Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Szabó László—Sólyom József: CICERO jelentkezik 8. Cicero 1944 elején befejezte tevékenységét, s rövidesen eltűnt. Áprilisban Törökország meg­szakította kapcsolatait a náci Németországgal, és nyíltan a szövetségesek táborába lépett. Schellenberg naplója arról már nem szól, hogy mi lett Ciceróval, de hosszan elemzi tettének indítóokait, amelyek között szerepel a kapzsi­ság, a gyűlölet, a kalandvágy, s egy olyan fel- tételezés, hogy Cicero mögött az Intelligence Service, vagyis az angol kémelhárító szolgálat állt. (1950-ben még egy alsóházi interpelláció is elhangzott Londonban a Ciceró-ügyben: igaz-e, hogy az eset megtörtént? A válasz azonban any- nyira kitérő volt, hogy csak alátámasztotta a feltételezést.) Ugyanis, mint ez jóval később ki­derült, az 1943 végén átadott fotókópiákat meg­előző dokumentumok zömükben csak nagy ál­talánosságban fedték a valóságot, bár néhány konkrét adatot is tartalmaztak. Viszont mind­azok a dokumentációk, amelyek arról szóltak, hogy Churchill balkáni angol inváziót akar in­dítani, igazak voltak. Minden valószínűség sze­rint az angolok így akarták a náci Németorszá­got puhatolózó tárgyalásokra késztetni, s még inkább arra, hogy felhívják a figyelmüket: rö­videsen elérkezik a hitlerizmus teljes pusztu­lása, s ez ellen egyetlen menekülési mód van: ha angol és amerikai csapatok foglalják el a nácik Németországát. így a náci vezérek talán még túlélhetik az összeomlást... A Szovjetunió rendkívül határozott fellépése azonban keresztülhúzta Churchill számításait, s így kútba esett az a lehetőség is, amelyre Himmler és Schellenberg légvárait építette. Cicero — eredeti nevén Eleysa Bazna —, túl­élte a második világháborút, s még ma is be­adványokat gyárt a bonni kormányhoz, hogy be­csapták a hamis fonttal, s követeli szolgálatai­nak „tisztességes” kiegyenlítését. Hasonlóképpen túlélte a háborút Ludwig Moj zisch is, aki Auszt­riában telepedett le, s textilkereskedést nyitott. Megírta emlékiratait, — s így derült fény a Ciceró-ügyre. Kémek a búvárhajón Canaris, az Abwehr főnöke, Hitler főhadi­szállására igyekezett. Rossz előérzetei voltak. Már sejtette, hogy Ribbentrop külügyminiszter „eláztatta” őt a führernél. Alig egy órája kapta az értesítést, hogy kihallgatásra kell jelentkez­nie, helyettesével, Lahousen ezredessel együtt. 1941 nyarát írták. Lahousen erről a napról a kö­vetkezőket jegyezte be később előkerült naplójá­ba: „Hitler dührohammal fogadott bennünket. Kiabált és szitkozódott. Szinte hisztériásnak tűnt. A roham csúcsán azt követelte Canaristól, ma­gyarázza meg, hogyan kerülhetett sor az árulás­ra”. —> Magyarázza meg, admirális úr, hogyan történhetett ilyesmi?! — kiabált a führer. — Ho­gyan? Követelem, hogy magyarázatot adjon. És minél hangosabban ordítozott Hitler, Ca­naris tengernagy annál mélyebbre hajolt. Kivár­ta, amíg lecsillapodik a führer első dühe, hiszen az Abwehr főnöke jól ismerte vezérének lobba­nékony, könyörtelen természetét. Amikor Hitler már csak dadogni tudott a kimerültségtől, meg­szólalt : — Mein Führer — kezdte nyugodt hangon. — Bizonyosra veszem, hogy emlékszik még azok­ra a nehézségekre, amelyekkel a múltban szem­be találkoztunk az Egyesült Államok területén. Bizonyára emlékszik még arra is, hogy amikor átvettem az Abwehr parancsnokságát, megálla­pítottam és közöltem önnel, hogy mindenek­előtt teljesen át kell szerveznünk amerikai háló­zatunkat. Azt is tudja, führerem, hogy az FBI már fényt derített egyszer tevékenységünkre és ébersége “azóta sem csökkent irántunk. Hiába volt minden ellenintézkedésünk, vereséget szen­vedtünk. Most viselnünk kell ennek a csapásnak minden következményét... Hitler alig kapott levegőt a hallottaktól, csu­pán egy lesújtó pillantást vetett a tengernagyra. Hogy elakadt a szava, annak nem utolsó sorban az volt az oka, amit Canaris, bár a legnagyobb tisztelettel, de a fejére olvasott... A führer még arra sem pazarolt szót, hogy elbocsássa beosztottjait, csak egy kézlegyintéssel adta Canaris és és Lahousen tudomására, hogy távozhatnak. E rövid beszélgetés előzményeit Hitler is is­merte. Amikor Canaris 1935-ben az. Abwehr, vagyis a német katonai hírszerző szolgálat élére került, a német kémszervezet amerikai tevé­kenysége rendszertelen, sőt zűrzavaros volt. A náci párt tagjai — Hitler hatalomra kerülése után — két év alatt beszivárogtak a kémszolgá­latba, és Canarisnak tudomására hozták, hogy a német kémhálózat csak a Gestapóval együttmű­ködve dolgozhat... Pedig Canaris tudta, hogy Heydrich biztonsági szolgálata — a Sicherheits­dienst, vagyis a Gestapo hírszerző és kémelhárító szolgálata —, harcot kezdett az Abwehr ellen és ennek a harcnak a jegyében saját szakállára kezdett kémkedni az Egyesült Államokban. Folynak a „Szabad Magyarország 25 éve“ kiállítás előkészületei Meddig titok a titok ? (Moszkvai tudósítás). — Hol szállt meg az első magyar szakembercsoport? — Mikor lesz készen a kiál­lítás plakátja? — Mi a helyzet a jegyekkel? Ezek a halaszthatatlan kér­dések, türelmetlen telefonhívá­sok, a küszöbönálló „Szabad Magyarország 25 éve” kiállí­tással kapcsolatosak. A szobá­ban dolgozik Mihail Lvov, az Össz-szövetségi Kereskedelmi Kamarának a „Szabad Magyar, ország 25 éve” elnevezésű nem­zeti jubileumi kiállítással kap­csolatos szovjet megbízottja. 35 fő áll rendelkezésére: mérnö­kök és építészek, elektromos- és reklámszakemberek. — Május végén kezdtünk munkához — mondja Mihail Lvov, — Az össz-szövetségi Kereskedelmi Kamara magára vállalta a kiállítással kapcso­latos szervezési kérdések egész sorát: a szállítási és rakodó­gépek biztosítását, a szerelési munkálatok elvégzését, stb. Ti­zenhét megrendelést vettünk fel a HUNGEXPO-tól külön­böző, főként információs, rek- lámjellegű munkák elvégzésé­re. — Kérjük, szóljon arról, amit már elvégeztek. — Július közepén a moszk­vai utcákon megjelentek a ki­állítás plakátjai. A hírverés igen sokféle lesz. Elsőnek, az általunk kisplakátnak nevezett hirdetményt említem, példány- száma 25 ezer. Másodszor ide tartoznak a nagy reklámtáb­lák, amelyeket Moszkva leg­nagyobb terein állítunk fel. Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy a televíziós közvetítések is jó és nagy hatású reklámnak bi­zonyulnak majd. A szovjet te­levízió „Filmező turisták klub­ja” című sorozatában Magyar- országról, az ország sikereiről, eredményeiről, valamint a kü­szöbönálló kiállításról szóló filmeket vetítenek. Moszkva tíz legnagyobb üz­letének kirakataiban fogják kiállítani a magyar könnyű­ipar termékeit. Most nyomtat­ják a belépőket és a kiállítás látogatóit köszöntő üdvözlete­ket. Minden belépőjegyhez mellékeljük a kiállítás térké­pét, amely hasznos kalauzul szolgálhat a látogatóknak. Javasoltuk magyar bará­tainknak, hogy a kiállítás nap­jaiban a moszkvai filmszínhá­zak játsszanak magyar rövid­filmeket. Ebben egyetértettünk — s úgy hisszüjt, az ilyen ve­títések ugyancsak jó hírverést jelentenek a kiállításnak. — A jelek szerint jó kap­csolat alakult ki a kiállítás magyar szervezőivel? — Igen. Már többször járt Moszkvában a kiállítás igaz­gatója, Komját István. A moszkvai magyar követségen tartott sajtótájékoztatót, ahol az újságírók és a szakértők megkapták az első kiállítás­prospektusokat. Munkamegbe­széléseket folytattunk, megál­lapodtunk a további munká­ban. Jelenleg itt tartózkodik a kiállítás igazgatóhelyettese, Halmos Antal. Minden kérdés­ben együtt döntünk, a leg­teljesebb egyetértésben. Ahogy mondják, rögtön megtaláltuk a közös nyelvet. — Apropo, valamit a közös nyelvről és a helyi nehézsé­gekről. .. — Ilyen nehézség — úgy­szólván — nem létezik. Mind Komját István, mind Halmos Antal tudnak oroszul. Én is dolgoztam már magyar kiállí­tásokon, — itt, Moszkvában és a budapesti vásár szovjet pavilonjában. Nem azt akarom mondani, hogy megtanultam magyarul, de az együttes mun­ka tapasztalatai mégis segíte­nek. — Mikor kezdődik meg a munka, közvetlenül a kiállítás területén? — Éppen ezekben a napok­ban. Most fogadtuk az első, 45 főnyi magyar szakembercso­portot, ők kezdik meg a pavi­lon művészi kialakítását. Már megérkezett két gépkocsivonat és egy vasúti kocsi, a számuk­ra szükséges műhely berende­zéseivel. A legrövidebb időn belül még száz ember érkezik Magyarországról, összesen pe­dig mintegy ezer főt várunk. Fogadásukról, szállodai el­helyezésükről, valamint arról, hogy úgy érezzék magukat Moszkvában, mint otthon —, szintén a mi feladatunk gon­doskodni. Egyszóval temérdek a gond és sietni kell. — Sietni? Hisz a nyitásig, augusztus 20-ig még van idő! — Igza, de a tennivaló nap­ról napra több lesz, s nem szeretnénk semmit az utolsó napokra hagyni. Bár, a ta­pasztalat azt mutatja, — Mi­hail Lvov elmosolyodik —, s abból van nekem elég, tekin­tettel arra, hogy több mint 20 kiállítás rendezésében vettem részt —, hogy ennek ellenére az utolsó napig mindig óriási az izgalom. Ámbár, izgalomra, — úgy tűnik —, nincs ok, mert a kiállítás sok érdeke­set és sokfélét ígér. A kiállí­tást nálunk nagy várakozás előzi meg. Meggyőződésem, hogy az segítségére lesz az szovjet embereknek abban, hogy még jobban megismerjék Magyarországot, és erősítsék barátságunkat a szocializmus építésén fáradozó magyar nép­pel. G. Geraszimova Hindu bölcsek tanításai sze­rint csak addig, amíg egy em­ber ismeri, s az az egy — ha­lott. Itt van, pontosabban szólva, hamarosan itt lesz az eleven cáfolat. Ügy hívják: Aqua Agriensis, Egri Víz. összetétele, készítésének mű­helytitka ismeretlen. Leg­alábbis minden avatatlan előtt. Gyógyital, a „gyomro- sok” medicinája. Állítólag si­kerrel kel bírókra a makacs hurutokkal, fekélyekkel, bél- bántalmakkal és egyéb gyo­morzavarokkal. Nemzedékről nemzedékre szállt receptjének titka, s a kör nem bővült. Úgy mond­ják, a török hódoltság után betelepedett franciaországi szerzetesrend tagjai hozták magukkal a leírást, s magula készítették, forgalmazták i&! Az 1700-as évekből minden­esetre már bőséggel vannak híradások az aqua-ról, ame■* lyet az egri mecset szomszéd­ságában árusítottak, vékonyi mélykék üvegcsékben. Nem­csak agriensis-nek (egri), ha­nem miserabilis-nek (csodá­latos) is titulálták — valószí­nűleg nemcsak hatásáért, ha­nem ízéért, aromájáért is. Jog- gal, mert magas alkoholtar­talma ellenére (ereje vetekszik a „legrövidebb” röviditaloké­val) sem torokkaparó, illata pedig az ánizsra emlékeztet. Még a háború előtt néhány évvel is kapható volt az ir- galmasrend patikájában, mint­egy három évtizede azonban eltűnt a gyógyszertári polcok­ról. Néhány hónap múlva vi­szont forgalomba kerül — az egri érsekség ugyanis átadta a városnak a féltve őrzött re­ceptet. A 16 növényből — köztük 5—6 Indiából származó virágból, fűből — készülő gyógyital titkáról azonban to­vábbra sem lebben föl a fá­tyol. Veheti, kaphatja min­denki — de az ódon újdonság előállításának mikéntje titok marad. Eger városának titka. Építőanyag cukornádból A kubai építésügyi minisz­térium új építőanyaggal kí­sérletezik : cukornádmaradék­kal kevert cementtel. Kétszer olyan könnyű mint a beton, nem ég, rendkívül ellenálló az időjárás és a biokémiai ha­tásokkal szemben. A karib- tengeri térség éghajlati viszo­nyai közepette rendkívül lé­nyeges tulajdonságok ezek. Kubai építési szakemberek ebből az ányagból előregyár­tóit elemeket is akarnak ké­szíteni. Készül az ország gyomnövény térképe Országos gyomnövényfelmér és kezdődött hazánk 200 községé­nek határában. Dr. Újvárosi Miklós, a vácrátóti botanikuskert vezetőjének irányításával. Meghatározott területen végzi munkatár­saival a gabona- és kukoricatáblák növényi kártevőinek adatfel­vételeit. A nagy munkával az idén végeznek, s a szerzett több száz ezer adatot a jövő évben dolgozzák fel. Énnek segítségével tá­janként állapítják meg a gyomnövények fajtáját, s a biológiá­juk ismeretében a védekezés idejét és módját. Képünkön: dr. Újvárosi Miklós az ország különböző helyein begyűjtött gyomcsí- raaövény-mintákat rendszerezni. gvrri foto — Beret h. Ferenc felvétel® — KS;

Next

/
Thumbnails
Contents