Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

1 Jugoszláv bírákat várunk vendégül Mint jelentettük, megyénk­ből di'. Szily Lászlónak, a megyei bíróság elnökének ve­zetésével háromtagú küldött­ség utazott több napos tapasz­talatátadásra Jugoszláviába. Dr. Szily Lászlót útjára dr. Szigeth Ferenc, a szekszárdi járásbíróság elnöke és dr. Nyí­ri Géza megyei bírósági bíró kísérte el. A Mecsekalján megérett a füge Hazánkban egyedül ezen a mediterrán jellegű tájon vi­rulnak fügeeserjék a védett fekvésű kertékben és szőlők­ben, s minden nyáron több­kevesebb termést is hoznak. Az idei forró nyár rendkívüli módon kedvez e délszaki nö­vénynek, a dús lombú fákról rekordtermést szüretelnek. Egyes gyümölcsök súlya eléri a nyolc-tíz dekát is, ennél na­gyobb fügék a Földközi-ten­ger mellékén sem teremnek. A körte alakú, barna bőrű, piros belű gyümölcsök az erős, tartós napsugárzás hatására rhézédesek. A pécsi háziasz- 6zonyok általában befőttet ké­szítenek vagy bort erjesztenek a különleges gyümölcsből, • kis mennyiségben á piacokon is árulják. A munka Becsén kezdődött. Szerda Sándor, a becsei köz­ségi bíróság elnöke és Pálfi Gáspár, a szkupstina (tanács) alelnöke fogadta a vendége­ket. Az alelnök megjelenése több volt udvariassági gesz­tusnál; inkább szimbóluma annak, milyen szoros Jugo­szláviában a bíróság és a ta­nács kapcsolata. Déli bará­tunknál a tanács választja a bírákat, nálunk az igazság­ügy-miniszter nevezi ki. A magyar bírákat délután a Bácsfalva mellett elterü­lő Gyöngyszigeti Állami Gazdaságot látogatták meg. Később jártak élel­miszeripari üzemekben és építőipari vállalatnál is. Újvidéken Zvoinimir Stá­jer, a kerületi bíróság elnöke régi ismerősként köszöntötte a vendégeket. Az igazságügyi palotában a tartomány igaz­ságügyi államtitkára rendezett tiszteletükre fogadást. A ma­gyar küldöttség számára kel­lemes meglepetés volt a Bel- grádba tett autókirándulás, % arosnézés. A mindvégig elvtársi, kelle­mes légkörben töltött napok lényege — természetesen —1 az a segítségnyújtás volt, amelynek érdekében a ma­gyar bírák Jugoszláviába utaz­tak. Végighallgattak magyar nyelvű bírósági tárgya­lást, behatóan tanulmá­nyozták a magyar nyelven írott jegyzőkönyveket, íté­leteket. Egy kis gasztronómia Nagyjából egy esztendeje múlt, hogy lapunk hasáb­jain — egész napos megyejárás után — némileg kaján összehasonlító írást közöltünk az Iregszemcsétől Paksig lelhető vendéglátóipari egységek étlapjairól. Közöttük akadt nem is egy, melynek falán tábla hirdette a „II. osz­tályú" címet. Kommentár nélkül idézzük a veszprémi „Vadásztanya" (II. osztály) étlapját: LEVESEK: Özragu leves Húsleves ELŐÉTELEK: Főtt füstölt sonka tormával Vadhússal töltött palacsinta Vadropogós rizzsel Tálon sült szalonna, tojással Gombafejek rá*ntva, rizzsel Falatka Tojáslepény, vadász módra Cserkészkolbász, tormával Házi fűtőit kolbász, tormával HALÉTELEK: Ponty halászlé Ponty rántva, burgonyával Ponty roston, burgonyával Ponty bakonyi módra, galuskával Rácponty KÉSZÉTELEK: özgerinc vadason, zsemlye­gombóccal Vaddisznó vadason, ugyanígy özfilé tejfeles gombával, galuskával Tűzdelt őzfiié, Cumberland mártással Zöldborsós szarvasfiié rizzsel özpörkölt, galuskával Szarvaspörkölt, burgonyával Vaddisznópörkölt, galuskával Vaddisznókaraj, rácosan Párolt vaddisznó, csipkeízzei Gombapaprikás, tükörtojással Tűzdelt szarvasfiié, burgondi mártással Töltött fácán, rizzsel Sólet, füstölt szarvasszeggyel FRISSEN SÜLTEK: 3 személyes vadásztál Vaddisznó, vadász módra, burgonyával Vaddisznó vadászmester mÖdra Vaddisznó, hentes módra Vaddisznó, bakonyi módra, galuskával Vaddisznó, Diana módra Fokhagymás vaddisznóflekken Vadaprópecsenye Rántott sertésmáj, burgonyával Vaddisznókaraj rántva Rántott sertésszelet burgonyával KÖRETEK- Puioft rizs Ga uska Scsbujgonya Pirított burgonya SALÁTÁK: Csemege uborka Káposztasaláta Fejes saláta Céklasaláta íÉSZTAK: ízes palacsinta Csokoládés palacsinta Öurgonyafánk Gundel-palacsinta Diós palacsinta Az idézett étlapért a „Vadásztanya” étteremnek (I osztály) nem számítunk fel hirdetési dijat. Nem ilyen cél lal közöltük. Még csak azért sem, mintha különbsége tudnánk tenni, innen a távolból, a vadász, vadászmester hentes, bakonyi és Diana módra elkészített vaddisznó pecsenye között. Csak az az állatföldrajzi tény jutót' 'eszünkbe, hogy megyénk (lásd Gemenc és Gyulaj) isme retes módon az ország vadbon leggazdagabb tája. Ugyanezt az ételspecialitások és az étlapok változa­tossága terén sajnos nem lehet elmondani róla. (Ordas) A munkaértekezleteken tűnt ki, mennyire érdeklődnek a jugoszláv jogászok a magyar joggyakorlat iránt. A bírósági határozatokat, — például —, amelyben a Legfelsőbb Bíró­ság a legtanulságosabb ítéle­teket havonta közzétéíeti, Ju­goszláviában is behatóan ta­nulmányozzák. Ezen túl: szí­vesen olvassák a magyar la­pok igazságügyi közleményeit. A vendéglátók különös öröm­mel fogadták, hogy a magyar küldöttség mintaként magyar igazságügyi nyomtatványgyűj­teményt bocsátott rendelkezé­sükre. A látogatás elsődlegesen a jugoszláviai magyar nyelvű igazságszolgáltatást volt hiva­tott segíteni, de elmondhat­juk róla, hogy hozzájárult a két nép barátsága erősbödésé- hez is. A közeli jövőben a jugo­szláv és a magyar igaz­ságügyi szervek közös programot dolgoznak ki arra, hogy a jugoszláv bí­rák Magyarországon egé­szíthessék ki a magyar nyelvű törvénykezéshez szükséges ismereteiket. Újdonság a kéreg nélküli sajt Repcelakon, az ország legnagyobb sajtgyárában, ahol naponta 65—70 ezer liier tejből készítenek sajtot, új technológiára tértek át. A 70 kilós ementálitömböket műanyag fóliába — úgynevezett polifilmbe — pakolják így az érés folyamán nem képződik kéreg a sajton. Képünkön: műanyag fóliába csoma­golják a sajtiömböket érlelés előtt. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele—KS) Jegyzet Lehet-e korhatár? Nemrégiben egy KISZ-vezetövel beszélgettünk, később mór vitatkoztunk. Ugyanis egyre erőtel­jesebben bizonygatta, hogy a következő évek során a pedagógus rajvezetők továbbképzését másként kellene megoldani, megszervezni és ki­vitelezni, mint eddig. Sajnos, ezt a helytelen ‘nézetet nemcsak egy ember képviseli. Vagyis: az idei nyáron és előtte is úgy tör­tént a továbbképzés, hogy minden iskolából né­hány pedagógus — kortól, nemtől — függetlenül vett részt a nyári táborban, ahol jócskán gyara­podott tapasztalatuk, felkészültségük. Viszont: vitapartnerünk javaslota így szól: az elkövetkezőkben a nyári továbbképzéseken csak a fiataloknak kellene részt venni — mondjuk har­mincöt év alattiaknak — az idősebbek pedig vagy a tél:, vagy a tavaszi szünidőben kapnak egy félnapos továbbképzést. Ennyi elegendő. Ök már úgy is „kikopnak”. Ez a beszélgetés — melyet csak nagy vona­lakban vázoltunk — lehangoló volt. Nem lehet hinni abban, hogy az idősek tapasztalata nél­kül csupán a fiatalos lendület kamatoztatásával lenne eredményesebb az úttörőmunka. Ezen kí­vül számtalan érv és gyakorlat bizonyítja, hogy az eddigi továbbképzési rendszer nagyban előbb­re vitte az úttörőmozgalmat, viszont semmi nem szól amellett, amit az említett KISZ-vezető han­goztat. Felmerülhet az is, hogy vezető, aki társadalmi funkciót tölt be, nem hordhat szemellenzőt, s ne az egyéni elképzeléseit próbálja megvalósítani — még ha az bizonyos csoportoknak meg is felelne —. hanem ö társadalom által rárótt kö­telességeket valósítsa meg. És végül: minden mozgalomnak — így az út­törőnek is — szüksége van az idősebbekre. Mert az bizonyos, hogy ők gazdag tapasztala­tokkal rendelkeznek, melyeket szívesen adnak át a következő- generációnak. De lelkesedésük is gyakran túltesz a fiatalokén. Ezekből a gondolatokról volt alkalmunk elbe­szélgetni a Dombon és Balaton környéki Tolna megyei vezetőképző táborokban. Mindenütt ta­lálkoztunk 25 és 50 éves rajvezetőkkel. Vélemé­nyeik egyhangúak: „együtt kell dolgoznunk". Te­hát nem a kor, hanem a rátermettség legyen a mérvadó! — h — Ötezer fiatal iádul as I\l)K*ha Meditáció egy régi ind idősről Magyarország és az NDK munkaerő-eevüttműködésének megfelelően. 1967 óta évente több ezer magyar fiatal uta­zott az NDK-ba, hogy az otta­ni üzemekben bővítse szakmai ismereteit, megtanulja a nyel­vet, egy kissé világot lásson, közvetlenül is építse, erősítse a két nép közötti barátságot. Az idén ismét, mintegy öt- e7.er magyar fiatal — Tolna megyéből 167 — utazhat az NDK-ba, szakmai gyakorlatra. 1 A kint éló fiatalok hazakül­dött levelei és képei bennem egy három évtizeddel ezelőtti munkába indulást idéznek fel. — 18 éves koromban indul­tam neki az életnek, távol az otthontól. Jó egynéhányszáz ki­lométerrel odébb a szülőfalum­tól, a Viharsarokból Székes- fehérvárra. Már az érkezés is furcsa volt. A vasúthoz toboroztak bennünket, krampácsolni. Meg­érkezésünk után azonban ki­derült, nincs ránk szükség, legalábbis azért az órabérért, amelynek beígérésére útnak indultunk. Volt is nagy fel­háborodás: se éjjeli szállás, se munkahely, semmi biztonság a jövőt illetően. A részünkről számítható, nagyszerű tervez- getésekből egy pillanat alatt nem lett semmi. Az éjszakát az állomáson töl­töttük, de milyen lelkiállapot­ban? Nem kell részletezni... S reggel, csodák csodájára, egy építkezésen munkát tudtak adni. Azóta is mindig eszembe ötlik, csak amolyan mézes­madzag volt az a „jól fizető” vasúti munka. Kár volt pedig a blöffért! Valamennyien már régóta munka nélkül voltunk. Ha a pokolba kellett volna menni, mentünk volna. így aztán másnap a lőszer­gyár-építkezésen kaptunk mun­kát. Munkaidő reggel 6-tól este Ö-ig. Munkásszállás nem volt. Ki, hol, milyen helyen kvár- télyozik? Nem érdekelt az sen­kit. Négyen egy \ paraszth áznál találtunk otthont, az istálló­ban, egy ló és egy tehén tár­saságában. Ha vettünk gyer­tyát, annak a fényénél, ha nem, akkor a sötétben, vagy a holdvilágnál pisloghattunk egy­másra. Másik két társam járt a leg- roszabbul, — mint később ki­derült —, mert a tehén felőli oldalon vetettek maguknak szalmaágyat. Azt gondolták, nyugalmasabb lesz az éjsza­ka a tehén mögött. De ők ter­veztek, s a tehén végzett. Nem a lórúgástól kellett ott azon az éjszakán félni... Hanem a jámbor tehéntől. Éjjel el­szabadult, a fiúkhoz farolt és... Az udvarban lévő kút mellet­ti szabad „fürdőszobában” haj­nalig csutakoltuk őket... De a konyhánk is ott volt a kút közelében. Bográcsban ké­szítettük a magunk kreálta fi­nomságokat, lebbencset, krump­lipaprikást. Nem sorolom, mert nincs tovább. Nem éppen változatos volt, de a szabad tűz sem sok lehetőséget adott hozzá. Álmunkban sem jutott eszünkbe az üzemi koszt, vagy a frigidaire, vagy a fiatalok­nak az NDK-ban biztosított, villannyal, gázzal, központi fű­téssel, fürdőszobával ellátott, kényelmes, szinte főúri lak­osztály. SZALAI ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents