Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

1972-ig nyolcvanhétmillió forint az állami építőipar korszerűsítésére Nehéz ma már visszaemlé­kezni, nogyan is kezdte az ál­lami építőipar. A felszabadulás utáni evekben az újjáépítés ro­hammunkái sok szüitségesz- közt igenyeltek, s csak az öt­venes évek eiején — Satálin- város és Komló építése ide­jén vette kezdetét az, ami folytatódik most, erőteljeseb­ben, mint bármikor: az építő­ipart a kívánalmakhoz fejlesz­tik. Hogy az igényeket gyor­san ki tudják elégíteni, hogy gyorsan épüljenek a lakások, az emberi fizikai munkát a minimálisra csökkentik... Az építőipar Tolna megyei fejlődésének jelentős állomásai vannak. Az első a Gyapoteg- renáló építése volt az ötvenes évek elején, aztán 1958-ban a szekszárdi Toldi utcai bérhá­zak, s még ebben az évben a gyárépítés kezdete Simontor- nyán és Bonyhádon. Aztán egy újabb lépés: 1966-ban Szek- szárdon a Gróf Pál utcai lakó­negyed-építés. Akkor ezek a 45 négyzetméter alapterületű lakások voltak a legkorszerűb­bek, hatvanhat végén elkezd­ték a panelházépítést és 1968- ra a vállalat teljesítette az öt­éves terv lakásépítési program­ját, zömében a 65 négyzet- méter alapterületű panellaká­sokat készítették. S a jövőt pél­dázza, sejteti a 160 lakásos univázas rendszerű épület Szekszárdon. És a távolabbi jövő: 1971-től Utinor technoló­giával készítik a lakásokat. Lesz olyan év, amikor nem ke­vesebb, mint 500 Utinor-szisz- téma szerint készülő lakást ad át a vállalat. Az építőipari tevékenység hatékonyságát, korszerűségét legjobban azzal lehet lemérni, milyen az adott vállalatnál az a mutató, amely kifejezi, hogy egy főije hány lóerő esik. A TÁÉV-nél ez a mutató 2,2. Te­hát egy személyre 2,2 lóerő jut, az országos gépi felsze­reltség« lóerő kapacitás négy. Természetes következménye a fejlesztésnek. Ugyanis az el­múlt években elsősorban a lét­szám szaporítása volt a cél és miután ez megtörtént és kellő anyagiak álltak rendelkezésre, sor kerülhet a vállalat techni­kai színvonalának növelésére is. Az építőiparban ma száz­millió forintos kapacitásnöve­léshez hatvanmillió forint fej­lesztési alapra van szükség. Ez a vállalat öt éve még a kétszázmilliós évi termelési produktumot sem érte el. Az idén a vállalat termelési érté­ke 420 millió forintot tesz ki. A negyedik ötéves tervben a TÁÉV évi kapacitását 70 szá­zalékkal kívánják növelni. A fejlesztésnek csak egy útja van: korszerű termelési módo- ieU alkalmazni, megvál­Radnai István kőműves, többszörös kiváló dolgozó, hu­szonegy éve dolgozik a vállalatnál. toztatva a jelenlegi technoló­giát. Az ezzel kapcsolatos köz- gazdasági számítások már meg­történtek. A fejlesztéshez hoz­zájárultak az illetékesek. És csaknem kilencvenmilliót köl­tenek gépek, berendezések, fel­szerelések vásárlására. A fejlesztés első számú egy­sége a poligon-utinor beruhá­zás. A vállalat 32 millió fo­rintot költ ennek az üzemnek a létesítésére, s a következő ötéves tervben a lakásokat en­nek révén korszerű technoló­giával lehet építeni. Az üzem­ben nemcsak az utinor 'tech­nológiával készülő lakásokat csinálják, hanem gyártják majd a panelos technológiához szükséges elemeket is. A „la­kásgyár” öt év alatt négyezer lakást képes produkálni. Csu­pán egy jellemző a korszerű építési módra: Egy tízszintes épület összeszerelését kilenc tagú brigád egyharmad időt alatt készíti el mint hasonló épületet hagyományos techno­lógiával, ötször annyi létszám­mal. A megye lakásépítési prog­ramjában szereplő lakásokat a vállalat e módszerrel készíti majd. A lakásépítésnél termé­szetesen csak részfeladat meg­oldás az, ha a szerkezet-építést korszerűsíthetjük. Szükség van a mélyépítő, a szak- és szere­lőipar megfelelő korszerűsíté­sére is. A mélyépítő munkák korszerűsítésére két év alatt huszonötmillió forintok költe­nek, ehhez tizenötmillió forin­tos állami támogatás is járul. Ezenkívül húszmillióba kerül a meglévő és elavult gépek ki­cserélése. A szak- és szerelő­ipart olyan gépekkel szerelik fel, amelyek a termelékenysé­get nagymértékben növelik. E nagyarányú fejlesztés ré­vén a vállalat az építőipari gépesítettség tekintetében meg­közelíti az országos szintet, sőt a tervek szerint 1975-ig el­érik az akkori átlag feletti színvonalat. A Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a közeljövő­ben jelentősen bővíti tehát gépparkját. Uj daruk, kotrók, földmunkagépek, speciális be­rendezések állnak majd a munkások rendelkezésére. Vá­sárolnak például három POK- LEM típusú gépet, amely ma a szakmában a legkorszerűbb­nek számít. Ez egy olyan mély­építő hidraulikus gép, melyet csatornázásnál és alapozásnál egyaránt tudnak használni. El­készült. s már üzemel a me­gye legkorszerűbb betonüzeme a vállalat központi telepén. Megkezdték a kézi gépek vá­sárlását is. Azt tervezik, hop a szakma eddig ismert k " munkagépéit megvásárol iá így elektromos vakoló? mennyezetvakoló gép, elektt- mos fűrészek, famegmunká' es lakatosipari gépek kerülnek a munkásokhoz, hogy könnyeb­ben, gyorsabban tudjanak jó munkát végezni. ^ Jelenleg a vállalati feladatok megvalósításában háromezer személy vesz részt. Mérnökök, technikusok, munkások, tiszt­viselők. Szeptember elsején 800 ipari tanuló kezdi meg tanul­mányait két tucat szakmában. Tolna megyében összesen 1400 kőművest tartanak szá­mon. A TÁÉV-nél 240 a kő­művesek száma. A vállalat két év alatt nyolc­vanhétmillió forintot költ kor­szerűsítésre. S álljon még itt e hatalmas fejlesztési összeg mel­lett a következő adat is:, több mint húszmillió forintot fordí­tanak a dolgozók utazási, ét­kezési hozzájárulására azon felül, hogy a munkásszállás­fenntartási és egyéb munkás­ellátási ráfordításokat a költ­ségek között számolják el. A negyedik ötéves tervben az eddiginél nagyobb felada­tok megoldása vár a válla­latra. A felkészülés erre meg­történt. A siker is — minden bizonnyal — olyan eredményes lesz, mint a vállalat alig egy évtizedes működése Tolna me­gyében, i, -Pj ­A nyolcvan tonnaméteres MB 80 B—01 típusú torony­daru a Gemenc Szálló építését szolgálja ki. Huszonöt méte­res gémkinyúlással 3200 kilo­gramm terhet tud felemelni 12 emelet magasságba. Népújság 5 1970. augusztus «0» kobra József, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat osztályvezetője igy kezdte a kőművesmesterséget tanulni: — Egy zsákban elfért az összes szerszám. A felszabadulás után, amikor én a szakmát kezdtem tanulni, egy ház elkészítéséhez alig néhány szerszám kellett. Egy zsák­ban elfért a fandli, a kőműveskanál, a kalapács, a függő- vas, a vízmérték, meg q »«mór. Es a bogrács is a zsákba került kis Imii ^ * szalonnával, meg hagymával. Tarján! Lajos, igazgató a vállalat jövőjéről ezt mondja: — Az egyre növekvő igények miatt szükséges a vállala­tot a korábban tervezettnél gyorsabb ütemben fejleszteni. A megyei vezetés és a minisztérium segítségével az elkö­vetkező két évben nyolcvanhétmillió forintot költünk a vál­lalat korszerűsítésére. Ma már nem elégséges az építőipari tevékenységhez a fandli, a kanál, meg a kalapács. Gé­pek, jól használható, gazdaságosan dolgozó gépek kelle­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents