Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
aS*«*”' »31 TOL NA ME GYEI VILÁG PROLETÁRJÁT ÉGYÉSÜXJETEKf EPÜJSÄG | A MflGYJtR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGI! ÉS Ä MEGYEI TAKÁCS LAPJA j XX. évfolyam, 168. szám ABA: 1.20 FORINT Vasárnap, 1970. július 19. Szocialista építőmunkáuk feladatai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970. július 15—16-i ülésének határozata a IV. ötéves terv irányelveiről A Központi Bizottság megállapítja, hogy a szocialista építőmunka az 1966—1970. években a párt politikai céljainak megfelelően sikeresen előrehaladt, a 3. ötéves terv fő előirányzatai teljesülnek. A népgazdaság termelőerői jelentősien bővülnek, a termelés, a fogyasztás és a felhalmozás folyamatosan nő, miközben erősödik a termelési viszonyok szocialista jellege. A gazdasági reform elősegíti a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozását, a munkások, Az 1966—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a tervezettnél. A terv időszakában a nemzeti jövedelem 39—40 százalékkal növekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés helyett. A szocialista -zektor tovább erősödik. részaránya a nemzeti jövedelemből a tervidőszak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nagy része dinamikusan fejlődik, önálló kezdeményezéssel törekszik a teljesítmény növelésére és a munka minőségéneik javítására. Ennek, döntő szerepe van a gazdasági fellendülésben. A gazdasági növekedés lényegesen gyorsabb az előző ötéves időszakénál. Nagy fontosságú tény, hogy emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakban sikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerüljük a nagyobb aránytalanságok keletkezését, s a fő arányok megfelelnek a tervnek, a növekedés javuló egyensúlyi állapot mellett folyik.,A nemzeti jövedelem termelése é;r' felhasználása kellő összhangban történik. A tervidőszak végére elértük a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítására kitűzött vonatkozó célokat, ennek eredményeként. javult és egyenletesebbé vált a lakosság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fennmaradt azonban a beruházási tevékenység kiegyensúlyozatlansága. a beruházások hatékonyságára vonatkozó gazdaságpolitikai céljaink irányába csak kis mértékű az előrehaladás. A magyar népgazdaság nemzetközi kapcsolatai szélesedtek c.s fejlődtek. A külke- re. kedc.hr i áruforgalom a nemzeti jövedelem növekedését m?fithaladó mértékben, kb. :i0 százaléknál bővült. A vá i a parasztok és az értelmiség alkotó munkájának kibontakozását. A Központi Bizottság népgazdaságunk további tervszerű fejlődése érdekében szükségesnek tartja, hogy a következő ötéves tervben a gazdasági munka magasabh minőségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejleszteni kell a termelőerőket, rendszeresen tovább kell javítani a dolgozók életkörülményeit, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlődését. ialatok külkereskedelmi aktivitása — különösen a gazdaság irányításának reformja után — nőtt. a versenyképességük javult. A legutóbbi években több termelési együttműködési megállapodás született, s a KGST-országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — folytatott külkereskedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésének. Kereskedelmi kapcsolataink a fejlett tőkés- és a fejlődő országokkal is gyors ütemben bővültek. A szocialista iparban erősödött a törekvés a hatékonyabb terrrveíésre és az országunknak kedvezőbb termelési szerkezetváltozásra. öt év alatt az ipar termelése a tervezett 32 —36 százalékos növekedéshez hasonlóan, 34 százalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hozzáj árulása a termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari hatékonyság javulásának egyik fontos jele, és kifejezi az ipari termelés szerkezetében végbement és tervezett céljainkkal egybevágó irányú változásokat is. Az irányítási reform után különösen a termelés gyártmányösszetételé-» nek javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlődése kapott lendületet. Az ipari munka termelékenysége növekedett, azonban nem érte el a tervezett mértéket s nem tudta megfelelően ellensúlyozni a munkaidő csökkentésével kieső munka- időalapot. A termelés növekedésének csak 55 százalékát fedezték a termelékenység javulásából. A termelékenység tervezettnél lassúbb feilesztése a termelőmunka szervezettségének és a munkafegyelemnek hiányosságaira mutat. A mezőgazdaság termelése — az öt évi állasokat összehasonlítva — a felszabadulás óta most éri el legnagyobb üteméi. A csökkenő dolgozói létszám ellenére a termelés 16 —17 százalékkal növekszik a tervezett 13—15 százalék helyett. Az eredmények döntő forrása volt, hogy a szocialista nagyüzemek gazdaságilag és szervezetileg jelentősen fejlődtek. A háztáji gazdaságokban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az állattartás lehetőségeit, ahogyan azt pártunk politikája megköveteli. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő jellemzője, hogy a növénytermelésben csökkentek a térmésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még viszonylag nagy az állattenyésztés elmaradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még minc",ú nincsenek kellően kihasználva. A termelőágazatok dinamikus növekedése révén meggyorsult az elmaradott területek gazdasági fejlődése. Az új ipari üzemek — az ipartelení- tési elveknek megfelelően — nagyobbrészt vidéken létesültek. Előrehaladás történt a mezőgazdasági és az ipari területek fejlettségi színvonalának kiegyenlítődésében. Az öt év nemzeti jövedelmét a tervezett arányban fordítottuk felhalmozásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalékát képviseli, a fogyasztás pedig 76 százalékát. A tervidőszak folyamán a felhalmozásból a számításba vettnél nagyobb mértékben nőttek a készletek és a befejezetlen beruházások állománya. Ezért a felhalmozás terv szerinti arányának fenntartása érdekében a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt intézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát. A III. ötéves terv életszín- vonalpolitikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a tervezettnél nagyobb mértékben. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez közre!átszőtt abban, hogy az ePészséctelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluról. A lakosság áruellátása lé- nveffesen iobh az előző tervidőszakéról. de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme továbbá a szol- páltptások feijődése még nem kénes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereskedelem kínálatát a lakosság keresletevei. Az 1968—-1970. években megvalósult az ipán es építőipari dolgozott ínuimaiaejéneií heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának határozatét sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munkaidő- alap csökkenése nagy feladat elé állította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó néhány vállalatnál nem teljesítették a termelékenység növelésével kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiekben a gazdaság más ágaiban is. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problémáját mutatja a reáljövedelem ösz- sze tételének alakulása. A bérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a béren kívüli szociálpolitikai .juttatások gyorsabb növekedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindezek bizonyos mértékig ellentmondanak a kívánalomnak, hogy erősödjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munkateljesítmény szerint, hogv nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a A Központi Bizottság megállapítja, hogy a népgazdaság 15 éves távlati terv prognózisának kidolgozása folyik, a végleges elkészítéshez még további vizsgálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. A IV. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognózisokat. A hosszú távú tervező munka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megkönnyítse tervgazdálkodási rendszerünk alapjának, az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúraváltozás kívánatos, miképpen fejlődnek a dolgozók törzsgárdájának munkáját. Az 1966—1970. években hatottak • — és még jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező és helyzetet nehezítő tényezők. — Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami, nagyberuházások, mind a vállalati beruházások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata. — Az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968— 1969-ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben növekszik ismét kellően. — A gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség, vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hog\) a reform elveinek jobban be kell hatolniok a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerűsítését, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dolgozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét. A III. ötéves terv időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező felté<0le- ket teremt a hetvenes években a. további eiő^ebal'idásboz, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához. nemzetközi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe. A IV. ötéves terv az alábbi hosszú távú fejlődési irányok alapulvételével készült: 1. Alapvető célunk a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell .szolé d- nia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében: — Gyorsítani kell a termelőerők fejlesztését és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív feüeszt ése, a társadalmi munka termelékenységének és a népgazdasági jövedelmezőségnek a javítása; — A mainál magasabb fokú általános és szakképzés, (Folytatás a 2. oldalon). A gazdasági fejlődés fő vonásai az 1966—1970. időszakban A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei
