Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
LOVÁSZ PÁL VERSEI: C KRÖSSZEK ÉR Hat hófehér ökör, lassú, nehéz szekér a róna végtelen ■útján megy, mend égéi. Kolompja egyre szól: estharanghangot ad. Pirosló harmatot hullajt az alkonyat. BÚZA Péter-Pál lábnyomán elpereg. Dús kincsét gyűjtik, az emberek. Emelt terhén a váll meghajol. De áldás szólal a zsák alól. Ha telt a csűr: a nép nem vesz el. A Föld szebb életet énekel. TÜCSÖKSZO Tündérszájon elhallgatott dallam, mely meg nem halhatott. Holdfényből, csöndből szőtt zene, a pásztor lelke száll vele. Zeng, árad, víg és szomorú, örömmel síró mélabú. Ringatja éjes-éjen át a mennybolt kisded csillagát. S imegyesaSflh^ly csend**} életébe beiepottyant egy kis esemény. Az egész csak ennyi vetít: egy ember aki kocsival aäöart a közeli vad rezervátum - ba utazni, gyalog ment. A vad- rezerváitum több kilométerre volt a megyeszékhelytől, és így érthető, ha a gyalogos embert többen látták, többen fel 'is ismerték, de minderről csak később bizonyosodtak meg, mert akikor senkj sem merte elhinni: valóban az, akire gondolnak. Nagy Gergely, a megyei lap munkatársa nem látta a gyalogos embert, csak hallott róla. Mikor meghallotta az esetet, arra gondolt: mindent megír. úgy. ahogy történt. Emberi történet. Olyan, amilyen minden emberrel megtörténhet. Az esetben csak az az érdekes, hogy mindez egy olyan emberrel történt, akit a protokoll bam a harmadik helyen említ a sajtó. Az első ember, akivel Nagy Gergely basaélt egy ismerőse volt, aki a megyeszékhely központjában látta azt az embert. aki ktxvivai jött. de később valami félreértésből eredően gyalog ment a vadrezervátumba. — Megyei lapot kért! — mondta Nagy Gergely ismerőse. — Ss kapott? — kérdezte Nagy Gergely. — Nem! — Most legalább ő is láthatta. hogy milyen kapós a mi újságunk! — állapította meg Nagy Gergely és elrobogott anyagot gyűjteni élete nagy riportjához. Embereket keresett, akik láttáik, tanúi voltak az esetnek. Talált. Egy vezető, akt éppen akkor horgászni volt, kehes motorral, horgászöt tözékben szintén találkozott a gyalogos emberrel. — Hárman voltak. A felesége. a leánya, aki akkor már mezítláb ment és ő. Mondtam ts a mögöttem ülő Jancsi barátomnak: ez ő! Meg azt is gondoltam, jó lenne felvenni. Talán felülne mögém, de aztán meggondoltam a dolgot. Mit tudom én, 'hátha osák sétálgat és ahhoz neki is joga van. Szálát Jánosi ' Protokollban a harmadik — Kíséret nélkül? Biztosítás nélkül? — mosolygott Kovács, aki a beszélgetést végighallgatta. — Majd adnak neki ezért fönt a központban, — tette hozzá sokat sej totóén. — Ah! Ezért? — Persze. Az ilyen ember nem lehet biztosítás nélkül. A nép érdekében som. Ha véletlenül ... — Nem történt semmi! — De történhetett volna! Nagy Gergely ekkor ingott meg először. Ha ő 'most ezt az esetet megírja: megtudják fönt, hogy mi történt lent és akkor ebből esetileg nagy baj lehet. Ténvleg felelősségre vonhatják. És akkor ő lesz a bűnös, mert megírta az esetet, ami különben említésre sem volna érdemes, ha egy olvan emberrel történik, aki amúgy is gyalog szokott járni. Ekkor Kovács isimét más irányba terelte a dolgot. Egészen más irányba. Megkérdezte a motoros-horgásztól1: miért nem 'vette fel végül is? — Mert közel volt inár a rezervátumhoz. — Pádig, ha felveszed, talán meersti Hálhattad volna a szerencsédet. — Azt így is megcsináltam. — Hogyan? — Ügy, hogy nem vittem el. Ha elviszem, esetleg találkozom a fiával, aki ott üdült a rezervátumban. A múltkor csapkodta a vizet, amikor horgásztam. és rászóltam. Olyant mondtam neki. arrúvent csak egyszerű ember fiának mond az ember. — Az más. Akkor válóban jobb, hogy nem vitted el. Ez a beszélgetés Nagy Gergelyben megerősítette azt a hitet, hogy a hagy. ember is emberi mert emberi dolgok is történnek vele, sőt a fiának is olyant mondtak, amilyent csak a kisebb ember fiának mernék mondani. Mentségükre szolgáljon, hogy akkor még nem tudták: kinek a fia. Beszélt egy másik vezetővel is Nagy Gergely, aki szintén látta a gyalogost, de akkor ő 1830-as évek francia polgára. A polgárság a hatalmat akarja, s a hatalom eszköze a pénz, hiszen: „...a király fölött, az Alkotmány fölött ott trónol a szent, az imádott, a megingathatatlan, a kedves, a szép, a bájos, a nemes, a fiatal, a mindenható -— ötfrankos!” Pénzért mindent meg lehet vásárolni: államférfiak jóindulatát. lányok szüzességét, asszonyok szerelmét, a sajtót, az igaznágszolgáltatást, becsületet, karriert, művészetet, sőt még az egyház túlvilágra szoló támogatását is. Balzac művei, melyek idővel egyetlen óriási „Emberi Színjáték”-ká rendeződtek, legelsősorban is a pénz testet-ieliket igába törő zsarnok hatalmával foglalkoznak. Kíméletlenül és kegyetlen leleplező erővel. A korabeli olvasó legközvetlenebb ismerőseit, vagy éppen saját magát találhatja meg regényeiben Kik ezek a szereplők, és ml történik velük? Grandet úrból, az egykori kádármesterből egy sikeres érdekházasság formál előbb kistőkést. majd hadseregszállítót, végül polgármestert és pénzügyi hatalmasságot, aki kajánul állapíthatja meg: „Az egész élet egy nagy vásár”. A nagybankárok uralma kél életre a Nucigen-házban, és a törtető Rostignac alakjában valószínűleg a kommün későbbi hóhérjának, Thiersnek ifjúkori arcképét láthatjuk. Pons bácsi fest- ményhagyatéka körül vad örökösödési harc dúl. Gobseck másodrendű uzsorás, de Go- riot-apó — az új Lear-király — is csak addig kell a lányainak, amíg pénze van. A pénz körül forog César Birotteau. a csődbe jutott becsületes dro- guista élete és az áihrtatos vénasszonyok pénze emeli Troyes püspöki székébe Hyacinte Trouber-1, a Toursi plébánost. Regényeiben a legellentétesebb jellemeiket ábrázolja, noha ma már sokszor túlzottnak tűnő romantikus módon, de korában egyedül álló lélektani felkészültséggel. Hulot báró kéjhajhászása, Rastignac féktelen ambíciója, Betti néni bosszúvágya, Goriot önfeláldozása, a Szamárbőr főhősének megvalósuló vágyakban elfogyó, élete, mind kiemelkedő értékei Balzac írásművészetének. Engels méltán mondhatta: „Balzac..;- a Comédie humaine-ben nagyszerű realisztikus történetét adja a francia társadalomnak.” Ezt a realisztikus társadalomtörténetet Balzac húszezernyi csésze méregerős feketekávé, számlálhatatlan éjszaká- nyi hajszolt munka árán teremtette meg. Minden képzeletet felülmúló pénzgazdálkodása folytán, noha egyike volt a legjobban honorált íróknak, állandó adósságok terhe alatt roskadozott. A váltok, kezességek. kamatok és óvatol ások világában való csodálatos jártassága legnagyobb részt saját tapasztalatán alapszik. Ámbár volt év, amikor nem kevesebb, mint tizenhárom regényt írt (köztük a Goriot- apó t tizennégy nap alatt!), adósságainak összege általában 80—100 ezer frank körül mozgott, de 1836-ban például a száznegyvenezret is meghaladta. Általában éjféltől dél- elóttig írt, kora délutánig ke- felevoniatokat javított. Ez a korrigálás azonban Balzacnál gyakran ugyanannak a műnek 15—16-szoros teljes átírását jelentette és különösen alkalmas volt arra, hogy mértéktelenül felbőszítse velük a szedőket és nyomdászokat. A nap hátralevő részében társadalmi életet ólt, majd késő délutántól éjfélig aludt, „Nem élek, irtózatosan koptatom magam, de mindegy, hogy munkába, vagy egyébbe pusztul-e belé az ember”, írja egyik barátnőjének. Emellett még volt ideje színdarabokra. a francia irodaiam egyik legpompásabb Stendhal- tanulmányára, több ezernyi, gyakran 6—12 oldalas levél megírására és arra, hogy lebonyolítsa nagy lánggal égő szerelmi életét. Első nagy re- génysikerétoi, A harmincéves asszony-tói Hanska grófnővel kötött romantikus házasságáig három-négy embernek elegendő intenzitású életet élt. Maga mondta: szenvedélyelcet kell teremtenem magamnak!” Ez a szenvedélyes élet őrölte fel egészségét idő előtt. Halálos ágyán írt utolsó sorai ezek voltak: „Nem tudok többé írni és olvasni sem.” 1850. augusztus 18-ra virradó éjszaka halt meg. Száznegyvennégy megírt munka és az Emberi Színjáték további ötven kötetének megvalósítatlan terve maradt utána. ORDAS IVÁN sem volt biztos a dolgában. Most már mindent világosan iát. mert a tényt mások is megerősítették. *- Azt szeretném én látni, hogy az én sofőröm otthagy engem! -— mondta ez a vezető. Az arca vörös volt a dühtől, pedig az egész nem vele történt. Ezt látta Nagy Gergely is, és ezért csak vékony ellenvetést tett. — Minden emberrel megeshet ilyeami! _ Velem ugyan nem. Vagy, ha megesik, csak egyszer. Egyetlen egyszer. Nagy Gergely, amíg másik olyan ember után járt, aki látta a gyalogost, arra gondolt: mit mondhatott a gépkocsivezetőnek a gyalogosan a vad- rezervátumba menő ember, amikor ugyanoda megérkezett autóval a sofőr? Ez a kérdés annyira foglalkoztatta, hogy megkérdezte attól a hivatalnoktól is, aki szintén látta a gyalogos családot. — Gondolhatja, hogy mit mondott! — válaszolt sokat moiidóan a hivatalnok. — Nem gondolok én semmit, — mondta Nagy Gergely, — Én még soha nem hallottam, hogy mit mond ilyenkor egy ilyen ember a sofőrjének. — Kisebbeket sem hallott? — Azokat már hallottam. De azok biztosan egészen mást mondanak. Azok... — kockáztatta meg Nagy Gergely — nem is mentek volna gyalog. — Nem bizony? Ha velem történik ez az eset — húzta a szavakat a hivatalnok —, ha velem történik, ne értsen félre, de én bizony nem mentem volna gyalog. Nem azért, mert az én lábam nem bírta volna a gyaloglást, de ami igaz az igaz. Nem kellett volna gyalog mennie. Gondolja csak el: bemegy, akármelyik megyei szervhez, kér kocsit, mit gondol, merte volna valaki azt mondani neki, hogy nincs kocsi? Még megtiszteltetésnek is vették volna. — Maga azt mondta az előbb, hogy a kocsiból látta. — Igen, , a saját kocsimból. — És miért nem vette fel? — Nem hittem a szememnek. Én még ilyent nem láttam. Gyalog ment... Nagy Gergely magára hagyta a hitetlenkedő hivatalnokot, aki látta az embert, ezt most már biztosan tudja, de hogy gyalog ment, azt mégsem akarja elhinni. Nagy Gergelynek egészen más volt a véleménye erről a gyaloglásról. Az emberséget látta benne. Azt, hogy ami nálunk mindenkivel megeshet az alól senki sem lehet kivétel. Mindenkivel előfordulhat, hogy gyalogolnia kell. Éppen ezt a gyaloglást látta a legszebbnek az egészben. Ez tetszett neki a legjobban. Áz pedig külön tetszett, hogy egyikük a cipőt is levetette. És nem állítottak meg egyetlen autóst, motorost sem. — Ne írd meg! — tanácsolták neki. — Miért? Végre egy emberi történet, és erről is mondjak le? Neki biztosan nem lesz ellene kifogása. — Honnan tudod? — Onnan, hogy gyalog ment. Ha ez ellen nem Volt kifogása... — Honnan tudod, hogy nem volt ellene kifogása? — Onnan, hogy gyalog ment és nem riad ózta Uh a rendőrséget, meg nem kért senkitől kocsit, ö is úgy gondolta: az ilyesmi mindenkivel előfordulhat. Biztosan félreértettek egymást, a sofőr talán miközben ő gyalogolt, pontosan őt kereste. Nagy Gergely, mint lelkiismeretes újságíróhoz illik, tovább bogozta a gyaloglás bütykeit. Két gépkocsivezetőt is megkérdezett. Az egyik így válaszolt: — Nem szeretnék annak a pilótának a helyében lenni. — Miért? — Csak. A másik óvatosabb volt. —: Talán nem lesz semmi baja a pilótának. Nekem is volt már egyszer ilyen esetem. Tíz kilométert gyalogolt a főnököm. Amikor végre megtaláltuk egymást, csak any- nyit mondott: „Várhatottvolna még egy kicsit. Már látszanak a város fényei. Olyan, jól elgondolkodtam az úton. Nem zavart senki. Jól esett ez a kis gyaloglás”. Ezt mondta. Nem is lesz nekem soha többé ilyen főnököm. Szegény, meghalt már. Nagy Gergely másnap tovább folytatta a kérdezőskö- dést. , ■ Egyre több olyan embert mutattak be neki, aki találkozott a gyalogos emberrel. Volt köztük egy, aki miután elmondta mit látott, kérte, az ő nevét ne írják meg az újságban, egyébként sem tartja érdekesnek ezt az egészet, mert ma már a mi társadalmunk megengedhet magának annyit, hogy a vezetői ne gyalog, hanem kocsin járjanak. — Ha megírja ezt az esetét, az ellenség még azt hiheti, hogy olyan állapotok uralkodnak nálunk, hogy a vezetőknek még a gépkocsivezetők sem fogadnak szót. A másik így érvelt a megírás ellen. — Ha ezt megírja, esetleg az a gyanú érheti, hogy feléleszti a személyi kultuszt — Arról szó sincs! — vetette ellen Nagy Gergely. — Én csak egy emberi történetet akarok megírni. — Én figyelmeztettem. Meglátja, hogy az egészet még félremagyarázzák. Hosszú kutatás után sikerült olyan embert is találnia Nagy Gergelynek, aki szintén abbah az időpontban, gyalog ment a .vadrezervátum felé, a kendergyárig együtt is ment azokkal, akikről akkor azt sem tudta, hogy kicsodák. — Jól elbeszélgettünk! mondta ez az ember, — Kivel? — Hát azzal az alacsony férfival, a feleségével, meg a kislányával. — Tudja, hogy kik voltak azok? — Nem én. Csak annyit tudtam meg tőlük, hogy pestiek és a rezervátumba mennek. Én aztán többet nem is kérdeztem. Gondoltam, hogy rokonai az ottani vezetőnek. — Szóval nem tudja, hogy kik voltak? — Nem. — Megmondom.. ; — Akkor is jól elbeszélgettünk, ha azok is voltak. Igazán nem látszott rajtuk, hogy kicsodák. És a kocsiról egy szót sem szóltak. Pedig jó lett Volna, ha jön a kocsi, mert tudja, nekem fájnak a lábaim és amilyen rendesek voltak, biztosan elvittek volna a kender- gyárig. öt napig faggatta Nagy Gér. gely az embereket, végül már az egész várost megkérdezhet^ te volna, mert az esetet ekkor már mindenki látta és, mindenkinek volt róla véleménye. Az anyag összegyűlt és Nagy Gergely hozzákezdett a megírásához. írásának a következő címet adta: „Protokollban a harmadik” és mindjárt alá- kanyarította az alcímet is, „Történet egy emberről, akinek kocsin kellett volna megérkeznie”. »
