Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
t Régen Az' eltűnő sötétségtől még sűrű a hajnal. A Bogyiszló felőli töltésen asszonyok közelednek. Árut hoznak a szekszárdi piacra. A zsákok, kosarak súlyától roskadt a hátuk. Ha leteszik terhüket, talán akkor sem tudnak kiegyenesedni. De harminc, sőt húsz évvel ezelőtt nemcsak a bogyiszlói asszonyok tették meg hetente kétszer az utat gyalog Szekszárdra és vissza. A környező falvakból — kivéve a fogattulajdonosokat — mindenki gyalogszerrel jött és ment. S ma már? Éhhez a „hagyományhoz” csak nagyon kevesen maradtak hűek. Ö talán a múltból maradt itt. A sióagárdi út mentén a hetvenkét éves Hanák József- né gyalogol. A kezében hatalmas pincekulcs, hátán pedig nagykendőbe kötve gyümölcs és gaz a malacoknak. — Hurulni voltam a szőlőben. Nincs az olyan messze, hogy busszal kellene menni. Meg már meg is szoktam a gyaloglást. Fáj a lábam. De ha nem gyalogolok, akkor még rosszabb. Egyszer voltam vonattal Pesten. Ott laknak a lá- nyomék. De azt mondom, inkább csak ők jöjjenek hozzám. A sióagárdiak a községtől körülbelül három kilométerre lévő szőlőjükbe autóbusszal járnak. Szinte óránként van járat. A rendszeres autóbuszjárat a felszabadulás után Tolna megyében 1946. december 16-án indult meg. Három kocsi érkezett Budapestről. Szekszárd- ról Dunaföldvárra Bonyhádra és Bedegkérre közlekedtek. A községek lakói változóan fogadták a „hatalmas” kocsikat. Volt aki idegenkedve, csak a fal mellől nézegetett feléjük. — Szakosra 1948-ban mentünk először. Amint bekanyarodtunk a főutcába, azt hittük, hogy a miniszterelnököt várja a falu. Diadalkaput állítottak fel. Aki járni tudott — egy évestől a nyolcvanig — mindenki az úton volt. A kocsi elé virágokat szórtak — emlékezik Radnai Mátyás, az ARÖV forgalmi osztályvezetője. Régen és ma — Mondom is sokszor, hogy most annyi az autó meg mindenféle. hogy a gyalogosok rá sem fémek a kocsiútra. Meg ki is nevetnének aztán mondanák: „Ni, a bolondja. Gyalog bemén Szekszárdra”. — Pedig az elején nem mertünk felülni a buszra, hátha feldől. Most meg egyedül, áru nélkül is azzal megyünk. Mert ugye az a négyharminc nem pénz érte. — Amikor lányok voltunk, alig vártuk, hogy megvirrad- jon a piacnap reggele, összeálltunk hatan-nyolcan sióagárdi asszonyok és lányok, fejünkre tettük a kosarakat, kezünkbe fogtuk a kisebb csomagokat. Aztán mentünk. Nem volt akkor flaszter, csak a sáros meg a havas út. Sok szenvedés volt az nekünk. Annak a nyomorultjai vagyunk ma is. Elmentünk Szekszárdra, Bonyhádra, Tolnára vagy még mesz- szebb is gyalog. Sokkal többe került a tutyitalpalás, mint most a busz. Elmondta: Móka Józsefné, nyolcvanhat éves sióagárdi asszony. És mit mond az ötvennyolc éves vasúti kalauz? — Hogy mi a különbség az 1940 és az 1970 vonat utasai között? Éppen az, hogy a régi utasok között volt különbség. A mai utasok között nincs. Ma Piacnap. Alig múlott öt óra. Szekszárd határában robognak az autók, motorok. Csak néha tűnik fel egy-egy kerékpár vagy lovas kocsi. A feles biciklit kilencéves kisfiú tekeri. Hidaspetréről jön és Szekszárdra megy. A piacra. — Mi dolgod ott? — A nagymamának segítek hazahozni a csomagot. — Gyalog ment a nagymama? — Á, édesapám vitte be motorral. Kümmel József a KPM ütőre Kakasáról jön. Rajta sötétkék kötény. A bicikli kormányán bakancs himbálódzik. Jó néhány éve járja a Kakasa —Szekszárd közti utat. ötven előtt gyalog, azóta jó időben kerékpárral rossz időben busszal. RAKTÁRI SZAK- ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT, Árukísérőket AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. TITAN KERESKEDELMI vAllalat SZEKSZÁRDI RAKTÁRHÁZA, Szekszárd, Keselyűsi út. (268) Népújság 5 A lovas kocsin három férfi ül. Sárközi Ferenc és fia, meg a szomszéd. A szekéren fémhordó. Kecskebékát szednek bele a sióagárdi tóbóL — Jó, hogy van ez a kocsink. Gyalog nem bírnánk. A Siócsárda közelében két asszony és egy férfi kapálja a szőlőt. A tanya mellett egy Wartburg várja a nyolc órát, hogy hazavigye a kapálókat, még a hőség előtt. Magyarországon a lakosság tulajdonában lévő gépkocsik száma ez év végére kétszázezerre nő. 1975-ig pedig több mint félmillió magánautó lesz az országban. A 11-es AKÖV gépkocsiparkja minden évben bővül. Most 163 autóbusz szállítja az utasokat. Munkába, piacra, kirándulni. 1970 első félévében nyolcmillió 226 ezren utaztak Tolna megyében. A szekszárdi vasútállomáson naponta 13 vonatpár halad át. Ki jár gyalog? A kirándulók, a természetbarátok és azok, akik lekésték az utolsó járművet is. Az autóstopposok is csak a települések határáig teszik meg gyalog az utat. 1970-et írunk. A sztrádákon gépkocsik suhannak. A repülőgépek néhány óra alatt bármelyik földrészre eljutnak. Ember járt a Holdon. Megváltozott a gyaloglás értelme. HORVÁTH MARIA A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres az igazgatási osztályra gyors- és gépírót, raktárvezetőt és férfi raktári segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában. Szekszárd Rákóczi u. 13. sz. alatt. (262) Ki jár gyalog ? ▼▼▼TTTTT1 CTTTTVTTV ► •« ► „PEDIG NEKEM MA- ^ £ GAMNAK MENNYI <j £ SZÉP EMLÉKEM VAN! « t A FÜ. A RÉT, A SZA- ^ ► BAD LEVEGŐ MÁR 3 ► MAGA ELÉGI AZ EM- t ► BÉR EGY ÚJ ÉLETBE * ► KERÜL. AHOGY A FA- < ► LAK KÖZÜL KIMEGY « £ A NAPSUGÁRRA. JAJ ^ t DE REMEK AZ A GYA- ^ t LOGJÁRÁS!” « ► (MÓRICZ ZSIGMOND. 3 ► 1927, MÁRCIUS.) ◄ ► 5 ,Ü"A iúlius 26.
