Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
>tTTyvy»<nrvywvfrVvvv»f*vv»v»vvwvfTvvTf»f »vv*v»M"r»*y»yvvT r»yvTTyvvf¥TVTT*t»yvvyfr»vv'»wwf»?»»'*yv+TTV'rvvyvvv>y»T-»v»T? E ► ► czabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón 8. — S mikor kell utaznom? — Megadom a választ, rövidesen, ha a formaságokat elintéztem — válaszolt Sebőid, az ajtóban £Iló Lángnak. Amikor a Norden-gyár főellenőre kiment a helyiségből, Sebold elégedetten felnevetett. S elégedettségére minden oka megvolt, hiszen egy váratlan elszólás folytán tudta meg, hogy Lang már eljuttatta a németeknek a célzókészüléke f. — Reméljük, a módosított változatra már nem lesz alkalma — kiáltott át a szomszéd szobába Sebold, amikor Lang már elment. S nevetve lépett elő az FBI másik, tisztje, hogy gratuláljon kollégájának. Így jutott az FBI az Egyesült Államokban működő náci kémszervézet legfontosabb embereinek nyomára. Canaris persze nem tudhatta, hogy Sebold, a letartóztatottak között szereplő amerikai német tulajdonképpen az FBI ügynöke volt már akkor is, amikor átküldték Európába, s az Abwehr beszervezte őt. Nem tudhatta, hiszen a hivatalos kommünikét, amely a lapokban megjelent, az FBI állította össze. Sebold neve ugyan szerepelt benne, de továbbra is szabadon maradt, mégpedig most már álnéven. Persze az amerikai kémelhárítás jó néhány esztendőre „eltüntette” a nyilvánosság elől, nehogy valamelyik le nem tartóztatott náci kém eltegye láb alól. Félő volt ugyanis, hogy a letartóztatottak, akik közűi néhány hónap múlva tucatnyit végeztek ki villamosszékben, esetleg a börtönből kijuttatják az „áruló” nevét. Canaris és Lahousen, még mindig Hitler dűhrohamának hatása alatt, izgatottan arról tárgyaltak, mi legyen most az Egyesült Államokkal, hiszen nyilvánvaló, hogy csupán néhány ügynöküknek sikerült elkerülni a letartóztatást, akik azonban nem sok vizet zavarnak. Legfontosabb embereiket kiemelte az FBI, s bár egvre inkább közeleg a két ország közötti háború, tulajdonképpen az Abwehrnek nincs komoly hírszerző- hálózata az Egyesült Államok földjén. S még kevésbé van lehetőség arra, — holott Hitler újra és újra követelte tőlük —, hogy előkészületeket tegyenek olyan, titkos csoportok létrehozására az USÁ-ban, amelyek szabotázsakciókkal kemény csapásokat tudnak mérni., az amerikai gazdasági élet legérzékenyebb pontjaira. Miközben Canaris és Lahousen erről beszélgettek, megszólalt a tengernagy asztalán álló, kék telefon, amely az Abwehr főnökét kötötte össze a főhadiszállással. Néhány másodperc múlva a führert kapcsolták. Hitlert — úgy látszik —, nem hagyta nyugodni a veszteség, amelyet a náci Németország hírszerzőhálózata az USÁ-ban elszenvedett, s ismét arról faggatta Canarist, mit fognak most tenni? — Minden lehetőt megteszünk, mein Führer. Éppen most tárgyalunk róla. Vannak odaát különböző szervezeteink, amelyek a birodalommal együtt érző németeket tömörítik. Bár ezek a szervezetek nem működnek ma már nyilvánosan, azért még tudunk ott embereket találni. ., Igaz, az FBI alaposan megfigyeli őket... — Arra kell felkészülni, hogy az amerikai alumíniumipart adoft alkalommal meg tudják bénítani! Ha ez megbénul, népi lesz repülőgépük! .. — recsegett a telefonba Hitler rekedt hangja. — Jawohl, mein Führer. És Canaris, mihelyt letette a telefont, már a megoldás módozatairól kezdett tárgyalni Lahou- sennel. Ezekből a hetekből Lahousen naplójegyzeteiben egy rejtélyes akcióról lehet néhány mondatot olvasni. És néhány héttel később Lahousen már azt jegyezte fel, hogy a vállalkozás előkészületei gyorsán fejlőinek: „A tengernagyi hivatal közölte vélünk, hogy hajlandó ügynököket uartra szállítani az Egyesült Államok part- menti vidékén. E célból több tengeralattjárót bocsátott rendelkezésünkre. A hadművelet célja: kemény csapást mérni az amerikai gazdasági élet legérzékenyebb pontjára, az alumíniumiparra.” És az Abwehr terve, amelynek kidolgozásában Canaris is, Lahousen is részt vett, s amely elsősorban Hitler parancsát volt hivatott végrehajtani, kezdetben valóban nagyvonalúnak indult. Hitler szándékáról, illetve parancsáról — a szabotázsakciókról — tudomást szereztek a náci pártban, így a külföldi németeket nyilvántartó osztályon is. amelyet Bohle gauleiter vezetett. Bohle felkereste Lahousent, zsebében azoknak az amerikás németeknek a névsorával, akik haj Landolt szaibotázscseldkményeket végezni áz Egyesült Államokban. S bár Lahousen nem sok bizalommal volt Bohle iránt, fogadnia kellett az ügybuzgó gau- leitert, afci e1 mondta, kik állnak a rendelkezésére, hogy teljesíthessék Hitler parancsát. Lahousen jobban szerette volna saját maga kiválasztani az akcióra alkalmas személyeket, végül is kénytelen-kelletlen megállapodott Bőidével, hogy átküldi valamelyik Amerikát járt tisztjét, bizonyos Werner Kappet, aki korábban a New Yorkban megjelenő német nyelvű napilap tudósítója volt. Lahousen — mint ezt naplójában feljegyezte — az első pillanattól kezdve ellenszenvet érzett a nagy hangú amerikás német iránt, de szótlanul végighallgatta, s még akkor sem szólt, amikor Kappe elővette a listát, s ezt mondta: (Folytatjuk) ■ .„.oioomi.umiiomtiiilliiAAAitAAAlAAAtliAAAiAiAt ÓAAAAAAAAAAARAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAÁÁÁ*. Fiataloké a szó a fiatalok megítélésében Véleménykutató „hadjáratom során megfordultam Szék. szárdon, Pálfán, Bátán, Fad- don, Kölesden. Magyarkeszin és Iregszemcsén. Arra a kérdésre kértem választ kortár- saímtól, nekik mi a véleményük a mai fiatalokról, — még egyszerűbben; magukról. Beszélgető partnereim 15—18 éves fiúk és lányok voltak, akik a következőket mondották el: M. Károly: — A nagy haj és a miniszoknya nem határozza meg a jeliemet. Vétkes dolog az embert külső megjelenése alapján megítélni, dicsérni, vagy elmarasztalni. Ma. napság az ember értékét az dönti el, milyen fölkészültséggel, tehát tudással, milyen hasznot tud nyújtani a társadalomnak. Sajnos, az idősebbek nem tartják mérvadónak az idézett szocialista normát ítélkezéseikben. Mereven, ha tetszik, dogmatikusan ítélik meg a fiatalokat! Gy. László: — Ha én felnőtt lennék, a hosszú hajat és a miniszoknyát csak akkor ítélném él inkvizíciós szigorral, ha viselőjük csak a viseletével akarja és tudja magára vonni a figyelmet. Igaz, hogy sok hosszú haj alatt rövid ész lakik, de én úgy látom, hogy csak kevesen takargatják az emberi tartalom mínuszait hosszú hajjal. A divatok természete, hogy jönnek és ménnek. Ez a hóbort is elmúlik. Külsőséges dolgokból nem kovácsolnék úgynevezett „generációs” problémát. Sz. Tibor: — A hangosko- dásSal, botrányokkal, garázdálkodással „tündöklő” huligánoknak köszönhető, hogy a más ügyekben olyan tárgyilagos felnőttek sokszor egy kalap alá veszik a fiatalokat. Pedig a valóság az, hogy némelyik beat- frizurás fiú, vagy miniszoknyás lány kiválóan megállja a helyét a tanulásban, vagy a munkában, magatartása pedig legfeljebb abban üt el más korok fiataljainak magatartásától, hogy magatartásnormáit a szocialista társadalom alakította ki. Ha' elkapnak egy nagyhajút és megnyírják? Szégyellem, meg dühít is. A valóban huligánok, talajtalanok ellen nem így kell küzdeni. K. Dezső: — Olyan században élünk, ahol a gyakorlat szinte naponta előzi le az elméleti tudományt. Szóval, amikor a változásokba beleszédül a gondolkodó ember. Nem tudom, miért kell központi kérdést csinálni abból, hogy divatosan öltözik a fiatalság. G. Vince: — Én úgy látom, hogy a felnőtteknek az ifjúság megítélésében rossz az időérzékük. Nem általában. A túl- zóakra értem, akik múlt századi szentfazekakat, vagy miket akarnak belőlünk csinálni. L. György: — Én már unalmasnak tartom mindig ugyanazt hallani némely felnőttektől. Más társadalomban élünk, más élményeink vannak, nekünk nincsenek előítéleteink és nem is akarjuk, hogy belénk plántálják. Gondolkodásunk tényleg más, véleményalkotásunk is, mert nem ismerjük és nem akarjuk ismerni az óvatos köntörfalazást, a kétlelkű- séget. Ez az utóbbi szerintem nagyobb bűn, mint a divatos viselet. Sz. László: — Káros dolog „generációs” problémává kikiáltani a divatot. Sz. István: — Soha nem volt könnyű dolga a mindenkori if. jóságnak. A tegnapelőtti „ifjak” a tegnapiakat, a tegnapiak a maiakat citálják és citálták ítélőszékeik elé. Az okok sem változtak: divat és erkölcs. Erkölcs és divat. Én azt mondom, nem az a lényeg, mekkora a haj, hanem az, hogy ki viseli, hogyan él, gondolkodik, érez, mennyire mai ember? Mi társadalmi haszna van egy stuccolt hajú. jól fésült krapek. nak, ha rá se ránt, hogy mi történik itt nálunk, úgy értem, a társadalmunkban?! E. Erzsébet: — Tudjuk mi is, hogy igen sok Fiatal viselkedése joggal kifogásolható. Az a baj, hogy a felnőttek többnyire ezeket látják, ezekkel azonosítják a többséget is. Divat mindig volt és mindig lesz. Az is természetes, hogy a divat iránt minden korban az ifjúság volt a legfogékonyabb. Képzeljük csak el, mi lenne ma, ha nagyanyáink között nem akad bátor nőszemély: ma is bokáig, nyakig zárt fürdőruhákban fürdőznénk! K. Rózsa: — Tiszteletlennek és neveletlennek is szokás ben. nünket bélyegezni. Az idősebbek mindig a rosszat veszik észre hamarabb, így általánosítanak. Kölcsönös megértésre lenné szükség és a felnőttek részéről bennünket, fiatalokat is emberszámba vevő segítségHasznos vakáció A Velencei-tó partján az agárdi madárvártán — kéthetes turnusokban — 50—«0 középiskolás é*j egyetemista fiatal tölti szabad idejét haszuos kúfamunkával. Radetzky Jenő biológus tanár irányításával betekintési; nyernek áz ornitológia, a mikrobiológia és a meteorológia tudományába. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket egyetemi felvételi vizsgákon és tudományos dolgozatokban hasznosítják a növény- és állatvilág iránt érdeklődő fiatalok. Képünkön: ismerkedés a madárfényképezés alapelemeivel. , (MTI foto — Jászai Csaba felv.—KS, Levél Kurszkból X c. Befejezésül: valóban ez utóbbira van szükség. A társadalom holnapi tulajdonosának, építőjének emberszámba vevő segítésére már ma, a fölkészülés időszakában. KRUTEK JÓZSEF Egy érdekes és rendkívül hasznos tanfolyamról szeretnék beszámolni. Sulyok Erzsébet vagyok, a szekszárdi Garay gimnázium III. B. osztálya tanulója. Abban a kitüntetésben részesültem, hogy részt vehetek Kurszkban egy nyelvi tanfolyamon. Ez a tábor a szovjet és magyar kulturális megegyezés alapján jött Csere la toga táson A tamási áfész két évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot a jugoszláv ,, JedinstVQ'* Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat igazgatóságával. A két intézmény vezetőségének cserelátogatása után most újabb lehetőség nyílt a kao- csolatok bővítésére. Tamásiból két fiatal: Nágypál Éva kereskedelmi és Fancsali Irén vendéglátóipari tanuló utazott a szomszédos országba. A lányok a szövetkezeti élettel, a vállalat munkájával ismerkedtek, és sok tapasztalattal. élménnyel tértek haza. Velük jöttek házigazdáik: két jugoszláv kislány, a Jedinstvo szövetkezet tanulói. Tamásiban gazdag programról gondoskodtak a vendégek szárpára. Az áfész egységein kívül ellátogattak az Orionba és a sajtüzembe is. A programból nem maradt ki a balatoni kirándulás sem. A vendégek ünnepi KISZ-gyülésen találkoztak a Kop-ka fiataljaival, akik elmondták, hogy magyar tárral k sok segítséget kapnak vállalatuktól, az államtól és kedvező körülmények között végzik tanulmányaikat. A látogatás a napokban ért véget. Németh Taraás Tamási létre, az idén első ízben. Hazán- Icát 95 középiskolás képviseli. ezenkívül 50 szovjet diák is velünk él. Napirendünk dús és érdekes, mindennap 9—12-ig foglalkozásunk van. Ezeken az órákon különböző témákról beszélgetünk. természetesen orosz nyelven. A szabad idő programját rendkívül érdekesen állították össze. Sokat kirándulunk. találkoztunk komszomoV.stákkal. akikkel életükről és munkájukról beszélgettünk. Ezenkívül színházban is voltunk és az előadás után találkoztunk a művészekkel. Mindenhol kedvesen fogadtak bennünket. Először valamennyiünknek furcsa volt a környezet és semmit nem értettünk. Most már olyan jó, mert mindent megértünk és beszélgetni is tudunk. Sajnos, az idő gyorsan múlik, nemsokára befejeződik a tanfolyam. Nagyon x jól érezzük magunkat, s soha nem felejtjük el az itt töltött napokat. Jelszavunk'. ,. Druzsba—Bará tság SULYOK ERZSÉBET I 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁ.2
