Tolna Megyei Népújság, 1970. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
TYVTTTyTVTvyyvTTVVVTTyvTyyv'TyTVVTTTVTTi’TTTT ^▼▼▼▼▼▼▼▼yyTYmnrTTTTVTvyyTT’innrTyTvvvvTyTvvTvvrrTTvvrTTVTVTv Szabó László—Sólyom József: V Az átkozott FBI" 8. Nem egész egy hónap múlva Guy Calvet Arthur Roseborough után utazott Marokkóba. Az eredeti Bedeaux-okmányok eltűntek a Se- curité Militaira algíri irodájának páncélszekrényéből. Tudomásomra jutott, hogy pénteken felkeres két ember az FBI-tői. Ezek a fickók azért jönnek, hogy Washingtonba vigyék Bedeaux-t. Nekik kell biztosítani, hogy ez az áruló megjelenjen a bíróság előtt. Hogyan magyarázzam meg az FBI embereinek a dókumentumoik elvesztését? — kérdezte izgatottan. Arthur Roseborough Calvettel együtt repülőgépen tért vissza Algírba. Elhatározta, hogy kihallgatja a pénteki beszélgetést. Calvet egy próbateremben helyezte el, ládákat, bálákat és próbabábukat halmozott fel előtte. Roseborough a padlón ült egy asztal alatt. Jól hallotta, hogy megérkeznek az FBI emberei, és Calvet Guy hangja csattan: — Talán először a megbízólevelüket mutatnák, uraim! — Néhány pillanat múlva Guy Calvet udvariasabban jegyezte meg: — Köszönöm, így már rendben van. A beszélgetés angol nyelven folyt és Arthur Roseborough egy erősen déli kiejtésű hangot hallott: — Mr. Calvet, ön ugyebár a Securité Militaire tagja? — Igen. az vágyók. — Ön közreműködött egy amerikai állampolgár, Mr. Bedeaux letartóztatásában. — Igen, ez pontosan így van. — Tudomásom szerint elvitt bizonyos papírokat Mr. Bedeau x szállodai szobájából és ezeket átadta a francia Securité Militaire-nek. — Ez nem így történt. Az egyik ügynököm hozta el a papírokat, azonban valóban én voltam az, aiki átadta ezeket a Securité Militaire-nek. Úgy véltem, hogy ez a legbiztosabb hely, ahol ilyen fontos iratokat hagyhatok. Megtudtam azonban, hogy az iratok eltűntek. Beláthatják, erről nem tehetők. Nem felelhetek értük, miután én máé átadtam a dokumentumokat. Ekkor egy chicagói kiejtéssel beszélő öblös amerikai hang hallatszott: — Nincsen semmi baj, a papírokért nem aggódunk. Azok ugyanis a mi birtokunkban vannak már. A déli kiejtéssel beszélő FBI-ügynök körbevágott: — Ez teljesen a mi hatáskörünk! Elvégre is ez az ember amerikai állampolgár, a papírjai joggal illetnék minket. Giraud tábornok ideiglenes kormányzatának semmiféle auktoritása sincs az amerikai állampolgárok felett! — Természetesen ezt nagyon jól tudom — felelte Calvet. — Mi az önök kormánya számára tartottuk fogva. — Ezt most hagyjuk — szólt újra a déli kiejtéssel beszélő. — Amiatt aggódunk, hogy ön egy csúnya ügybe keveredett, Mr. Calvet. A Securité Militaire hivatalánál arról tájékoztattak bennünket, hogy ön fotókópiákat készített az okmányokról. A másolatok nincsenek ott. önnél vannak ezek a fotókópiák? — Egy készlet igen. Meg kell azonban mondanom, hogy négyet csináltam. — Azt hiszem, figyelmeztetnem kell hogy Mr. Bedeaux amerikai állampolgár! — csattant most a chicagói hangja. — Jogunk van az összes másolatokra, és mi követeljük is azokat. — Sajnos, ennék, semmiképpen sem tudok máx eleget tenni —r felelte sajnálkozva Calvet. — Azt az egyet, amelyik nálam van, szívesen átadom. Otthon van a páncélszekrényeimben. Megkérhetem az urakat, hogy legyenek szívesek elkísérni engem? — Ez így nem megy — mormogott dühösen a déli kiejtéssel beszélő FBI-ügynök. — Meg kell kapnunk az összes másolatokat! Hol vannak? Értse meg, hogy nem akarunk a francia kormányhoz fordulni, ez tisztán amerikai ügy. Követeljük a másolatokat! Tudnia kell, hogy megsértette azt az egyezményt, amelyet az USA az ideiglenes kormányzattal kötött. Gyakorlatilag mi letartóztathatnánk önt. Mr. Calvet azért, mert amerikai tulajdont kobozott el és jogtalanul bebörtönöztetett egy amerikai állampolgárt. — Roppant sajnálom. Ezt a tévedést azonban úgy látszik túlbuzgóságból követtem el. Azt hittem, hogy önöknek segítek. Valószínűleg tudják uraim, hogy én a háború alatt Amerikát segítettem Vichy és a tengelyhatalmak ellen. —. Hagyjuk az időhúzást! Mondja meB nyíltan: hol’ van a másik három készlet fotókópia? — Nem tudom már visszaszerezni azokat. Kettőit amerikai szervezetnek adtam át, egyet pedig az angoloknak. Biztos vagyok benne, hogy két készlet már Washingtonban van, a harmadik pedig megérkezett Londonba. Bizonyára az FBI nem kifogásolhatja azt a tényt, hogy az amerikaiak . .. — Milyen szervezeteknek adta át a fotókópiákat? ' — Hosszú időt töltöttem a titkosszolgálatban. Nem ■ mondom meg azoknak a személyeknek vagy szervezetéknek a nevét, amelyekkel együttműködtem, még akkor sem, ha a maguk honfitársadról van szó. Meg kell bocsátanáuk, de ezek a mi krikettünknek,, vagy ha úgy tetszik, base- ballunknak a szabályai... Roseboróugh hallotta, hogy az amerikaiak dühösen tanácskoznak. Végül is a chicagói döntött: — Mr. Calvet, gyerünk az ön lakására a másolatért. A kocsim itt áll a sarkon. VaaaaaaaaaaaAAAAaaaííAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍAAAAAÍAAAAAI AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA». A gyógyító halálsugár Szokatlan, sőt különös célra alkalmaznak lézerberendezéseket néhány éve Amerikában, a Cincinnati Egyetem egyik kísérleti intézetében. Mintha csak a kozmetikusokkal, vagy a bőrgyógyászokkal akarnának versenyre kelni, — anyajegyeket tüntetnek el, a legkorszerűbb rubinkristályos és gázlézerekkel. Persze, ha valóban csupán szépészeti eljárásokról lenne szó, a hír nem lenne több kuriózumnál. Értelmetlen luxus lenne a bevált, olcsó és egyszerű megoldások helyett a lézer nagyágyúját bevetni, — szépséghibák ellen. Még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos festéktartalmú anyajegyek kívül esnek a kozmetikusok hatáskörén, mert könnyen el- rákosodhatnak és — mint rákmegelőző elváltozásokat —, sebészkésre kell őket bízni. Az „anyajegyműtét” azonban mégiscsak melléktermék és a lényeg az, hogy kísérletek folynak: miként lehet a lézersugarat szélesebb körben, első. sorban a sebészetben, gyógyításra felhasználni. Újonnan felfedezett sugárzásokban — kezdve a röntgenen, a rövid- és mikrohullámokon keresztül, a lézernek akár a Holdra is kivetíthető fénysugaráig —, gyakran látnak az emberek veszedelmes fegyvert, s egykettőre elnevezik „halálsugárnak”. Valójában ilyet mégnem produkált a tudomány, — de bármi is volt a felfedezés eredeti célja, előbb-utóbb a gyógyítás szolgálatába állították, így történt ez a lézerrel is. A lézer sebészeti alkalmazásában sajátos védelmi intézkedésekre van szükség. Kellő felszereléssel óvni kell a haj- és szőrtüszőket (ezeket a sugár kipusztíthatja) — és főként a szemet, s akkor az eljárás teljesen veszélytelen. A szem védelmére már kialakult a gyaNépújság 4 1970. július 12. korlat, annál is inkább, mert a lézert elsőkként — szemorvosok kezdték alkalmazni gyógyításra. Csupán az említett amerikai intézetben ötszáznál több szemműtétet végeztek eddig lézersugárral, különleges védő- szemüveg alkalmazásával. Elsősorban egy megvakulással fenyegető szembetegségnek: az ideghártya (retina) leválásának eseteiben. Korábban ezt villamos tűkkel, az elektrokoagu. lációnak elnevezett, rendkívül bonyolult eljárással kezelték, majd a viszonylag egyszerűbb fénykoagulációra tértek át. A szemcseppel kitágított pupillán, pontos célzással, a leváló- ban lévő hártya megfelelő helyére koncentrált fénysugarat vetítettek, ami a sejteket „megolvasztotta” és mintegy visszatapasztotta a helyére. (A betegnek ez nem fáj, csak villanásokat lát). A lézersugár bevetítéséhez még csak ki sem kell tágítani a pupillát. Hullámhossza tökéletesen megkíméli az amúgyis fényáteresztő szaruhártyát, szemlencsét és üvegtestet. A sugárzás lüktetése lehetővé teszi, hogy a kezelést a lehető legrövidebbre fogják, s eközben nem fenyegetnek kellemetlen mellékhatások. A koa- gulált „ragasztási pontok” lényegesen kisebbek, mint a fénykezelésben használt xenon, lámpa hatására keletkezők. Különösen fontos, hogy a kezelés megkíméli a látóhártya legérzékenyebb pontját, az ún. sárga foltot. Az ideghártya-leválások közül kezelésre legalkalmasabbak 1 azok, amelyekben a retina még csak kissé emelkedik fel az alapjáról, s különösen jók az eredmények a még csak előjeleiből felismert, fenyegető leválások megelőzésében. Az egyéb sebészeti eljárásokhoz hasonlóan bizonyos érelváltozásokat is gyógyítanak vele és megkísérlik a rosszindulatú szemfenéki daganatok kezelését is. A gyógyításon kívül többféle kísérlet folyik a lézer felhasználására, betegvizsgálatokban is. A nyugat-németországi Gar- chingban lévő plazmafizikai intézetben élő szervezetben ellenőrzik vele az anyagcserefolyamatokat. Ilyen célból vegyi elemzéseket általában a szervezetből kivett anyagokkal, laboratóriumi edényekben lehet elkészíteni. így azonban nem lehet szó folyamatos vizsgálatról, csak pillanatfelvételekről. Az anyagcsere-foyamattal kap. csolatos molekulaszerkezet-vál. tozások együtt járnak az élő szervezet, a testszövetek és folyadékok hőmérsékletének, infravörös sugárzásának változásával. A sugárzás vizsgálatára lézeres spektroszkópiát dolgoztak ki. Az új módszer a korábbiaknál gyorsabb, szélesebb frekvenciát fog át, párhuzamosan több folyamatot mérhet és alkalmas arra is, hogy a testfolyadék java részét kitevő víz összetételét is akadálytalanul elemezze. A régeb. bi infravörös-spektrométerrel csak nagyon vékony vízréte- get vizsgálhattak meg. A lézeres spektroszkópiával az anyagcsere-folyamatoknak nemcsak egy-egy eredményét, hanem különböző fázisait, egész menetét figyelemmel kísérhetik. Például a vér oxigén, ellátó hemoglobinját — a vastartalmú haem és a fehérjetermészetű globin összetételét, — vizes oldaton átvezetve, majd nitrogénnel keverve. így minden részletében megfigyelhető, ahogyan a haemoglobin a vízből az oxigént felveszi, majd a nitrogénben leadja. Ugyancsak a garchingi intézetben foglalkoznak a lézer diagnosztikai hasznosításával. Különféle elektromágneses sugárzásokat használnak fel, infravöröstől a mikrohullámokig, s megfigyelik a molekulák viselkedését a sugárzások hatására. Az így, mesterségesen „megzavart” anyagok változásait is a lézerspektrométerrel regisztrálják. A kísérletek világából a lézertechnika alkalmasint hama. rosan megtalálja az utat gyakorlati alkalmazáshoz is és segítséget nyújt majd a betegségek megállapításában, a pontos diagnózis elkészítésében, a helyes gyógymód előírásában is. (A Delta legújabb számából) Ösrinocérosz a múzeumban Képünkön: a Kazah Tudományos Akadémia természetrajzi múzeumában felállított, a világon egyedül itt látható óriási ősrinocérosz. Az ősvilág állatvilága sok-sok mondának, mesének, lett a szereplője. A tudomány szorgos munkával sorra bebizonyította, hogy a „mesebeli” szörnyek nem kizárólag a képzelet szülöttei: a sárkányokat az ősvilág hatalmas testű» hüllőiből alkotta az emberi fantázia, de így van ez a mammut és más állatok esetében is. Századunkban sok olyan csontmaradvány került elő a föld rétegeiből, amelyekből a tudósok rekonstruálni tudták, milyen volt az állat életében, sőt testi felépítéséből következtethetnek életmódjára is. Ritkábban esik szó az ősvilág egyik hatalmas testű emlőséről, az ösrinocéroszról, vagy ősorrszarvúról. Ritkaság- számba megy az a példány, amelynek rekonstruált csontváza a Kazah Tudományos Akadémia Természetrajzi Múzeumában van kiállítva. A jégkorszak előtt, a harmadidőszakban élték virágkorukat, leszármazottaik a ma már csak kis faj- és egyedszámban fennmaradt orrszarvúak. Jellegzetességük, hogy arckoponyájukon, az orrtájékon egy vagy két szarvat viseltek. Egyes ösvilági képviselőik elérték az 5—6 méter magasságot. Érdekesség, hogy ezek a hatalmas testű emlősök növényevők voltak, a fák, bokrok koronáit tépdesték a mai zsiráfokhoz hasonlóan, tehát nem füvet „legeltek”, mint a mai orrszarvúak. 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
