Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
’■*■•♦*•♦* »♦♦***«♦***»« * * + i « 4 f 4 '4' $ j ♦ ♦ »> * ♦ 4 ♦ 4 : x * 5 X : Szabó László—Sólyom József; CICERO jelentkezik 2. Az „is” szócskát külön megnyomta, ezzel jelezve, hogy Ribbentrop nem szándékozik teljesen átengedni az ügyet... Wagner a továbbiakban elmondta, hogy von Papén, a német birodalom ankarai nagykövete rejtjelezett táviratot küldött a külügyminiszternek, amelyben közölte: az ankarai angol nagykövet, Sir Knatshbull Hughessen inasa felajánlkozott a német nagykövetség egyik attaséjánál, s közölte, hajlandó a német hírszerzés részéie dolgozni. . , Schellenberg mosolygott magában, s egy szót sem szólt arról, hogy von Papén rejtjelezett távirata néhány órával Berlinbe érkezése után már ott feküdt az ő íróasztalán, is. Természetesen, most sem volt szándékában elárulni, hogy a Sicherheitsdienst ugyanúgy megfejti a külügy- minisztériumi táviratokat, mint Ribbentrop emberei, sőt olykor talán még gyorsabban,, s előbb kerülnék elemzésre mint odaát, a, néhány épülettel arrább levő Aussenmánisteriumiban. A náci kémszervezet ugyanis nemcsak szerte a világon építette ki hatalmas és jól pénzelt apparátusát, hanem benn, a harmadik birodalomban is. így aztán nem volt nehéz hozzájutni a külügyminisztériu- mi kódokhoz, amelyekkel az összes külföldi német követségről érkező rejtjelzett táviratokat, jelentéseket megfejthették. 'Sohellenberg tehát nem tudta, hogy miről akar vele beszélni Wagner, s milyen üzenetet hozott Ribbemtroptól, de nem szólt semmit. Úgy tett, mint aki figyelmesen hallgatja a követségi tanácsost. — A távirat szerint az inas fantasztikus ősz- szegért hajlandó az angol nagykövet páncélszekrényéből megszerezni és átadni számunkra különböző nagy jelentőségű okmányokat. Azt állítja, hogy már eddig is több okmány fotómásolata van a birtokában, s ezekéit 20 ezer fontot kél-. Minden további filmtekercsért. 15 ezer fontot várna tőlünk... — Ez valóban érdekes — szólalt meg Schellenberg, s szürke szemét az ablakra függesztette, mintha erősen gondolkodna. — ön mit gondol, megéri ez nekünk ? — Én nem tudom eldönteni, mindenesetre a külügyminiszter úr rendkívül érdekesnek tartja az ajánlatot, de annak elfogadását az ön véleményétől teszi függővé. Egyben szoros együttműködést kér az ügy további bonyolításában. — önnél van a távirat szövege? — Igen, természetesen. . . — felelte Wagner készségesen és gondosan lezárt aktatáskájából elővette a megfejtett távirati szöveget. — Tessék — nyújtotta át Schellenbergnek. — Igen... igen.. . — mormolta az SD főnöke, mint akinek naponta kerül a kezébe valami hasonló, s már semmi sem tudja felcsigázni az érdeklődését. — Kérem, közölje a külügyminiszter úrral, akivel majd magam is beszélni fogok, hogy szakértőimmel megtanácskozom, elfogadjuk-e az ajánlatot. Elsietni nem szabad, de arra is vigyázni kell, nehogy lekéssük... Schellenberg felállt, jelezve, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a megbeszélést. Wagner a szokásos Hitler-köszöntésre lendítette karját, s eltávozott. , Néhány perc múlva már négyen ültek Schellenberg szobájában: egyikőjük a török ügyele szakértője, a másik az angol vonal referense, a harmadik Schellenberg egyik közvetlen tanácsadója. — Gondolkodtam tegnap óta. .. — mondta az SD nagy hatalmú főnöke, amikor valamennyien helyet foglaltak a tanácskozóasztalnál. — Van egy érzésem, amely azt súgja, hogy valami nem stimmel az ajánlatban. . . Túlságosan kézenfekvő, hogy pénzért akarná eladni a megszerzett iratokat ez az inas... — Én is többször végigolvastam a távirat szövegét, s jó néhány zavaró körülményre lettem figyelmes, továbbá egy sor logikus kérdés merült fel bennem — szólalt meg a török ügyek referense, miután engedélyt kért véleményének kifejtésére. — Bennem a következők merültek fel: ki ez az inas, őszinte lehet-e felajánlkozása; nlncs-e mögötte valamelyik titkosszolgálat? Különösen az angol. . . — Szerintem túl sokat nem veszíthetünk, az ajánlatot gyorsan el kell fogadni, mert esetleg más valaki is jelentkezik, s megelőz bennünket — tett ellenvetést az angol szakértő. — Különben is, mindössze három nap áll a rendelkezésünkre, hogy elfogadjuk-e. Mivel az első filmtekercs már most átvehető, abból úgyis meg tudjuk állapítani, hogy megéri-e a további pénzt... — Mi lenne, ha abból a fontból adnánk? — kérdezte a többieket Schellenberg, s egy félreérthetetlen mozdulatot tett a fejével, amelyből mindhárman tudták, hogy főnökük a tömegméretekben hamisított fontokra utal... — Megéri? Ha valódi és használható anyagokról van szó, akkor könnyen előfordulhat, hogy ezekkel a fontokkal leleplezzük ezt az embert. .. Szerintem a húszezer fontot mindenképpen meg kell kockáztatni, bár tudom, hogy nagy pénz. .. — 'hajtogatta a magáét az angol ügyek szakértője, aki közönséges Wehrmacht tiszti egyenruhát viselt, csupán a váll-lapja emelte ki, hogy még a Wehrmacht-tisztek között is magas a rangja: ezredes. — Mojzischt kellene megbízni, hogy állapítsa meg, ki ez az ember, s rá kellene bízni a lebonyolítást is — szólalt meg az SD-führer tanácsadója. (Folytatjuk) I : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ | : ♦ I ♦ I : Tizenháromezer fiatal az új otthonokért Még véglegesen el sem vonult az áx-, Szabolcsban már június utolsó napjaiban sátrat vertek, hidroglóbuszokkal vizet fakasztottak az újjáépí- íőknek. Háromezer fiatalt befogadó sátorvárost — hét KISZ-es ifjúsági tábort — építettek fel alig egy hét alatt a katonák és a polgári védelem osztagai. Az itt járó ember önkéntelenül is először rájuk gondol. Tivadaron 109 sátor áll a töltés melletti árnyékos részen; vaságyak, matracok, vízcsappal ellátott mosakodóhelyek, .konyha, étkező, s minden ami az élet aiapfeltéte- ■ leit jelenti. Ahol öreg diófák szegélyezik a folyópartot, Tivadaron van a legnagyobb sátorváros: négy tábor, hatalmas területen húsz-negyvenszemélyes sátrakkal. Pár kilométerrel távolabb a katasztrófa által ugyancsak megkínzott Jánk- majtison a vasúti sín és az erdő között áll az ötödik, Méhteleken a hatodik, Csengerben a hetedik tábor. Augusztus 23-ig turnusonként 3 ezernél, összesen tizanháromezérnél több fiatal dolgozik itt, hogy őszre tető alá kerüljenek az új otthonok. Június 28-án érkeztek az első táborlakók. Azóta már vannak élmények, tapasztalatok. — Kezünket feltörte az ásónyél, de kibírjuk. Az étkezésre nincs panaszunk. Legfeljebb a reggeli lehetne egy kicsit ki- adósabb. Mert déliig végzi az ember a legtempósaibbajn a munkát — magyarázza az esztergomi gépipari technikum tanulója, Bódi Attila, Tivadaron. Köré gyűlnek többen is, a.pró epizódok ' elevenednek meg az itteni napokról. László Béla táborparan esnek a Váci Mihály tábor egyik epizódját említi. Négy önként jelentkezőre lett volna szük- pég. Pihenőidőben jött a kérés, Kisarban egy családi ház építésénél kellene négy márkás legény. Csaknem harag lett belőle, ki menjen Kisar- ba. Sieber Józsefet, az egyik brigád vezetőjét Ígérettel nyugtathatták meg: ha hasonló munka lesz ismét, akkor az ő csapatának szólnak. Hangyabolyként rajzik a tábor: munkából jövők érkeznek. s evés után pihenéssel, levélírással, játékkal töltik az időt. Munkába indulók kanyarodnak katonás rendben szinte a szélrózsa minden irányába. Fehérgyarmaton kétszáz lakás alapozásánál találkozunk a tivadari táborlakókkal. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat főművezetője, Székely János elégedett a fiatalok munkájával. Mindössze annyit jegyez meg: ha folyamatosan érkeznek az építőanyagok, őszre beköltözhetnék a családok. az új fászek- be. Fehérgyarmattól néhány kilométerre Zsarolyánban már a jánkmajtisi táborozok dolgoznak. Két műszakban segédkeznek a budapesti 23-as Állami Építőipari Vállalatnak. A téglarakók egyetemisták, köztük találtuk a hazánkban tanuló Hoang Thuy Ho hanoi fizikusjelöltet, aki társaival eljött segíteni az új élet megteremtésében. „Vietnam, a mi hazánk sok segítséget kap a testvéri magyaroktól. Azt hiszem kötelességem volt barátaimmal együtt eljönni az építőtáborba.” Továbh járjuk a szatmári községeket: az egyik helyen fővárosi orvostanhallgatók éppen a. víz minőségét vizsgálják, segítik a KÖJÁL nehéz munkáját Másutt m«szet oltanak, gödröket ásnak, alapoznak. maltert kevernek. Néhol már vízvezetéket, villanyt szerelnek az ország minden tájáról ídesereglett fiatalok. Velük dolgoznak a tanáraik is, verejtékeznek a tűző napon, magasítják a falakat. Csengerben nagyrészt esztergályosok. ácsok, asztalosok, lakatosok, szerszámkészítők, vizes gázszerelők dolgoznak, azaz még csak szakmunkástanulók, de igyekezetük és szakértelmük javát adják. A vagonki ra káénál a tetőfedésnél, a villany bekapcsolásánál. a jó ivóvíz „készítésénél”, mindenütt találunk fiatalokat. Amióta itt vannak nemcsak egymással, hanem a szatmári emberekkel is barátságot kötöttek. Hiszen .ahány összedőlt ház, annyi, tragédia, annyi sors. Munkájuk; kevésbé látványos; kemény, fárasztó. Egy része csupán annak az országos nagy munkának, amit Szatmár újjáépítéséért napjainkban megelevenedni látunk. — Most már az a legfontosabb, hogy gazdaságosan hasznosítsák a fiatalok lendületét, lelkesedését a kivitelező vállalatok. Tudnak-e mindig megfelelő munkát adni, folyamatos lesz-e az anyagszállítás, gördülékeny a munkák szervezése. — Molnár György* a KISZ KB titkára fogalmazta meg a tábornyitáskor a kollektív felelősséget, amelyek ráeső részét úgy tudják valóra váltani a hét KISZ ifjúsági tábor dolgos fiataljai, ha mindig érzik: munkájukat fontosnak. lényegesnek tartja az ország. Az első napok tapasztalatai biztatóak. Az ifjúsági táborokban érettségből, helytállásból is vizsgáznak a fiatalok, meri. amíg szatmári családok ezrei húzódnak meg fészerekben, barakkokban, sátrakban — a vendég „sátorváros” lakói sem nyugodhatnak. PÁLL GÉZA : A tüdői ilő diákok most érkeznek haza a délelőtti műszakból, a csengeti táborba. ~r Fehérgyarmaton az orvostanhallgató lányok szabad időben levelet írnak.
