Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

Ami Magyarországon ma épül, az egész nemzet fölemelkedését szolgálja Losonczi Pál beszéde a székesfehérvári nagygyűlésen Szerda délután az ünnepi díszbe öltözött Székesfehér­várott, a Szabadság téren rendezett nagygyűléssel megkez­dődött az az országos eseménysorozat, amellyel hazánk felszabadulásának jubileumi évében alkotmányunk -vény­be iktatásának 21. és az államalapító I. István király szüle­tésének 1000. évfordulójára emlékezünk. A székesfehérvári központi ünnepségre a városba érkezett Losonczi PáT, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, s ő volt a szónoka a nagygyűlésnek, amelyen körülbelül, tízezer ember, hely­beliek és vendégek sokasága vett részt. Pontosan öt órakor felcsendültek a Himnusz hangjai, maid a nagygyűlésen elnöklő Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a dísz- elnökségben helvet foglaló dr. Ajtal Miklóst, a kormány el­nökhelyettesét. Jakab Sándort, az MS7MP Központi Bizott- síyínnlt osztálvyezetőlét. Herczeg Károlvt, a Fejér megyei Pártbizottság első titkárát dr. Tapo<rzai Jenőt, a megyei ta­nács vb-elnőkót, az MS7MI* Központi Bizottságának tagla­lt Prantner Józsefet, az A'laml Pevházíigyi Hivatal elnö­két. magasrangn egyházi szeméiviségeket. valamint az ál­lami és társadalmi élet több vezető képviselőjét. — Augusztus 20-án ország­szerte alkotmányunkról emlé­kezik meg népünk. Idei a'kot- mánynapi ünnepségünk egybe­esik feliszabadulásunk negyed­százados és államalapító ki­rályunk, I. István születésének 1000. évfordulójával!. — kezd­te beszédét az Elnöki Tanács elnöke. — Az alkotmány néphatal­munk alaptörvénye, a győze­lem Okmánya, szentesíti, rög­zíti és védelmezi a szocialista forradalom alapvető vívmá­nyait. ' — Természetesen nem pa­ragrafusokat és jogi formulá­kat ünnepiünk, hanem azt a negyedszázados történelmi fo­lyamatot, amely a Magyar Népköztársaságot és annak alkotmányát megteremtette és elindította társadalmunkat a szocialista fejlődés útján. En­nek a példátlanul jelentős tör­ténelmi szakasznak a hőse és vezetője a munkásosztály. A párt irányításával be­bizonyította, hogy nem­csak a hatalom megraga­dásához van ereje, hanem politikai érettsége, szerve­zettsége és szervezőképes­sége alkalmassá teszi az államvezetésre is. A munkásosztály létrehozta és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével testvéri közös­séggé mélyítette a munkás- parsszt szövetséget. Kifejlesz­tette azt a politikai szövet­ségi rendszert, amelyben ma már minden hazaszerető em­ber együtt fáradozik nemzeti programunk valóra váltásáért, a Szocialista társadalom teljes felépítéséért. — A Magyar Népköztársa­ság munkáshatalom. De ép­pen azért, mert munkásfiata­lom. ez az állam minden be­csületes magyar állampolgár édes hazája. Ami Magyarországon ma épül. az az egész nemzet fölemelkedését szolgálja. Mindenkinek, aki cselekvő módon szereti hazáját, megvan itt a biztonságos helye és' a megtisztelő feladata. — Szép hagyomány, nogy augusztus 20-án kerül az or­szág asztalára az új kenyér. Ez az ünnepi aktus szervesen összefügg az alkotmánnyal. Már Petőfi Sándor is egy lé­legzetre mondta ki költemé­nyében: jog és haza, haza és jog. Ehhez harmadikként ami nemzedékünk hozzátette a ke­nyeret is. Amikor a hazát, a jogot és a kenyeret említjük, lényegében ugyanarra a szent ügyre gondolunk. Losonczi Pál ezután így foly­tatta: — Alkotmányunk idei ünne­pe összekapcsolódik államala­pító nagy királyunk, István születésének 1000. évfordulójá­val. Miben áll István király történelmi nagysága? — A honfoglaló magyarok előtt más népek is jártak ezen a tájon. De nem tudtak tar­tósan megtelepedni, nem vol­tak képesek végleg megtartani azt a területét, amit elfoglal­tak. István bölcs és előrelátó vezető, kimagasló államférfi volt. Felismerte korának szük­ségleteit és követelményeit. — A Magyar Népköztársa­ság hálával adózik az állam- alapító István államférfiúi nagygyűlést éppen Székesfehér- gét tiszteletben tartjuk, érde­meit megőrizzük. Ezt juttattuk kifejezésre azzál is, hogy a mostani alkotmánynapi ünnepi nagygyűlést éppen Székesfehér­várott tartjuk. — Történelmünk előremuta­tó hagyományait, nagy előde­inket akkor követjük igazán, ha felismerjük, vállaljuk és el­végezzük azokat a feladatokat, amelyeket a mi korunk éppen mlreánk bízdut, — mondotta Losonczi Pál. majd így foly­tatta: — Hatalmas fizikai, szelle­mi és erkölcsi energiák fakad­tak fel az egész országban. Ezt elsősorban a felszabadulás tör­ténelmi fordulatának köszön­hetjük, amelyért soha el nem múló hálát érzünk a testvéri Szovjetunió iránt. A szocialista társadalmi viszonyok kivívása és meg­erősítése meghatványozta az alkotóenergiákat. Értelme és célja lett a mun­kának, s ezért megvan az ered­ménye is. Bármerre járunk is az országban, azt tapasztaljuk, hogy társadalmunk legszéle­sebb köreiben ismerik, helyes­lik és követik aát a politikát, amely mindennapi munkánkat áthatja. Ennek a politikának a kialakítása, megfogalmazása és alkalmazása a lehető legtelje­sebb nyilvánosság előtt fo­lyik. — A pért vezető szervei, az országgyűlés, a kormány, a ta­nácsok valóban nyitott ajtók és ablakok mellett intézik kö­zös dolgaikat, a párttagok és a párton kívüli milliók széles körű bevonásával. A politikát nálunk nem „parancsolja” meg senki. Azt a demokratikus centralizmus szabályai szerint megvitatjuk, érvelünk igazá­ért, s mindenki meggyőződhet arról, hogy ez a politika az egész nemzet, a családok és az egyének érdekeit szolgálja. Nincs abban semmi túlzás, amit nemrég egy őszülő so­mogyi parasztember mondott nekem: „ez tízmillió magyar ember politikája”. — A nép bízik a pártban, a párt politikájában. A, haza felvirágzásán, egyéni sorsa kedvező alakulásán mindenki felmérheti, hogy szilárd alapokra építünk, jók, világosak és vonzók a céljaink, s évről évre kö­zelebb kerülünk megvaló­sításukhoz. Politikánk állandó, folyama­tos. örvendetesen nélkülözi a drámai változásokat és meg­rázkódtatásokat. Ez a politika azonban állandósága és egyen­letessége mellett felfigyel és választ ad az élet által felve­tett új és új problémákra. — A negyedik ötéves terv célja a műszakilag fejlettebb, hatékonyabb munka és a la­kosság jobb ellátása. Egyszerre a kettő. Egyik a másik nélkül felborítaná életünk megalapo­zott egyensúlyát. Arra kell törekednünk tehát, hogy többet, de még in­kább arra, hogy jobban és termelékenyebben dolgoz­zunk, s akkor jobban, anyagilag és szellemileg is színvonalasab­ban élünk majd. Sok mindent elértünk már, de még ennél is több, amit ezután kell meg­valósítanunk — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. — Társadalmunk mindinkább megtanulja, hogyan kell az ország dolgait, eredményeinket és nehézségeinket, közös gond­jainkat és örömeinket belülről, a gazda szemével és érzületé­vel felfogni. Az idei példátlan árvíz rendkívüli terhet ró az egész országra. Lenyűgöző volt azonban a gyors segítőkészség, amellyel az egész lakosság odatartotta a vállát a közös teher alá. A magyar nép nagyszerű társadalmi összefogással válaszolt a természeti csa­pásra. A több milliárd forintos vesz­teség ismeretében a gyors se­gítségnyújtás után, tartós el­határozás született. így tör­tént, hogy a felszabadulási ju­bileum, majd a X. pártkong­resszus tiszteletére rendezett munkaverseny lendülete páro­sult és felerősödött azzal az országos mozgalommal, amely az idei nemzeti jövedelem egy százalékos növelését tűzte ki célul. — Minél inkább előrehala­dunk a társadalom építésében, tennivalóink nem egyszerűsöd. nek, hanem annál összetetteb­bé, bonyolultabbá válnak. Az élet egyik alaptörvénye ez. Mind nagyobb szükség van te­hát olyan emberekre, akik el­mélyült ismerői és mesterei a maguk szűkebb szakterületé­nek, egyben pedig látják mun­kájuk összefüggését és kölcsön­hatásait az egész társadalom fejlődésével. So(k feladat vár a különböző tudományágak művelőire, a képzett szakemberekre, a szel­lemi és művészi élet alkotói­ra, az egész értelmiségre. — A nők és az ifjúság hely­zete és nélkülözhetetlen sze­repe csak nemrég kapott igen hangsúlyom megfogalmazást. — Az építőmunka. amit egyesült erővel végzünk, min­denkire igényt tart. — mon­dotta Losonczi Pál, majd így folytatta: — Választási rendszerünk, állami életünk, tanácsi mun­kánk úgy fejlődik, hegy az állampolgárok szavazatukkal is, tényleges és aktív közre­működésükkel is részt vegye­nek lakóhelyűik és az egész ország közügyeinek kialakí­tásában intézésében. A szo­cialista demokráciának ez a kiterjesztése még mélyebbé, még szélesebbé és szilárdabbá teszi államhatalmunk alapjait, s felsorakoztat minden jószán­dékú hazafias erőt a szocia­lista társadalom teljes felépí­tésére. Népfrontpolitikánk alapja, hogy a haza, a nép, a szocializ­mus és a béke szolgálatá­ban lehetséges és szüksé­ges az összefogás a mun­kások, parasztok, értelmi­ségiek, dolgozó kispolgá­rok, párttagok és párton- kívüliek, hívők és nem hí­vők között. — Örömmel vesszük tudo­másul. hogy az egyházak, hí­ven az állampolgárt fogada­lomhoz. a Magyar Népiköztár­saságot hazájuknak vallják, hazájukként szeretik és szol­gálják. — Nagygyűlésünkön itt vannak a hazalátogató kül­földi magyarok képviselői is, — folytatta Losonczi Pál. — A határainkon túl élő magya­rok jelentős része földrajzilag is, politikailag is közei áll hozzánk, hiszen szomszédos, sőt testvér] országok állam­polgárairól van szó. A föld­rajza távolság ellenére egyre közelebb kerülnek hozzánk érzésvilágukban, az óhaza iránt tanúsított ragaszkodá­sukban azok a magyarok is, akik különböző időkben és különböző okokból, valame­lyik nyugati országban tele­pedtek le. Az alkotmány ün­nepe, a negyedszázados fel- szabadulási jubileum és a mil­lennium alkalmából igaz sze­retettel köszöntőm mindany- nyiukat. Sok tízezren fordul­tak meg az idén körünkben. Idegenből jöttek, második ha­zájukból, de nem idegenbe és ném idegenként. Akár láto­gatóiba jönnek haza, akár végleg, a Magyar Népköztár­saság bizalommal fogadja azo­kat a becsületes magyarokat, akik őszintén szeretik népün­ket. hazánkat, áramunkat és tisztéletben tartják törvénye­inket. Losonczi Pál ezután nem­zetközi kérdésekről szólt, s ki­jelentette: — A Szovjetunió és tnás szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság kö­vetkezetesen küzdenek a nem­zetközi feszültség enyhülésé­ért, a béke biztosításáért, az imperialista hatalmak provo­kációs politikája ellen, a né­pek és országok nemzetközi együttműködésének kiszélesí­téséért. Diplomáciai tevékeny­ségünkkel, magas szintű köl­csönös látogatásokkal és tár­gyalásokkal azon fáradozunk, hogy hozzájáruljunk az álla­mok együttműködéséhez, a népek közeledéséhez és barátságához, az európai biztonság szilárd rendsze­rének a megteremtéséhez, — Ennek az esztendőnek, amely már eddig is sok ered­ményt, sok feladatot, szép ünnepieket és nagy munka­sikereket hozott, méltó befe­jezése lesz a novemberre egy­behívott X. pártkongresszus, amely az ország népének kí­vánsága szerint, minden bi­zonnyal megerősíti és tovább­fejleszti az eddig folytatott politikát. Lenin azt mondta, hogy a politika „milliók sor­sa”. Eddigi eredményeink ar­ra lelkesítik a hazaszerető emberek millióit, hogy még nagyobb lendülettel folytas­sák sorsuk alakítását, a bol­dog, szocialista Magyarország teljes felépítését. Ez az ünne­pi alkalom is erősítsen meg mindannyiunkat a hétközna­pok tetteinek eredménves vég­zésére — mondta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pálnak, ünnepi be­széde elhangzása után népvi­seletbe öltözött leányok idei búzából sütött új kenyeret nyújtottak át. (MTI) ÜNNEPNAPI GONDOLATOK (Folytatás az 1. oldalról.) zalékkal növekedjék. A terv megvaló­sulása egy sor mindannyiunk által óhajtott szociálpolitikai intézkedés megtételét is lehetővé teszi. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusra készül. A pártkongresz- szusokat hazánkban sohasem tekintet­ték a párttagok belügyének, mivel a szocializmus építése nemzeti program, meghatározó jelentőségűek voltak egész népünk életére, az ország fejlődésére. Ez a tény önmagában is elegendő ah­hoz, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt a népfrontpolitika és mozga­lom lényegének megfelelően, megkü­lönböztetett figyelemmel forduljanak belpolitikai életünk legnagyobb ese­ményeinek előkészületei elé. Bizonyosra vehetjük, hogy a most sorra kerülő X. pártkongresszus jelentő­ségében és hatásában kiemelkedő lesz és megőrizve minden eddigi ered­ményt, új utakat tár fel népünk előtt. Elegendő itt a két kiemelkedő jelentő­ségű határozatra utalni, amely az ifjú­ság és a nők ügyével kapcsolatban született, s amelyek élénk érdeklődést és helyeslést váltottak ki egész közvéle­ményünkből. ■ A X. pártkongresszus Irányelvei már ismertek. Olyan dokumentum ez, amely nemcsak a párttagok számára ad út­mutatást és vitaanyagot, hanem egész társadalmunkat egységes állásfoglalás­ra készteti. Olyan témák ezek, ame­lyeknek megismerése, tanulmányozása minden magyar állampolgár személyes érdeke is. A kongresszusi irányelvek népfrontos politikában fogantak, ezért a párttag­ság, minden testvéri dolgozó osztály és réteg, egész népünk vágyait, céljait fejezik ki. Mivel az irányelvek meg­felelnek az egész társadalom várakozá­sának, ezért támogatásában és valóra váltásában is egységben kell munkál­kodnia az egész társadalommal. Augusztus 20-a a munkás-paraszt szövetség, a nemzeti egység ünnepe is. A társadalmunkat meghatározó két nagy osztály kapcsolatai a történelmi követelményeknek megfelelően alakul­nak és válnak egyre bensőségesebbé. Az árvíz idején példásan vizsgázott társadalmunk. Jó érzés volt tapasztal­ni, hogy az embereket nem csupán a humanizmus érzése, hanem a szocia­lista felelősségtudat, az ország gazdá­jaként való gondoskodás is jellemez­te. Egvre inkább megközelítjük azt a követelményt, hogy az ország minden gondját-baját az állampolgárok szemé­lyes gondjuknak érezzék és a szo­cialista hazaszeretet határozza meg cselekvésüket a veszély idején és a munkás hétköznapokon egyaránt. Ezen a napon van az új kenyér ün­nepe is. A hagyomány szerint politikai összejöveteleken, nagyobb és kisebb közösségekben, családi asztaloknál ezen a napon szegik1 meg az új kenye­ret. Köszönet illeti mindazokat, akik mindennapi kenyerünk megtermeléséből kivették részüket. Ma már a termés zömét nem a kézikaszások, a marok­szedők aratják, hanem a kombájnok, aratógépek, melyeknek kezelése és ki­szolgálása nem kevés munkát és áldo­zatvállalást igényel. Az új kenyér meg­szegését az teszi számunkra igazán meg­hitt ünneppé, hogy a biztonságos elő­rehaladás jegyében ülhetjük körül az ünnepi asztalt azzal a tudattal: jöhet­nek a természeti csapások, jöhetnek nem várt gondok, a szocializmus épí­tésében szilárdan egybeforrott népünk minden nehézségen győzedelmeskedik.

Next

/
Thumbnails
Contents