Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
A Rogyina együttes sikere Szekszárdon Huszonöt óv művészi kifejezéséért Csárdás — Vastaps és virágeso Talán még soha jaem sajnáltam annyira, hogy lapunkban nem színes fotók jelennek meg, mint hétfőn este. Ugyanis akkor adott műsort Szekszárdon a Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermében Lipeck város megyei szakszervezet i tanácsának Rogyina néptáncegyüttese. A lendületes, sokoldalú, gazdag műsort még emlékezetesebbé tették a táncosok csodás színű kosztümjei. Az együttes két hete érkezett Magyarországra. Színvonalas műsorukban eddig már gyönyörködhetett Veszprém, Balatonföldvár, Balatonfüred, Tihany és Szeged közönsége. És itt egy pillanatra meg kell állni. Az amatőr együttes hazánkban mindenütt nagy sikert aratott, de a legnagyobb elismerést Szegeden kapták. Ott rendezte meg július 15 és 18 között, a SZOT hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált, ahol a magyar együtteseken kívül hat szocialista állam tánckara — köztük a Rogyina — is részt vett. A hétfőn este Szekszárdon vendégszerepeit együttes a „26 év művészi kifejezéséért” kapott Szegeden díjat. A díjnyertes „Ezt felejteni nem lehet” című kompozíciót megyei művelődési központunkban is bemutatta az együttes. És valóban: az élőképpel kezdődő, majd a 25 esztendő fejlődésének, változásainak dinamikáját kifejező műsorszámuk művészi megformálása elragadtatta a szekszárdi közönséget. De a 17 műsorszám közül mégis nehéz kiválasztani a legsikeresebb kompozíciót, Me- lodikusak voltak a bemutatott zenei számok, a jól kidolgozott énekszólók, és hasonlóan sok tapsot kaptak a fáradhatatlan táncosok. A 40 tagú Rogyina együttes 1967-ben alakult. Vladimír Szokolov, a Szovjetunió Érdemes Kultűrmunkása, az együttes művészeti -vezetője szerényen szól a csoportról: — A mi együttesünknek még nincs nagy múltja. „Történelmünk” talán most, a magyarországi vendégszereplésünkkel kezdődik. De reméljük, hogy folytatódik... Mindannyian azt valljuk, hogy a népművészetért bármilyen csekélyét is tenni, nagyon, szép feladat. Hogy az együttesnek sokat jelent a magyarországi vendégszereplés, valószínű így lehet. De Vladimir Szokolov szavait ki kell egészíteni: a Rogyina együttes ugyanis a Kiváló népi együttes cím birtokosa és a Lenin-centenári- umi néptáncpályázaton első fokozatot nyert el. És még néhány szó az amatőr együttesről: mindannyian nagyon, vígkedélyűek, kedvesek és fiatalok. Átlag életkoruk húsz és fél év. Közülük sokan még tanulnak, vagy a város különböző üzemei ben dolgoznak. A hétfő esti műsor utolsó száma egy csárdás volt. Húsz magyar ruhába öltözött szovjet fiatal táncát kísérte végig vastapssal a hatszáz lelkes néző. És hogy az együttes műsora nem csupán művészi élményt szerzett a közönségnek, hanem a két nép barátságát is szimbolizálta, azt a műsor utolsó percei fejezték ki legjobban. A csárdást táncolok közé húsz orosz népviseletű táncos „repült” a színpadra. Egy fiatal magyár zászlót., egy pedig szovjet zászlót lengetett kezében. s mozgalmi dalok kíséretében vonultak le a színpadról. A szekszárdi közönség nagyon lelkes és nagyon hálás volt.. Virágesővel és szűnni nem akaró tapssal fogadta a Rogyina együttes műsorszámait s u gvan így búcsúzott is tőlük. (horváth) Tolna megyei termékek külföldre Mostanában már csak ékelődünk rajta, hogy hazánkat valamikor a nyereg alatt puhított húsról, a csárdásról, a délibábról, a csikósról, s más efféléről ismerték külföldön. E sokszor sületlenségnek beillő beállítása népünknek, már a múlté. Hírünket, nevünket a külföld előtt egyre inkább kiváló ipari, mezőgazdasági termékeink teremtették meg, növelik tovább. Jóleső érzés tudni, hogy ez örvendetes folyamatban állandóan növekvő mértékben, szűkebb hazánk, Tolna megye is részes. Gazdaságunk e két fontos ágából is csak néhányat ragadtunk ki, hiszen lehetne beszélni a megyéből exportra kerülő egyéb cikkekről is, mint a népművészeti tárgyakról, szőttesekről, hímzésekről, a gyógynövényekről és feldolgozási termékeinkről, a Paksi Konzervgyár nagyszerű cikkeiről. Nem is lépünk fel á teljesség igényével, hiszen ez a tevékenység ma már olyan szerteágazó, hogy szinte lehetetlen felmérni. A BONYHÁDI ZOMANCGYÄR sok-sok terméke került külföldre. Évek óta tartják az átlagosan 16—18 millió forint értékű exportot. A tésztaszűrők, merőkanalak, tojás- és palacsintasütők mellett akadnak érdekes elnevezésű, ismert és ismeretlen rendeltetésű darabok is. Ha nem látná az ember, nem is tudná, mi az a török pipa: olyan nyeles, zománcozott kávéfelfogó, ami nálunk üvegből, alumíniumból készül. Kevésbé ismert a Jugoszláviába készülő Jáva serpenyő: fél tojás alakú zománcozott edény alumínium fedővel. Szállítanak zománcos gyártmányokat Jugoszlávián kívül Ausztriába, az NDK-ba, az NSZK-ba, Izraelbe stb. Akad különlegesség a színekben is. Általában a pasztellszínek minden változata, a sötéttől a világos árnyalatig egyaránt. Nekünk talán furcsa a kobalt kék és a sötét zöld, amit kérnek a külföldiek. Bonyhád másik nagyüzemének, A CIPŐGYÁRNAK híre sem marad el a nagyvilágban az előbbitől.,így egy kis statisztikát is állított ösz- sze Faludi József né főkönyvelő. 1969-ben a gyár exportja 27,3 százalékkal emelkedett 1968-hoz képest, viszont 1970-ben 65,1 százalékkal. Míg 1968-ban 406 ezer párat küldtek a világ sok tájára, ez évben 670 ezer a tervük. Pénzben kifejezve ez annyit jelent, hogy az 1968 évi 86 milliós export ez évben 138 millióra nő. Kik a legjobb vásárlók? — Természetesen a szocialista országok, elsősorban is a Szovjetunió, továbbá a lengyelek, csehek, románok és az NDK. De keresettek a gyár cikkei az NSZK-ban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Dániában. Angliában is. Ez utóbbiak egyike-másika a kis szériák kérése mellett más különleges igényekkel is fellép. Az angolok például olyan cipőket rendelnek, amiknek talpát zöldre kell festeni. Talán vásárlás közben is a golfpályákra akarnak emlékezni? Nekünk inkább egy tárgyalóasztal, vagy egy bil- liárdasztal jut eszünkbe róla. Különleges bőrök iránti igény, például a hazai divatszínektől eltérő lakk is előfordulnak a rendelések során. ___ ____ M EZŐGAZDASÁGI / TERMEL VÉNYEINK is keresettek külföldön. Itt csak a MÉK-en keresztül történő szállításokat említjük. De mint cseppben a tenger, úgy tükröződik a változó szemlélet, a megváltozott viszonyok. — Ilyen se volt még — fogadtak a MÉK megyei központjában. — Az első félévben mintegy 125 vagon óburgonyát exportáltunk. Az előző években ilyenkor inkább importra szorultunk belőle. — Hogy lehetett ezt elérni ? — Egyrészt a tavalyi jó termés, másrészt a hazai közfogyasztásra kerülő mennyiség csökkenése adta a lehetőséget. Lényeges az is, hogy a mözsi hűtöházzal és más lehetőségek felkutatásával jelentősen megnövelhettük a tárolótereinket. — Hová kerültek a burgo- nyaszállítmányok ? — Csehszlovákiába. Romániába, a legtöbb az NSZK- ba, Jugoszláviába, s egy jó rész a csepeli szabadkikötőbe. Innen az előző évek tapasztalata szerint olasz, spanyol, libanoni vevőkhöz is eljuthatott. Népújság 5 1970. július 22. Jelentőségében második helyen állt az első félévben az éticsiga-export. Ebből L1 vagonnal küldtek főként Franciaországba és Svájcba. Ez a mennyiség kétszerese a tavalyinak. Jó hasznot biztosított ez a gyűjtőknek is, hiszen mintegy 6 millió forintot kaptak érte. s csak éppen össze kellett gyűjteniök. Ebben az évben először — éppen a mözsi hűtőház segítségével — a csigák egy részét feldolgozva szállították. Ez további munkaalkalmat biztosított 40—50 személynek, körülbelül másfél hónapra olyan időben, amikor más munka nem volt. A hónap elején indult a gyümölcs-, zöldségszállítmányok zöme. 200 ezer darab paprika — kamionnal az NDK- ba, repülővel Svédországba, s az NSZK-ba. Utána már a kilós küldemények következnek. 100—200 mázsa meggyet indítottunk már a szállítási szerződésnek megfelelően az NSZK- ba. S jön sorba a paradicsom, uborka, barack, dinnye, alma, piros paprika stb. összesen mintegy 400 vagonnal, melynek — a KGST-n belüli megállapodás értelmében — legnagyobb része a Szovjetunióba és a többi szocialista országba jut. Jelentős természetesen a nyugati export is, mint például 40—50 vagon uborka Svédországba, az NSZK-ba. SZALAI ENDRE Sebesség Lapunk e hó 10-i számában cikket közöltünk, mely azzal foglalkozott, hogy miként vélekedik a városgazdálkodás a lakókról, és viszont. (A „városgazdálkodás" kifejezés mögött természetesen egy vállalat rejtőzik, ami írásunk során napvilágra is került.) Idézett keltű sorainkban szóvá tettük egy ÍVI. B.-né nevű állampolgár panaszát* akinek beadványa — cserépkály- haűgyben — minden adminisztrációs (és a vállalat által is elismert) szabálynak fittyet hártyává válasz nélkül pihent. Valahol. A vállalat nyomozási tehetsége vetekszik Maigret felügyelőével. özvegy Märkly Béláné (nevét nerrt írtuk ki, csak névbetűit!) július 16-i keltezéssel levelet kapott a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalattól. Ebben a hét soros levélben valóban foglalkoztak panaszával. Vitatható, hogy megelégedésére-e, avagy ezzel ellentétes módon. Kérdésünk kettős: 1. miért kellett ehhez ennyi idő? 2. Ha netán a panaszos teljes nevét kinyomtattuk volna lapunkban, jogos lett volna-e a reménye, hogy előbb kap választ? Legalább két nappal? (ordas) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali felvételre keres hőszigetelő, tetőfedő, bádogos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a szakipari főépítésvezetőségen, Szekszárd, Tarcsay Vilmos utca, irodaház. (204) •« '„Fehér nyírfácska,”
