Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-28 / 175. szám
'▼▼▼TT’I'WVTWTT'rTTTTTTTTVTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTYTTTTTTT TnTTTTTmTTTTTmmfTTTTmTTTrnTTmTTyTTyTTTTtrrmm t t ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Í ► t t ► E ► t t ► ► Szabó László—Sólyom József: Kémek a búvárhajón — A tervrajz, amit önöknek eljuttattam, ennek a nagy tervnek a része — válaszolta meg( fontoltam — A világon egy hadsereg sem rendelkezik ilyen készülékkel, és én nagyon szeretném, ha Németországnak is volna ilyen berendezése, mert és sohasem felejtem el, hogy német vagyok. Feltétlenül szeretném, ha Németország kezébe kerülne ez a találmány, mert bizonyára nagy szüksége lenne rá. Ranken doktor megpróbált nyugalmat erőltetni magára, bár rendkívül izgatott volt. Lang magatartása kevésbé hatott rá — inkább az, amit tervrajzairól és a kis propellerről mondott. És ekkor az amerikai német egy olyan csomagot vett elő, amelynek a párját Ranken Hamburgban kézhez kapta. — Az én feladatom a célzókészülék előállításának ellenőrzése — folytatta. — Ezért módomban van megszerezni és átadni önöknek a tervrajzokat. Esténként hazaviszem a tervrajz egy-egy részletét, s amikor a feleségem már lefeküdt, egyszerűen lemásolom őket. — A felesége is tud róla? — csapott le hirtelen Ranken. — Nem, szó sincs róla! Különben a hajóstiszt útján már elküldtem a terv két részletét. Most még két részletet hoztam magammal. Rankennak minden kétsége eloszlott. S ezt elsősorban az tény tette, hogy Lángnak eszébe sem jutott a tervrajzokról mikroszkópikus fényképet készíteni, vagyis olyanokat, amelyeket ekkor a modern kémszolgálatok már régen alkalmaztak. Ha pedig egyszerűen kézzel másolta le a rajzokat, akkor szó sem lehet arról, hogy ebben az FBI-nak benne lenne a keze... — Herr Lang! Hiszen ez pompás! — kiáltott fel Ranken* és sokáig hálásan szorongatta a. hazafias érzelmektől áthatott német kezét. — Mondok önnek valamit, amit valójában ki sem szabadna ejtenem idegen országban a számon. Én német tiszt vagyok és kötelességemnek tartom megmondani, hogy ha a tervrajzok valóban azt ábrázolják, amit ön állít, óriási értéket ad a kezünkbe. Mert azt hiszem, azzal tisztában van, hogy bármelyik országnak sok-sok pénzért eladhatná ezeket a tervrajzokat. Nyilván Franciaország, de még Anglia is hatalmas összegeket fizetne érte. Még egyszer megkérdem öntől kötelességszerűen is, hogy mit fizessünk önnek, ha szakértőink megállapítják, hogv valóban az új célzóberendezést juttatta a kezünkbe? Lang kihúzta magát, és határozottan válaszolt: ' — Herr Doktor. Ilyesmiről szó sem lehet. Amit teszek, hazámért .teszem. Azt akarom, hogy ez a célzóberendezés a német hadsereg kezében legyen. Ha adna is pénzt, úgyis eldobnám, mert számomra átkozott lenne. Ranken jó emberismerőnek tartotta magát, tapasztalt kém volt, de csodálkozott. — "n igazi német, Herr Lang. A harmadik birodalom és a führer nevében kell önnek köszönetét mondanom... Most pedig, ha szabad kérdeznem, hány tervrajzkészlet van még a birtokában? Lang higgadtan elmagyarázta Rankennak, hogy a célzókészülék még nincs készen, sok tervezésre van még szükség, és a berendezésnek mintegy háromnegyed részével készültek el eddig. — Megkaphatnám a többit is öntől? — Ami készen van, természetesen. És Ranken másnap este már meg is kapta Lángtól az összes kész tervrajzok másolatát. A véletlen úgy hozta, vagy éppen Ranken intézte így a dolgokat, hogy az a tengerésztiszt, aki először került kapcsolatba Lánggal, ezekben a napokban éppen New Yorkban tartózkodott, s amikor visszaindult Hamburgba, a célzókészülék tervrajzai már a kabinjában rejtőzködtek. Ranken a legszigorúbb parancsot adta a hajóstisztnek, hogy senkinek ne szóljon az anyagról. Rejtse el és Őrizze a tervrajzokat mindaddig amíg ő vissza nem tér. Ranken saját maga akarta learatni a babérokat Canaris és a führer előtt. Mert biztos volt benne, hogy az ügy feltétlenül eljut a führer füléig, aki majd meg fogja kérdezni, ki bonyolította le az egészet? S akkor majd ő, Ranken szerényen lehajtja a fejét... Egy ilyen húzásért legalábbis lovagkereszt jár. Ranken meghosszabbította amerikai tartózkodását. mivel Lang azt Ígérte, hogy a tervezést két hét leforgása alatt teljesen befejezik, így is történt, s amikor visszaindult Európába. már a komplett tervrajz a birtokában volt. Hamburgban néhány nap alatt összeállították a részletrajzokat, amelyeket azután Ranken személyesen vitt a Luftwaffe főparancsnokságára. Elhatározta, hogy ugyancsak személyesen számol be Canarisnak is. Az Abwehr főn öke fellelkesült a hallottakt ól. Nyomban magához rendelte műszaki tanácsadóját, és megparancsolta neki, hogy tanulmányozza át a terveket. A mérnök két napot kért rá. Amikor Ranken ismét felkereste Ca- narist. a mérnököt ott találta a tengernagy irodájában. Mindketten elmerültek a tervrajzok tanulmányozásában. — Mondja, tudatában van annak, hogy milyen nagy dolog került a kezünkbe? — ugrott fel Canaris, amikor megpillantotta a belépő Rankent, majd a mérnök vette át a szót: (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA UAAAAAAAAAAAmUááiláAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAiAáAtAiil.r t Érdekes szarvasmarhatartási móddal kísérleteznek Kurdon, a termelőszövetkezetben. A kísérlet már messze túljutott az első állomásokon és bebizonyította eredményességét annak a tartási módnak, mélyet szarvasmarhákkal kapcsolatban Böbék József a kaposvári felsőfokú technikum igazgatója kísérletezett ki. Egy fémvázas, minden oldalról nyitott színben összesen százhuszonnyolc hizlalásra szánt növendék bikának van, kisebb egységekre bontva, kötetlenül helye. A szabad tar- tásos istálló közepén emelt betonút fut végig, oldalán vájatokkal a traktor és pótkocsi kerekének. A gépjármű ezen az úton végighaladva hordja a takarmányt. A jószágok fűrészporos „al- mon’’ állnak. Súlygyarapodásuk jó, három és fél kiló abrak (Bovex 7») egy kiló élősúly előállítására elegendő. Az építési és takarmányozási technológia lehetővé teszi, hogy valamennyi jószá- got egyetlen ember — Pintér József — lássa el, akinek ennek megfelelően jó is a keresete, átlagosan havi háromezer forint. A termelőszövetkezet most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy még egy hasonló istállót építtet, és további szervezéssel egyáltalán nincs kizárva, hogy változatlanul egy személy gondozhasson kétszer ennyi marhát is. Foto; Komáromi. Egy gondozó — 128 jószág Autósmozi — Hol és milyen? Autósmozi felépítését tervezik a fővárosban — vagy a főváros környékén. Sem az ideje, sem a helye nem biztos. S ha áttekintjük az autósmozi „sorsát” a világon, főként pedig Európában — ezen nem is csodálkozunk. Az autósmozi mindössze tízéves múltra tekint vissza. Őshazája „természetesen” az Egyesült Államok. Az amerikai „száguldó” életforma egyik leleményes üzletembere okos konjunktúralovagnak bizonyult, amikor mintegy tíz évvel ezelőtt ilyen újsághirdetést tett fel: „Évek óta nem jár moziba? Nincs kire hagynia gyermekét? Jöjjön családjáról az autósmoziba! Kocsijából misheti a m&sorüi Azóta az autósmozi „világjelenség”, s jó öreg kontinensünkön is terjedőben van — bár számuk csekély. Olaszországban, az NSZK-ban, Svédországban, Angliában országonként egyet-kettőt építettek, s most az osztrákok készülnek frontáttörésre: ötöt terveznek. De mit „tud” az autósmozi? Szabadtéri jellegű — a kipufogógáz miatt más nem is lehetve —, s télen-nyáron működik. Nézőterét teknő alakú tormára képezik ki. szabályos főén mellékútvonalak húzódnak nézőterén. A kilátás is, a közlekedés is zavartalan. Rendszerint a főútvonalak mentén építik, számítva az átmeneti, tranzitforgalomra. (Hazánkban is a nemzetközi főútvonalak valamelyike mellé kívánkozik.) Műsorát gyakran, szinte naponta változtatják. Egy-egy autósmozi méretére jellemző, hogy több mint ezer gépkocsi fér el a nézőterén. A vetítő- vászon ezért természetesen panoráma méretű, a hangszórót pedig a gépkocsik mellett álló betonoszlopról leakasztva a kocsi belsejébe vezetik. A téli vetítések kényelmét szolgálja, hogy fűtőtestet is kölcsönöznek a vendégek járművébe. Az előadás alatt komplex szolgáltatást vehet igénybe a mozinéző: gombnyomásra vacsorát. italt szolgálnak fel, a szünetben pedig elvéazik a gépkocsi kisebb javításait, esetleg „kozmetikáját Harmincmillió éves növénygyűjtemény A Szovjet Földtani Intézet munkatársai kutatásokat végeztek Kazahsztán egyik Kusz. tanáj-területi kiszáradt tavában. A volt víztárolóban kutat fúrtak és 125 méter mélységben különböző mintájú kőzetekre bukkantak. A tudósok a kőzetekben unikális, megkövesedett növénytárt fedeztek fel. Kiderült, hogy mélyen a földben már 30 millió éve nyugszanak a gyertyánfák, a különböző fajta tölgyek, a kaukázusi dzelkafa. a dió és a súlyom különböző fajtái, jávorfák. Sőt, mammutfenyőre is bukkantak itt. A geológusok Figyelmét különösen az agyagrétegeket tartalmazó, vékony kőlemezek vonták magukra, amelyek nem porladtak szét. A kőzetdarabokat rugószerű, majdnem láthatatlan szálak fűzték egymáshoz. A különös kőzetfajtát a geológusok elküldték a le- ningrádi növénytani intézetbe, ahol sikerült megállapítani, hogy a „titokzatos” lemezekben az eukaliptuszok fajtájához tartozó növény levelei találhatók. Megjegyzendő, hogy ezek a levelek tökéletesen frissek voltak: nem vesztették el zöld színüket, erezetük jól kivehető, rostjaik annyira rugalmasak, mint az élő fáról leszakított leveleké. E fa sajátossága, hogy levelei, gyümölcsei és gyökere guttaperchát tartalmaz. Ázsiában első ízben találtak ilyen famaradványokat. Mire jó az üres csigaház? Krémet töltenek bele a nyugatnémet cukrászok Lezárult a csigaszezon. Országosan a legtöbb éticsigát, az előző évekhez hasonlóan, most is Baranyában vásárolták fel. E terület langyos, párás éghajlata ugyanis kedvező a csúszómászó állatkák elszaporodására és fejlődésére, összesen 23 vagonnyi éticsigát exportáltak a baranyai szövetkezetek, a tervezettnél 10 vagonnal többet. A többlet a szokatlanul sok tavaszi esőnek köszönhető, a nedvesség ugyan, is éltető eleme a csigának. Az idén érdekes melléktermékkel bővült a csigaexport, az üres házikókkal. A korábbi években a megsérült, vagy elhaít csigákat eldobták a válogató asszonyok. Nemrég azonban egyik élelmes exportőrünk felfedezte, hogy a nyugatnémet cukrászok előszeretettel töltik a különféle krémeket eredeti csigatölcsérbe. Pécsett tehát összegyűjtötték az exportra nem alkalmas csigákat, főzés útján „kilakoltatták” őket a házukból, amelyet aztán kellőképpen megtisztítottak és fertőtlenítettek. A kezelés során a csigaház visszanyerte természetes csillogását, szép színét és ezzel exportképessé vált. A pécsi szövetkezet — a MAVA.D útján —, körülbelül ötszáz ki- logrammnyi üres csigaházat szállít az NSZK-ba, kilóját négy márkáért. Az idei nyáron tehát baranyai csigatölcsérekből nyalogathatják a nyugatnémet gyerekek a citrom- és narancskrémet. Népújság 4 107O. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
