Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
* i ♦ 9 1 ♦ ♦ * ▼ ♦ ♦ § ♦ * * ♦ * ♦ ♦ Szabó László—Sólyom. József: „Az átkozott FBI" 6. J. Edgar Hoower először hallani sem akart Cohenék szabadon bocsátásáról. — Az elnöki direktíva világosan kimondja, hogy az USÁ-ban nem működhet egyetlen hírszerző szolgálat sem az FBI-on kívül — így érveit Hoover, de Donovan közbevágott: — A török nagykövetség épülete neim minősíthető amerikai területnek! — Szóval azt akarja mondani, hogy Washington nem Amerika? Számomra minden talpalatnyi föld határainkon belül amerikai terület. A maga emberei közönséges csavargók, bűnözők, akik megsértették érvényes törvényeinket. Gondoskodunk arról, hogy elnyerjék méltó büntetésüket! — Eze(k a közönséges csavargók a vezérkari főnökök kérésének tettek eleget, amikor behatoltak a török nagykövetség épületébe. Az USA létfontosságú érdekeit szolgálták, amikor teljesítették az elnök parancsát! A közelharcnak nem volt győztese: az OSS vezetőjének mindössze annyit sikerült elérnie, hogy embereit még aznap szabadon bocsátották. J. Edgar Hoower azonban, nem tett. semmilyen ígéretet a jövőre vonatkozóan. — Ezt a három fickót most elengedem — mondotta. — Figyelmeztesse azonban őket, hogy ne kerüljenek még egyszer a kezünkbe. Nem tűröm, hogy bárki is borsot törjön az orrom alá! Mindezt az elnök jelenlétében mondta, aki tehetetlen volt az FBI-jal szemben. Kifejezett kérésére sem egyezett bele Hoower, hogy az OSS hasonló akcióikat bonyolíthasson le. Az FBI átvette az OSS-nek azokat az embereit, akik a külföldi követségek vonalán dolgoztak. Sokan közülük a nácik iránti gyűlöletből, őszinte hazafias érzésüktől fűtve önként jelenkeztek hírszerző feladatra. Többségük idegen nyelveket beszélő, korábban tudományos területen dolgozó értelmiségi volt. J. Edgar Hoower azonban úgy bánt velük, mint rendőrségi besúgókkal, ala- csomyrandű emberekkel, akik odáig süllyedtek, hogy rendőrkémek, informátorok legyenek. Az FBI úgy bánt velük, mint az alvilág söpredékével, akiket a gengszterek tőrbe csalására használnak fel. Az FBI azonban nem csupán az Egyesült Államok területén keresztezte sokszor a nácik elleni háborús erőfeszítéseket. Mindennél beszédesebben bizonyítja ezt Charles Bedeaux története Észak-Afrikában A Vichy-kormány titkosszolgálatának, a francia Securité Militaire-nek volt két rendkívül ügyes ügynöke: Guy és Jacques Calvet. A testvérek még 1942 elején felajánlották szolgálataikat az amerikaiaknak, hogy segítségükre legyenek a tervezett partraszállásban. A Calvet testvéreiknek Algírban, a Michelet utcában volt egy nŐLTuha-üzletük. Számos bejárattal rendelkezett ez az üzlet, amely egy vasaló alakú sarkon állt. A pincehelyiségekből is kijárat nyílt két szomszédos üzletre, amelyeknek tulajdonosai szintén a Securité Militaire szervezetéhez tartoztak, és Calvet-ék ügynökeikként szerepeltek a nyilvántartási listán. Az amerikaiak még a partraszállás előtt itt találkoztak többször is Mast tábornokkal, Jousse alezredessel, akik a Vichy-kormány algíri helyőrségének parancsnokai voltak. Találkoztak azonban más francia tisztekkel is. akik később lehetővé tették: végeredményben simán és számottevő véráldozat nélkül történjék a partra* ♦ szállás. Guy Calvet időben tájékoztatta az ame- ♦ ilkai hadvezetést, hogy Vichy kémelhárító ügy- { nökségónek, a Securité Militaire-nek mit sike- ♦ rült megtudni terveiből. J Ebben az üzletben vette fel a közvetlen kap- ♦ csőlátókat az OSS-szel d'Astier de la Vigerie J francia royalista csoportja is. Később ez a cső- ♦ port gyilkolta meg a Gestapo egyik hírhedt ügy- J nőkét, Darlant. A partraszállás után az ideigle- ♦ nes Giraud-kormány parancsára valamennyiüket J a Szaharában felállított koncentrációs táborba f zárták. Az OSS francia részlegének vezetője Algírba utazott és követelte szabadon bocsátásukat. Az FBI washingtoni központjának küldötte, Robert Murphy kereken megtagadta, hogy közbejárjon érdekükben. — Ezeket a nyavalyás kis franciákat mi tettük hidegre. Remélem, hamar kinyiffannak a Szaharában. Arthur Roseborougih, az OSS francia részlegének vezetője tudta, hogy Murphy reményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vasbetonból épült pokolban tartották fogva a franciák mindazokat az embereket, akiket a Giraud-kor- mány bűnösnek minősített. Beton priccseken. szűk cellákban tengették az életüket, naponta egy tányér levesnek nevezett moslékot kaptak. A nappali forróságiban szinte égtek a falak, a priccsek, éjszaka viszont meg lehetett fagyni. Takarót nem kaptak a foglyok, és naponta fél pohár vizet osztottak ki közöttük. Ebben a koncentrációs táborban a köztársaságért harcoló spanyol hazafiaik százai és az áruló Vichy-kor- mány ellen küzdő franciák ezrei szenvedtek. Itt tartották azonban fogva a francia titkosszolgálat kezére került külföldiekét is, mindenekelőtt a németeket, olaszokat, magyarokat, akik a fasizmus elől szöktek Franciaországba, hogy ott életüket a nácizmus elleni harcnak szenteljék. Az OSS francia irodája vezetőjének nem sikerült a royalista csoportot megmenteni. (Folytatjuk) o-i hijfí Festők versenyeztek Walkyd és Kromofág — Mire jó a nylonharisnya ? Csak beszélni ne kéne! Hónapokon keresztül folyt a megyeben a készülődés arra a elöntő „összecsapásra ’, amely a KISZ, az SZMT és néhány vállalat, ktsz versenyfelhívására kezdődött ebben az évben. Kedden, 14 fiatal festő szakmunkás vett részt a „Ki minek mestere”- verseny megyei döntőjén. A „pályát” a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz biztosította saját munkaterületén — a Babits iskolában. Nem tudom, hogy a fiúknak mikor volt utoljára ilyen hosszú műszakjuk, mint ez a mostani. Reggel háromnegyed hatkor, gyülekezéssel startoltak. A gyakorlati feladatnak megfelelően ki kellett festeniök egy-egy szobát. Habozásra nem sok idő jutott. Alig valamivel hat után már kézben voltak a szerszámok. A verseny bonyolításának terve szerint fél kettőre kellett volna befejezni a gyakorlati versenyt. A terv füstbe ment a lassan száradó falak miatt, így az erősítésre szolgáló közös ebéd után, amikor már elkezdődött a verseny elméleti része, még mindig voltak, akik a gyakorlati feladat megoldásával voltak elfoglalva. Néhány órával a verseny megkezdése után ott jártunk a vetélkedő mész- és festékillattal teli színhelyén. A szobákban — illetve osztálytermekben — jókedvűen serénykedtek a szakma legjobb ifjúmunkásai. A folyosó félhomályában pedi« ott üldögélt, álldogált a zsűri, Számukra ez a nan igencsak álló műszakot jelentett hiszen masnii is festő és mázoló szakemberek lévén nem bíztathatták nagyobb sietségre a fiúkat. Szépén csak akkor sikerül a munka, ha a folyamatában kötelező lépéseket nem hamarkodja el a mester. így aztán még az esélyekről is kevés szó esett. Bár nagy-nagy bizakodással jöttek a versenyre, akik már a tavalyi vetélkedőn is részt vettek. Közöttük volt Pál József az ÉM. Építőipari Vállalat festője is, aki tavaly első helyezést ért el... Az idei vetélkedőn az ÉM- esek mellett szép számmal jelentek meg a TOTÉV, a Szekszárdi Építőipari Ktsz, a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz, a Dombóvári Univerzál Szövetkezet és a Paksi Körzeti Építőipari Ktsz fiatal szakmunkásai. Délután háromkor foglalta el helyét az emeleti 20-as tanteremben a zsűri, Imre Márton elnökletével. Művezetők, műszaki vezetők alkották az elméleti fölkészültséget mérlegelő bizottságot. Itt már számos érdeklődő volt jelen. Részt vett az elméleti döntőn a KISZ megyei bizottságának néhány munkatársa. Pollák Andor, az MSZMP megyei bizottsága ipari osztályának munkatársa, Schmidt Róbert, a KISZÖV szövetkezet- politikai osztályának munkatársa. A versenynek ebben a második szakaszában az ifjú mesterek arról adtak számot, mennyire ismerik a jó gyakorlati munkát, előkészítő, biztosító elméletet. Mennyire biztosak például az anyagismeretben. a balpsef'-édelmi, biztonsági óvó rendszabályok ismeretében és mire terjed ki történelmi, politikai érdeklődésük, tudásuk. A legtöbb bonyodalmat az új festőanyagok, oldószerek és társaik okozták, így a W alkyd és Kromofág, a lakkbenzin. A zsűri különös kíváncsisága egyébként mindenre kiterjedt. Alaposan „kivallatta” azt a szőke fiút is, aki még kint a folyosón imigyen fohászkodott : — Becsszóra, inkább kifestek még egy termet, csak beszélni ne kéne! Bizony kellett beszélni. A hallgatóság pedig jóleső ér- zéssél állapíthatta meg. hogy a fiatal mesterek tudása alapos. Nem beszélve arról, hogy rengeteg „titka” tárult föl a szakmának. így például az, hogy mire kell a festő-mázo- lónak a nylonharisnya? Nem azért, mert ilyent viselnek! De gyakran fordul elő, hogy siettükben hazulról a jó harisnyát viszik el. hogy legyen min átszűrni a zománcfestéket. Továbbá, hogy a díszesebb festési módozatok közé tartozik a ,,cuppantott” és a „tuffolt” fal. Majd, hogy a jókedv is helyet kapjon, az hogy a létra lába legtöbbször a snapsztól bizonytalanodik el... Nem sokkal hat előtt került sor az eredményhirdetésre. A „Ki minek mestere" verseny első helyezettje Csiki Gyula, a Dombóvári Univerzál Szövetkezet, második Osz- termayer Károly, a Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz, harmadik Szulimán József, a Szekszárdi Építőipari Ktsz fiatal szakmunkása lett. A verseny valahány résztvevője oklevelet kapott. És, mintegy elégtételül... az eredményhirdetés előtti néhány perccel rettentő zavarba jött a nagytekintélyű zsűri, aki órákon át buzgón vallatta a versenyzőket a savak maró, színelnyelő és egyéb hatásáról. Három oklevélről néhány óra leforgása alatt eltűntek ugyanis a filctollal rótt gyönevbetűk... Imre Márton szakoktató a versenyről: — a tavalyi verseny — szerintem — szebb küzdelem volt. Az idén, mintha lazítottak volna a fiúk... Pollák Andor: — Eddig végighallgattam minden idei vetélkedőt. Ez azért tetszett, mert nem hozott nagy különbségeket. A majdnem azonos pontszáipok azt igazolják, hogy a fiatal festő szakmunkások felkészültségi sz'nt- je lassan azonos lesz. Más szakmákban is ez a tendencia érvényesül és azt hiszem ez az egészséges fejlődés. Nekünk is ez a véleményünk, továbbá az, hogy a festők megyei vetélkedőjének résztvevői férfiakhoz illően, jó munkát végeztek. — 11 — INépűjság 4 1910. július 10.
