Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Hivatali pár talapszervezetek és a megnővekedett jogkör Megyeszerte folyik a pártalap szervezetek ben a vezetőség válasz? tás időszerű tennivalóinak végrehajtása, a beszámolók vezetőségi ülésen való megtárgyalása, az augusztusi taggyűlések előkészítése. A pártvezetőségek őszintén vizsgálják saját munkájukat, az alapszervezet politikai tevékenységének hatékonyságát. Számvetést készítenek a IX. kongresszus ha tározatai végrehajtásának helyi eredményeiről. A párt IX. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat kibővítette a hivatali, intézményi pártszervezetek jogkörét, biztosítva számukra az üzemi pártszervezetekkel azonos jogokat, az ellenőrzés és beszámoltatás jogát. Tolna megyében az alapszervezetek több mint 12 százaléka hivatali jellegű. Most arról is számot adnak, hogy milyen előrehaladást hozott munkájukban, tevékenységükben, a párt vezető szerepe helyi érvényesítésben a szervezeti szabályzat jogkörük bővítését meghatározó része. Időszerű most értékelni, hogy az új jogkör gyakorlása terén milyen tapasztalatok vannak a hivatali alapszervezeteknél. A hivatalok a társadalomban jelentős helyet foglalnak el. Feladatuk sokféle, munkájuk különböző közigazgatási határokra terjed ki, tevékenységük eltérő. Mindezek a körülmények befolyásolják az ott működő pártszervezetek munkájának tartalmát, módszerét. A járási, városi, községi pártbizottságok a IX. kongresszust követően, a hivatali körülmények sajátosságait is figyelembe véve, kidolgozták az alapszervezetek munkájának, munkamódszerének továbbfejlesztését segítő irányéi veket. Gondoskodtak megismertetéséről, megvitatásáról, szorgalmazták alapszervezeti feldolgozását, hasznosítását. Ezzel biztosítva volt, hogy a hivatali alapszervezetek párttagsága rövid idő alatt megismerte a kongresszus határozatát, a kibővült jogkört és útmutatást kapott annak gyakorlásához. A párttagság kedvezően fogadta igényük határozattá emelését. Lelkesítőiig hatott a kommunistákra, fellendülést hozott az alapszervezeti munkában. Javult tevékenységük tartalma, következetessége, erősödött biztonságérzetük. Beszámoltatás, segítő, ellenőrző munka Egységesnek tekinthető a pártszervezetek törekvése abban, hogy a hivatali ellenőrző és segítő munka legfőbb elemeként a hivatali feladatok megismerését és megismertetését, a szerv és a dolgozók előtt álló célok helyes meghatározását és ezek megvalósítására irányuló mozgósítást tekintik. A hivatal, intézmény előtt álló nagyobb feladatok megismertetése, a párttitkár, a pártvezetőség, esetenként a párttagság elsődlegességével történik, és így közvetve vagy közvetlenül, a hivatalvezető megismerheti a párttagság véleményét és támaszkodhat segítségére a végrehajtás beindításakor. Gyakoribb, hogy a párttitkár, esetenként a hivatalvezető kezdeményezi a taggyűlésen történő tájékoztatást, a munkafeladat ismertetését. Általában mindenütt megnyilvánuló igény, hogy a pártszervezet a megismert feladatok megoldásában segítő, szervező mozgósítóként részt vállal. A IX. kongresszust megelőző időszakban a hivatalvezetők beszámoltatásának csak bizonyos kezdeményeivel lehetett találkozni. Gyakran a vezető által kezdeményezett tájékoztatót minősítették beszámolássá, rikábban volt az pártvezetőségi elhatározás, kezdeményezés. Ma már lemérhető előrehaladás van a beszámoltatás terén, mind tartalmában, mind rendszerességében és az előkészítés módszerében is. Az első időben főleg a mechanizmus előkészítésének az adott szerven belüli elképzelései adták a beszámoltatás témáját, majd egy- egy időszak elkezdése, befejezése adott hozzá alkalmat. Fokozatosan alakult ki a beszámoltatás előre elhatározása, témameghatározása, munkatervbe rögzítése és ennek taggyűlési elfogadtatása. Mind gyakoribb a beszámoltatás témájának, vázlatának kiadása, az illető beszámoló személy felé. Megállapítható, hogy a nagyobb hivatalok esetében könnyebb és jobban megoldott a beszámoltatott egység megválasztása. A be- . számoltatott személyek köre több helyen a középvezetőkből tevődik ki. Bátrabban kell a jövőben — a témáktól függően — az első számú vezető beszámoltatását is kezdeményezni. A beszámoltatási tevékenység tervszerűbbé válásával párhuzamosan jelentkezett és erősödött meg a felelősségérzet is. Nem elég, kezdeményezni, megvitatni és a párttagsággal elfogadtatni a beszámolást, hanem keresni kell a pártszervezeti oldalról n,,,',it- ható segítés módjait, határozni a tagság, a pártcsoport sajátos, adott időszakra vonatkozó, . —; a feladatokkal összefüggő — tennivalóiról. A tájékoztatás igénylése, a beszámoltatás rendszeressé tétele több helyen eredményesen segíti elő a pártszervezet kiszélesedett jogkörének megerősödését. A pártszervezetek igényessége, következetessége a hivatal vezetéssel és saját feladataik kialakításával szemben, előrelépést hozott a felelősségérzet növekedésében Segített ebben az a tapaszta, lat, hogy a pártszervezet nem passzív, hanem részben segíti ráirányítani a figyelmet a felmerült problémákra, nehézsé gekre, másrészt ezen túl • ; megoldásban is aktív szerepet vállal. Ennek továbbfejlesztése az elkövetkező időben is indokolt. Fontos az alapszervezeti beszámoltatáshoz a pártvezető- ség, a párttagság arra való felkészülése. Vannak kezdeményezések e téren is. Legáltalánosabb, hogy a párttagság írásos meghívóban értesül témáról. Néhány helyen pártcsoportok útján végeznek alaposabban felkészítő tájékoztatást. Elsősorban ezen az úton lehet előrehaladni, jobban kihasználva a pártcsoport-meg- beszélések, tájékoztatások lehetőségét. A pártvezetőségek összetételét, felkészültségét tekintve a legtöbb helyen alkalmasak a feladatok ellátására. Ismere teik, beosztásuk kellő áttekintést biztosít a beszámoltatások előkészítésére, képesek a vita vezetésére, véleményezésére, a megfelelő állásfoglalás kialakítására, a határozati javaslat előterjesztésére. A helyesen meghatározott feladatok végrehaitásában a párttagság segítőkész, jól aktivizálható. A párt- és hivatalvezetés kapcsolata A kapcsolat az elmúlt időszakban — kevés kivétellel — jónak értékelhető, rendszerességében és kölcsönösségében is fejlődött. Kialakult gyakorlat, hogy a hivatalvezetés a középvezetői megbeszélésekre is meghívja a párttitkárt, biztosítja tájékozódását, lehetőséget ad és igényli véleményét. Ugyanakkor rendszeres az első számú vezetőnek pártvezetőségi ülésekre való meghívása is. -főleg a jellegénél fogva érintő napirendek tárgyalásánál. Általában jó és rendszeres a hivatalvezetők és párttitkárok napi kapcsolata, a kisebb- nagyobb problémák kölcsönös megbeszélésében. Kevés helyen és kiveszőben van az a helyzet, hogy a hivatalvezetőnek „nincs szüksége" a párttitkár véleményére. Párton kívüli vezetők esetében a pártszervezettel való kapcsolat megfelelően alakul, szívesen veszik beszámoltatásukat, főleg, ha annak előkészítése és lefolytatása megfelelő módszerrel történik. Ilyen esetben megerősítve érzik magukat, a munkájuk elismerését, megbecsülését illetően. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy általában jobban megoldott a párttitkárok tájékoztatása, tájékozottsága, mint a szerzett ismeretek, információk továbbítása, a pártvezetőség, a tagság felé. Na- gyob következetesség szükséges e téren. Fokozottan kell itt is támaszkodni a pártcsoportokra, a pártcsoportok ösz- szekötő, felvilágosító munkájára. A személyzeti munka helyzete Erősen sérelmezett volt korábban a hivatali alapszervezeteknél, hogy a szakmai vezetés nem igényli az alapszervezetek véleményét a személyi kérdésekben, a felvételeknél, elbocsátásoknál, minősítéseknél. A Politikai Bizottság 1967. május 9-i határozata a hivatali alapszervezetek számára is biztosította a személyzeti munkában való aktívabb szerepet. Kiegészült a pártszervezeti feladatkör a véleményezési joggal. A párcalapszerve- zetek a Politikai Bizottság, a megyei, a járási, városi pb határozatok alapján megtárgyalták területükön a személyzeti munka helyzetét és meghatározták azoknak a beosztásoknak a körét, amelyek re véleményezési jogkörüket érvényesíteni kívánják. A kezdeti bátortalanság után fokozatosan kialakul a megfelelő gyakorlat e térén is. Főleg ott van megfelelő előrehaladás, ahol nem túlzottan széles körben alakították ki és gyakorolják előzetes véleményezési jogukat, ahol a pártszervezet bátran, de megfontoltan kezdeményez, él a határozat biztosította jogával. BAY ENDRE a megyei pártbizottság munkatársa Népújság 3 1970. július 23.* A szarvasmarha-program megvalósítása Ozorán üzembe lépett az 500-as tehenészeti telep Közeli cél a bakteriológiailag tiszta tej termelése A korábbi években jelentős mértékben csökkent az ország szarvasmarha-állománya. A mezőgazdasági üzemekben ugyan a csökkenés mellett is növekedett a tejhozam, az ország ellátása ettől függetlenül a tej- és tejtermék, és főleg a húsellátás érdekében párán csolóan követelte meg a csökkenés megállítását és az állomány számszerű növelését. En. nek érdekében több fontos állami intézkedés történt. Ezek között is kiemelkedő a korszerű szarvasmarhatelepek építéséhez nyújtott állami hozzájárulás, a tej és a vágómarha fel- . vásárlási árának emelése. Az intézkedések hatására fellendülőben van a tenyésztési kedv, — még a háztáji gazdaságokban is —, amelyet a tenyészüsző-forgaloin növekedése is igazol, számos más pozitívum mellett. A tavaszi állatszámlálási adatok szerint az idei évre Tolna megyében megállt a korábbi csökkenés, és a szakosított telepek elkészültével, üzembe helyezésével még ebben az évben mintegy 4000 férőhellyel, illetve állattal indulhat meg a számszerű fejlődés, amely alapot ad további, minőségi változásra is. Az ozorai termelőszövetkezet az elsők között ismerte fel a korszerű, iparszerű szarvasmarha-tenyésztésben rejlő lehetőségeket és az elsők között kezdte meg ötszáz férőhelyes tehenészeti telep építését. Milyen is voltaképpen az ozorai tehenészeti lelep, milyen elképzelések vannak a jövőjét illetően? Mert kélségkí- vül egyik legnagyobb előnye, hogy benne a közös gazdaság tehenészetét teljesen új alapokra lehet helyezni. Dr. Pajor Zoltáné, a szövetkezet állatorvos elnökéé a szó: — A telep úgynevezett pavi- lonos rendszerű, kötött tartá- sos, ötszáz férőhelyes. Két, kétszázas és egy százas istállóból áll. A kétszázas istállók között épült fel a központi fejőház és a tej ház. A fejőház a német Elfa- rendszerű, áthajtásos, 48 állásos. Egyszerre 24 tehenet lehet fejni, innen a tej zárt vezetéken jut a tejházba. A fejősteheneket a kétszázas istállókban tartjuk, a százas a szárazon állóké. — Egy ötszázas telepet benépesíteni nem könnyű. És főleg nem könnyű akkor, ha egyből magasabb követelményeket kell támasztani a jövő érdekében. Hogyan oldják meg ezt a kérdést itt, Ozorán? — Az állományt — teljes egészében vemhes üszőket —, úgy vásároltuk. Jelenleg 215- ös az állomány, amelynek fele már leellett. De még az idén elérjük a négyszázas létszámot. Az állomány utódellenőrzött, szigorúan csak negatív egye- dekből áll. Itt, egy ilyen telepen minden lehetőség megvan arra, hogy nagyon szigorúan betartsunk minden egészségügyi és egyéb követelményt. — Ezt a követelményt hasonló szigorúsággal juttatjuk érvényre a telep személyzeténél is: portás, tehenész, tejkezelő, traktoros, csak olyan tsz-tag lehet, aki egészségügyileg is megfelel. A korábbiak közül itt, a telepen, éppen az egészségügyi követelmények miatt nem alkalmazhattunk két régi, nagyon ügyes, nagyon szorgalmas tehenészt. — Térjünk vissza az állatállományra. .. Megfelel a jövőbeni céloknak? — Teljes egészében nem. Még akkor sem, ha mint említettem, utódelienőrzés alatt álló állomány. És annak ellenére sem, hogy az egyedek tejtermelése felülmúlta a várakozásunkat. Tíz literen felül van az átlag. De — jelenleg még nem egyöntetű az állomány. A következő években az lesz a feladatunk, hogy minden tehenünk a bonyhádi táj- fajtajelleget képviselje. Az osztrák bikák javító hatásával azzal az állománnyal már lehet komolyat produkálni. Elkezdjük a házi törzskönyvezéssel, és fokozatosan alakítjuk át a jelenlegi tehenészetet törzstenyésztővé, éppen a na* gyobb jövedelmezőség, a nagyobb haszon érdekében. Egyébként a teljes benépesítés után az állomány 140 tehénnel lesz nagyobb a korábbinál. — A központi fejőház. a tejház, tehát a zárt tejtermelési rendszer a korábbinál jobb feltételeket biztosít; Milyen újabb lehetőségeket kínál ez a rendszer? — Azt, hogy maximálisan tiszta tejet termeljünk. A tervünk az, hogy a második -éltesek után — ha a tejtermelés már beáll egy bizonyos szintre —, bakteriológiailag is garantáltan tiszta tejet értékesítsünk, amelyet pasztőrözés nélkül is forgalomba lehet hozni. Gondolkozunk azon, hogy ilyen feltételek, ilyen minőségi követelmények mellett mi, magunk hozzuk forgalomba, zacskós, vagy palackos csomagolásban. Egy mindenesetre bizonyos; a tejjel szemben egyre nőnek a minőségi követelmények és előttünk most itt -, a lehetőség, hogy az elsők között feleljünk meg a legszigorúbb követelményeknek is. — Elnök elvtárs, még egy kérdést tennék fel; szakmai berkekben vitatott a telepek építési módja, az, hogy pavilonrendszerben, vagy egy zárt tömbben helyezzék el az állatokat. Ha az itteni telep építését terveznék, melyik módszert választanák? — Nehéz erre választ adni. mert mindegyik rendszernek megvannak a maga előnyei, hátrányai. Számolni kellene azzal, melyik az olcsóbb, de amellett melyik felel meg legjobban a jelenlegi és ,a jövőbeni technológiának. Az építészeti megoldás csak annyiban meghatározó, hogy milyen tartási, technológiai követelményeket akarok támasztani. A mi telepünkön jelenleg behordólánc adagolja á takarmányt, — bár még nem működik —, a szálas takarmányt szórókocsikkal adagoljuk. A kitrágyázás traktoros tolólappal történik. Az elletőistállóban viszont gumipadlözat, rácsos, gravitációs trágyarendszer van. De ki tudja, milyen takarmányozási, trágyázási technológia lesz húsz év múlva? A fő kérdés szerintem az, hogyan lehet, megkönnyíteni az emberek munkáját. Hízó- marhák elhelyezésére feltétlenül a tömbös megoldást tartom célszerűbbnek, kötetlen tartással. BI.
