Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
Finnországi Épül a századik tolóhajó Másnap megtekintettük a helsinid piac színes forgatagát. A piac a tengerparton fekszik, ahova kisebb hajókon és bárkákon földművesek és halászok érkeznek a környező szigetekről. A parton sátraikban halaskofák kínálják, mérik legkülönbözőbb nagyságú és fajtájú halaikat. A sirályok gyakran megdézsmálják a panmenti „kirakatot”, de mindezt az eladók jótékonyan nézik. A piacon szinte minden megtalálható a giccses festményektől a remek ötvösmunkákon keresztül a leg- inyencebbeket is kielégítő ételkülönlegességekig. Sok paprikát, paradicsomot, uborkát árulnak, melyeket a hűvösebb éghajlat miatt üvegházakban vagy fólia alatt termesztenek. A piactól csak egy pár lépés a vásárcsarnok, ahol szintén magánkereskedők kínálják friss áruikat. A Finnöböl ezen partszegélyén a svéd és nyugatnémet teherha- jók kikötője hosszan elhúzódik, de innen indulnak a kirándulókat szállító vízibuszok is a szigetek felé, amelyek sűrűn tarkítják a partmenti tengersze"ély. Városnézésünk során meglepődve tapasztaltuk, hogy a taxisofőr és a fodrász nem vár el borravalót. Az éttermekben ugyancsak nincs borravalórendszer. A kiszolgálási díj a fogyasztás 12 százaléka, amit utólag írnak a számlához. Az üzletek elég korán bezárnak, hétköznap reggel 9 órától délután 5 óráig, szombaton pedig csak fél 1-ig lehet vásárolni. Az áruházakban gazdag a választék, önkiszolgáló rendszer van, a vevő bármely osztályén tetszése szerint válogathat. Volt rá eset, hogy fél óráig is várni kellett, hogy a már kiválasztott árut kifizethessük, mivel az áruház egész földszinti részlegén egész kevés volt a kiszolgálók száma. A gazdag választékra pedig jó példa, hogy a cipőosztályon 500 férfi- ill. 1000 női fazon közül válogathat a vásárló. Vannak napok, amikor valamilyen oknál fogva csökken az áruház forgalma, ekkor az áruk nagy részét 30 százalékos árengedménnyel kínálják. Bármerre megyünk, mindenütt tengerparthoz jutunk. Helsinkit körülöleli a tenger, ezért a „Keleti-tenger lányának” és „észak fehér városának” is nevezik. Bakóinak száma 530 000 körül van, viszonylag ritkán lakott település. A városban minden a legszigorúbb rendszer szerint épült. A régi épületekből álló centrum köré új modern létesítmények és lakóházak épültek, ennek oka, hogy a régi települést szinte teljesen elpusztította a tűzvész. A finn ember nagyon szereti a természetet, igyekszik mindig önmaga is természetes maradni. Ezt az is bizonyítja, hogy Helsinkit kertvárosnak is nyugodtan nevezhetjük. A fenyő és nyírfa alkotta nö- vénytakarót csak ritkán szakítják meg' az egyes épület- csoportok. A táj egzotikumát látjuk felbukkanni magunk előtt, amikor a Finnországra oly jellemző talaj nélküli gránitsziklákban gyönyörködünk, olyan ez mint egy csodálatos sziklakért. A természetes fű- takarót állandóan gondozzák. Virágokkal díszített parkot nem igen látni, a természetes pázsit a maga valóságában is gyönyörű. Ezt a természeti összhangot az épületek sem zavarják meg, mért mindig a természetes környezethez tervezik azokat és nem fór ditva. Általában legszívesebben családi házakat, építene’’ nyolc emeletesnél magasabb épületet ritkán látni. A sokszínű lakások vakolata lemosható, ahány ház annyi színű és kivitelezésű, de az épületek belső kiképzése is utolérhetetlen. Nem véletlen ez, hiszen a finn építőművészet, világhírű, legjelentősebb mai képviselői Eliel Saarinen és fia Eeso Saarinen, valamint Alvar Alto, a modern építészet vezéregyénisége. A modern építészet egyik legújabb és legreprezentánsabb alkotása a helsinki föld alatti kupolatemplom. Hasonló merész stílusú megoldásokkal az ország bármely területén találkozhatunk, így pl. láttunk olyan modern templomot, melynek minden egyes szerkezeti eleme háromszögű alakzatból áll. A finnek büszkék is építészetükre, és az idegennek dicsekedve mutatják Ta- piólát, Dipolit, azokat a városrészeket Helsinkiben, melyekben a legtöbb nevezetesség látható. A finn oktatásügyről hadd szóljak néhány szót. Magas- fokú képzettségről győz meg bennünket az a tény is, hogy nincs analfabéta az országban. Sokat olvasnak, az újságok, könyvek, folyóiratok példányszáma az ország lakosságához viszonyítva legmagasabb a világon. Erről győzött meg személyes tapasztalatom is, hogy az utcán szinte bárkit megszólíthatok németül, angolul ill. oroszul, készségesen válaszolnak. A négy osztályú elemi iskola után a gyerekek szak-, tehát középiskolába mennek, most vezették be, hogy 10 éves kortól kötelező az angol nyelv tanulása. Később a tanulók választhatnak a latin mellett a német és orosz nyelv között. Helsinkiben van az ország legnagyobb egyeteme, hallgatóinak száma a húszezret is eléri. Technikai főiskolája 4000, finn nyelvű kereskedelmi főiskoláján |2000, svéd nyelvű kereskedelmi főiskoláján, 150, tanítóképző főis.k$)áján 200 hallgatót. képeznek ki évente. Helsinkiben 10 színház működik. Múzeumai közül legnevezetesebb a Történelmi Múzeum, az Athenaeum és a Seuraasar-i szabadtéri múzeum, melyben az ország különböző részéről összegyűjtött faházak és a finn emberek régi használati tárgyai láthatók. Ezek igen féltve őrzött emlékek, hiszen a házak gerendaácsolatának fafaragásai és a fából, sásból és nvírfakérecrből készült használati eszközök egyedülállóak a világon. Nagy rajongással beszélnek leghíresebb zeneszerzőjükről. Jean Sibeliusról, mindent féltve őriznek, ami őrá emlékeztet. A város lakosságának 30 százaléka az iparban, 28 százaléka kereskedelemben és közlekedésben, 23 százaléka szolgáltatási intézményekben, 19 százaléka egyéb foglalkozási agakban dolgozik. Helsinki tehát nemcsak az ország legfontosabb kikötővárosa, hanem ipari termelése is lelen- tős. Fő iparágai az élelmiszer-, fém-, grafika-, és nyomda-, textil- és ruházati ipar, de jelentős az elektromos készülékek, porcelán- és dohánygyártása is. Sajnos ottlétünk alatt az üzemek nem dolgoztak teljes kapacitással, így egész üzemrészek álltak. Ennek oka, hogy a munkások nyári szabadságon Voltak, Finnországban ezekben a hónapokban veszi ki a lakosság nagy része szabadságát. Hasonló képet mutat a város, amikor elérkezik a hétvége. Szombaton mindenki vidékre utazik nyaralni, Finnországban ”00 000 nyaraló van, mindenei ezt igyekszik először megspórolni. A városokban éjjel is jelentős a forgalom, mivel most vannak az úgynevezett fehér éjszakák, ilyenkor nincs éjjel sem teljes sötétség. A Helsinkit övező sok sziget egyikére ellátogatva, meg- esodálnaijuk Finnország állatvilágát, ugyanis itt van a Finn Allatkert. Trópusi állatai nincsenek, mert azok nehezen bírják a hidegebb klímát. A szigeteket komp, vízibusz vagy íorgóhidak kötik össze. Sok sziget homokos partjával kiváló strandolási lehetőséget biztosít. A többi sziget nagy gránittömbként, emelkedik ki a tengerből, legtöbbje katonai terület. A tenger víztükre alatt gyakori a sziklazátony, a hajók ezért csak kijelölt útvonalon közlekedhetnek. Miután Helsinkit megismertük. az egyes csoportok a vidéki testvérvárosokba utaztak. Utazásunk során feltárult előttünk Finnország valódi, igazi képe. Mindenütt fenyő- és nyírfaerdők, melyek között elszórtan húzódnak meg a finn tanyák. Most már el tudjuk képzelni, hogy Finnország Európa erdőben leggazdagabb országa. Az erdőkben igen sok a prémes állat, ezeket vadnsz- szák. így mókusból például évente egymilliót ejtenek el. Lappföld kedvenc állatával a rénszarvassal itt délebbre is találkoztunk. természetesen csak elkerített erdei területen tartanak néhány példányt kísérleti célból. Állítólag ieen jól bírják ezt a környezetet, még nagyobbakra nőttek az itteniek lappföldi rokonaiknál. Ba la ton fii reden A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységében — az Egyesült Arab Köztársaság megrendelésére — 1962 óta készülnek folyami tolóhajók. Ebben az évben vízre bocsátják a századikat. A Balaton menti gyárban a tolóhajók mellett más — hazai forgalomra szánt — vízijármű is készül. (Folvt*Huk\ DR. FRANK JÓZSEF (MTI foto — Jászai Csaba felv.—KS) Több mint 800 kérdés 50 — javarészt — diplomatikus válasz népszerű Forum adása ezúttal az egészségügyet tűzte napirendjére. Egészség- ügyüink vezérkarához több mint 800 kérdést intéztek a nézők az adással összekapcsolt városokból; Szolnokról, Győrből és Budapestről. A telexen, telefonon beérkezett kérdések közül félszázra kapott választ a közérdeklődés és meg kell mondanunk, nem minden esetben meggyőző nyíltsággal. Valahogy túlontúl sok volt a diplomatikus óvatoskodás — joggal reméljük, hogy a Népszabadságban és a Népszavában megjelenő válaszok nél- kü lön zik majd ezeket a „jegyeket”. Sőt a Fórum legközelebbi ilyen, adása is jobban törekszik a világosságra, hiszen ha népünk képes — és számos esetben bizonyította már, hogy képes — országos dolgokról országos méretekben — és bölcsen — gondolkodni, nevükön nevezni a fejlődést gátló tényezőket, bízvást föltételezhetjük: az egészségügynek sem kell más nyelven beszélnie, mint a közvéleménynek! Melyek azok a problémák, amelyek a legnagyobb és legszélesebb érdeklődésre tartanak számot? Mint mindjárt az első kérésből kiderült; az egészség- ügyi szakszolgálat, az orvosi kar „elnőiesedése”; a család- tervezés, a terhességmegszakí- tás; az orvosi rendelők zsúfoltsága, az orvosképzés és továbbképzés; az egészségügyi dolgozók bérhelyzete, orvosetikai kérdések. Vagy: miért késnek az egészségügyi beruházások?; miéit nincs hőmé ró?; miért törölték a házasságkötés előtt egykor kötelező orvost vizsgálatot; mi a helyzet a nemi betegségek terjedését illetőén és így tovább. A magunk löszéről messzemenően elégedetlenek vagyunk két témában a kapott válasszal. Az egyik a család- tervezés, a terhességmegszakítások és a terhesség prevenciója, a másik, amiről lassan évtizedek óta beszélünk és mégsem jutunk el a megoldásig: a honorárium, ha tetszik borravaló-szemlélet. Akár kimondjuk, akár nem: tény, hogy évről évre gyarapodik a művi vetélések száma tágabb és szűkebb hazánkban és a szülőképes nőknek csupán egy töredéke használja a terhesség megelőzésére szolgáló lehetőségeket. így például az Infecundint. Erről szükséges és fontos nyíltan beszélni, hiszen nem kis mértékben tükre egészségügyi kultúránknak, felvilágosultsá- gunknak. hogy nincs csökkenés a nők egészségét károsító művi vetélések számában. A másik dolog... . nem vagyunk egyedül abbéli pesszimizmusunkban, hogy az egészségügyi dolgozók részére biztosítható bérrendezés megoldja majd azt a szakszolgálatban is nagy feszültségeket akkumuláló gyakorlatot, amit anyagiasság címén emlegethetünk. s aminek kirívó esetei is csak csökkent számban kerülnek az 1958. óta működő etikai bizottságok elé. Ugyan ki veszi komolyan, hogy tavaly országosan 400 feldolgozott etikai ügy szereplője közül csupán 9 százalékot kellett felelősségre vonni anyagiasság címén? Szerény tudomásunk szerint a rendtartás nem mondja ki egyértelmű szigorral; hogy nem szabad elfogadni a betegektől honoráriumot. Azt viszont kimondja, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes. Egyébként annyira polgárjogot nyert a „borravaló” elfogadása, hogy mint hallottuk: egy budapesti kórház fiatal orvosai elhatározták: nyugdíjasoktól nem fogadnak el honoráriumot (1? 1) Hogy miért kell számon tartanunk úgynevezett hiányszakmákat? A hiányszakmák eredője is anyagi természetű é|s azt hisz- azüsj, hogy egyébként elismerten jó orvosképzésünk „szépséghibája” is; ha többen készülnének Hivatás-ra a „pálya” és „foglalkozás” helyett, bizonnyal kevesebb lenne a problémánk — sajnos társadalmi méreteikben az egészségügyhöz már-már elválaszt- h a m ti ah ul tapadó anyagiadig miatt. Messzemenően igaz. hogy „kettőn áll a vásár”, a borravalózáshoz kell. aki adja és kell, aki igényt tart rá. aki kapja! Hogy a várható bérrendezés kitörli a gyakorlatból a társadalmunkhoz egyre méltatlanabb honorárium- rendszert? Bár így lenne! őszinte örömmel bánnánk meg jelenlegi pesszimizmusunkat. És méa annyit... ega4_ ségügyet, mióta csak létezik a betegségeknek tudományként jegyzett orvoslása, mindig fehér mítosz lengte körül. Hely- lyel-közzel napjainkban is találkozunk ezzel a fehér köddel. Fölöslegesen, mert az egészségügy a legközéidékűbb köz. . ügyünk. így amikor róla van szó, az eszmecserében egyenrangú fél az is, aki kérdez és az is. aki válaszol! —Ji— A Televízió
