Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Végre itt a nyár! Lehet menni fürödni .és újjáépíteni, A nyár az mindig gonddal jár. Hol innivaló nincs, hol olyan hely nincs, ahol fürödni lehetne. No. persze ezen lehetne segíteni. Ha például azt a szeszmennyiséget, amit Amerikában egy év alatt elfogyasztottak, fürdési célokra használnák fel. Szép kis tó lenne belőle.'Gon­dolja csak el a szerkesztő úr. milyen szép lenne egy húsz kilométer hosszú. 132 méter széles és öt méter ircly szesztó, amelynek partján ott ülnének,a szesz­testvérek és csak méregetnék kupicájukkal a szeszt. Aki akarna, meg is fürödhetne., ■De nincs ilyen ló és az emberek úgy oldják meg a nyaralási problémáikat, ahogy tudják. Hollandiában például at ifjú leányzók a városi padokon napoznak. Méghozzá nem i- akárhogyan. Félmeztelenül, azaz írcpo’ániben. A rendörök szólnak nekik, de nem tud­nak mit .kezdeni velük, mert a leányzók azt mond ták, nincs olyan törvény, amely előírná nekik, hogy me­lyik testrészüket süttessék le szép barnára. Ha akar­ják. akkor azt a testrészüket is lesHttéthefik, amelyik testrészét nemrég egy fiatalember Wilson munkás- vezérnek mutatott men. Letolta a fiatalember a nad­rágját. hátsó felével Wilson felé fordult és így fejezte, let a felháborodását, amiatt, hogy alacsonyak a mező­gazdasági felvásárlási árak. Mondhatom, különös véleménynyilvánítás. Nálunk ilyesmire nincs szükség, mert nálunk a fiatalok ren­delkezésére áll a tévé. Azt mondanak el a televízió kamerái előtt, amit akarnak. A múltkor például azt mondta az egyik fiatalember, hogy náluk a káder nem vész el. csak átalakul. F.rrc néhányon felszisszentek, többen pedig tapsoltak. Egy másik meg azt mondta, amikor arról kérdezték, mi az oka annak, hogy nálunk a műszaki értelmiséget tekintve elértük az Egyesült Államok színvonalát, termelékenységben viszont jóval mögötte vagirunk. Erre ez a. fiatalember azt válaszolta: ennek okát ő abban látja, hogy nálunk a. munka azt jelenti, amit Olaszországban a sztrájk jelent. Aztán nyilatkozott a budapesti hippikirály is, aki kifejtette véleményét alattvalóinak erkölcséről. 4rf mondta. hogy csalódott az alattvalóiban. Némelyik kö­zülük éppen olyan, mint a rövid hajúak eguvémelyike. az istennek sem akarja elismerni, hogy bűnt köttetett el. Pedig szerinte a becsületes dolog az lenne ha már azt a néhány tucat leányt megerőszakolták, akkor ismerjék U el a dolgot. De nem akarják. Meg aztán dolgozni snm akarnak, ö. a király dolgozott, az alatt­valók pedig élték világukat. Ebből is látszik, hogy milyen fordított- társadalom a hippiké, «WKD kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAé — Hogy van a férjem? — érdeklődik a baleset után kórházba szállított páciens felesége. — Ne csináljon magának gondokai asszonyom — feleli az orvos. — Le fogjuk am­putálni a lábát és körülbelül három hét múlva talpraáll. * ,Két nőnemű nerc találko­zik egymással. — Na még mindig jegyben jársz? — Nem, szakítottam vele. Képzeld el. legutóbb azt mondta nekem, kis nyulacs­kám ! • — Hot szerezted ezt a ragyoeó televíziós készüléket? — Tombolán. — Megnyerted az első dí­jat? — Nem. de én szerveztem a tombolát. * A diák történelemből vizs­gázik : — Fogv híviák azt a franciát. ak.i tárbornok volt., maid első konzul és később császár lett ? f A tetőit, sokáig gondolkodik, a felét rák7a és így szól: — Nem tudom. — Naooleon Bonaparte — mondta •> tanár. A jelölt fel­áll és távozni készül. — Hova megv? — kiált utána a tanár — Még nem végeztünk. — Bocsánatot kérek tanár ár azt hittem, hoev Mn a következő jelöltet szólítja. * De nem is erről akartam én írni. hanem arról, hogy az egyik fiatal azt mondta a tévében: azért magasabb a válás a negyven éven felüliek között, mert at em­berek általában ekkor váltanak hivatalt, autót és -fe­leséget. Tehát ez az általános váltókor, Űj kocsi, fiatal feleség. Mert általában ezek ft.r em- ■ berek aztán fiatalabbakat vesznek el feleségül. Ez ! pedig vagy veszélyekkel jár. Nálunk ugyan még nem j m.utatták ki, de Angliában már igen. Két angol ügy- 7 véd egy év alatt előfordult 330 esetről számolt be a I minap. A nők 18—25 év körüliek voltak, a férjek 43— 1 68 közöttiek. Nos. ezekről a férjekről kiderült, hogy í verik a feleségeiket. így bizonyítják, hogy még ők is I tudnak valamit. Az egyik ügyvéd még kiállítást is rendezett, amelyen bemutatta az ütlegeléshez hasz­nált szerszámokat. Volt ezen a kiállításon, lapát, söprű, esernyő és korbács, vasaló- és villanyhuzal, porszívó­cső és tálca, palack és edény, de még bokszkesztyű is. Ez a bokszkesztyű nekem feltűnt. Meg is kérdeztem az ügyvédtől: véleménye szerint a férj miért használt bokszkesztyűt? Az ügyvéd azt mondta: „Azért, hogy maradjon meg valami a felesége pofikájábólé' Tehát humánus férj volt. Nálunk még nem hallottam, hogy valaki bokszkesztyűvel verte volna a feleségét. Nálunk bokszkesztyűt csak a sportolók használnak. H Ha pedig már nem használ bokszkesztyűt egy volt sportoló, akkor a Kék fényben körözik. Ez is valami, ha a sport alapján nem ismerték meg,. így legalább megismerik, mert nálunk, mint mondottam, sok min­denki a képernyőre kerülhet. Ki ezért, ki azért. Például biztos vagyok benne, hogy megismerked­hettek volna a magyar nézők azzal a férfival, aki el­cserélte a feleségét egy tehénért és tíz kecskéért. Mi­után megtörtént a csere, eladott mindent és elköl­tözött, Néhány nap múlva kiderült, hogy az, aki a feleséget kapta cserébe, rossz cserét csinált, ezért fel­jelentette azt, aki jó cserét csinált. Az ügy vége az lett, hogy mindkettőjüket lecsukták. Meg is érdemel­ték. Az egyik azért, mert egy rossz feleségért tíz jó kecskét és egy jó tehenei adott, a másik azért, mert ennyit kért. Ez az eset nem nálunk történt, hanem Argentíná­ban, így nem láthatjuk őket. pedig nagyon szerettem volna látni, legalább azt, aki a tíz kecskét, meg az egy tehenet adta. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: — Kedves vendégeink, 'mi minden erőnkkel arra törek­szünk, hnov önök úgy érez­zék magukat ebben a szana­tóriumban, mintha otthon lennének. — Mit beszél — hördült fel iiedt»n az e°vik beutalt — én pihenni jöttem ide! * — Iszol? — Nem. — Dohányzói? — Nem. — Kártyázol ? — Nem. — Hát egyetlen átkos szen­vedélyed sincsen? — De van. — Mi az ? — Hazudós vagyok. • • — Már egy éve nem be­szélek a feleségemmel — Miért? — Nem akarom, hogy fél­be kelljen szakítanom őt. * — Miért teremtette az Is­ten. elsőnek a férfit — kér­di a tisztelendő a tanítvá­nyától. — Azért, mert nem akarta, hogy a teremtés pillanatában a nő tanácsokat osztogasson neki — hangzók a válasz. — Tudja-e, — szólt szigo- 7 rú hangon a főnök lusta be- - osztottjához — hogy a mun­kától még senki nem halt meg? / — Tudom — feleli a be­osztott — de minek kockáz­tassak? Nem akarok én len­ni az edső áldozat. / | Népújság |0 i&TO. július 5, HUMOR — Emlékszel még, amikor a Viktória-tó partján IST6 tavaszán azt mondtad nekem „drágám”? — Óh! Egek! Szöveg nélkül. — Igen. Lujza! Becsapta lak.... nem vagyok tábornok.

Next

/
Thumbnails
Contents