Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
ElpHSztllli hites könyvtárak J. H. Rosier: Futó kaland A legrégibb sumer, babilóniai és asszir könyvtárak magukkal a birodalmakkal együtt pusztultak el. Megsemmisítésük majdnem kizárólag hódító háborúkhoz fűződik. E könyvtárak égetett cseréptáblákon őrizték koruk tudását s könyveik különös anyagának köszönhetjük, hogy egy részük a romok alatt is épen maradt. Ur-ból kb. 6000 cseréptáblát sikerült a régészeknek megmenteni; ezek nagy része az i.e. 2500-as évekből származik. A nippuri nagy könyvtár romjai alól a pennsylvaniai egyetem régészei kb. 50 000 cseréptáblát mentettek ki. Lagash feltárása már majdnem százezer cseréptábla megmentését eredményezte. * Az ókori Egyiptom is gazdag volt köz- és magánkönyvtárakban egyaránt. Az állami könyvtárak és levéltárak pa- pu'usztekercsek ezreit őrizték; a megmaradt, viszonylag kevés számú anyag a hieroglifák megfejtése után gazdag ismeretanyagot adtak az ókori Egyiptom életének megismeréséhez. A Ramesseum épületében a könyvtárat már külön helyiségben helyezték el. Az edfui Horus templom, a philaei Isis templom könyvtára („Sesat istennő könyveinek terme") ugyancsak nagy tömegű papirust őrzött. A megmaradt és Eürópa nagy könyvtáraiban féltve őrzött papirustekercsek természetesen. csak töredékét képezik a hajdani nagy könyvtárak anyagának. Az európai műveltség bölcsőjét képező görög kultúra legnagyobb könyvtára Alexandriában volt. Egykori források szerint a Mu- seion 400 000, a Seraphis templom könyvtára pedig 40 000 tekercset őrzött. Legismertebb könyvtárosa Kalli- machos volt, a kiváló görög költő. Az a feltevés, hogy ezt a maga korában páratlan gyűjteményt 642-ben, Alexandria elfoglalása után az arabok gyújtották volna fel, az újabb kutatások eredményeképpen megdőlt. A Mu- seion i.e. 47-ben, a Caesar- Pompeius háború alkalmával tűzvész martaléka lett, 390- ben pedig a templomi könyvtárt rombolták le. A könyvtár pusztulása sok olyan alkotás megsemmisülését vonta maga után, melynek kézirata csali itt volt található s amelyeket azóta is legfeljebb csak a cimókben ismerünk. Az alexandriai könyvtár pótlására II. Eumenes által alapított pergamoni könyvtár (kb. 200 000 tekerccsel) szintén a történelem viharának esett áldozatul. Ez a könw- tár volt az, amely a papirus helyett a pergament használta a könyvek előállításához, A római birodalom igen sok könyvtárának is csak az emléke maradt meg az utókorra. A győztes római hadvezérek a római könyvtárakat zsákmányolt kéziratokkal gyarapították. Az első nyilvános könyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála miatt Varró a tervet már nem valósíthatta meg. A Fórum közelében levő Libertás templom könyvtára, a palatinusi Apollo templom könyvtára hosz- szabb-rövidebb fennállás után megsemmisült. A Bibliotheca Octaviana i.u. 80-ban égett le. A Tiberius által alapított könyvtár ía Templum Augusts Noviban), azonban még Vespasianus alatt is állt, megsemmisülésének időpontja bizonytalan. Róma hatalmának a lehanyatlásával a könyvtárak is majdnem teljesen elenyésztek. Nagy Konstantin után Róma mellett Bizánc lett a klasszikus kultúra második középpontja. Bizánc híres könyvtárat iu. 354-ben II. Konstantinus alapította, de ez 476-ban leégett. Helyette csakhamar újat szerveztek s hogy az antik irodalom egy része fennmaradt, az elsősorban ennek a könyvtárnak köszönhető. E könyvtár majd ezer év alatt a tudás végtelen kincsestárát gyűjtötte egybe. Amikor II. Mohamed csapatai 1453- ban elfoglalták Bizáncot, a könyvtár kincseinek legnagyobb része is veszendőbe ment. A könyvtár kincseit részben elégették, részben drágaköves, aranyos-ezüstös kötésüktől megfosztva szekérszám elkótyavetyélték. E nagy kulturális veszteséget sosem tudta pótolni többet az emberiség. * Magyar szempontból a legszomorúbb Mátyás király európai jelentőségű Bibliotheca Corvinianajának a pusztulása volt.' Mátyás óriási anyagi áldozattal páratlan könyvtárat hordott össze, melynek kötetei nemcsak tartalmilag, de külső kiállításuk szempontjából is méltán vívták ki Európa tudósainak az elismerését. A könyvtár szét- hordása Mátyás halála után megkezdődött: a Budán megfordult követek, külföldi előkelőségek mind szívesen vittek egy-egy kódexet magukkal „emlékbe”. A pusztulást a török hódoltság fejezte be, amely a Koránon kívül alig becsülte a könyvel. A fennmaradt 168 hiteles Corvinából — amelyek világszerte a nagy könyvtárak féltve őrzött kincsei — hazánkban mindössze 43 kódexet őriznek; elkerülésük és visszakerülésük története valóságos regény. * A huszadik század elején a legnagyobb könyvtári pusztulás a torinói Bibliotheca Na- zionale-ban következett be, tűzvész martaléka lett. A könyvtár mint építészeti emlék is nevezetes volt, de fa mennyezeteit, fa könyvszekrényeit nem lehetett éppen korszerűnek nevezni s éppen ez okozta — 1904. január 25— 26-án — a könyvtár vesztét. A villamos vezeték rövidzárlatot kapott, a faanyag rögtön lángra lobbant s a tűzoltók minden erőfeszítése ellenére 32 000 kötet nyomtatott könyv és 3400 kötet kézirat pusztult el, amelyek közül az utóbbiak pótolhatatlanok. S amit a tűz megkímélt, azt a víz tette tönkre. * A második világháború — elsősorban a légitámadások következtében — mérhetetlen károkat okozott a könyvtárakban. Az elpusztult egyetemi, városi, egyesületi stb. könyvtárak felsorolása maga is külön kötetet tenne ki. A nagy nemzeti könyvtárak azonban — okulva az első világháború tapasztalataiból — értékesebb anyagukat még kellő időben bombabiztos helyeken rejtették pl. Csak Varsó könyvtárait érte pótolhatatlan károsodás és a Szerb Nemzeti Könyvtárt, amely Jugoszlávia németek által történt lerohanásakor, 1941. április 6'-án teljesen elpusztult. A pótolhatatlan veszteséget if. is a kéziratok elpusztulása jelentette, amely a könyvtárt a Balkán tudományos centrumává avatta. Az 1832- ben alapított könyvtár könyvanyagának 85 százalékát mir pótolta ugyan, de a kéziratok pusztulása az egész világ tudományosságát komoly értékektől fosztotta meg. GALAMBOS FERENC Nem árt, ha az ember mindig óvatos — mondogatták már a tapasztalt öregek is —, különösképp, ha ide-oda utazgat a nagyvilágban. Hans barátunk figyelmen kívül hagyta eme bölcs intést, s minden te- ketóriázás nélkül leszólított a parkban egy csinos, fiatal hölgyet : — Számíthatok egy randevúra, kisasszony? — Nem vagyok kisasszony, -r- rázta a fejét a hölgy, de válasza egyáltalán nem volt elutasító. . — Nem kisasszony? — csodálkozott Hans. — Nem, nem. — De kár! — Mondjuk.. . — Asszony? — Bizony! — No, és a férje? — Otthon maradt. Egyedül vagyok itt. — Akkor talán mégis.. ., hogy úgy mondjam... — csillant fel Hans szeme. — Nem lehetne... — Nem, nem, dehogy! — mondta nagyon komolyan a hölgy. — Tudja, én nem szoktam ilyen kilengéseket csinálni, s különben is, az egész üdülőben tudják, hogy férjes asszony vagyok, csak a férjem nincs itt. Képzelem, mit suttognának rólam, ha együtt látnának engem magával?... — Talán azt mondhatnánk nekik, hogy. .. — Hogy? — Hogy én vagyok a férje és most érkeztem váratlanul! — Látom, fiatalember, hogy ilyen tekintetben helyén az esze! — állt fel a pádról a hölgy. — Hát.. . egyéb tekintetben is megállóm a helyemet!. . . Tehát? Beleegyezik? — Nem, nem, lehetetlen! — rázta a hölgy tagadólag a fejét. — Ez teljesen lehetetlen! S hogyan, • hogyan nem, — mégsem volt lehetetlen. Amikor Hans három órával a beszélgetés után belépett bőröndjével a szállóba, ahol Lilian már három hét óta lakott, így érdeklődött: — Rendelt' a féleségem az én részemre is szobát? Kéziratokat nem örziink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. — Természetesen, A második emeleten. — Ndgyon köszönöm. Hans boldogan felcipekedett a másodikra, elfoglalta lakosztályát, átöltözött, s néhány perc múlva megjelent a szálló ebédlőjében. S mivel a férfiak általában nagyon büszkék apró kis győzelmeikre, a kellemes várakozás izgató, melegítő gyönyörétől úgy ragyogott a szeme, mint a legfényesebb tükör. Egy pincér azonnal mellette termett: — Parancsol uraságod? — Egy különös kívánságom lenne: szeretnék ma este a teraszon vacsorázni a feleségemmel. Van ennek valami akadálya? — Sajnos, van. — Már minden asztal foglalt? — Nem, asztal még van — felelte a pincér —, de a felesége őnagysága egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Elutazott? — foszlottak szerte Hans gyönyörű reményei. — Bizony el. — De valami üzenetet csak hagyott! — Persze! — bólintott mosolyogva a pincér. — Itt hagyta a háromheti szállodaszámláját. Azt mondta: „Este érkezik a férjem, adják át a számlát neki, majd ő fizet". (Krecsmáry László fordítása) MISZLAl GYÖRGY: CSALÁDI FOTOQRÁFIA Egy régi, fakó fotográfián ott ül csizmáson az Öregapám, Bajusza kabátgall árjáig ér, s térdére simul két kérges tenyér. S hogy ne süssön a szemébe a nap: fején nagyszélű ünneplő-kalap. Ű a családfő, méltóságteli. Életünk útját ö e gyengeti. Mellette mosolyog Creganyám. Jóság virágzik szeme sugarán. A házunk gondját-baját viseli, neki köszönjük, h a kamránk tel*. Ö táplálja az éhező hadat, az ő érdeme minden jó falat. Egész nap fárad, főzi étélünk. Éjjel és nappal törődik velünk. Daliásán ül vnbgöt tűk Apám. Az idő nem vert még deret haján. Bizakodással telt tekintete, álmodt jövőnek m intha intene !..; Anyám a jobbján, milyen fiatal !. .. Menyecskés dísszé l csupa diadal. ISléki még boldog élet tár kaput, aranysugáros előtt e az út... Az asztal sarkánál meg én vagyok. Pöttöm kölyök. M érgesen duzzogok. Talán ötéves, sóvá ny kisgyerek, kit hívnak álmok, távol tengerek !... Egy régi, forró vasárnapi nap ott ültünk puccos an a gang alatt a fotográfus lenes éje előtt. S az ég húzott föl énk azúr-tetőt. .. Az a délután —- ó — de messze van !... Mind elmentetek, maradtam magam. De én is lassan már csomagolok. s elbotorkálok m ajd utánatok !... A tátrai vázlatkönyvből (Érdi Judit rajza)
