Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Amikor a villányi építőtáborban dolgozó 163 Tolna megyei középiskolás lányt meglátogattuk, rossz idő volt. A hőmérő higanyszála a plusz 13 foknál stagnált. A ko_ ra reggeli órákban „csak szitált” az eső, s így, mint rendesen fél hétkor teherautókra szálltak a lányok, s kimentek az állami gazdaság szőlészetébe. Alig láttak munkához, az időjárás máris visszakényszerítette őket a mezőgazdasági szakiskola kollégiumába. Az előcsarnokban Vaskó Erzsin, a kapuügyeletesen kívül még néhány diáklány üldögél. Lemezeznek. Ketten a folyosón felállított pingpongasztalnál ütik a labdát. Néhányan szurkolnak, e többiek pedig a szobákban vannak. Kis csoportokban beszélgetnek, számolgatják a letelt „munkanapok” teljesítményét, újra, meg újra felállítják a brigádok közötti verseny eredménytáblázatát. Újvári Erzsébet, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanára, egyben az építőtábor vezetője elismeréssel szól a íeanyok munkájáról. A 16—17 éves lányok közül sokan csak itt a táborban ismerték meg ezt a munkát, vagyis a szőlő- tetejezést és a csonkázást. Ennek ellenére olyan jól belejöttek, hogy az egy főre tervezett, napi 25 forintos tervet 30—32 forintra teljesítik. Az első napok 32—33 fokos hőség sem törte meg a lányok munkakedvét. Munkájukban serkenti őket a brigádok közötti verseny, és a megyei KISZ-bizottság versenykiírása. Ugyanis a legjobb eredményt elérő brigád minden egyes tagját egyhetes külföldi úttal jutalmazza a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Ezenkívül a „legjobban dolgozó” iskola 10 000 forintos tárgyjutalmat kap. Sorra járjuk a szobákat, bekapcsolódok a lányok beszélgetésébe. Az egyik dombóvári kislány panaszosan mondja, hogy az ő városukból 9 jelentkező nem jött el. Persze a 9 lány között van olyan, akinek otthonmaradása indokolt. De sajnos, olyan is van, aki „csak úgy” nem jött el. És e lányok miatt szégyenkezik a többi dombóvári. — Csak azt nem tudom, miért jelentkeztek? Tulajdon162 Tolna megyei diáklány Villányban Szőlő tetejezés és csonkázás — Munkaruhájuk: texasi fai mer Modern lovagok képpen most már nem is az a baj, hogy nem jöttek el, hanem a jelentkezés... Ezek után már otthon sem tuduflk bízni bennük — mondja Tóth Mária, aki immár másodszor tölti nyári szünidejének egy részét építőtáborban, és azt mondja, hogy szívesen jönne jövőre is. A szekszárdi szakközépiskolások hálójában is lázasan folyik a beszélgetés. A lányok munkaruhában — színes trikófelső és kantáros texasi farmernadrág — üldögélnek az ágyak szélén. És egy kicsit szomorúak. A bánatuk az, hogy az is. kólák közötti országos versenyen ők nem vehetnek részt, mert csak 29-en jöttek el az ő iskolájukból a munkatáborba, s a versenyben csak azok az is. kólák vehetnek részt, ahonnét legalább harmincán vesznek részt a nyári munkán. Aztán elmondják azt is, hogy az eddigi munkájúk alapján a brigádok között az 5. helyen állnak. Tehát ha meglenne a 30 fő és még egy kicsit „hajtanának”, lehetne reményük, hogy áz országos versenyen is hasonló, előkelő helyet szerezhetnek meg. Aztán részletesen beszámolnak munkájukról, megmutatják bekötözött uj- jaikat, amit vagy a kés nyele tört hólyagosra, vagy e kés éle hasított el. — Hát olyan éles késsel dolgoztok? Jantner Rózsa előrántja zsebébői a „bűnös” szerszámot, kacsint, majd így szól: — Egy szőlésznek mindig legyen bicska a zsebében. A lányok egyhangúan és lelkesen mesélnek a tábor örömeiről. A munka kicsit fárasztó, de szívesen teszik. Délután a „kimenőben" legtöbben pihennek, majd a közös programokon vesznek részt. Csupán néhány, a jól megszervezett, színes esti összejövetelekből; jelmezes divatbemutató, udvariassági és KRESZ-vetélkedő, a Pécsi Filharmónia vendég- szereplése és egy pécsi beatzenekar adott koncertet a táborozó lányoknak. No és, hogy a legvidámabb és legkedvesebb koncertről sem feledkezzünk meg: a villányi fiúk a csinos Tolna megyei lányoknak esténként szerenádot adnak. Néha modem lovagot Ls játszanak, mert ha a gitarozás- ban és a gyaloglásban elfáradtak, bekapcsolják a magnetofont, hogy annak zenéje mellett altassák el a lányokat, akikre a következő nap ismét nehéz munka vár, a szőlészetben. (horváth) Rapszódikus riport —valami nagyon korszerűtlenről.« INVOKÁCIÓ HELYETT... — Jogom van az élethez, én élni akarok! — Az ötvennégy éves férfi asztajcsapkodva harsogta és ismételte a fenti mondatot. Egy ember, harmincévi házasság után úgy érezte, több joga van az élethez, mint beteg feleségének. Meg akart szabadulni a nyűgtől, a felelősség szorításától. Az asszony elmebeteg volt. Szült hat gyereket, fölnevelte őket, a háború utáni években az ember nélkül, egyedül küzdött a gyerekekért. Elkopott, elégett, reménytelenül elhasználódott, pedig mindeddig nem volt semmi baj az egészséggel. Talán jó is, hogy nem tudta fölfogni mi történik körülötte. A gyerekek felnőttek, most kellene következnie annak, amiről mosolyos arccal annyit ábrándozott:-L Majd lesz egy hintaszékem, amiben elüldögélek egész nap, mind körülöttem lesztek, odahozzátok a kávét, kiflivel. Az újságot, könyveket is, mert akkor lesz időm olvasni... — És apánk se csak tiszta fehérneműért, meg zabálni jár haza! Sírósan, de igen keményen csengett a hangja olyankor, amikor valamelyik gyerek száján kiszaladt valami keserű mondat. — Apátokról egy szót se! Egyedül én panaszolhatnám ... , Ez az ember válni akart. Csak nem bajos- kodik egy hibbant asszonnyal? Most ötvenéves, azt mondták az orvosok, elélhet akár száz évig is. Nem került sor válásra. Temetésre került sor és a férfi ötvenhat évesen elkezdett „élni”... Humanitás ? Hívatlanul jutott eszembe Kakasdon ez a történet. Kakasdon, ahol átlag 78—80 elmebeteg él házakhoz kihelyezve. Idegenek az eltartóik, vagy inkább gazdáik. A hozzátartozóknak régen nem kellenek, az állam gondoskodik róluk, szociális otthoni elhelyezés hiányában, így. Napi 15 forint, ruha, füstölnivaló, vagy édesség, és ellenőrzés. Az ápoló a községben lakik, s a megyei kórház képviseletében itt tölt hetente két napot. Elvégzi, amire képesítése, megbízatása jogosítja- kötelezi és este lenyugszik, reggel főikéi a nap. Miért bajoskodnak, vesznek magukra igen nagy felelősséget az „ápolási telep” gazdái? Nem akarok megbántani senkit, fejet is hajtok a kivételek előtt, de nem merném még hatvanszor* sem a tűzbe tenni a kezemet azért, hogy humanitásból ! 1908-ban, Dicsőszentmártonban honosodott meg az első úgynevezett családi ápolási telep gyógyíthatatlan, de okos. jó bánással a ház körüli munkákra fogható elmebetegek részére. Tolna megyében 1926. óta ismeretes ez az ápolási forma és volt idő. amikor telepeinken 500 —600 beteget tartottak a parasztok. Ma, kevés ilyen telep működik már az országban a területileg illetékes szakmai központ, a megyei kórházak „fiókintézményeként". Soha nem volt korszerű! Mint ezt dr. Szepesi János, az elmeosztály főorvosa elmondotta. 1947-ben. egy Budapesten tartott konferencián, amelyen az ideg- és elmegyógyászok tanácskoztak, többek között ő is állást foglalt, hogy: — Az elmeegészségügy nem szentesítheti a jövőre nézve a családi házas ápolási formát, amely korszerűtlen volt már meghonosodása idején is! Ezen a tanácskozáson vetődött föl az is, hogy ingyenessé kell tenni az elmebetegek gyógyítását, akárcsak a magyar betegségben, a tbc-ben szenvedőkét! Még 1947-ben megtörtént, hogy a nyugdíjas vasutas feje fölül elárverezték a házat, a kórházi ápolási díj fedezésére. Ha az idős ember nem lett volna "''ógyíthatatlan elmebeteg, talán ettől őrült volna meg ... Többrendbeli magyarázatok Mert sok szenvedélyes szó esett a kakasdi ápolási telep problémájáról a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyik ülésén, számos illetékesnek tettük föl a kérdést: — Ha régóta nyilvánvaló a házi elmebetegápolási telepek fenntartásának korszerűtlensége, miért tartjuk fönn Kakasdon ezt a telepet?! A válaszok egyben azonosak: — SZÜKSÉGBŐL! Szükségből, mert a megyei kórháznak az az épülete, amelyben az elmeosztály a küzdelmes ágyfejlesztések ellenére is csak 271 ággyal működik, 1897-ben épült. Mivel a bővítés, új elmepavilon építése többször volt napirenden, nem került sor eddig az öreg épület korszerűsítésére, fiatalítására! Szükségből, mert a megyei kórház Palánkon működő munkaterápiás telepe régóta nem felel meg az elhelyezési igényeknek. Egyébként, a területre szükség lesz az ipartelepítési tervek megvalósítása során. Hogy hova kerül ez a létesítmény? A válasszal egyelőre adós még a városi tanács. Szükségből, mert elhamarkodottan publikáltuk annak idején annyiszor és olyan lelkes örömmel, hogy az új dombóvári kórház fejlesztése során több száz ágyas elmeosztály épül. Ezt a fejlesztési tervet úgy látszik elfújták a kórház átadásának határidő-módosításai. Ha itt épülne elmeosztály, nem is oldaná meg generálisan a megye gondjait, hiszen tudott dolog, hogy Baranya és Somogy egy része területileg a dombóvári kórházhoz tartozik! Aztán nem elégy hogy az egészségügynek ezen a területén, az elmeegészségügy vonatkozásában meg kell küz- denünk a múlt minden átkos örökségével, nem elég, hogy világviszonylatban — hazai viszonylatban úgyszintén — növekszik az ideg- és elmebetegek száma, Baranya megye terhel minket „ajándékaival”. Az egészségügy szervezettsége megbecsülésre érdemes eredményekre vezetett számos területen az elmúlt huszonöt év alatt. De... sürgős felülvizsgálatra szorul az az elosztási rend, amelynek azt köszönhetjük, hogy a helyszűkével küzdő elmeosztálynak fogadnia kell a Baranyából idediszponált betegeket is! Ami pedig ráadás ... Helyet kell teremteni tűzön-vízen át azoknak, akiket bírósági eljárással köteleznek zárt intézetben történő alkoholelvonó kúrára! Pécs, a nagy múltú egyetemi város, kulturális és gazdasági centrum egészségügyi intézményei közül az ideg- és elmeklinikát tiszteletreméltó tudományos céllal fejlesztette ideg- sebészetté! A Dél-Dunántúlnak szüksége van erre is, de Somogy és Tolna kórházainak elmeosztályai befogadóképességükkel szűkek, korszerűtlenek. így bármilyen prófétai ihletésű szakorvosok fáradoznak az elmeegészségügy helyzetének megjavításán, a szükségmegoldások rendre megtépázzák a legnemesebb ihletést is. Topogunk, néha már vétkesen kedvszegettek is vagyunk. Van szubjektív hajtóerő, de nincsenek tárgyi lehetőségek! A tárgyiak biztosításához nem elég a puszta akarat! Itt épül, ott épül, hol épül? A közérdekű hírekre odafigyelő .ember, ismerve a szűkebb haza szorongató gondjait, nem kevés keserűséggel figyel föl olyan értesülésekre, hogy Szigetvárott épül elmeosztály, Mohácson, Szolnokon, Nyíregyházán, Veszprémben szintén épül. És Tolna? Itt nincs rá szükség? Biztatásul álljon itt amit dr. Horváth Jenő. a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője és a megyei kórház igazgató főorvosa, dr. Szentgáli Gyula mondottak: — A negyedik ötéves tervben sor kerül egy 300 ágyas fejlesztésre Szekszárdon, a bázis- intézmény, a megyei kórház közelében. Pontosabban, az új' elmepavilon a bázisintézményre épül, hogy kiszolgálása biztosított legyen. Ez a bővítés a régi elmeosztály mellett megoldja nagyjából a problémáinkat, és ha Palánk sorsa is kedvezően dől el — amit nagyon remélünk —, akkor elmeegészségügyünk a jelenleginél sokkal megnyugtatóbb helyzetbe kerül. így legyen! Nagy szükségünk van rá, hogy így legyen! LÁSZLÓ IBOLYA
