Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
♦♦•«HMUMMMNMK « « 4 4 9 * 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Szabó László—Sólyom József: CICERO jelentkezik 7. Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepcióit látta igazoltnak. . . S bár kétségtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével készítsen lenyomatot a nagykövet széfkulcsairól, másolat készül róla. S mindjárt át is adott neki egy különleges viaszt, majd megfelelő használati utasítással látta el, hogyan készítse el a lenyomatok s hogyan helyezze el a speciális dobozban. Értnek során kérte számon MojzLsch a legutóbbi filmanyagnál tapasztalt „különlegességet”: Cicero két ujját... De az ina» ezzel ütötte el a dolgot: — Elhiheti nékem, hogy egyedül csinálom ... Amikor felállítom a gépet az asztalra, az okmányt pedig egy megdöntött könyvnek támasztottam, a két ujjammal meg kellett fognom, hogy le ne csússzon. S bár eléggé hihetetlennek hangzott Cicero válasza, Mojzisch — Berlinből kapott utasításra — kénytelen volt elfogadni. Az inas rövidesen elkészítette a kulcs lenyomatát, amely néhány óra múlva Berlin fölé repült. A német fővárosban gyorsan megcsinálták az ankarai nagykövet széfjének kulcsmásolatát, s visszaküldték Ankarába. Cicero el volt ragadtatva, amikor megkapta s kipróbálta a kulcsokat. Szerinte pontosan úgy működött, mint az eredeti... — Így sokkal biztonságosabban csinálhatom, különösen, amikor a nagykövet úr távol van ... — mondta Mojzischnak. Ezzel az egész kulcshistóriával Schellenberg- nek az volt a szándéka, hogy ellenőrizze Cicero igazmondását. Ugyanis, ha hamis kulcsot készítenek, s Cicero esetleg nem használja fel, hanem továbbra is gyártja a kópiákat, meg tudják állapítani, ho gy becsapja-e őket. Tanácsadói azonban nai vnak tartották a hamis kulcs ötletét, mert ar ra mindenképpen számítani lehetett, hogy h a valamelyik elhárító szerv áll Cicero mög ott, a Berlinben készült kulcsot már szórak ozásból is kipróbálják. Így aztán megmarad tak a valódi kulcs elkészítésénél, s azt j uttatták vissza Arkarába. Schellenberg gyo rsan feledte tanácsadóinak kissé arcpirító s zavait együgyűségéről, amikor Cicero legközelebbi anyagában egy igen fontos információt talált, mégpedig a francia- országi partraszállás tervezetét, valamint a Sir Hugghesse nagykövetnek szóló két információt: egy jelentést az 1942 novemberében Kairóban megtartott Roosevelt—Churchill—Csang Kaj-sek közötti konferenciáról, valamint a teheráni konferenciáról szóló anyagot, amelyeket 1943. november 28. és december 2. között tartottak Roosevelt, Churchill és Sztálin részvételével. Az SD központjában lázas izgalom lett úrrá. Mert a Cicero által megszerzett okmányok, sok egyéb — szerintük fontos tény mellett — világossá tették számukra azt a különleges státust, amelyet a szövetséges erők Törökország számára biztosítottak, s amiről így előre értesültek. Az egyik okmány azt bizonyította, hogy Törökország semlegessége rövid életűnek ígérkezik, lépésről lépésre közeledik a szövetséges táborba. S a török diplomácia valóban olyan óvatosan és tervszerűen járt el, ahogyan az ankarai angol nagykövet jelentette a külügyminisztériumnak. Az okmányok szerint a Törökország megnyerésére irányuló intézkedéseknek 1944. május 15-re kellett befejeződnie. A németek úgy értékelték, hogy ezt követően lehet számítani a szövetséges haderők általános támadására. Az is ismertté vált előttük, hogy a teheráni konferencián megegyezés született, mely szerint Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát a szovjet hadsereg szabadítja fel. Mindebből világosan kirajzolódtak Németország vereségének napjai, és kétségtelen, hogy ezek az okmányok megdöbbentő hatást váltottak ki a náci vezérkarból. De Hitler és Ribbentrop még most is a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek közötti tartós feszültség jeleit vélte kiolvasni az okmányok sorai között. Hitler ekkor jelentette, hogy sokkal inkább, mint korábban, szükség van a totális háború összes erőinek összefogására, s így „könnyen el tudják pusztítani az ellenséget". A Cicero-féle jelentések a legmegdöbbentőbb hatást viszont a hóhér Himmlerre gyakorolták. Milliók teljhatalmú ura, a véres kezű Gestapo- vezér, mintha bizonytalanná vált volna. Schellenberg háború után megjelent naplója szerint ezt követően utasította őt Himmler, hogy vegye fel a kapcsolatot Roosevelt Svédországban tartózkodó különleges megbízottjával, Abrotan Steven Hewittal. s próbáljon meg célozgatni arra. hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni Németországnak a szövetségesek, de elsősorban az Egyesült Államok hadserege előtti kapitulálásá- ról. S az SD vezetője ügynökein keresztül meg is kezdte a tárgyalásokat Hewittal. Ez az akció teljesen összevágott Churchillnek azzal az elképzelésével, hogy 1943 végéig kierőszakolja a balkáni angol inváziót, amely messzemenően a délkelet-európai angol érdekeknek kedvezett volna. Schellenberg és Himmler számításai szerint ez a tervezett angol invázió felszakította volna Németország délkeleti védelmi vonalát, s így lehetővé vált volna, hogy Németországot amerikai és angol csapatok foglalják el. Himmler és Schellenberg egyformán a jövő politikai tőkéjét próbálták maguknak kikovácsolni ezzel az akcióval, de aztán a Szovjetunió határozott fellépése, valamint a szovjet hadsereg előretörése megakadályozta a manővert. »**»«*»«< Egy marsall sikere Marsallok általában a harctereken szoktak v sikereket aratni, és felhívni magukra ország-világ figyelmét. Ha tollat ragadnak, akkor az olvasó él -a gyanúperrel, hogy több mint valószínűleg önigazolásról van szó. Hiszen való igaz: akinek egyetlen intézkedése után tízezrek válhatnak meg az élettől, vagy megyényi területek pusztulhatnak el, érezhet jogot az önigazolásra. G. K. Zsukov, a Szovjetunió hetvennégy éves, nyugalmazott marsallja „Emlékek, gondolatok” cím alatt írt könyvet. Egy szegény parasztgyereknek, aki valamikor kiváltságos szerencsének tarthatta, hogy egy gazdag nagybácsi műhelyében kitanulhatta a szűcsmesterséget, de aki negyvenkilenc éves korában az emberiség legnagyobb háborúja, legvéresebb frontján a legnagyobb hadsereg főpa- rancsnokhelyette.se volt, igazán gyűlhettek emlékei. Nem önmagát igazolja, csak a tényekkel érvel. Zsukov marsall könyve világsiker lett, és a hazai könyvesboltokból is majdnem minden példányt felvásároltak már az olvasók. Pedig ez az öt és félszáz oldalas, képekkel bőségesen illusztrált könyv nem könnyű olvasmány. Csak abszolút őszinte. „Életem alkonyán nehéz visszaemlékeznem mindarra, ami velem történt. Az évek, a munka és az események sok mindent feledtettek, különösen gyermek- és ifjúkorom idejéből. Csak az maradt meg, ami felejthetetlen." Ezzel a két szép, íróra valló mondattal kezdődik az emlékek és gondolatok sora. Zsukov természetesen nem író, nem is akar ilyen színekben pompázni. Katonai szakiró, kitűnő megfigyelőképességgel és emlékezőtehetséggel. Fő jellemvonása azonban a szerénység. Az olvasó csak a tényekből értesül, hogy ebben a parasztból lett szűcslegényben már élete legkezdeti. éveiben micsoda tudásvágy loboghatott. Tanult a kispadkán pilács mellett, tanult vöröskatonaként a polgárháborúban, sebesülten a kórházban és a parancsnoki iskolák legkülönbözőbb fórumain. Aztán a halhin-goli hadüzenet nélküli háborúban tönkreverte a gőgös japán császári hadakat. A könyv második, de érthető módon legterjedelmesebb része, (hiszen ez volt „ami felejthetetlen”) a Nagy Honvédő Háború ideje. Zsukov olykor keményen bírálja más bajtársai emlékiratait („Konyevet itt cserbenhagyta emlékezete”), mert szinte mániákusan ragaszkodik a tényékhez. Tény például, hogy a németek már a háború első pillanataiban félelmes vér- veszteségeket szenvedtek. Tény, hogy a szovjet hadvezetés, személyesen maga Sztálin, is követett el hibákat. De Zsukov egy pillanatig sem akarja tagadni, hogy Sztálin következetes, olykor roppant szigorú, irányítása a háború menetének egyik motorja volt. A legnagyobb hódolat azonban a szovjet népnek és az egyszerű katonáknak jár, ezt a következetes főparancsnokhelyettes nem csekély pátosz- szál érzékelteti. (Egy adalék következetességéhez: szemrebbenés nélkül lemondott vezérkari főnöki tisztéről, amikor igazáról meg volt győződve.) A Zsukov-emlékirat mindenkinek érdekfeszítő olvasmány, aki átélni kényszerült a második világháborút, de az kellene és kell. hogy legyen azok számára is, akiknek a benne foglaltak már magát a történelmet jelentik, O. L Falu és egészség Az egészségvédelem célja, hogy megóvja a dolgozókat a különféle ártalmaktól munkahelyükön, vagy munkájuk közben. Különösen fontos ez a falusi lakosságnál,-akik a nyári munkacsúcsban, a szélsőséges, sokszor a szervezetet erősen igénybe vevő időjárás feltételei mellett komoly mértékben veszélyeztetve vannak. SZAPPAN ÉS MELEGVÍZ Az első és legfontosabb teendő a megfelelő tisztálkodás, a helyes testápolás. Ha nem tisztítjuk rendszeresen a bőrt, eltömÓdnek a verejték- és faggyúmirigyek, elzsírosodik a bőr. Az ilyen bőrön pedig gennyesedések, pattanások, kelések keletkezhetnek, s ezek súlyosabb betegségek, fertőzések kapui lehetnek. A heti, egész testre kiterjedő, melegvizes és szappanos fürdő megtisztítja a bőrt a szennytől, a rárakódott portól és szabaddá teszi a faggyú- és verejtékmirigyek nyílásait. A reggeli mosdás az éjszakai verejtékeket távolítja el és frissít. A fontosabb esti mosdás a napközben a bőrre rakódott szennyet, port, piszkot távolítja el. Nyáron nagyon előnyös, ha ezeken kívül napközben is nyílik alkalom zuhanyozásra, a felületes szenny lemosására és felüdülés céljából. A mezőgazdasági dolgozók számára különösen fontos a kéz ápolása, mert munkájuknak a természete miatt „a szél kifújja” a bőrüket, érdes, repedezett lesz, sérüléseket szenved. Bőrgennyesedés jöhet így létre, de bejuthatnak a szervezetbe a tetanusz kórokozói is, amelyek súlyos betegséget, vagy halált okozhatnak. Kezet kell mosni minden étkezés előtt és minden árnyékszék-használat után, nehogy a kézre került szenny a szájon át a szervezetbe jutva betegséget okozhasson. A sokat járó, szennyes helyen dolgozó mezőgzadasági munkások számára igen fontos a láb ápolása is. Az elhanyagolt láb megizzad, köny- nyen kipállik, a lábujjak között berepedés bőrgombásodás keletkezhet. Minden este lábat kell tehát mosni (szappannal, langyos vízzel), s az izzadásra hajlamos lábat reggel-este Mykofen, vagy Mykozid hintőporral be kell hinteni. Külön tisztogatást igényel a haj és a fogazat. Elhanyagolásuk egyrészt tetvesedést, gombásodást, hajhullást, másrészt fogszuvasodást okoz. A megfelelő ruházat védelmet nyújt a mezőgazdasági dolgozók számára. A ruha nyáron világos, szellős legyen, minél gyorsabban váltsuk, nehogy a szennyezett ruha fertőzze a bőrt. Fontos, hogy munkavégzés után a munkaruhát lehetőleg másik ruhára cseréljük ki. Helytelen és az egészségre káros, ha a nappal hordott fehérneműben alszunk, mert a napi munka közben beszennyezett, átizzadt fehérnemű akadályozza a bőr szellőzését. KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS A szervezet ellenállását növeli és a munka közben felhasznált kalóriát pótolja a megfelelő táplálkozás. A mezőgazdasági dolgozók étrendjében gyakori — a régi rossz néptáplálkozásoknak megfelelően —, a túl sok zsír és szalonna, illetve a sok szénhidrát-tartalmú, kalóriadús étrend, (kenyér, liszt, száraz tészta). Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a munka közben keletkezett kopások, elhasználódások pótlásához szükséges fehérjéről (hús, tej, tojás, főzelék). Az egyik legnélkülözhetetlenebb anyag, amelyre az ember rá van utalva: a víz. Emberi fogyasztásra, főzéshez, mosogatáshoz, élelmiszerek előállításához, feldolgozásához (pl. tejkezelés) is, ún. ivóvízminőségű vizet kell biztosítani. A víz minőségét a KÖJÁL vízlaboratóriumai rendszeresen ellenőrzik, ezért csak laboratóriumi ellenőrzés alatt álló kutak vízé fogyasszuk! Az ivóvizet csak saját pohárból igyunk, mert így kerülhető el a fertőző betegségek terjedése. Mindezek ez élet mindennapos, apró tennivalói, az ún. higiénével függnek össze. Ha eleget teszünk az ezekkel kapcsolatos szabályoknak. — igyekszünk megelőzni a betegségeket. De olyan speciális ártalmak is vannak, amelyek a mezőgazdasági dolgozók foglalkozásából eredően veszélyesek. Ezek általában bőrbetegségek. FALUSI VESZÉLYEK " l Az állati szőrök, egyes növények gombás bőrbetegségeket okozhatnak. Az egyik ilyen ártalom a bőrön okoz kör alakú, yörös, egyre terjedő elváltozást, a másik a hajas fejbőrön kopaszodást, vagy a lábujjak között, körmökön okoznak elváltozást. Vagy az állatról terjednek az emberre, vagy emberről emberre. Valamennyi ellen elsősorban, megfelelő tisztálkodással védekezhetünk. Fontos azonban, hogy az első apró jelre is orvoshoz forduljunk. A legnagyobb veszélyt újabban a növényvédő szerek egyre nagyobb elterjedése jelenti. Ha veszélyesek is a növényvédő szerek, használatukról nem mondhatunk le a fokozott terméshozam miatt; Egyetlen megoldás maradt pontról pontra be kell tartani a használatukat szabályozó utasításokat. A veszélyforrást a növényvédő szerek, csávázószerek műtrágyák képviselik, mert élettanilag hatékonyak: károsítják a szervezet működését. Az egészségkárosító hatást elérő mennyiség minden szernél más, ezt kísérletileg állapították meg és feltüntetik a szer csomagolóanyagán. Még a „gyenge” szerekből is nagy veszélyt jelenthet 2—3 evőkanálnyi mennyiség, az „erős’ mérgekből pedig késhegyni is. Gyakran előfordul, hogy illetéktelen személyek vagy állatok lépnek a frissen permetezett területre és megbetegednek vagy el is pusztulnak. Az elszórt göngyölegek is súlyos veszélyt jelentenek a velük játszadozó gyerekekre; a göngyölegeket ezért meg kell semmisíteni. A lakosság széles körére jelent veszélyt az, ha a permetezett termékek még el nem bomlott növényvédő szert tartalmaznak. Ez akkor fordul elő, ha a kötelezően előírt, az utolsó permetezéstől számított várakozási időt a gyümölcsszedés, szüretelés előtt nem tartják meg. De ha betartják, akkor sem maradhat el pT. a gyümölcsök fogyasztás előtti alapos mosása.
