Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-18 / 193. szám
4VVTTfTfmmHTTrvTTTmrvmTrmmmTTmvmmT yvTvvTTvvTvrrrrTrvryvTyyvYVTvvTYTvrrTVtTVTvvvTvvtvvyTTvyTrrf Szabó László—Sólyom József: A kikötő elpusztul: 7.55-kor , Megérkeztek a bútorkereskedéshez. Kono ■már ott állt az ajtóban. Hirtelen körülnézett és gyorsan beült a kocsiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy félóra hosszat kocsikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Kono megszólalt: — Előttünk áll az a másik kocsi. Jöjjön, abba át kell szállnunk. Amikor átszálltak, a volánnál ülő japán bemutatkozott. — Yamamoto — mondta. A kocsi elindult. Megint csak csend ült hármuk közé, mintha valamennyien a gondolataikba mélyedtek volna. Blake nem merte megtörni a csendet. Félni kezdett. Csak amikor kiértek a hollywoodi dombok közé, akkor szólalt meg a gépkocsit vezető japán: — Engem érdekelnek az ön tervei, hogy vissza akar kerülni a flottához... — De én csak vicceltem. .. — próbálta Blake elvágni a további ajánlatok lehetőségét... — Ne komolytalankodjék... Mondjon el mindent Jimmi Campbellről. Mindent, amit tud — mondta jelentőségteljesen Yamamoto. — Tulajdonképpen kicsoda ön, s hogy képzeli, hogy én a flotta egy hivatásos tisztjéről felvilágosításokat adjak? Az ilyesmit a törvény bünteti... — Ugyan már, ne legyen nevetséges... Hallgassa csak.., Valami kattant, s Blake a következő pillanatban felismerte a saját hangját. Szó szerint az a beszélgetés hangzott el, amelyet Konóval korábban folytatott, s amely elsősorban arra irányult, hogy kiugrassa a nyuiat a bokorból, s megtudja a zömök kis japántól, tulajdonképom mik a tervei és céljai. De eközben a magnetofon néhány olyan mondatot is felvett Blake szájából, ami illetékesek előtt kissé kellemetlen színbe hozhatta volna az amerikait. Blake úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná a magnetofont. Am eközben azon törte a fejét, vajon mit feleljen most? Mondja meg, hogy az egész Campbell- históriát ő találta ki? Hogy ilyen nevű ismerőse nincs is? Hogy vannak barátai a flottánál, de nem a Pennsylvánián? Hogy azért tudott a Pennsylvania hawaii tartózkodásáról beszélni, mert volt flottatársai mesélték neki: kikötés közben Honoluluban látták a zászlóshajót? Ha mindezt elárulja, akkor végképp nem tudja leleplezni Konót és társát, aki minden jel szerint a főnök. Márpedig most már egyre világosabb, — hiszen zsarolni akarják —, hogy kémkedés áll a háttérben. Hátha még azt is tudta volna, hogy a japán hírszerző szolgálat tisztjei százszámra költöztek át egy-két évvel előbb az Egyesült Államok területére, ahol különböző, jelképes üzleti vállalkozásokba kezdtek, vagy éppenséggel egyszerű „halászként” tengették életüket a tengerparton, s azóta egyre-másra keresik a kapcsolatot a flottához... Különösen a csendes-óceáni partrészeken... Blake tulajdonképpen azért érezte magát kutyaszorítóban, mert sejtette, mibe került bele. .. Ez esetben viszont az egészet már előzőleg meg kellett volna beszélnie az ONI-jal, a flotta hírszerző és elhárító szolgálatával. Mégis úgy döntött, hogy tovább folytatja á játékot... — Hát rendben. . . — sóhajtott egy nagyot. — Es mit kapok ezért? Nem szeretem a bizonytalanságot. .. Tudni akarok' előre mindent... Azt is, hogy nekem mit kell tennem... — mondta kissé akadozva, s közben kinézett az autó ablakán. Odakinn zöldelltek a fák, a korai nyár pompás zöldbe borította a hollywoodi dombokat. — Hogy mit kell tennie, azt mi majd pontosan megmondjuk... — felelte Yamamoto. — Havi ezer dollár és minden akció után két- kétezer... Rendben ? — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg, hosszú idő után először Kono, Chaplin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honoluluba utazni? — Ha jól megfizetik!?... — Az anyagi részét már említettem, a végrehajtás Mr. Kono dolga. A feladata az lesz,"hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Campbellt, adjon bizonyos információkat... — Mik lennének ezek? — Indulás előtt meg fogja tudni. Akkor hát megegyeztünk?... Igaz?... A kocsi visszahajtott a városba, s amikor Blake kiszállt és elbúcsúzott Konótól, a volt komornyik barátságosan megveregette a vállát: — Rövidesen értesítlek, Al... — tegezte le váratlanul Blake-et. Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasználni. Végiggondolta ismét az egészet: nem volt olyan buta, hogy ne tudta volna, miért éppen a flotta érdekli annyira a ja- P^nokat- •. Újságolvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok nap mint nap megírtak már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsintgatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre, angol, francia és amerikai^ érdekekkel találják szemközt magukat. .. Főleg az amerikaival... A Csendes-óceánnak ezt a térségét az Egyesült Államok uralja... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhova megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. (Folytatjuk) ' 4 A A A A A A A A A A 4 A 4 A 4 4 4 4 4 4 4 4 A 4 A A A A A A A 4 A A A A A A 4 A A A A A i 3 Ausztria, NSZK, Hollandia „Ne feledd, hogy itt nyugszik...” VI. A Residenz Würzburgban Ulmból Kirchheimhe vezetett az utunk. Kirchheim kisváros, nem is a városért jöttünk ide, hanem, hogy meglátogassuk egy ismerősünket Fritz Sigelt, aki ugyancsak jó pár éve Tolna megyébe jár minden évben vadászni. Fritz Siegel a Mercedes-cég egyik vezető beosztású alkalmazottja. Munkahelye Würzburgban van és csak hét végén jár haza Kirchheimbe, a családjához. Itt nemigen akartunk időzni, ám csakhamar kiderült, hogy napok kellenének ahhoz, hogy végigjárjuk a város és környékének régiségeit. Sajnos, az egy hónap, amit utazásra szántunk, csak egy hónap és vészesen fogynak a napjaink. Megtekintettük a jellegzetes német stílben épült városházát, megmásztunk egy-két várhegyet, az egyik bástyáról gyönyörködtünk a másik vár panorámájában, számba vettük, hogy hányat tudnánk még elérni a közvetlen közelben, ha időnk lenne hozzá. Aztán autóba ültünk, hogy másnap már Würzburgban gyönyörködjünk. Útközben megpróbál, tűk számolni az autóból látható várakat, várromokat, kastélyokat, de rájöttünk, hogy semmi értelme, mert mindenfelé sok található. Arra pedig gondolni sem lehet, hogy valaki minden látványosságnál megálljon, időzzön, mert akkor sosem jut el úticéljához. A Majna keresztül szeli Würzburgot. Nyugatról magas szőlőhegyek emelkednek a város szélénél. Az egyik szőlőhegy tetején várkastély áll, ami most természetesen vendéglő. Azért mondom, hogy természetesen, mert Nyugat- Németországban, ha valahol csak egy szobányi helyiség is maradt épen a régiből, abban feltétlenül vendégfogadót rendezett be valamelyik élelmes üzletember. Szőlőskertek övezik a teljes épségben maradt várat is. Csodálatos kilátás nyílik innen a városra és környékére. A város leghíresebb műemléke a Residenz, az egykori püspök-fejedelem palotája. Az is német jellegzetesség, hogy itt hosszú időn keresztül erősen összefonódott az állami és egyházi hatalom, olyannyira, hogy gyakran mindkettőt egy személy testesítette meg. A Residenz megtekintésére csak idegenvezetővel érdemes vállalkozni, nélküle képtelenség eligazodni a sok látványosságban. Egymást kerülgetik a turistacsoportok, magános látogatók. Ahogy reggel kinyitják a kapuját, megindul a kíváncsi emberek özöne és tart egészen zárásig. Nem messze a Residenztől megtalálható a Walther von der Vogelweide-emlékmű. Ide temették el a középkor kiemelkedő német költőegyéniségét, (meghalt 1237-ben), Walther von der Vogelweidé-t, aki mint a német lovagi költészet kiemelkedő alakja, egyben a világirodalomnak is jeles egyénisége. A Residenz és a költő síremlékének közelsége önmagában is érdekes gondolati párhuzamot sugall: már a középkorban, az egyházi egyeduralom idején is akadtak személyiségek, akik felfigyeltek a vallás sok ellentmondására. Walther von der Vogelweide politikai költészetében például tiltakozott az ellen, hogy a pápa beleavatkozott a németek világi ügyeibe és elősködött rajtuk. A tálján láda című költeményében ezt írta: „Minden javok enyém hát botom szolgál holtig, a német pénz az én tálján fádámba omlik, Atyák! tyúkkal és borral lakjatok dosztig, s hadd böjtöljön a német”. Az emlékművön felirat: „Ne feledd, hogy itt nyugszik Walther von der Vogel araidé’'. Würzburg ipari nagyváros, ám környezetének mezőgazdasága — mindenekelőtt szőlő- termesztése — is jelentős. Meglátogattuk a közeli kisvárosban, Kitzingenben Bernhard Völker úr borpincészetét. E céget 1843-ban alapították. Nem tartozik a legnagyobb borpincészetek közé, hiszen a tárolókapacitása csak 10 000 hektoliter, az viszont figyelemre méltó, hogy úgyszólván mindent géppel végeznek benne, a kézi munkaerőigény egészen minimális. Külön palackozóberendezés is tartozik a pincészethez, mert Wölker úr szinte kizárólag palackokban hozza forgalomba a bort. — A fogyasztók is jobban kedvelik a palackozott bort, de a cég hírnevének is jobb — mondja —, mert így bizonyos, hogy a nevem alatt az a bor kerül a fogyasztó asztalára, amit én adtam el. A hírnévre sokat kell adni. Nos, Völker úr ad is. Borait különleges alakú üvegekben hozza forgalomba. Ha netán lekopik róla a nevével ellátott címke, akkor is tudja mindenki, hogy az Völker- palack. Állandóan készen áll arra, hogy pincelátogatókat fogadjon. Ennek megfelelően mindig példás a rend, tisztaság. Tiszteletünkre gyertyát gyújtott minden hordón, a hangulati hatás kedvéért. Minden hordón külön gyertyatartó van. Csak fahordókat használ, mert tapasztalatai szerint abban jobb minőségű bor készíthető: A pince mélyén, a hordók közt társalgóasztalokat helyezett el, hogy a vendégek a lehető legeredetibb helyen kóstolgathassák a borokat. És természetesen mindenkinek ad egy-egy borprospektust is, amelynek címoldalán a cég címere és alapítási évszáma látható. Sorra kóstoltuk a borokat. Valamenyi tiszta, jól kezelt volt, nem kétséges, itt szakszerűen kezelik a borokat. A borok általános minősége azonban meglehetősen szokatlanul hatott: minden fajtában erőteljesen, szinte zavaróan dominált az édes íz. Meg is jegyeztem, mire a cégtulajdonos felvilágosított, hogy Nyugat-Né- metországbarr ez a közízlés és a borászatnak minden tekintetben ahhoz kell alkalmazkodnia, Az ország számos vidékén megbizonyosodhattam afelől, hogy valóban az egész köny- nyed, édes borokat kedvelik. Hogy hogyan kerül a borokba a feltűnően sok édesség, azt illetlenségnek tartottam firtatni. .. (Következik: Ifjúsági egyveleg). BODA FERENC A FŐVÁROSI ŐRÁ- ÉS ÉKSZERIPARI VÁLLALAT SZEKSZÁRDI GYÁREGYSÉGE azonnali belépéssel felvételre keres női munkaerőket betanított munkára, továbbá LAKATOS, MAROS, SZERSZÁMKÉSZÍTŐ és VILLANYSZERELŐ szakmunkásokat, valamint közgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező munkaerőket, adminisztratív munkakörbe. _______________________(2311 FELVESZÜNK 1 fő szerszámkészítőt 1 fő lakatost gépbeállítónak három műszakos munkakörbe 18 éven felüli férfi és női munkaerőket, betanított munkára. Kettő műszakos munkakörbe 16 éven felüli női munkaerőket betanított munkára. Érdeklődni lehet az Orion Rádió és Villamossági Vállalat tamási gyáregysége, személyzeti osztályán 7—15 óráig, szombaton 7—12 óráig. (Telefon: Tamási 36). (284)
