Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
/Vc^cfcnUc^fc ÉRTÉNY Két generáció „Szeretem, de A mai dűlőnevek jelentős része valamikor helységet — falut, várost — jelölt. Úgyszólván minden község, város határában volt- valamikor olyan nagyobb település, amelynek nyoma veszett: legfeljebb a régészek találták meg maradványait, és egy-két régi oklevél utal rá. Nincs ebben semmi különös: mindig’is úgy volt, hogy egyes települések naggyá fejlődtek, mások elsorvadtak. Sokan azt hiszik, hogy a Kárpát-medencében kizárólag a törökdúlás rovására írható a sok város, falu eltűnése. A török uralom valóban sok település’ sorsát megpecsételte, de a békés időszakoknak is természetes következménye, hogy nem egyforma életerővel lüktet minden község, város. Korunk települési szempontból is a nagy átalakulás kora. A kedvezőtlen adottságú községek rohamosan sorvadnak. Nem mintha valaki vagy valamilyen rendelet halálra ítélte volna őket, hanem maga az élet folyása szűkíti kereteiket. Azt természetesen nem tudni, hogy hány évig illenek még bele a falu fogalomkörébe. Ilyen előrejelzés nincs, ezt senki sem tudja pontosan kiszámítani. Értény is, ilyen község,. Nagyon jól megfigyelhettem, hogy a fiatalabb nemzedék körében szemlátomást- zSugoi- ródik össze kedves emlékké, gyermekkori idillé. Nem válnak hűtlenné hozzá, csak éppen „elpárolognak-’ belőle, vagy legalábbis elvágyódnak onnan. Többen elköltözőiéiben vannak az idősebbek közül is, nem egy már búcsút mondott neki, de ők még jobban ragaszkodnak hozzá, igyekszenek ellensúlyozni a sorvadást, s egyelőre kapcsot képeznek az elszállingózott fiatalok, és a falu közt. E két generáció viszonya a községhez teljesen ellentétes, s éppen e* jelzi leginkább a sorvadást. Amikor a helybenmaradó idősebbek kihalnak, automatikusan elszakadnak a szálak az onnan elszármazott fiatalabbak és a falu közt. És hiába is keresnénk, ennek nincs reális ellenszere. „Öregesen, szerén yen66 — Született értényi ? Szabó János tsz-nyugdí jas: — Igen. Még az öregapám is itt született.. . És itt dolgozott. Mert hát a mi famíliánk dolgozó família volt. mindig. — Hogyan élnek? — öregesen, szerényen. Tsz- tag voltam a megalakulástól kezdve. ötvenhatban megszűnt a tsz-tagság, de aztán ismét beléptem. Hosszú időn keresztül kocsis voltam, utána pedig mázsáié. Nem bírtam a derekamat, mind gyengébb lett az egészségem, mert hát az. öreg i,motor .már gyakran, köhécsel', ezért könnyebb munkát adtak. Innen mentem nyü^cTí j5ä ’ Is egy évvel ez- j előtt. — Gyermekük van-e? — Egy fiúnk. Ott a képe a falon. így, mindennap látjuk. Egyébként ő ipari szakmát tanult, és pár megyével odébb telepedett le. De néba hazajár. Telente -úgy vágunk disznót, hogy neki is tudjunk pakolni, ha hazajön. Mért azért a hazai sonka, meg kalbász min'dig jó. .. — Maguk maradnak? Miért és hova mennénk öregségünkre? Augusztus nyolcadikáig Fiatal és csinosan öltözött leányt találok a tanácsházán. — Itt dolgozik? — Már nem, hanem Nagy- kónyiban, mert körzetesííet- ték a tanácsot. Minden reggel átjárok oda. Most is a buszra várok. — Hol járt iskolába? — Általánosba itthon, középiskolába pedig Szekszár- don. A közgazdasági technikumban érettségiztem két éve. — Az érettségi után hazajött Érténybe? — Igen. Mit csináltam volna mást? Itt kezdtem dolgozni. — Ne tessék haragudni, megkérdezném, hogy a tervei 'szerint meddig lesz értényi lakos? — Augusztus nyolcadikáig. — Miért pont addig? Mutatja a bal kezén a jegygyűrűt: — Akkor lesz az esküvőnk. — Utána hova költözik? — Siófokra. — Feladja a mostani munkahelyét? — Mi mást tehetnék? — Siófokon hol fog dolgozni? — Még nem tudom. Valami hely: - majd csak akad. — Elnézést, szabad a nevét?— Szűcs Sára vagyok: > io. Horváth Lajos, községi népfrontelnök : — Kérem, nem szabad elfelejteni, hogy ez a község még sokáig község lesz, éppen ezért mindent elkövetünk fejlesztése érdekében. Igaz, sokan elmentek és menőfélben vannak, de azért maradunk is. A község néhány hét óta Nagy- lcónyihoz tartozik közigazgatásilag, éppen oda készülök most is, vb-ülésre. Előre nem tudni, hogy ez milyen hatással lesz majd a mi falunkra, mi értényi parasztok azonban szeÉkes Izabella tanárnő Tol- nanémediben tanít, s ő is a fiatal generációhoz tartozik. Szülei Értényben laknak, s ő maga is értényi születésű. — Értényinek, vagy tolna- némedinek vallja magát? — Természetesen értényinek. ToLnanémediben tanítok már jó pár éve, de azért az mégiscsak más, mint a szülőfalu. — Milyen a kapcsolata a szülőfalujával ? — Rendszeresen hazajárok. Tanév közben minden hétvégén, de egyébként is, ha az időmből futja. Annak ellenére, hogy elég rossz és költséges a közlekedés Értény és Tolnanémedi közt. — Régebbi eredetűek a család értényi gyökerei ? — Hova valósi — kérdeztem az általános iskola igazgatóját, Peti-Tóth Zoltánt. — Egészen közeli... Helybéli. Itt születtem, ebben a kis falucskában, s itt tanítunk a feleségemmel együtt. Bár azt retnénk minél jobban élni. Kis község létünkre elhatároztuk, hogy törpevízművet létesítünk, mert manapság már a falusi házakba is elkelne a vízvezeték. Már sok mindent megvalósítottunk helyi összefogással, s az a véleményünk, hogy ez is sikerül. Csak víz legyen. Most végzik a kutatást és ha találnak vizet, megszervezzük a törpevízmű-társulást. — Mint mondani szokták, ősi értényi „tüke’’ vagyunk. — Ez azt jelenti, hogy maradnak is? — Hát... A tervünk az. hogy elköltözünk onnan. Az egész család. Egy kicsit nagyobb helyre. Csak azt várjuk, hogy az öcsém leszereljen. — Hogyan érzi, el tudja majd felejteni a faluját? — Azt hiszem, soha. Mindig kedves emlék lesz számomra. Most is különös örömmel megyek mindig haza. Számomra Értény nagyon szép, kedves hely, ez a szeretett szülőfalu. Engem az sem zavar, hogy annyira eldugott és kicsike. Dehát... Szóval, amikor már másutt lakunk, minden bizonnyal sokat gondolok majd rá, és ha tehetem, ellátogatok oda. mondják, hogy nem jó, ha valaki a saját falujában akar próféta lenni, dehát én nem is akarok az lenni... Az nem prófétáskodás, ha valaki a saját faluját, mint pedagógus igyekszik segíteni. Viszont megkülönböztetett jó érzés a saját szülőfaluban tanítani. — Ez azt jelenti, hogy nem is pályáznak el innen? — úgy volt, hogy elmegyünk. .. Csökken az iskolai létszám, és mi még fiatalok vagyunk... Perspektívájában eléggé kétséges ennek az iskolának a sorsa. Most aztán kineveztek igazgatónak és maradunk. — Meddig? — Ez nem tudhatjuk. Egyelőre maradunk. És dolgozunk. Mert munka itt is akad bőven, A felnövő fiatalokkal mindenképpen törődni kell, függetlenül attól, hogy mi lesz a falu sorsa. Régi idők, régi szokások Törpevízművet szeretnénk A rómaá korban katonai őrhely volt a mai Értény területén. A honfoglalás után a Monoszló nemzetség tulajdonába került, néhány évszázaddal később pedig Feren- czi József lett a birtokosa. Egy 1514-as oklevél szerint akkoriban temploma is volt, ami azt jelzi, hogy nagyobb helység lehetett. A török idők után magyarokkal telepítik újra. 1760-ban leégett a falu egy harmada. A falu nagysága, lakosainak száma állandó ingadozást mutat, hol felfelé, hol lefelé. A most is tartó csökkenés már a második világháborút megelőző utolsó békeévben kezdődött. Érdemes megemlíteni, hogy az elhunytak száma 1940-től 1947-ig minden évben meghaladta a születettekét. Értényben nagyon dívott a korai házasság. A lányqi' 14—15 éves korukban férjhez mentek, s többnyire 20 éves koruk előtt nősüllek a legények. A pedagógusok szerint az iskolában jót megfigyelhető volt a gyermekeken a korai házasság káros következménye. Mellesleg, gyakran megesett, hogy a leány kimaradt az iskolából házasság miatt. . . A nők, férfiak egyenjogúságának nincsenek régi hagyományai Értényben. Jellemző, hogy a vallási szokások szerint egyaránt meghúzták ugyan a lélekharangot akár férfi akár nő halt meg, de a férfiaknak háromszori, a nőknek pedig csak kétszeri .megszakítással ..csöndítettek5*. A. régi hiedelmek szerint bajt hozott a házhoz, ha újév napkor elsőnek asszony lépett' a hajlékba és, nem férfi. Az asszonyok ilyenkor valósággal nem mertek kimozdulni a saját lakásukból; nehogy megfeledkezzenek magukról, és valahova bekopogtassia-n nak. . . E szokás megszegéséből néha egész életre szóló harag, gyűlölködés lett. Luca napján nem volt szabad kivinni a szemetet a házból, de varrni, fonni sem, mert az szerencsétlenséget hozott. volna a házra. A néphit, megfigyelés kialakította a maga sajátos meteorológiai előrejelzését is. Ha a várható időjárásra voltak kíváncsiak, nem a rádiót kapcsolták be, mert. az nem volt, hanem megfigyelték, hogyan szállnak a fecskék. Ha alacsonyan szálltak, az esőt jelentett. Esős Idő közeledett akkor Is, ha a békák kuruttyoltak, vagy a hangyák nagyobb csomóba gyűltek össze. Alkonyét tájban a piros égalja szeles időt jelzett, a V-alakban repülő vad- ludak pedig a hóesést. Ugyancsak a közeli havazás jelei voltak az alacsonyan repülő és erősen károgó varjak. Az értényi népviselet a Ka pos- Koppány völgyi tájegységhez tartozott. A menyecskék a kontyu- kon pillét viseltek. A pille két szárnyból és egy üreges részből állott, amellyel a kontyra rögzítették. Az alapanyaga keménypapír volt, de azt selyemmel vonták be, és különféle n%don díszítették (gyöngyökkel, kivarrás- sal). A férfiak jellegzetes öltözéke volt még a két világháború közt is a bő gatya. Ezt házilag szőtték kenderfon álból. BODA FERENC Kineveztek és maradtam
