Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-12 / 188. szám
^»▼Y’rW,,V»*1.VTTTT>T»»TT»YTVTyVWYV>yVTy»VT?TTVyVViyV^ yy9v»vy«>>V*vfTYV**YVVVVVVVrVt'gTv''VTY»VVVVTyVVvVVTVVVVVVVVVTy Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 18. Kerling megtartotta eredeti nevét, s így köny- nyen kiderült róla, hogy 1940 nyarán, amikor az FBI már hosszabb ideje megfigyelés alatt tartotta, mint a fasiszta Bund-szervezet egyik amerikai vezetőjét, meg altart szökni az USA- ból. Egy másik, hasonló náci társaságában indult el Floridából, egy kis jachton, minden bizonnyal Franciaországba. Balszerencséjére — vagy éppen szerencséjére — nem sokat konyí- tott a hajózáshoz, s a parti őrség éppen idejében érkezett, hogy mindkettőjüket kimentse a hullámokból. A kis jacht ugyanis felborult. Az irattári adatok szerint Kerling úti'társát Hermann Neubauernek hívták. — Nem ismer semmiféle Neubauert? — kérdezte nyomban a tájékoztatás után Conollv Dasch'cól. — Nem. ilyen nevűt nem ismerek. ., — Kerlingnek ki a legjobb barátja? — Hermann Nicholas. Hosszabb időt töltött az USA-ban, mindenféle mesterséggel megpróbálkozott már. Tessék elmondani, mit tudnak róla, 'talán azonosítani tudom — mondta Dasch. S ekkor Conolly felolvasta mindazt, amit Neubauer amerikai pályafutásáról tudtak. — Ez ő, Nicholas, vagyis Neubauer. Ekkor mondta el Dasch azt is, hogy a floridai csoport harmadik tagja Werner Thomas. Az FBI irattárából hamarosan elő is került az anyaga. éppúgy, mint Herbert Haupté. Ez utóbbi anyagából kitűnt, hogy az apja is nagy nácibarát, s jelenleg Chicagóban él... „Hans Max Haupt, német, a chicagói Bund aktív tagja. Egyik fia 1940-ben eltűnt az országból. — Biztos vagyok benne, hogy Herbert, amilyen gyorsan csak tud. elutazik majd az apjához, pedig szigorúan megtiltották neki, hogy érintkezést keressen a családjával. Conolly utasította a chicagói ügynökséget, hogy tartsák megfigyelés alatt azokat a helyeket, ahol azelőtt Herbert Haupt megfordult, és erősen figyeljék Hans Max Haupt házát. De Conolly nem tudta elcsípni a floridai csoport egyik tagját sem. Közben Dascht még mindig faggatták a különböző kémelhárító szervezetek emberei. A beszélgetéseken mindannyiszor jelen volt egy-egy FBI-ügynök. Egyszer csak Dasch, mintha most jutna eszébe, a homlokára csapott: — Tudnék még valamit mondani önöknek, a kérdés most már csupán az: mit ér meg? Az FBI-ügynök felkapta a fejét: — Attól függ, miről van szó. . . — Az Abwehr amerikai ügynökeinek teljes névsora és 'telefonszáma.. . Az ügynök egy szót sem szólt, a telefonhoz lépett, s máris hívta Edgar Hoowert. — Itt Spencer! A főnökkel kell beszélnem! Rövidesen kapcsolták Hoowert, Spencer elmondta. mit 'titkolt el eddig előttük Dasch, mit tudna most feltárni. Hoower némi türelmeikért, s alig harminc perc múlva már ott volt a szállodában. — Halljuk! — szólt Daschnak. ahogy belépett a szobába. — Megvan az Abwehr amerikai ügynökeinek teljes névsora, . . Akik nem buktak le, s akikkel nekünk, meg a floridai csoportnak kapcsolatot kellene tartanunk. . . — Fejből tudja? — Ahogy vesszük... — mosolygott Dasch, mert sejtette, ha most megmondja, hogy a zsebkendőre írták titkosírással, elveszik tőle, s esetleg egy fityinget sem lát. — Értem! ■»!. . — Mit ér meg önöknek? — Erről tárgyalhatunk. De egyelőre okosabb lenne a lista. Mondja el. — Hát rendben van, ismét előlegezem a bizalmat. .. — felelte Dasch, majd kivette a zsebéből a zsebkendőjét, s átadta Hoowemek. — Ennek a segítségével megtalálhatja valameny- nyit, szerintem még a floridai csoportot is. Hoower átvette az összehajtogatott zsebkendőt, s nézegette elölről-hátulról. — Preparált? — kérdezte. — Amikor ezt átadták nekem, Berlinből való elindulásunk előtt, közölték, hogyha jódba áztatom, megjelenik rajta a rejtett írás, amely tartalmazza az ügynökök névsorát és telefonszámait. Az utasítás szerint valamennyivel érintkezésbe kellett volna lépnünk, hogy ők igazítsanak el bennünket a szabotázscselekménynél. — Mindent feltettek egy lapra? — csodálkozott Hoower. — Úgy látszik... Fontos volt nekik az alumíniumipar megsemmisítése. De ezeken a személyeken keresztül kellett volna összeköttetést tartanunk az Abwehr lisszaboni főosztályával is. mindaddig, amíg meg nem érkeznek a mi rádiósaink. Az FBI laboratóriumában rövidesen előhívták a zsebkendőre írt titkosírást, s így birtokába jutottak az USA területén még szabadlábon lévő német kémek névsorának. Huszonnégy név vált láthatóvá. Hoower személyesen elemezte szakértőinek társaságában valamennyit. Némelyik már korábban is gyanús volt a számukra. Egy volt lutheránus pap, aki ezekben az időkben New York egyik nyomornegyedében lakott, rövidesen megfigyelés alá került. Aztán néhány óra múlva a többiek nyomában is ott voltak az FBI emberei. A lutheránus pap- egy penzióban lakott, amelyet nem csupán szemmel tartottak, hanem még a telefonbeszélgetéseket is lehallgatták. S nem is kellett sokáig várakozniuk. A volt pap rövidesen találkozót beszélt meg egy ismeretlen férfival. Megállapodtak, hogy a Pennsylvania pályaudvar bejáratánál találkoznak. (Folytatjuk) tAiáA4AiAlAAiiáAAAAAiiAAiAtAAtAAÁÁAAAÁiAAAáAiAAAtAiA4A*. Ausztria, N SZK, Hollandia Burg, Schönbrunn Három ország, 8000 kilométer és kötetlen program. Az ellátásunkat ismerősök, barátok, rokonok vendéglátására alapoztuk és persze a csomagtartónk gondosan össze_ válogatott tartalmára. Mert azt már eleve sejtettük, hogy a legkellemesebb vendéglátás közepette is jó lesz egy kis hazai szalámi, vagy sonkaszeletekkel vegyített paprikáskrumpli. Bográcsot, lábast, turista-gázpalackot, rezsót és megannyi egyéb kelléket raktunk a Moszkvics meglehetősen tágas csomagtartójába. A kocsi ülésterét úgy rendeztük el, hogy alkalmasint alvóhelyül is szolgáljon. Tehát minden eshetőségre felkészültünk. Szerszámmal is bőségesen elláttam magam az útra. Sosem tudhatja az ember, hogy mi adódik elő, s jó, ha kéznél van ez is, az is. Indulás előtt, ahányszor számba vettük a kocsi tartalmát, mindig akadt egy-két dolog, amit utólag útipoggyászunk közé vettünk. Amikor végül is Sopronnál magunk mögött hagytuk a határt, nagy magabiztosságot adott az a tudat, hogy minden a legnagyobb rendben. Néhány hét múlva egészen más volt a véleményem. Kiderült, hogy ez is felesleges volt, az is, amaz helyett pedig más kellett volna. A kocsival például semmi baj sem volt, csak egyszer kellett kivenni egy gyertyát. A nálam lévő gyertyakulcs a gyertya kivételéhez még csak megfelelt, de visszatenni már nem lehetett vele. Nem nekem, hanem még szakembernek sem sikerült ezzel a kulccsal. Végül majd 50 márkát fizettem a nyugatnémet autóklub emberének, amiért visszatette. Hiába mutattam az autóklub-igazolványomat, — a „gondosan" előkészített útipoggyászból az sem maradt ki —, es hiába mondtam, hogy az autóklubtagoknak mindenütt ingyen nyújtanak segítséget, ilyen csipcsup ügyekben. — oOo — Az első állomás Bécs. Ügy döntöttünk, hogy ezúttal nem időzünk hoc'.zr.bban az osztrák fővárosban. Igen ám, csak hogy mit sűrítsünk az ezernyi élményt kínáló városból, a mi szűkös időnkbe? Végül egy kiadós belvárosi séta és a Burg, valamint Schönbrunn megtekintése mellett döntöttünk. És elhatároztuk, hogy mindenekelőtt a magyar vonatkozásokra terjesztjük ki figyelmünket. Nem kellett keresgélnünk, anélkül is szinte minden lépten-nyomon akadt valami, ami kapcsolódott nemzeti történelmünkhöz. Évszázadokon keresztül a Habsburg- birodalom részét képeztük: a Habsburgok viselték a magyar királyi koronát is — Bécs székhellyel. Sokan mondják, hogy Bécs- ben mindig több a turista, mint a helybéli. Hogy ezt nem alaptalanul mondják, arról minden statisztikai kimutatás nélkül is könnyen meggyőződhet bárki. Csak érdeklődni kell valakitől, valami iránt... A megszólított többnyire ezt mondja: — Nem bécsi vagyok. Hol találhatók a bécsiek? Egy részük dolgozik, s azért nem látható az utcán, aki pedig nem dolgozik, hét vége, szabadnap lévén, elutazott valahová. — A bécsiek is szeretnek kirándulni, szívesen látogatják a nevezetes helyeket — mondta róluk valaki, sejtetve, hogy a helyben lakóknak már nem kuriózum a megannyi művészi emlék, történeti hagyaték. A várban és környékén legfeljebb a kiszolgáló személyzet — idegenvezető, portás, jegyszedő — bécsi, és a sok bizsuárus. Ök abból élnek, hogy sokan kíváncsiak Mária Terézia lakosztályára, a világ minden tájáról összeharácsolt kincsgyűjteményre, (mellesleg megjegyezve, Bocskai István koronája éppúgy része e gyűjteménynek, mint Mária Lujza fiának, Napóleon ,.Sasfiókájának" ezüstbölcsője), és magára a minden porcikájában külön tanulmányt, műélményt jelentő épületkolosszusra. A vár szomszédságában, hatásos környezetben áll a Mária Terézia- emlékmű, másik irányba haladva a Pálffy- és Pallavicinipalota, kissé odébb a Szent István-dóm. A szűk utcarészeken a gyalogosok és autók valósággal tülekszenek egymással a helyért : mindenki rohanni szeretne. mert várja a töméntelen látnivaló, de végül is alig lehet egymástól előrébb jutni. Ha pedig megjelennek a fiáke- rek, valósággal megbénul a közlekédés. Az egyik azért nem halad, mert a fiákereket nézi, a másik pedig a többitől képtelen mozogni. A Burg a város közepén helyezkedik el, Schönbrunn a város szélén. Schönbrunn megépítésével a Párizs ' melletti Versailles-t akarták utánozni. Először kis vadászkastély volt, majd fokozatosan világhírű császári rezidenciává fejlesztették. Mai, — végleges — formáját Mária Terézia idején kapta. A hatalmas palota és gyönyörű park ugyancsak sok látogatót vonz. Olyan autó- forgalom van az idé vezető úton, hogy a magamfajta, szerényebb forgalomhoz szokott vezető nemigen gondol másra: „Csak ezt ússzam meg ép bőrrel”. A látnivaló viszont kárpótol az utazás verejtékes izgalmaiért. A kastélyépület 1400 szobából áll, s zöme teljesen úgy várja a látogatót, mint ahogyan annak idején berendezték császárőfelsége részére, nem sejtvén, hogy valamikor ilyen célokat fog majd szolgálni. A park területe 200 hektár. A több emelet magas fákat az utak felőli oldalukon függőlegesen lenvesték. Pompás kép ez a több száz méter hosszú, 20—25 méter magas lombfal. Pálmakert, állatkert, a domboldalon tavacska, odébb a jellegzetesen berendezett ti- roli vendéglő, emitt szökőkút, mitológiai alakokkal. .. Csak azt ne kutassa senki, hogy Bécsben hol, mi és menynyi származott egykoron a magyar jobbágyok verejtékéből. Arra már fátylat borított a történelmi múlt. (Következik: A legszebb kisváros és a vegyes nag; város) BODA FERENC A rendetlenség veszélyes A nagyszokolyi Béke Tsz traktort és Csillag mintájú rendsodrót vett át Szekszárdon. A szállítmány nem érkezett meg épen rendeltetési helyére, a meredek lejtőn a rendsodró kerekét elkapta az a földhányás, ami ott éktelenkedik az útpadkán és a szilárd útburkolat szélén. A föld az árok- tisztítás „mellékterméke”. Az egyik irányból autóbusz, a másikból vontató közeledett. A Béke Tsz traktorosa ügyesen manőverezett, — így az újabb balesetet meg tudta előzni, A rendsodró váza azonban elgörbült, — kijavítása hátráltatja a sürgős munkát. A 65. számú út karbantartása a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóság feladata. Képeink mutatják, hogy a feladat megoldásáért nem jár kitűnő osztályzat. Szöveg: — b. z — Foto: G. K. A megrongálódott rendsodró mindaddig akadályozta a " rgalmat, amíg a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás gépkocsijának utasai az árokpartra nem vonszolták. AAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAr.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*A.
