Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Veres Péter kiadatlan kézirataibél Kevés író tud egy életen ót mindig szoros közelségben maradni a természettel. Ö végig megmaradt ebben a közelségben. A Hortobágy szélén született, a pusztán gyerekeskedett. Itt bojtárkodott, s lett vasúti pályaműn- kás és napszámos, majd gazdálkodó kisparaszt, 48 éves koráig fizikai munkából élt. Később mint politikusnak és írónak az emberek és gondok sűrűjéből is volt szellemi ideje a makro- és mikrokozmoszra is figyelni. S mindarra, ami az embert élteti, és ami az ember körül él. Az 50-es évek vége felé egy kötetet tervezett, „A természet könyve** címmel. Az ember és a természet viszonyáról való gondolatait, töprengéseit akarta ebben a könyvben kiadni. De új, sürgetőbb dolgok jöttek: cikkek, tanulmányok . . . Aztán hozzáfogott a ,,Kelletlen lány'* megírásához. A terv így csak terv maradt. De a kötet anyaga jórészt megíródott. Egy kis része meg is jelent „Olvasónaplóiban”, a nagyobbik része még kiadatlan. Ezekből az írásokból adunk itt közre néhány szemelvényt. NADASDI PÉTER Széljegyzet a természet könyvéhez 1951—1957 Ahogyan kevesbedik az öregedő ember előtt a még várható tavaszok száma, úgy lesz szebb és becsesebb minden elért tavasz. Ifjúkorában az ember inkább csak a saját, de még inkább a lányok tavaszát látja, s a természet csak háttér, később mint családapa, a gyermekei tavaszát látja, és a természetet haszonleső szemmel nézi, hogy mit várhat a tavasz utáp következő nyártól, de az öregember már tud a tavaszban önmagában is, esztétikusán gyönyörködni. Az öregeknek ez a törvénye rám is érvényes. De szép is ez az 1951-es tavasz. Sok eső, elhúzódó virágzás, gazdag, buja május! még a szemétdombok és a kőhalmok is szénát teremnek, vagy legalább gazt szülnek. * Régi földesuraknak halastavaik is voltak, hogy mindig friss halat ehessenek. Nem tudom, ha az öntözéses gazdálkodást nagy területekre- kiterjesztjük, nem volna-e helyes, ha nálunk is minden falunak lenne víztárolója, illetve halastava. Minden szerves anyagot fel kell használni, és minél több anyagot kell bevonni ebbe a termelő körforgásba. És a földben és a vizekben még kiszámíthatatlan mennyiségű, a szerves vegyü- letekhez szükséges alkatrész van. Hátha még az esővizet is megtakarítanánk ezekben az állóvizekben? Minden állóvízben gazdag szerves vegetáció keletkezik. Milyen messze van még az ember a föld meghódításától, * Harminc fokon felül a meleg, ez nem sok, de gőzös, párás a levegő, rosszabb a . gázkamránál. Mindenki búvik, menekül a hőség elől, a strandok tömve vannak. Csak a paraszt és a munkás nem bújhatok. A munkást szorítja a mindennapi, a parasztot a jövő évi kenyér és minden egyéb, ami szoríthatja még. Aki teheti, üzemben, hivatalban, iskolában tágít, de ők nem tágíthatnak. Még én is tágítok, ha lel- kiismeretfurdalással is, de hűvösre húzódok. De szabad-e erről elfelejtkezni? Nem, nem soha. Mert a munka nemcsak öröm, még a jó munkával is velejár a szenvedés. Ez nem baj, csak öröm is váltsa. Hadd harcoljon az emberfia, csak ne hiába! * Amikor énekel az ember, ez a gonosz, buja és telhetetlen állat, akkor az „Isten” szól belőle, a természetben és a világban ottlevő örök Szép, örök Jó, de mi a magyarázat a többire Arra, amikor a feleségét veri, a szomszédot lopr ja, amikor a gyengét megtapossa, a legyőzöt'tet megalázza, amikor gőgösen és nagypofával kiáll az emberek elé, és buta képét az Ég felé emeli, és azt is be akarja csapni? ... % * Jó termés — rossz termés, már a régi időkben is mindenütt ismeretes volt ez a két fogalom. De hogy mi a jó termés titka — a sok és jó emberi munkán kívül, ami más kérdés, mert attól még rossz termés is lehet — ezt még nem tudják. Az ugyanis, hogy ez csak a bő esőzéstől van, nem igaz. Valószínű, hogy az esőnek és a melegnek, a napfénynek és a szélnek és minden egyéb természeti tényezőnek egy olyan szerencsés aránya és szerencsés megoszlása adja a jó termést, illetve a bő nyarat, ami igen ritkán következik be, mert vagy az egyik, vagv a másik, vagy az eső, vagy a meleg, vagy a szél több a kelleténél. De az esőben is van hasznos és káros. Az eső a levegőből azt mondják — oxigént és nitrogént is hoz magával, de PÁLOS ROZIT A: PROFÁN IKONOK A széllobogójú harangszó kézen fogja a csendet Barackízű árnyak a növ>ekedes rejtelmeit magyarázzák halványodó sugaraknak Okos tehenünk a kiskapun kopog kemény szarvával mintha mondaná ,.Ki feledte el, hogy én megjövök ha este van” özvegy anyóka vánszorog nehéz bugyorral koronázva hazátlansága világnyi börtön árvasága világnyi kő belőle könny már nem fakad csak a megadás könnyszaga melyben a szó a fulladást gyakorolja valószínű, ho<*v nem minden eső egyformán. Egyszóval na, még erről is keveset tudunk. Az biztos, hogy ez az ev — 1951 — rendkívül gazdag termést ad. Tíz évben, ha egyszer adódik ilyen. S hogy mennyi megy belőle pocsékba, valóságos nemzeti szerencsétlenség! Nekem a repülőgépnél, de még annál is, hogy ha az ember müszárnyakkal, s a hóna alá akasztott apró motorral repülni tudna, nagyobb titok: hogyan tud egy kövér, gömbölyű, potrohos fekete darázs repülni? Hiszen olyan mint egv hízott disznó kicsiben, s a szárnyai is aprók. A szárnyak gyors rezgetésében volna a titok? * Ki meri azt állítani, hogy a szúnyognak nincs esze. Dehogy nincs, az ördög vigye el. Ha észreveszi az ember tenyerét, hogy emelkedik, céloz és le akar rá csapni, ész nélkül menekül. Honnan tudja, hogy a kéz éppen reá emelkedik. hiszen a szunyogocska csak pár napos és nincsenek még harci tapasztalatai? Örökölte ezt a védekező ösztönt? Nyilvánvalóan, de akkor a dolog még bonyolultabb lesz, mert hol a határ az ösztönös reflexcselekedetek és a tudatos, észtől irányított cselekvés között? Ha valaki most azt mondaná, hogy ez nem általános igazság, mert sok szúnyogot agyon lehet ütni, annak én azt mondanám úgy van, de ez nem változtat ezen az alaptényen, mert csak azt a szúnyogot lehet agyonütni, amelyik már beszúrta a szívóját és nem tudja könnyedén kihúzni az ember bőréből. Az is lehet, hogy a szívás kéje elnehezíti őket, mert hiszen az egyszeri vérszívásból peték lesznek: ez tehát anyai élethalálharc, létparancs. No. de ne csodálkozzunk: mindenki csak az egyetlen törvényt követi: élni — szülni — megmaradni! fii Wm lg ■ m m Bl» la n ■ v • * ; - v M m-1 WmM •• Ä w ■Hill : i: Sí, KR2YSZTAT KEDZ1ERSK1: LENGYELORSZÁG A krakkói művészek székesfehérvári kiállításáról. BALIPAP FERENC: OTTHON Eső-csapkodta gesztenyék zenéje bólogat feléd Ágon lobog az éjszaka minden csillaga bánata Hajnal mozog a füveken még csupaszon még üresen Aratás-álmú június nyikorgatja a réti kút körül a tétova csöndet Itt van hazád ahol bezörgetsz. Lzn c halálának 120. évfordulójára Egy huszonhárom éves fiatalember 1822-ben a következő végérvényes elhatározásáról értesíti nővérét: „megmaradok a regényírás mellett és szabad vagyok, mert hat regény égy évben tizenkétezer frankot hoz”. Ez a fiatalember Honoré ide Balzac, egy volt napóleoni hadbiztos fia, az oratoriánus atyák egykori „vérbő, könnyen hevülő” növendéke, félresikerült jogász és eleinte minden jel arra vall, hogy valószínűleg félresikerült író is. Az előbbi pár sorban azonban az már jellegzetesen Balzac-i, hogy mit sem tart természetesebbnek, mint évente hat. te. hát kéthavönként egy-egy regényt megírni. Meg kell hódítani az irodalmat, hiszen a rátermettség és akarat csodákat művelhet Alig néhány esztendeje tűnt el az európai politikai élet porondjáról a kis káplár, Napoleon, aki két évtized alatt magától értetődővé tette a felnövekvő fiatalságnak, hogy mindenki mindent elérhet. Ha molnórlegényból marsallok válhattak, névtelen kis vidéki adószedőikből fél Európára kiterjedő hatalmú nénzmágnásoik lehettek, és ha minden gránátos tarsolyában hordozhatta a marsallbotot. aüdoor ugyan mi gátolhatná meg Balzacot. hogy bár a császár bukása után, de az irodalom Napóleonja legyen? Az akaraterő hiánya semmi esetre sem. 1819-ben minden látható átmenet nélkül egyszerre csak elhatározza, hogy író lesz. Családja csak az ott szerezhető pénz mennyiségével képes felmérni egy életpálya értékét. Két esztendeig hajlam dóik havi százhúsz frankkal támogatni ezt a képtelen gerjedd met, mert végtére is — hátha? De nem. Az ifjú titán Cromwell című drámája terjengős, rossz... Balzac azonban nem hagyja magát. Az irodalom mesterségbeli részét megtanulandó, egy ponyvaíró iegénygyáros felestársa lesz. Napi harminc—negyven oldalas teljesítménnyel évi öt—tíz regényt ír, akad közöttük olyan is, amelyik tizenkétezres példányszómban jelenik meg. Ilyen jellegű ..műveinek” számát máig sem tudta pontosan kideríteni az irodalomtörténet. Esztendőik múlnak így és ámbár Balzac már kétezer frankot kaip egy-egy kötetért, még mindig álnéven ír. Igazi nevét a maS^iban őrzött álmai megvalósítására, valódi regé- rveirp tnrfaIÁkdia. F.z a hét- nyolc essrtendőnyi irodaim; önprostitúció egy kevésbé robosztus tehetséget végképp elsorvasztott volna, Balzac felett sem múlt el nyomtalanul, később is gyakori pongyolaságának gyökerei ide nyúlnak vissza. 1829-ben zárulnak Balzac tanulóévei. Korabeli arcképei szerint zömök, széles vállú, bikanyakú. életerős ember. Minden kortársa megegyezik abban, hogy nagyevő volt, szerette a társaságot és szertelenül vetette bele magát a társadalmi élet minden gyönyörűségébe. Ennek ellenére életének következő huszonegy esztendeje csak arra szolgál, hogy felhalmozott gigantikus élményanyagát visszaadja, vagyis írjon. Elmúlt az az idő. amikor a fiatal Balzac patéti- kus felkiáltásokkal ostromolta nővérét: „elvesztem, ha nincs tehetségem!”. Végérvényesen bebizonyosodik, hogy van. „Egész társadalmat hordoz a fejében” és a világirodalomban soha nem látott munkadühhel lát hozzá hogy ezt a társadalmat regényei keretei közé szorítsa. A feudalizmus végképp eltűnt a történelem süli vésztőjében, a jövő az izmosodó, erősödő polgárságé. Tulajdonképpen minden művének egyetlen, -közös főszereplője van: az
