Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Az ipar honfoglalása Ozorán Egy speciólgép és hozzáértő dolgozója Ilyesmiről legmerészebb álmaiban sem álmodott soha Ozorán a ha.idonvolt hercegi nagyvendéglő, amely dacolva az idővel, fennállása óta megannyi emberi foglalatoskodásnak adott helyet. Fogadott szomjas, éhes, éjszakai szállásra is áhító vendégeket; urakat. kereskedőket, parasztokat. Nem sokkal ezután vándorkomédiásokat is. Adott majd aztán helyet választási kortes hajcihőnek, tanulni vágyó iskolás gyerekeknek, jó szívvel várta a művelődni vágyó felnőtteket is. Most meg seregnyi viilanyvarrógép surrog napi nyolc órán át a közfal eltávolításával kapott munkateremben. Egy másik helyiségben 6 Kilós vasalókat vezérelnek a vasalóbrigád férfiai. A vasalóbrigádnak csak egyetlen tagja nő. És csodálatosképpen győzi ezt a fizikai erőt igénylő „fegyverforgatást”. Valamikor tavasszal telepedéit Ozorára a Budapesti Szikra Ruházati Ktsz első vidéki üzeme. A huszonöt éves múltú szövetkezet azóta — pillanatnyilag még mindig tanuló üzemként — 55 tagjának ád munkát. Mindezért másfél milliós beruházásra volt szükség. az üzem vezetőjének pedig lakásra, hogy ne tekintse száműzetésnek ős-budapestiként se a falura költözést. Szükség volt aztán még egyebek között arra is, hogy a kereplő vén gingerekhez szokotk asszonyok megismerkedjenek a vili any varrógépekkel és egyéb spéci álgépekkel. Ma már arról adhatunk hírt, hogy Ozorán sikerrel járt az ipar honfoglalása, maholnap a kialakított alapító- gárda már a termelési terv elvárásainak is megfelel. Hogy könnyű lett volna a honfoglalás? Nem mernénk állítani! Hiszen tanuló ipari munkásnak lenni a földből, a föld közelségében élő embereknek sehol sem volt és sehol sem lesz félkézzel, félemberségge] megoldható feladat. Valami azonban az ozorai asszonyok, lányok javára szól. nevezetesen az. amit Sáfrány Géza. az üzem vezetője így fogalmazott: — Igyekvőek. szorgalmasak, ügyesek azok a lányok, asszonyok. akik a haitszáz forintos fizetéssel járó tanulóidőt le- tolfcötték és nem riadtak meg attól, hogy nem sikerült mindjárt első próbálkozásra a hibátlan munka. A pillanatnyilag még kamaszkorát élő üzem reggel hatkor kezd, dolgozói délben átvonulnak a kisvendéglőbe, elkölteni ebédjüket. Délután fél négykor ér véget a munkaidő. Mióta az üzem létezik, az óvoda korábban kezd. Szeptemberben pedig, amikor a tanítás megkezdődik, nyolc órakor indul a műszak, hogy az anyáit el tudják látni az iskolába készülő gyerekekét. Már a második hónapja dolgoznak darabbérben az asszonyok és az asszonyok között „áldottként” emlegetett öt férfi. Van aki megkeresett 900 forintot, van olyan is, aki százzal kevesebbet. mint amennyit a szorosan vett tanulóidőben kapott. Sok a fiatal lány, talán számukra legnagyobb öröm a helyben kapott munkalehetőség. Viselik is büszkén az ízléses szabású világoskék munkaköpenyt! Az asszonyok nemkülönben. Havonta 3500 nadrág készül el az üzemben. Most éppen a nagy közkedveltségnek örvendő farmereket gyártják, ami viszonylag olcsó áruféleség; 139 forint az ára. de szövetből, bársonyból, sokféle anyagból készülnek még itt a nadrágok. Helybeli a meós és a varrórészleg vezetője. Éppel Józséfné női szabó. Lévai István pedig férfiszabó. Lényegében három szakmunkásvizsgával rendelkező ember irányítja a termelést, de hogy a betanítottak is beváltiák a hozzájuk fűzött reményekét, az már most. világos. A Szikra Ruházati Ktsz ozorai telephelye 1971, január 1-től szerepel elvárások tekintetében egyenrangú félként a szövetkezet termelési tervében. A kezdet eredményei alapján bízhatunk abban, hogy a mai lendület fokozódik és a Szik- rásoknak nem kell mevbán- niok első vidéki telepük létrehozását. Ma még korai lenne fejlesztésről beszélni, de ennek szükségéről is szó esett már. Amikor időszerű lesz, úgyis visz- szatérünk a lehetőségek ismertetésére. Most csak sok sikert kívánhatunk Ozora első ipari üzemének — mintegy útravalóul... — li — Könyvet árultunk Ocséni/ben „üzletszerzői munkakörbe nyugdíjast, vagy másodállásban intelligens, könyvszerető személyt alkalmazunk azonnali belépéssel, Szövetkezeti Könyvszolgálat, Szekszárd, Kapisztrán u. 6.'* Jelentkeztünk. A szerződés megkötése után Bállá Már tömné, a Szövetkezeti Könyvszolgálat vezetője — mint mindenkinek — nekünk is megadta a szükséges instrukciókat. „Elsősorban türelem és könyvszeretet kell. Minden házba kopogtassanak be. Az arcokról majd látják, hogy kinek milyen könyvet ajánlhatnak.” A 2704 lakosú Űcsényt választottuk. Azt a községet, ahol naponta nyolcvan Népszabadságot, kétszáznyolcvan Népújságot kézbesít a postás. Az Élet és Tudománynak 20, az Asszonyoknak 10, az Élet és Irodalomnak szintén 20 előfizetője van. A községi könyvtárban ötezer kötetből válogathatnak az olvasók. * R airtók utca 1. A kapu nyitva — a ház üres. „Jó reggelt! Halló! A többszöri kopogtatásra egy fiú jön az ajtóba. Belátná. Ragyogó tisztaság. Gazdagon berendezett szobák, s-üppe- dős fotelek. Arra gondolunk, hogy itt csak könyvszerető embereik lakhatnak, A kertből jön egy asszony. — Könyvet? Azt nem. Van nekünk elég munkánk. Nem futja sem a pénzből, sem az időből. Egy idős asszony lép ki az 5-ög számú házból. A kendő szorosan keretezi arcát. — Az orvosnak viszem a pénzt, örülök, ha arra elég. — Várnai Zseni kötetük nincs? Mert az ő versei... — szól utánunk egy nyugdíjas ember a 3. számú házból. Huszti Ferenoék a Rákóczi utcában vízvezetéknek ásnak árkot. — Szép könyveket hoztunk. Több havj részletre rendelhetnek. A fiatal tanárnő egy pillanatra felegyenesedik : — Ezt is meg kell csinálni valakinek. Maguk melyiket választanák? — szói félvállról. A nagymama vásárol’ csak. Mesekönyvet az unokának. Az épülő ház tetején színes krepp-papír lobogó. Az építőmunkások reggelihez készülődnek. Pillanatok alatt embergyűrű közepén állunk. Peregnek a szavak. Kimondjuk a „bűvös” szót: Könyv. Csupán a 18 esztendős Turányi Ottó marad és nézegeti a borítólapokat és a katalógust. Komoly igényei vannak. Sajnos máj költők verseiből még mutatóba sem kaptunk: — Ó! Még nincs meg Móricz Zsigmonditól a Fáklya. Ezt kérem. Egy fiatal nő kedvesen invitál a Lakásba. Körülötte három ki« emberpalánta. — Fogdáijanak helyet. Mutassák! — igazi könyvolvasó éhségével forgatja a lapokat. — Ezt a könyvet azonnal megveszem Zolikának. — Azután férjét hívja. — Rendeljük meg a Világirodalom Remekei negyedikét — így az asszony. — Nem kell. — De az első kettő megvan. Talán a harmadikat is meg tudjuk szerezni. — Tudod mit? Ha nagyon akarsz nekem kedveskedni, a Hasak: „Elhagyott latrinán'-jávai boldoggá tennéd. — Akkor azt kénem... S mikor a férj becsukta maga mögött a szóbaajtót. még ennyit tesz a megkezdett mondathoz: — és a Világirodalom Remekei-t. Kitöltjük a könyvvásárlás.] lapot Neve: dr. Lehel Péter körzeti orvo6. Szem. ig. száma... G zó nélkül ballagunk. Gondolatainknak vi- J dám nevetés állja útját. Az artézi kút túlfö'yó-medencéjében néhány kis purdé pancsol. Szüleik a medence szélén pihennek. Mözs- nől járnak a helyi tsz-be szezonmunkára. Közöttük nekünk is jobban esik a pihenés. — Én nagyon szeretem a könyveket. Ottnon is van öt. Két télen át azt olvastam. — Hozzánk meg átjönnék esténként a szomszédból . Felolvasóik nekik. Inkább az olyan ki- rályo« meséket szeretem. — Tudod mit? Én rendelek. Aztán megint együtt olvassuk. Legalább addig sem kell a könyvtárból kérni. Egy mesekönyvet és a „Nemi élet remi erkölcs” kötetet rendeli me? Kovács Istvánná. A Lehet utcába több házba mentünk b°. Könyv nem kellett senkinek. „Olvassanak a fiatalok. Mi megvagyunk könyv nélkül is.” A tsz-irodán az elnök szobájában ültetnek le. Szemben a párttitkár, a főkönyvelő és az üzem- ágvezető. Jó letenni egy kis időre a nehéz csomagokat. De itt biztos hasznunkra lesz. A jó néhány mezőgazdasági szakkönyv ,,megkeserítette” utunkat. Most bizonyára örülnek nekik. Sajnos nem. Kiderült, hogy legtöbbje elavult, régi kiadású. A párttitkár és a főkönyvelő rendel néhány kötetet. A tsz részére újabbakat vennének. — Az Oxfordi Egyetem által kiadott genetikai szakkönyv érdekelne — mondja Varjú Vince, üzemágvezető. j, — Sajnos nincs. Az óvodában szünet van. Néhány asszony és Zala Béláné vezető óvónő takarít. Ajánlatunkra egyhangú a válasz: — Nem érjünk mi' rá olvasni! Falatozó-presszó. Az egyik asztalnál három férfi snapszerozik. Tudjuk, hogy senk; nem veszi jónéven, ha kártya közben zavarják... dehát ha könyvről van szó. akkor talán nem olyan nagy baj. — Nem kérünk belőle — bök a könyvek, a szép könyvek felé a kártyázó tornatanár. Azután néhány perc múlva megfogja két vodkás üvegét. Frissen csapolt sört visz haza bennük, az ebédhez. Lehőcz István, a presszó vezetője leteszi asztalunkra a két kávét és a két pohár sort. — Maguk nem ide valósiak, ugye? — Nem. Könyveket árulunk... Be sem fejezzük a mondatot, ő már a katalógust. és a Szövetkezeti könyvterjesztés folyóiratot forgatja. Sorra érdeklődik a könyvek után. Címeket kérdez. Vásárol és rendel. — Jó a Világirodalom Remekei összeállítása. Kérem. S amikor nincs munkája, vagy nem érkezik újabb vendég, nem tágít asztalunktól. Böngészi a könyveket. Még munkaruháját sem vetette le Romsics Sándor, amikor bekopogtattunk. Bőbeszédű ember. —. A fiam katonatiszt, a lányom meg a kórházban do'gozik... — Vásároljon nekik könyvet. Kedve« meglepetés. — Lesz itt meglepetés hamarosan — mutat a várakozó gyerekkocsira. A vasútállomás melletti italbolt előtt né- hány ember a hatalmas hordókkal vesződik. Nehezen tudják begurítani. Végre sikerül. Felhajthatják a ..megjáró" hosszú lépés i. — Vegyenek könyvet. — Ne is erőlködjenek. Nem vesz itt senki. Mindenre jut.itt az embereknek, de arra... Amikor a másik kocsmában dolgoztam, én is árultam könyvet. De tudják, csak részegekre lőhetett rásózni. Hogy elhagyják a másik ivóban. Az ál'omáson a szekszárdi vonatra várakozunk. Szóba elegyedünk az utasokkal. Egy tra- péznadrágos leány — Szekszárdon dolgozik, a „Szakály testvérek” Építőipari Ktsz szövődé jé- ben — fitymálgatva nézi a köryvket. — Anyu. nem vesz részletre könyvet? — Fene a fejét annak is, aki kínálja. Könyvet árultunk Öcsényben. A 2704 iakosú községet választottuk. Azt a községet, ahol az egy főre jutó takarékbetétóllomóny kétezer forint. HORVÁTH MÁRIA VARGA MÁRTA
