Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Városgazdálkodás — a lakókról Lakók — a városgazdálkodásról A Városgazdálkodási Válla­lat Szekszárdon 1988 lakást és 349 nem lakás céljait szol­gáló bérleményt kezel. Tevé­kenysége több mint hatezer embert, kereken a megye- székhely lakosságának egyne­gyedét érinti. — Sokan és sokszor szid­nak bennünket, — így Doro­gi Mártonná, főkönyvelő. — Ezt rneg kell és meg is lehet érteni, hiszen mindenkinek legfontosabb az otthona, az otthonnal kapcsolatos hibák, kellemetlenségek a legköze­lebbről érintik. Csakhogy a mi helyzetünk sem könnyű. Vállalatunk bérszínvonala nem éri el más tanácsi vállalato­két. így, ámbár létszámunk három év alatt megduplázó­dott, nehéz megtartani az em­bereinket. Kétszázas létszá­munkból törzsgárdista huszon­öt. — A házfelügyelők? — A házfelügyelői állás csak addig vonzó, amíg a ve­le járó szolgálati lakást meg nem kapja az illető. Utána már birtokon belül van, és az adható fizetést nem lehet csá­bosnak nevezni. A hatvanöt házfelügyelő ha­vi átlagkeresete négyszáz fo­rint. Van azonban havi ki-, lencvenhat forint fizetésű is. Kilenc híján — a panelházak­ban lévőkön kívül — vala­mennyien másodállásban lát­ják el feladatukat. A főállá­súak fizetése 850—1000 forint. Kevés. — A hozzánk befutó pana­szok többsége igazság sze­rint nem bennünket illet, bár­menyire jogosak is azok. A garanciális javítási időn be­lül nem hozhatjuk helyre a kivitelező vállalatok által el­követett, sajnos sokszor szép számú hibákat. A garanciális idő egy év. — Hibabejelentésre, pa­naszos levélre mennyi idő alatt válaszolnak? Lantos Istvánná, házkezelé­si csoportvezető: — Panaszra minden eset­ben nyolc napon belül, de más esetben sem telik el tíz napnál több. * özv. M. B.-né, Mártírok te­re 1szám alatti bérlő: — Másfél hónapja már, hogy cserépkályha felállítását kértem a vállalattól, mert egy szoba alkovos lakásomat a je­lenlegi kályha még részben is csak alig tudja befűteni. Vá­laszt idáig nem kaptam. H. J. fűtési bizottsági tag az F/3-ból: — Nincs kifogásom a Város­gazdálkodási Vállalattal kap­csolatban. Az utóbbi időben határozottan rugalmasabb lett az ügyintézése. Legfeljebb a lakókkal közvetlenül érintke­ző beosztottak lehetnének ke­vésbé merevek. Az önköltsé­ges alapon fenntartott laká­soknál a lakók kívánságait fel­tétlenül teljesíteni kellene, .hi­szen mindennek az ellenérté­két megfizetik. T. F.. a B 6-ból: — Kritikán alul dolgozott a házfelügyelőnk. Szükséglakás­ba telepítették. Jól tették. (Lantosné: — Ez volt az egyetlen eset, amikor megtettük, pontosab­ban meg tudtuk tenni.) P. J., az 1/B-ből: — Nincs panaszom. Kitűnő házmesterünk van. * Egy Levél: „Felhívjuk, hogy 1970 ......-n f ennálló lakbérhátraléka, fű­tési díjhátraléka, felszólítási levélbélyeg, összes tartozása ......Ft. Kérjük, hogy a fen­tiekben kimutatott tartozását 8 napon belül kiegyenlíteni szíveskedjék, mert ellenkező esetben tartozását peresíteni fogjuk.” — Udvariasnak tartja ezt a felszólítást? A főkönyvelőnő: — Kissé túlságosan tömör. Az. — Hozzáfűzni kívánom, hogy ebből sok súrlódásunk támad. Mi csak egy bizonyos időpont alapján küldhetjük ki a lakóknak a felszólítást. Lehet, hogy közben már fi­zettek, Az a kérésünk, hogy ilyenkor automatikusan ve­gyék figyelembe az időeltoló­dást. És természetesen ne fizes­sék be a felszólítási levél bé­lyeg árát. Lantosné: — Nemcsak a mi vállala­tunk fejlődött az elmúlt évek során. A lakók is. Sokkal jobb a kapcsolatunk velük. Több­nyire ismerik jogaikat és kö­telességeiket. Ebben sokat se­gített a városi tanács által kinyomtatott házirend, melyet mindenhol kifüggesztettünk. Dorogi Mártonná: — Egy álhírt szeretnék' meg­cáfolni. Szó sincs arról, hogy mi azért halogatnánk jogos javítási panaszok teljesítését, mintha a jövő • év sűerekán életbe lépő új lakbérrendelet­re várnánk. Ami a kötelessé­günk, azt erőnkhöz mérten megtesszük. * A városi tanács rendszere­sen ellenőrzi a vállalat műkö­dését. Orbán György legutóbb július 8-án. szerdán adott szá­mot erről a végrehajtó bizott­ság előtt. ORDAS IVÁN Elégetik az autógumit Elégetik az autógumit, nem le­het vele mást kezdeni. A Tamá­si Sütőipari Vállalat udvarában évek során több mint száz autó­köpeny gyűlt össze. A hazai és külföldi eredetű gumikat szokás felújítani, bizonyos kilométer le­futása után. Azonban a futózott gumit sem a járművezetők, sem a gazdaságvezetők nem szeretik. A futózás nem gazdaságos, drá­ga, a gumi élettartama nem nagy, nem mindig sikerül a fu­tózás, azonkívül nem nyújt tö­kéletes biztonságot. Ezért aztán úgy határoznak legtöbb vállalatnál, hogy a gumit eladják, továbbhasználóknak, fel­dolgozóknak. A selejt köpeny ára nem nagy. Nem érdemes nagy távolságokra szállítani. Legutóbb a vállalat arra az el­határozásra jutott, hogy a gu­mit elégetik. Ugyanis felajánlot­ták a száznál több különböző méretű köpenyt eladásra. Nyí­regyháza környékére kellett vol­na szállítani, a vállalat saját költségén. Kiszámították, hogy a szállítási költség meghaladná a szállítmány értékét. így aztán a gumit elégetik a kemencékben. Addig nem kell szénnel tüzelni, s bajlódni a tűzre való gumi­köpenyekkel. Népújság J 1970. július 10. Venni és mit venni? Mennyit ér a tájékozódás? Ili III4«fél évtizeddel ezelőtt szenzáció számba HlaSlCl ment, hogy a tsz-ek traktort vásárol­hattak. Szekszárdon a megyeháza előtt vonultatott fel vagy tizenöt K—25-öst. pótkocsival a növényvédő ál­lomás, azokból lehetett válogatni. Ha úgy vesszük, ez volt a közös gazdaságok részére rendeziett első áru­bemutató, még akkor is, ha az az áru használt volt. Később vásárolhattak már új traktort, munkagépe­ket is a szövetkezeteik, de abban az időiben nem volt szükség külön bemutatóra. A minisztérium megkapta az évre szóló traktor-, .munkagépkeretet — vagyis azt, hogy melyik gépből mennyit ad az ipar, mennyi jön importból —, ezt lebontották megyékre, a megyék járásokra, a járások pedig szétosztották a szövetkeze­tek között. A szövetkezet kapta, amit kapott, válo­gatni nem lehetett. Legfeljebb akkor válogathattak is­mét, amikor a gépállomások, áttérvén a talajmunkák­ról a javításra, sorra adták el traktor-, majd később kombájnparkjukat. Jó néhány termelőszövetkezetben még ma is dolgoznak — már ahogyan dolgoznak — az első Beloruszok. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és mellékfolyóin, az­óta az elosztást is felváltotta a kereskedelem. A ko­rábban csak termelő gépgyáraknak ma már keresked- niök kell, és ugyanúgy kereskednie kell a korábban Csak elosztó szerepet betöltő Agrokérnek is. A mezőgazdasági üzem ma minden kötöttség nélkül megvásárolhat bármilyen gépet, amelyre éppen szük­sége van. Vagy, ha sok pénze van, akár szükségén felül is. A múlt évben Erdei Ferenc akadémikus- egy előadás során beszélt egy tapasztalatáról, az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezetében: „Láttam, hogy a gépszín alatt ott sorakoznak a vadonatúj ta­karmánybetakarító gépek, ugyanakkor láttam, hogy' a tagok kézzel kaszálják a lucernát. Kérdezem az elnök­től, ha kézzel kaszálnak, minek a gépek? Azt felelte: a tagoknak egyelőre munkát kell adni. a gép meg jó, ha van.” A IpofníitnenkK elv «s érv mégis az, hogy a me- /V IfglOniOSaDD tógazdasági üzem csak azt a gé­pet vásárolja meg, amelyre szüksége van, amely talaj- adottságainak, kialakított vetésszerkezetének legjobban megfelel. De hogy melyik a legmegfelelőbb, azt akkor lehet eldönteni, ha a gazdaság vezetői ismerik a gé­peket, azok munkáját, teljesítményét. Nem kell mesz- sze mennünk. Néhány évvel ezelőtt az elosztás csator­náján jutott a gazdaságokba ekéből hazai, szovjet, jugoszláv, román. Félsorolni is sok lenne, hány hazai aketípüs ment ki a. divatból az "elmúlt tizenöt-húsz évben. De vajon, most melyik gazdasági vezető tudná lá­tatlanban eldönteni, hogy a magyaróvári Lajta eke- csaiád melyik tagja felel^íjfg Jegjobban^a-Jielyi viszo­nyoknak? . Még akkor sem lenét megnyugtató véle­ményt alkotni, ha kiállításon látják őket. A legmegbízhatóbb információt csak a gyakorlat adja. Az utóbbi két-három évben örvendetesen megsza­porodtak a gyárak által rendezett gépbemutatók. Kül­földi és hazai cégek gyártmányaik, árujuk széles ská­láját vonultatják fel egy-egy ilyen bemutatón, amely egyaránt hasznos a gyártónak és a felhasználónak is. A gyár propagandacélokat is követ, de emellett hasz­nos információkat szerez: hogyan vizsgázik a gép a gyakorlatban, miiyen igényeket támasztanak a felhasz­nálók. De információt kapnak az üzemek is: a forga­lomban levő gépek mellett mire számíthatnak a követ­kező években. Gépállományuk fejlesztésénél, felújítá­sánál sokat jelent, ha tudják, milyen a meglevőknél korszerűbb, vagy új gépekre számíthatnak. (A Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár az elmúlt évben nyolc­van gépbemutatót tartott az ország különböző részein.) Az elmondottakból kiindulva kell vitatkozni egy megállapítással, amely a közelmúltban hangzott el egy gépbemutatón. — M'inek mutatnak be olyan gépeket, amelyek még csak ezután kerülnek forgalomba? — Ha nem a kereskedelem, hanem az elosztás elve uralkodna, akkor nem lenne szükség gépbemutatókra. A tájékozódás, az információ azért szükséges, ónért a mezőgazdasági gép nem pillanatnyi fogyasztási" cisk, azt éveken keresztül kell használni. Azon felül nem­csak az idén, hanem jövőre, azután is kell gépet vá­sárolni. A KpmiifafnLnn gyakran látni olyan gépeket. lICUIlllctlUKUII amelyek még prototípusok, vagy a 0-szériából kerültek ki a határba. A felhaszná­lók már itt megítélhetik: kell-e majd belőle, vagy sem, És a gyár is tájékozódhat: érdemes-e az adott gép gyártására, esetleg továbbfejlesztésére nagyobb szelle­mi és anyagi energiát fordítani? A gyakorlat azt iga­zolja, hogy egy-egy új géptípusból nagyobb az igény, mint amennyinek termelésére a gyártó cég képes. Elég csak a rotációs kaszára hivatkozni. Még csak kis so­rozatok készültek a különböző típusokból, de arra már számítani lehet, hogy nagyobb jövőjük van, mint a hagyományos fűkaszáknak. A legutóbbi, dalmandi gépbemutatón a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár kérdőíveiket osztott ki a jelen­levőik között: a felsorolt, mintegy 25 géptípusból me­lyikből, és hányat igényelne a mezőgazdaság; üzem az idén, jövőre, 1972-ben, 1973-ban. A gyár nyilván nem akar nagyobb sorozatot gyártani abból a gépből, amely­re nincs túl nagy igény. Viszont az üzem is számolhat: anyági erejéhez mérten mikor vásárolhatja meg a leg­korszerűbbnek, a legmegfelelőbbnek ítélt gépet. A jelen szükségletei mellett érdemes — és kell — a jövőre is gondolni, hiszen az évről évre szükséges gép­vásárlások a mezőgazdasági üzemek kiadásainak , je- lentös részét emésztik fel. ______________________BI. A z építők még á sem adták a szekszárdi AKÖV építkezését, de már az első „lakók" megérkez.ek. Foto: Gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents