Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

A csillagászai áj áljai A távoli égitestek, a titok­zatos univerzum vizsgálata nemcsak a tudósokat érdekli, hanem az eredmények iránt igen nagy kíváncsiság nyilvá­nul meg a legszélesebb kö­zönség részéről is. A közön­ség elképzelése azonban a mo­dern csillagászatról sokszor té­ves, de legalábbis elmaradott. Ezért kerestük íel Balázs Bé­la kandidátust, az ELTE csil­lagászati tanszékének vezetőjét, hogy néhány, a modern csil­lagászatot érdeklő kérdésre választ kérjünk. — A közvélemény nagy része a csillagászatról ma is azt hiszi, hogy o csillagász éjszakánként ül a táv­cső mellett és kémleli az eget. Va­lóban ez jellemzi korunk csillagá­szatát? — Természetesen igaz, hogy a csillagászat elsősorban meg­figyelő tudomány. Igen kevés kivételtől eltekintve a világ- egyetemből érkező különböző sugárzások elemzésére va­gyunk utalva. Ez azonban tá­volról sem jelenti azt, hogy a csillagászok munkája egyszer- rűen abból áll, hogy éjszakán­ként távcsöveikkel „lesik az eget”. Egyrészt maga a meg­figyelés is egyre ritkábban történik már csupán az em­beri szem segítségével; ennél sokkal érzékenyebb és ponto­sabb műszereink vannak. Más­részt az anyaggyűjtést minden esetben hosszú kiértékelő munka követi (átlagban ez a megfigyelési idő 5—6-szorosát teszi ki), amelynél a csillagá­szok felhasználják a mate­matika, fizika és a kémia fegyvertárának igen sok esz­közét. — Melyek a modern csillagászat fő célkitűzései, tudományos feladó- tai? — A modern csillagászat fő célkitűzései lényegében három probléma köré csoportosítha­tók. Egyrészt a Naprendszer keletkezése, és a Nap, vala­mint a bolygók felépítésének vizsgálata. Másrészt a csilla­gok keletkezésének és életút­jának vizsgálata. Harmadrészt a csillagrendszereknek, az univerzum, műszereink szá­mára belátható részének, ha­táresetben az egész világmin­denség szerkezetének a vizs­gálata. Az első témakör azért vált az utóblpi időben rendkí­vül élővé, mert mesterséges égitestek felbocsátásával egész sor olyan új adatot sikerült megtudnunk Holdunkról és bolygótestvéreinkről, valamint a Nap külső rétegéről és az úgynevezett napszélről, me­lyekről akár 15—20 éve gya­korlatilag fogalmunk sem volt. Az új adatok szintetizá­lása még tart, azonban már teljesen új képünk alakult ki a Naprendszerről. A csillagok keletkezésének és fejlődésének mind pontosabb nyomon kö­vetése főként az infravörös és ultraibolya színtartományok­ban végzett legújabb mérések segítségével vált lehetővé. Eb­ből az előbbiek segítségévei sikerült megfigyelni. a még keletkezőben lévő igen ala­csony felszíni hőmérsékletű csillagokat. így bizonyítottnak vehető az az elképzelés, hogy a csillagok csillagközi anyag­ból állnak össze. Az utóbbi segítségével beigazolódott, hogy a legfényesebb óriás­csillagok sokkal gyorsabban élik le életüket, mint azt ed­dig gondolták, így Tejútrend­szerünk eddigi létezése során sok-sok csillagóriás generá­ciónak kellett már követnie egymást: másrészt a világ- egyetem műszerekkel belátha­tó részének szerkezetével kap­csolatban az utóbbi években rohamosan fejlődött a tudá­sunk, miután sikerült megfi­gyelni a világegyetem úgyne­vezett háttérsugárzását. A minden irányból egyforma in­tenzitással hozzánk érkező 3 Kelvin fokos hőmérsékletű háttérsugárzás ugyanis azt bizonyítja, hogy az univer­zum körülbelül 10 milliárd év­vel ezelőtt sokkal sűrűbb ál­lapotú volt, mint jelenleg, — abban az időben még nem vol­tak csillagok és csillagrend­szerek, ezek ebben az időben alakultak ki —, és ebből fo­lyamatosan kitágulva alakult ki jelenlegi formája. — Mindezek alapján feltételezhe­tő, hogy a távcső mellett sok egyéb műszer is a csillagászati kutatás fegyvertárába lépett? — Ez valóban így van. Egé­szen az 1930-as évek elejéig ugyanis csak az emberi szem számára is érzékelhető, úgy­nevezett optikai tartomány­ban tudtuk az égboltot megfi­gyelni. 1932-ben fedezték fel, hogy a Tejútról rádióhullám­hosszakon is érkezik hozzánk sugárzás és ezen felismerés alapján a második világhá­borút követően fejlődött ki az azóta a csillagászat egyik leg­fontosabb ágát képviselő rá­diócsillagászat. Jelentőségét egyetlen példával is megvilá­gíthatjuk. Tejútrendszerünk­ben a csillagok közötti tér nem teljesen üres. hanem rit­ka gáz és por tölti ki. A csil­lagok közötti por a látható sugárzást bizonyos irányokban erősen elnyeli, viszont a rá­diósugárzás akadálytalanul át­halad rajta, így rádióhullám- hosszon, a Tej útrerctszer olyan részeit, például középponti tartományát is megfigyelhet­jük, ahonnan közönséges fény nem juthat el hozzánk. A rádióhullámok hasznosí­tása azonban csak az első lé­pés volt és az űrhajózás meg­indításával egyre újabb és újabb hullámhossz-tartomá­nyokon érkező információkat használtak fel a csillagászok. Gondolok itt az infravörös, az ultraibolya, a röntgen- és a gammasugárzásra. Ezek túl­nyomó részét a földi légkör elnyeli, ezért korábban, az űrhajózás megindítása előtt, rendszeresen nem használ­hattuk fel őket. A Nap koro­nájában keletkező egyes ult­raibolya színképvonalak erős­sége szoros összefüggést mu­tat a napfoltciklussal. A Nap­hoz hasonló távoli csillagokat csak mint pontokat tudjuk megfigyelni. Mégis megálla­píthatjuk, hogy van-e a Nap­hoz hasonló foltciklusuk, ha megvizsgáljuk színképük ult­raibolya részében ezeknek a vonalaknak az intenzitását. Ily módon tehát közvetett úton csillagfoltok is felfedez­hetők, A világűrből jövő gamma- sugárzás észlelése elsősorban a kozmikus sugárzás eredeté­nek . megfejtése szempontjá­ból fontos. A gammasugárzás és a kozmikus sugárzás ugyan­is egyidejűleg és igen navy energiájú folyamatok lezajlá­sakor keletkezik a kozmosz­ban, míg azonban a kozmikus sugárzás hozzánk tartó útja során erősen eltorzul, addig a gammasugárzást eredeti álla­potában figyelhetjük meg. így azután következtetni tudunk arra. hogy ilyen folyamatok során milyen körülmények között keletkezett a kozmikus sugárzás. — A csillagászati kutatás ered- ményei régen is, ma is világnézet­formáló jelentőségűek. Tudna olyan új eredményt mondani, amely különö­sen fontos ilyen szempontból? — Köztudomású, hogy a csijlagászati eredmények dön­tő : fontoságúak voltak annak kijelölésében, hogy mi is a va­lódi helyünk a világban. Csak a csillagászat volt képes arra, hogy döntő csapást mérjen a geocentrikus — antropocentri­kus szemléletre. A későbbiek során, a múlt. századtól kez­dődően a csilagás^ati észlelé­sek, egyértelműen bizonyítot­ták a világegyetem anyagi egységét, az elmúlt néhány évben pedig döntő fontosságú eredmények születtek az élet­nek az élettelenből való ke­letkezésével kapcsolatban. Rá­diócsillagászati észlelésekből ugyanis kiderült, hogy a csil­lagok közötti térben lévő anyagban víz-, metán- és for­maldehid-molekulák is vannak, miután pedig a Föld az egész rendszerrel együtt éppen csil­lagközi anyagból alakult ki. ezért tehát már megszületése­kor jelen voltak az élet kép­ződéséhez a legegyszerűbb molekulák. — Végüt egy nem egészen ide­vágó kérdés: hogyan lesz valaki­ből hazánkban csillagász? Milyen a csiilagászképzés? — 1966-tól kezdődően az Eötvös Loránd Tudmányegye- temen rendszeres csillagász­képzés folyik: a matematika­fizika, kémia-fizika, geofizika és fizika szakos hallgatók har­madik évtől kezdődően csil­lagászatra. szakosodhatnak. Évente 4 hallgató számára van hely, akiket a jelentke­zőkből a csillagászati tanszék választ ki, A csillagászat sze- retete legtöbb esetben már középiskolás korban kifejlő­dik a fiatalokban, és a csil­lagászati tantárgyakat az egye­temre való beiratkozás után azzal a céllal veszik már fel, hogy a későbbiek során, mint aktív csillagászok dolgozhas­sanak. Az egyetemet eredmé­nyesen elvégző csillagász-sza­kosok vagy Magyarország egyik hivatásos .csillagászati intézményéhez, vagy a TIT csillagászati szakosztályához kerülnek — fejezte be nyilat­kozatát dr. Balázs Béla. Ä baktériumszáinláló televízió A mikroszkóp a képernyőre vetíti a vizsgált tárgyakat. A tárgyakat „lerajzoló” elektron­sugár felvillanását elektroni­kus számláló rögzíti, amely nagyság szerint osztályoz és regisztrál. A vizsgálat tárgya porszemek, vörös vértestek és baktériumok is lehetnek. Szervesszilicium­biokémia A közelmúltban még ilyen tudományág egyáltalán nem létezett- Úgy vélték, hogy a szerves sziliciumvegyuletek biológiailag inaktívak, vagyis az élő szervezetekre nézve közömbösek, nem használnak és nem ártanak. A Lett Tu­dományos Akadémia szerves ’ vegyészeti intézetében végzett kísérletek során kimutatták,' hogy léteznek sziliciunwegyü- leték, amelyek magas életta­ni aktivitással .rendelkeznek.' Megsemmisítik a káros rova­rokat gombákat, bak téri urno-' kát, csökkentik a. vérnyomást^ Fiatalítás égetéssel Az emberek már régen észrevették, hogy a könnyű égési sebek helyén — a gyul­ladás folyamatának lezajlása után — a csecsemő bőréhez hasonló, finom, vékony új bőr keletkezik. A plasztikai mű- tétekkel foglalkozó orvosok ennek a megfigyelésnek az alapján rendkívül eredeti és amellett hatékony módszert dolgoztak ki az arc ráncainak égetéses eltüntetésére. Külön­leges készülék segítségével le­égetik a bőr felső rétegét* amely a ráncok között kitii- remlik. Eredményeként rend­kívül síma és puha. tapintású arcbőr keletkezik. A műtét alá vett bőrfelületet előzőleg különleges módszerrel érzés­telenítik,, ügy, hogy a műve­let teljesen fájdalommentes. Miután csak ti felső hám­réteget égetik le, a felületen semmiféle sérülés, vagy pör- senés nem marad. A műtét után nyolc-tíz napon keresz­tül mangánérc álarc alatt fo­lyik le a gyógyulás folyamata. Ezután ezt a réteget 'ffveszik és alatta megmarad a friss, sima bőr. A gyógyító égetés — állító­lag — nyolc-tíz évvel fiata­lítja meg az arcot. Az eljárás ma még kísérleti jellegű, de az eddigi eredmények alap­ján lehetséges, hogy később orvosi rutinmunkává válik. HORTI JÓZSEF „Csináld magad“ repülőgép Alighanem a „csináld magad” mozgalom csúcsteljesítményét állította fel Vladislav Verner csehszlovák technikus, amikor a képen látható repülőgépet hatévi munkával elkészítette. Maga tervezte és sajátkezűleg építette meg a mindössze 250 kg önsúlyú gépet, mely 100 kg teherrel — beleértve a pilóta súlyát is — emelkedhet a magasba. Fel- és leszál­lásához mindössze 300 méter hosszú kifutópálya szükséges, ami akár egy egyenes ország úti szakasz is lehet. Sebességben természetesen nem veheti fel a versenyt a szériagépek­kel, — 140 km/óra az utazó sebessége —, de nem is ez volt a cél. A könnyű, bizton­ságos és olcsó konstrukció olyannyira megnyerte a szakemberek tetszését, hogy a gép sorozatgyártásának megindítására is gondolnak, ami az egyéni repiilőforgalotn kezdetét jelenthetné Csehszlovákiában. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ilyen rádióteleszkópok fogják fel a világűrből érkező rádió- sugárzást. /

Next

/
Thumbnails
Contents