Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

C'PVt'

APARHANT

Az évszázados

,,Az első, jelentékeny kivándorlás, az erdélyi magyarság elszivárgása Moldvába, a XV. században indult meg. A bizonytalan helyzet, az ellenséges . dúlások sok száz családod késztettek kivándorlásra. Moldvába költözött a magyar huszita gyülekezet is. (Az úgynevezett müncheni kódex — az első magyar bibliafordításnak, a Huszita Bibliának ,a másolata — 1466-ban Tatro- son, Moldvában készült). Az elszivárgás Csifcból'és• Udvar-- helyről a termékeny és-,, gyér népességű al-dunai síkságra, 300 éyen,át szakadatlanul folyt. Mária Terézia uralkodása' alatt felerősödött: ékkor állították

fel a székely határőrezredeket és báró Bukov, az osztrák haditanács elnöke olyan kegyetlenül bánt az örökös katonáskodástól húzódozó székelyekkel. hogy több ezer család menekült át Moldvába.

1717-től 1719-ig pestis és éhínség pusztította Erdélyt. Egy korabeli csiki tudósítás szerint »oly nagy szigorú az éhség, hogy fát, szalmát, rügyet, makkot rág vala az szegénység". Egész területek néptele- nednek el, ezer és ezer család vándorol Moldva felé. Mennek a jobbágysors gyötrelmei, a földesúri önkény elől, a nevándorút

kik soha igazságot nem szolgáltató. igazságszolgáltatás, kiszolgáltatottságuk elől.

A Moldvába vándorolt székely katonaszökevények egy csoportja, — akiket utóbb csa- tangolöknak, csángóknak neveztek —, .1776-ban és 1777 ben, 'teljes amnesztiát kapván, átkelfeBukovínába és ott osztrák Segítséggel határőrfal vak^t alapított. Először- Fogadjiátén és Isténsegífs községeket, majd Andrásfalvát,, Boldogfalvát,

Hactikfalváí;

.....Tóí’rSeffSjV'át ' és

M

agyarfalvát. Kettő közülük: Boldogfalva és Magyárfálv.a hamar elpusztult; a, többi megmaradt. Horlhyék 1940-ben országra szóló ünnepségek keretében telepítették vissza Bácskába a még megtalálható csángó falvak lakosságát, soviniszta politikájuk látványos aktusaként. A csángók a második, világháború után nagyon nehéz helyzetbe kerültek; a Jugoszlá- vihához visszacsatolt bácskai területről menekülniök kellett. A népi demokratikus Magyar- országban azután ez a sokát hányatott népcsoport végül is otthont talált. Tolna megyébe telepítették le őket, ma is ott élnek” — (részlet Szántó Miklós: Magyarok a nagyvilágban című, nemrég megjelent müvéből). ,

„Én még most sem szoktam meg

egeszen

Sebestyén Lőrinc is székely telepes. Jelenleg a tsz rakta - , rosa.

— A szülőföldön éltek jobban vagy itt Aparhanton? — kérdeztem tőle. A felelet láthatóan nem okozott gondót, habozás nélkül rávágta:

— Természetesen itt. Sokkal jobban, mint a szülőföldön éltünk. Tetszik tudni, a székelyek nagyon szaporák. Mi például tizenegyen voltunk testvérek, de a többi család is tele volt gyerekkel, így aztán kisebb falat jutott egynek- egynek.

— Magának hány gyermeke van?

— Nekünk már csak hét született, és 4 maradt életben. Egy részük már :tt született Aparhanton.

— Elégedett, az új környezetével? Szereti Aparhantot?

— Szeretni szeretem. Mint mondtam, sokkal jobban élünk, mint ott élhetnénk. Ott nemcsak a sok gyermek miatt, hanem egyébként is szegényesebbek voltak a megélhetési viszonyok. De ennek ellenére, én még most sem szoktam meg egészen. Itt valahogyan más még a levegő is, mint odahaza volt, és az itteni mintha nem tenne jót az ember egészségének. Itt tehenet tartunk, disznó van, a csoport jól fizet, de azért szokatlan minden.

— Járt már Andrásfalván, amióta eltelepültek onnan?

— Nem.

— A terve* ?

— Maradok a tsz-ben a nyugdíjig. Még hat évem van vissza.

„Éhesek voltunk, termelni kellett“

Gondozott, előkelő parasztház. Zsokék lakják.

— Őslakosok? Telepesek?

Zsók Pál:

— Telepesek vagyunk. Andrásfalváról jöttünk. Lassan már harminc éve lesz, hogy eljöttünk onnan. Ide Aparhántra 45 tavaszán érkeztünk.

— Volt-e azóta a szülőfalujában?

— Nem került rá sor.

— Hány éves?

— Hetvenhat.

— Ez azt jelenti, hogy életének nagyobb részét a szülőföldön töltötte. Itt megszokott-e, hogy érzi n.agát?

— Amikor idetelepítettek bennünket, magunk sem igen tudtuk, hogy végeredményben

hol is vagyunk. De ezen nem is nagyon értünk rá meditál- r ni, mert a földet művelni kellett, különben nem várhattunk volna megélhetést adó termést. Éhesek .voltunk, termelni kellett. Tetszett, nem tetszett, dolgoztunk. És aki dolgozott, megtalálhatta a megélhetését is. Egyszer aztán azon vettük észre magunkat, hogy már meg is szoktuk az új környezetet. Az itteni szántófölddel előbb megbarátkoztunk, mert hiszen ott is folytattunk földművelést, de a szőlő bizony új volt számunkra. A szülőföldön nincs szőlőkultúra. Persze aki nem félt a munkától, azt is megtanulta. Kicsinyenként.

Nem tőle, hanem mástól

tudtam meg, hogy Zsók Pát olyan eredményesen gazdái - kodott Aparhanton, hogy még az őslakosok is elismeréssel beszéltek róla. Valóban mély gyökereket vert az új hazái ban. Idős kora ellenére.

— A mostani megélhetése?

— Tsz-nyugdíjas vagyok, meg most is dolgozom még a kertben. Állatokat nevelünk. Megélünk...

— Család...

— öt gyermekünk volt. Három — sajnos — meghalt, kettő él. Az egyik bányászt Hat gyermeke van. Itt épített velünk szemben új házat, a túlsó utcában. Pont idelát- szik. Az a frissen vakolt ház az övé. A másik fiam a tsz- ben dolgozik.

M iértragaszkodnak ?

Zsók Ambrus vb-titkár:

— Apa'rhant a megye eldugott községeinek egyike. A bonyhádi járás dombjai közt fekszik. Távol esik vasúttól is, várostól is, nem valami nagyforgalmú hely, nem is tartozik a legfej lödőbb községek közé, lakói mégis szeretik. Sokkal kisebb arányú az elvándorlás, mint a telepes községekből. Az utóbbi 10 évben mindössze ki- lencvennel csökkent a lakosság száma, ami azt jelenti, jhogy 10 százalékos sem volt a csökkenés. M^g a fiatalok jelentős része is helyben marad, vagy visszajön.

— A telepes községek jó részében különösen nagy arányú a lélek számcsökkenés. Itt mi tartja vissza az embereket, miért ragaszkodnak ilyen tiszteletre méltóan falujukhoz?

— Véleményem szerint elsősorban az, hogy a tsz már kezdettől fogva jó eredményekkel gazdálkodik, így mindenki megtalálhatta helyben is a számítását. De egyébként is szeretik a mi falunkat a lakói. Jó páran például eljárnak innen dolgozni. Átlagosan 20—30 bányász is él itt, akik műszak előtt körülbelül 40 kilométert utaznak, mire munkahelyükre érnek. Ennek ellenére mégis megmaradnak aparhanti lakosnak, olyannyira, hogy még új lakóházat is ide építenek, nem pedig oda, ahol a munkahelyük van. Egyébként ezek megélhetéséhez is hozzájárul a falu, mert rendszerint a családokból is dolgozik valaki a tsz-ben és nem lebecsülendő a háztáji gazdálkodásuk ■ sem.

— Mint telepes községet, hányféle réteg lakja?

— A lakosság zöme .székely. Én magam is az vagyok. Tizenöt-tizennyolc százalék őslakos német, a többi felvidéki.

— Bár nem nagy arányú Aparhanton az elvándorlás, mégis, akik elmentek, melyik rétegből kerültek ki?

— Mindegyikből mentek el, jte a legnagyobb. arányban a felvidékiek közül. Ä székelyek közül ha valaki el is ment, rendszerint itt maradt a környéken. A székelység-1 annak idején a bonyhádi járásban telepedett le, s ha az egyik székely lakta községből át is települnek a másikba, e vidéket lehetőleg nem hagyják el,

— A lélekszám csökkenésével párhuzamosan a lakóépületek, illetve lakóházak száma is csökken?

— Negyvenhat új házat tartunk nyilván, de csak négyet kellett lebontani, hogy legyen hely az új részére. A lakosok száma csökkent, ugyanakkor nőtt a lakásoké, ami azt jelenti, hogy a lakáshelyzet jelentősen javult: jóval kevesebb személy jut egy lakásra, mint korábban. Nálunk a fiatalok. sem küszködnek olyan

lakásgondokkal, mint a városokban. Nem egy esetben megesik az is, hogy a gyermek még iskolába jár, de a szülei. már építik számára az új házat...

„...leszünk

lelepülve,?

• j- A székelyek nyelvjárásából ellestem néhány jellegzetes mondatot — Aparhanton. A székelyek ugyanis, különöséig az idősebbek, még mindig szülőföldjük nyelvjárása szerint beszélnek. így:

„Először azt mondták, hogy ,.,ra leszünk települve” — a Dunántúlon használatos leszünk telepítve, vagy telepítenek bennünket helyett.

„Otthon is földvei dolgoztunk’.

„A padláson voltam felmenve”.

„Fiam, ez a teéd es” — a tied is helyett.

Apar és Hant

Aparhant két község egymáshoz csatolásából jött létre 1939-ben. Régebben az egyik községet Aparnok, a másikat Hantnak hívták, és ebből lett az Aparhant. A két község szélső házai kort mindössze pár száz méternyi a távolság, de egy domb van, így a közelség ellenére sem lehet átlátni egymáshoz. Hivatalosan már több mint három évtizede megtörtént az egyesítés, a valóságban azonban még ma sem forrt össze teljesen a két község.

Az egyik ezt mondja:

— Én hanti vagyok.

A másik pedig:

— Én apori vagyok.

Azt, hogy aparhanti vagyok, csak a legritkább esetben, lehet hallani.

A különállásra jó példa az a viszály is, amely évek óta tombol a hitbuzgó katolikusok körében. Mindkét falunak külön temploma van, de papja egy, mert egy egyházközséget alkot a két település. A viszály oka pedig a' Szent Mihály-kép. amely ez idő szerint az apari templomban találhatő, és még csak azt sem lehet ráfogni, hogy kiemelkedő művészi alkotás. A hantiak — amint Kriszt Mátyás ’ plébánostól megtudtuk — maguknak követelik évek óta ezt a képet, mondván, hogy azt még az óhazából, Németországból hozták magukkal, ahhoz semmi közük sincs az apariaknak, azt jogtalanul tartják templomukban.

Verekedésre ugyan r.errt' került sor, de akkora patália kerekedett belőle xiz apori és a hanti lakosú Hívek közt,

hogy a pap alig tudta lecsitítani a kedélyeket. A vita az őslakos németség körében bontakozott ki, de a szentképet követelő hantiak próbálták megnyerni maguknak a telepeseket is.

— Noszogattak bennünket — mondja az egyik székely, hogy szóljunk közbe, ne engedjük a képet, mert az utóvégre a mienké, de mi azért nem nagyon avatkoztunk a viszályba. Jobb a békesség.

— A tsz-közősségben vannak-e hanti—apari ellentétek? — kérdeztem ugyanattól a székelytől.

— Ott ilyen alapon már neiw lenne érdemes veszekedni, mert tulajdonképpen azt veszik figyelembe, ho^y ki mennyit dolgozik.

Mindenki a#t mondja, hogy az őslakosok és a betelepültek közt* viszályok elsimultak, ami mégis adódik, ar. elsősorban a két község egykori különállására vezethető vissza. A tanács minden lehetőt elkövet annak érdekében, hogy a két község közelebb kerüljön egymáshoz. A két község közti dombon házhelyeket jelöltek ki, s azok beépítése meg is kezdődött. Arra számítanak, hogy az új házakkal teljesen összeér majd a két település, és ezáltal is közelebb kerülnek egymáshoz a két település lakói. Ezt az új telepet Rózsadombnak nevezik, és apariak, hantiak egyaránt építkeznek itt. Egyébként e dombon van a tsz majorja is.

BODA FERENC