Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

Különbség: 6—8 év As „idomított“ és as „őssinte“ nemsedék Tranzisztoros kacsapásztor A kacsatenyésztő telepeken három-négy horgászcsónak segítségével terelgetik a kacsákat. Ficek György győri diák a nehézkes munka megkönnyítésén fáradozik: tranzisztoros távirányítású hajómadelljét alakította át kacsapásztorrá. A kis tranzisztoros hajó segítségével a parttól mintegy 80 ezer kacsát tud a vízen terelni. Képünkön: „Bevetésre" indul a távirányítású kacsapásztor. (MTI foto: Matusz Károly felvétele — KS) — öregem, te ezt nem ért­heted — nyilvánította befe­jezettnek beszélgetésünket a 18 éves világmegváltó, de olyan meggyőződéssel, hogy nekem fennakadt tőle a sze­mem. A többiek helyeslőén bólogattak, hozzá. Elhittem nekik. Hogy is érthetném, mikor már lassan hatodik éve, hogy 18 éves vol­tam, és egyelőre semmi re­mény arra, hogy ismét elérem ezt a poétikusan ifjú kort. De mivei időm volt bőven, a társaság is alkalmasnak lát­szott. elhatároztam, hogy a végére járóik ennék a fene­mód áthidalhatatlannak tűnő nemzedéki ellentétnek. A ma­gunk oldaláról már ismertem a dolgot, összenézést. majd: „— Te jó isten, öregem, mond mi is ilyenek voltunk annak idején?” Kölcsönös megnyug- tatásak. mii szebbek, jobbak, okosabbak, érettebbek voltunk, erre határozottan emlékszünk, így részünkről feltétlenül in­dokolt az értetlenség, a bölcs, nagyhácsis mosoly, vagy a ki­fejezett ellenségesség, amivel ennek a nékivadult nemzet­ségnek a közélünkfben zajló ténykedéseit figyeljük. Mi lehet az ő véleményük? Hát kérem... Rövid úton kiderült, hogy mi — a mai 24—26 évesek — vagyunk az utolsó „idomított nemzedék”. Miniket még jól „bedresszí­roztak” arra. hogy mindig a legvonolasabbat mondjuk, hogy vágjunk érdeklődő ké­pet ahhoz is, ami nem érde­kel bennünket, hogy viseljük GYORS- ÉS GÉP1RÓ- NÖT, ASZTALOST, KONYHAI KISEGÍTŐT ÉS FIATALKORÉ KISEGÍTŐKET felveszünk. Jelentkezés: Népbőlt-köz- pont, Szekszárd, Garay tér 8. (215) A BONYHÁDI CIPŐGYÁR felvesz nyolc általános iskolát végzett fiúkat szakmunkás- tanulónak. Képzési idő 3 év. Napi 1 forintért ebédet biztosítunk. Távol lakóknak havi 100 forint albérleti juttatás, tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat adunk. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán. ezr­ei utókomplexumoQt nélkül a politikai élet heveny változá­sait. hogy színleljünk hivatás­érzetet az egyetemi felvétele­inken, s ha kilépünk az Élet­be hogyan álljuk meg ott is a helyünket, jól felkészült karrieristák módjára. Meg minden... (Ez az utolsó dolog különö­sen mell bevágott. Egy negye­dikes gimnazista lány sújtott vele. Nem is mondott mást, csak ezt: „meg minden...”) — Ezzel szemben nézz meg minket — kezdte el valame­lyikük, de sajnos nem sikerült kiszerénykednie magát, mert pont ekkor elfogyott a szend­vics, felbőgött a magnó, és én egy pillanat alatt magam­ra maradtam, vállaimon a nemzedékemre szórt összes negatívumokkal. Eleget tettem felszólításuk­nak, és „ezzel szemben”; meg­néztem őket. Hosszas és el­mélyült kutatómunkát jelen­tett ez, melyben egyetlen nagy célkitűzés vezéréit: a trapéz­nadrág. a térdpuílóver, a hosz- szú haj egyáltalán, a „szere­lés” mögött megkeresni a lel­ket. Ilyesmikre bukkantam: Orvosegyetem, beszélgetés a most felvett fiatalokkal... — Mit csinálsz legszíveseb­ben a szabad idődben? — Semmit. Eltelik az idő... (őszinte gyerek nem pró­bálja mindenáron a sokirá­nyú érdeklődőt játszani. Pe­dig mondhatta volna azt is, hogy tájképeket fest, jógázik, vagy világnézeti kérdéseken Értesítés! A TOLNA MEGYEI TEMETKEZÉSI vÁllalat SZEKSZÁRD, SZÉCHENYI U 4# SZ. ALÓL 1970. AUGUSZTUS 13-TÓL SZEKSZÁRD. BÉRI BALOGH ADAM U. 62. SZ. ALA KÖLTÖZÖTT. (221) CSERÉPKALYHA­ÉPITÖ SZAKMUNKÁS MELLÉ FÉRF1DOLGOZÖKAT FELVESZÜNK ÉS BETANÍTUNK. Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat, Szekszárd. Marx Károly u. 22. (235) töpreng. Nem tette...) Egy másik: — Mit tudsz a NATO-ről? — Nem sokat. De azt hi­szem ez nem baj... (ö mintha kicsit „aktívabb” lenne. A szemünk előtt alko­tott önálló véleményt, és mindjárt jelentkezett is vele. Csak, valahogy kissé „elvont- nak” tűnik.) Akadtak persze másformák is. olyanok, akikkel hosszú percekig sikerült beszélgetni. Őket viszont a többiek meg­vetése kísérte. „Buzgó mó- esing” — súgtak össze a há­tuk mögött. Tovább... Két »rác úgy éjszaka fél egy körül. Mindketten rendkívül elfoglaltnak tűnnek: az előt­tük haladó fiatal nő bokáját próbálják összeakasztani, nagy-nagy igyekezettel. Se­hogy sem megy a dolog, mert a nő ,,állandóan megáll és rendőrért kiabál. Néhány ké­sői járókelő érdeklődéssel fi­gyeli a jelenetet, valaki meg­kérdezi a nőtől, miért nem szalad el? — Pihenjetek egy kicsit •— javaslom utolérve őket. — Nem látjátok, hogy két nagy pofon lóg a fejetek felett? Magam is elcsodálkozom, hogy magjuhászkodnafc egy­szerre. — Ott lakik a csaj a szom­szédunkban — magyarázkodik a kisebbik. — Ismerem. — Higyje el nyomozó elv­társ, véletlen volt az egész! — szói bele a másik is. Aha! Szóval innen a nagy megcsendesedés! N yoonozónak. hisznek! Zordon hangon rend- reutasítom őket, s máris az igazolványaikat nyújtják. A kicsi 18 éves, segédmunkás, a nagyobb 19. lakatos. Ideigle­nes. lakásuk van, nyilván al­bérlet. — Mit kerestek ilyenkor az utcán? — mordulok rá­juk, de rögtön rájövök, hogy bakot lőttem. Hiszen felnőtt állampolgárok, választójoguk van, ég akkor mászkálnak az utcán, amikor akarnak. A n-a- nagyobbik ki is használja megingásomat: — Miért, talán nem szabad? Szerencsére eszembe jutott, hogy „nyomozó” vagyok: — Itt én kérdezek, a min­denségit a huligán fejeteknek! — Nem vagyunk huligánok — szepeg a kicsi —. csak na­gyon unjuk magunkat estén­ként, hát le szoktunk jönni balhézni... Népújság 7 — Hallgas te hülye... — szisszen rá a nagyobbik — ne higyjen neki nyomozó elvtárs, sosem szoktunk ilyes­miket csinálni! Egy „ha legközelebb”-el el­zavarom őket. Befordulnak az első mellékutcába. Hallom, amint futásnak erednek. Egy harmadik: Érettségizettek egy • ipari- tanuló-intézetben. Az osztály­főnökük panaszkodik rájuk, hogy nagyképűek, lekezelik a többieket, nem tanulnak, nem dolgoznak rendesen. — Ve­gyük kegynek — mondja —, hogy leereszkednek közénk. — Miért, te hajtanál?. — kérdez vissza az egyik. — Ugyan, ne játszd az agyad! Ha itt végzek, két év a sereg­ben, utána meló szakadásig, havi 1800-ért. Számold ki. te fej vagy, mennyi idő alatt tu­dok abból egy rongyos lakás- ravalót összespórolni!... Kocsi? Érzem nála nemigen lehe­tek jó, a 45 előtti viszonyok részletes taglalásával, hát in­kább bátorítólag megverege­tem a vállát: — Fel a fejje] öregem, én még annyit se keresek... Tárcájából óvatos mozdulat­tal fényképet kotor elő. — A bátyám — mutatja — 56-ban lépett ki. Kanadába. Ott aztán van miért gürizni! A képen busafejű fiatal­ember, széles mosollyal, Chev­roletnek támaszkodva. A hát­térben családi ház, gyerekek, vakító kék ég, gondtalanság. (Mint egy exkluzív cigaretta- reklám: „Philip Morris a leg­jobb tüdőerősítő...”). I És a negyedik: Hatvan méter hosszú sor Budapesten a Hunnia Film­gyár előtt. 16—20 éves fiata­lokat toboroznak főszerepre. Nézegetem az arcokat, hall­gatom az izgatott tereferét. Egy lány a mellette álló mo- kány fekete fiút faggatja: — Ezt minek hoztad magad­dal? — mutat a fiú hátán ló­gó gitárra. — Tudok játszani rajta! — húzza ki magát a mokány. — Ehhez a filmhez nem kell — szól közbe egy benn­fentes, — nem ma játszódik. A gitáros egy pillanatra elkomorodik, de aztán felde­rül az arca: — Akkor viszont bunyó lesz benne, és én abban is jó va­gyok... Az udvaron filmesformájú férfi siet át. Az első sorban álló szőke Bardot-jelölt utána- szászeg. Semmi. Hangosabb sziszegés. Semmi. — Felöltözve már nem is­mer meg! — hallatszik vala­honnan hátulról a kaján kiál­tás. s a tömeg harsogó kacaj­jal nyugtázza. A poén valóban jó. de ná­lam csak egy kényszeredett mosolyra futja. Dicstelen vé­get ért elmélyült kutatómun­kám: lehet, hogy tényleg nem értem ezeket a gyerekeket... 1970. agugusztus 15. — PÚ —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents