azt a fo­lyamatot, amíg a sima bádog­lemezekből és ömlesztett al­katrészektől kész autó lesz. A Mereedesnél is. más gyá­raikban is ismeretien fogalom, hogy mindent egy helyen ál­lítsanak elő: a különböző rész­munkákat kiadják alvállalko­zóknak, tehát számos üzem összehangolt munkája keH ah­hoz, hogy elkészüljön mond­juk egy autó. A karosszéria- lemezeket például itt sajtolták, de sok alkatrészt más gyá­rakból hoztak ide készen. Az persze külön kérdés, hogy a más gyáraktól átvett alkatré­szeket a Mercedes-cég alapo­san megvizsgálja, mert axra a beépítéssel, felhasználással végeredményben ráüti a saját pecsétjét, és hát a hírnévre ügyelni kell. Hiszen a világ­gazdaságnak talán egyetlen ágazatában sincs olyan kérlel­hetetlen konkurrencia, mint az autóiparban. A gyárát végigjárva, három dologra figyeltem fel: 1. A kolosszális méretek, 2. A pre­cíz üzemszervezés. 3. Gépesí­tettség. A gyár területe akkora, hogy bizony nem lett volna kedvem végigjárni busz nél­kül. A csarnokokban is téve- lyeghettünk volna vezető nél­kül. A futószalagok kilomé­tereket szállítják az autót, míg tulajdonképpen autó lesz. Egyik-másik gépegység mérete csak a lakóházakéhoz hason­lítható. A félkész autók hol a fejünk felett haladnak el, hol eltűnnek alattunk. Az össze­állított karosszériát speciális gép viszi és mártja bele a különböző vegyszeres tartá­lyokba. majd az égetőbe. Szemmel láthatóan precízen összehangolták a sok gépnek, embernek a munkáját. Még­pedig a futószalagrendszer kí­vánalmad szerint. Ha egy gép aikadozik. az kihat az egész gyárra. Ha valaki ügyetlen és nem bírja az Iramot, felborul a több kilométer hosszú »zalag üteme. Ha valamelyik alap­anyag az előkészítőből nem érkezik percnyi pontossággal a sok ezer közül valamelyik munkahelyre — de se előbb, se utóbb, mert mindegyik za­varó —, akkor az kihat az egész szalagra. Az egész gyár­ban nem láttam egyetlen em­bert se, aki ténfergett volna, akárcsak percekig is. A gépek ég szalagok ütemének meg fér leiően mindenki végezte a munkáját folyamatosan. Óra­mű-precizitással működött a hatalmas gyár, s a szalag vé­gén szinte másodpercnyi pon­tossággal érkeztek a kész autók. Minden munkát, ami az adott technikai körülmények közt gépesíthető, géppel végez­tek el. Még a csavarokat is dldkiromog géppel húzták meg. Nem láttam például anyagot kézben cipelő embereket, és Népújság 4, targoncát tologatokát. Viszont azt sem volt nehéz megálla­pítani. hogy mindenütt, min­dennek a központja az ember. Automatizálni lehet, egyszerű­síteni lehet, a kézimunkaerő- szütaégletet csökkenteni lehet, de az embert a termelésiből tel jesen kikapcsolni — soha. A Mercedes-cég központi irodái Stuttgartban vannak. Itt. azaz a központi adminiszt­rációban foglalkoztatottak szá­ma megközelíti a hatezret. Barátom, Fritz Sigel megmu­tatta az itt levő Daimler— Benz-múzeumot. A bejáratnál mindjárt Daimler és Benz hatalmas arcképét láthatjuk, ók az autó feltalálói és a Mercedes- cóg megalapítód. Képük min­den Mercedes-irodában látha­tó. Daimler és Benz egymástól teljesen függetlenül kísérlete­zett és érte el sikereit. Ké­sőbb összefogtak, közös céget alapítottak, a mai Mercedest, ám a név későbbi keletű. A Mercedes francia női név. Egy autóversenyző menyasszonyát is így hívták, és mivel sikert aratott a Daimler—Benz-cég autójával, az autót elnevezte Mercedesnek, majd az egész cég ezt a nevet vette fel. s a márka már e név alatt vált világhírűvé. A kiállításon láthatók Daim­ler és Benz első kocsijainak pontos másai. Mai szemmel már komikus tákolmánynak tűnnek de, mégiscsak ezek voltak az első autók, végered­ményben ebből fejlődött ki nemcsak a Mercedes, hanem valamennyi típus. Csaíkhát hol vannak már ettől a mai. több száz kilométeres sebességgel száguldó, kényelmesen beren­dezett. hűtőszekrénnyel, tele­fonnal ellátott autók. Nagy­szerűen mutatja a kiállítás az autózás — a Mercedes-márka — nem egészen egy évszáza­dos történetét. A faküllős ke- reíkű autótól kezdve ... Mert az első autók kerekei bizony faküllősek voltak, mint a lo­vaskocsiké. A Mercedes a világpiacon a legdrágább személykocsik közé tartozik. Hogy mégis alig győzik kielégíteni az igénye­ket, annak rendkívül egysze­rű a magyarázata. Nemcsak drága, hanem jó is: gyors, ké­nyelmes, üzembiztos és ked­vezően viselkedik balesetve­szélyes helyzetekben. Nem véletlenül sorolják mindenütt a világmárkák közé. (Következik: TÜBINGEN. DONAUESCHINGEN) A Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára Iparitanulé-pótfelvételt hirdet egyéves fonószakmai képzésre általános iskolát végzett lányok részére A gyár korszerű női szállásán, négyágyas szobákban ingye­nes elhelyezést biztosítunk. Kedvezményes áron a napi há­romszori étkezést munkahelyen és a szálláson biztosítjuk. A szálláson hetenként két alkalommal filmvetítés van. Tv - nézés és klubhelyiségek rendelkezésre állnak. Jelentkezés személyesen 1970. augusztus 27-én délelőtt 10 órától. Alkalmasság esetén a tanuló itt is marad. Cím: Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára, Kaposvár, Jutái út 6. II. e. 72. ajtó. (54) 1970. augusztus 22. BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents