Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
Szarkákról Nem a címben foglalt nevű madarakról beszélgettünk a bonyhádi áfész-áruház igazgatójával. Szárnyatlan kártevőkről, áruházi szarkákról. A téma cseppet sem új, azonban ez a tény nem ellentétes azzal az igazsággal, hogy érdemes foglalkozni vele. Erre egy véletlen, és alább részletezendő, újságírói szerencse külön okot szolgáltatott. Az áruház nagy, modern, szép. Egyetlen csarnokában egymás mellett található az önkiszolgáló és önkiválasztó rendszer. A cél nem kíván külön magyarázatot, hiszen természetesen a vásárlásra fordítandó idő lerövidítését szolgálja amellett, hogy a vásárló a választék minél szélesebb skálájával találkozzon. Aminek révén „két tűz közé” is szorul. Az egyik: a vétel szándéka. A másik: a nyomban hozzáférhető, megtapintható áruk választékának széles skálája, és az ezáltal kiváltott inger, tüstént vigye is, amit megfogott. Természetesen egy motorkerékpárt bajos lenne feltűnés nélkül kitolni a csarnokból. — Két tételben, összesen hétszáz forint értékű rágógumit azonban már sikerült! Ez esetben vitán felül az ellenőrzés lazasága volt a hibás. A tettes viszont az áruházi szarkák legszerényebb csoportjához tartozott, o, diákokhoz, akiket sokszor csak a rosszul értelmezett „virtuskodás” hajt. A kiszolgálóknak azonban átlagosan napi másfél ezer vásárlóval kell foglalkozniuk, őfc harmincán vannak. A fizetés nélkül, de áruval távozni óhajtók „érdeklődési körének” rangsora: az élelmiszerosztály, a harisnya, bőrdíszmű, konfekció. Elsősorban az élelmiszer, öt hat tétel kosárba gyűjtése után, a pénztárig vezető, nagyon gyakran sorbaállással lassított úton viszonylag könnyű egy kisebb csomagot — mondjuk húsz deka téliszalámit — zsebbe csúsztatni. — Egyáltalán nem mindig szervezett tolvajok bandája teszi. Magas fizetésű, agrárszakember felesége is próbálkozott már. Legkevésbé a cipőosztályon érdemes lopni, ott csak fél-fél pár cipők kínálják magukat a polcokon. Idáig jutunk a helyzet sum/mázásában, amikor szinte „végszóra” hírnök jön és közli: — Tessék lejönni a földszintre! Jegyzőkönyvezni kell! Az a cikói idős asszony, akinek a neve az elmúlt pénteken a bonyhádi áruház jegyzőkönyvébe került, nem mint megrögzött bűnöző érdemelné meg, hogy legalább a névbetűit leírjuk. Inkább komolytalansága, gyermekdedsége miatt. Vásárlásának összértéke harminchárom forint és ötven fillér volt. Ezt kifizette. Eldugott azonban tizennyolc forint értékű árut, elegendő (?) értékűt ahhoz, hogy most könnyekre fakassza. — Egy doboz szeszes málna drazsé megérte magának a becsületet? — Jaj, dehogy! En nem is tudom, hogyan történhetett velem. Kifizetem! Kifizetem akár a dupláját is. Csak a gyerekeim, a férjem meg ne tudja! Van nála pénz, ki tudta fizetni. — Miért nem a pénztárnál tette? — Én nem tudom! Jaj, nem tudom! De ha ezt otthon megtudják... Tőlünk nem tudják meg, hiszen ez az asszony valóban nem festett megrögzött bűnözőnek. Egy volt azonban a nagyon sok közül, akik szintén megrög- zöttség nélkül, de ugyanakkor a legkisebb lelkiis- meretfurdalástól sem gyötörve igyekeznek elemelni solcszor nevetséges értékeket, melyeknek azonban van egy jellemző sajátosságuk: NEM AZ ÖVÉK. Biztos, hogy az áruházi szarkák közül sokat észre- vesznek, vagy — maradjunk a madarászati hasonlatnál — fennragadnak a lépen. Biztos azonban az is, hogy sokat nem, és ezek kártétele áruházi, községi, járási, megyei vagy éppen országos arányokban óriási összegekre rúg. A bűnözőkkel szemben jogos és kell a büntetés, főként elriasztásul. A megtévedtek- nél (írásunk meg nem nevezett szereplőjét ide soroljuk) is érdemes azonban kissé tovább gombolyítani az ügy fonalát. A tény: tizennyolc forintnyi érték elemelésének kísérlete. Jegyzőkönyv. Papírköltség, a jegyzőkönyvezők munkaideje. A jegyzőkönyv eljut az áfész jogászához. Munkaidő költség. A jogász esetleg úgy dönt, hogy az ügyet átteszi a tanácsi szabálysértési. előadóhoz- Papír, munkaidő és munkabér, postaköltség- A szabálysértési előadó beidéz. Munkaidő, a tettes útiköltsége, papír. Kiróják a bírságot, amit természetesen kifizetnek (hiszen múr a kezdet kezdetén, a lebukáskor is szívesen fizetett volna szereplőnk tizennyolc forint helyett harminchat forintot, csak más meg ne tudja* Megéri? O. 1. MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT Szekszárd, Keselyűs! út villanyszerelőket telvesz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (64) SÁRKÖZ-VÖLGYSÉGI VIZITÄRSULAT felvételre keres KOTRÓGÉPKEZELÖKET Szekszárd és vidéke munkahelyeire. Jelentkezés Bonyhád, Somogyi út 1. Tel: 19. Munkaügyi osztályon. (91) Mit mond a ,§j A nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak fizetett szabadságáról Bélyeggyűjtők BEETHOVEN A Magyar Posta június 27-én l forint névértékű bélyeggel emlékezik meg Ludwig van Beethoven születésének 200. évfordulójáról. A bélyeg Pásztor János alkotását ábrázolja, amely a marton- vásári kastély parkjában áll. A nagy zeneszerző két alkalommal vendégeskedett Brunszvik Ferenc grófnál. Beethoven kellemes napokat töltött a kastélyban és szerelemre gyulladt Terézia grófkisasz- szony iránt. Zenetörténészek szerint a „halhatatlan kedveshez” szóló leveleket is Brunszvik grófnőhöz intézte. A martonvásári napok maradandó zenei emléke az Apassionata, amelynek dallamai itt születtek és amelyet a szerző barátjának, a martonvásári kastély urának ajánlott. A kastély parkjában, kiváló karmesterek és zenekarok közreműködésével szabadtéri hangversenyeket tartanak. Beethoven arcképe már tiz évvel ezelőtt szerepelt magyar bélyegen, amikor 1960-ban a szabadtéri hangverseny- sorozatot felújították. A következő években zongorát ábrázoló, érdekes emlékbélyegző hívta fel a figyelmet a nyári hangversenyekre. A most kiadásra kerülő bélyeget Bokros Ferenc grafikusművész terve alapján, a budapesti pénzjegynyomda készíti. A bélyeghez elsőnapi boríték és a szobrot ábrázoló képes levelezőlap (carte- maximum képzéséhez) kapható. Beethoven születésének 200. évfordulójáról számos országban jelenik meg bélyeg az év folyamán, így a zene kedvelőinek ezek az emlékbélyegek szép és gazdag gyűjtési lehetőséget biztosítanak. ÖRÖKÖSÖKET KERESNEK 99 évvel ezelőtt porosz csapatok szorongatták Franciaország fővárosát. A körülzárt Párizsból sokan szerettek volna üzenetet küldeni szeretteiknek, de az ellenséges őrszemek ébersége minden próbálkozást megakadályozott. A város védői végül a Szajna hullámaira bízták a leveleiket. Nagy fémgömböket készítettek, amelyekbe a külvilágnak szóló üzeneteiket elhelyezték, majd forrasztással lezárták. A Szajnába dobott, zárt levélszekrények elkerülték az ellenség figyelmét,- de célhoz kevés ért. Nemrégiben egy matróz, horgászás közben kihúzott egy gömböt, amivel a Francia Postának okozott nagy gondot. Meg kell keresni a küldemények címzettjét, illetve gyermekeket, vagy unokákat, hogy a leveleket kézbesíthessék. A jogos örökösök megállapítása azért is fontos, mert időközben a porosz—francia háború különleges emlékei nagy értékre tettek szert, a most kihalászott gömb leveleit a filatelistálc mintegy 3 fnillió forintra becsülik. ELTÖRÖLTEK EGY ORSZÁGOT A Jemeni Arab Köztársaság a mexikói labdarúgó-világbajnokságra kilenc értékből álló sort és blokkot adott ki. A bélyegeken az eddig lezajlott bajnokságok rendező országainak térképét és fővárosuk egy-egy jellegzetes épületét láthatjuk. A kilencedik érték a mostani küzdelem résztvevőit köszönti a döntőbe jutott országok felsorolásával, ugyanezt tünteti fel a bélyeg melletti szelvény is. A sorozat kiadói úgy határoztak, hogy Izrael gyűlöletes neve a bélyegen nem szerepelhet, ezért csak 15 ország olvasható a felsorolásban, míg a tizenhatodik helyét festékkel teljesen befeketítették. A világbajnokság rendező bizottsága ügyelt arra, hogy az arabokat képviselő Marokkó csapata ne kerüljön egy csoportba Izraellel. Bélyegen egyszerűbben megoldották a dolgokat, Izraelt eliümették a döntő résztvevői közül. HÍREK Svájcban, az ottani postaigazgatás adatai szerint évről évre kevesebb bélyeget használnak fel. 1967-ben 941 millió bélyeget ragasztottak fel, az elmúlt évben már 65 millióval kevesebbre volt szükség, a bérmentesítő gépek fokozott térhódítása következtében. 4> Június 26-án ünnepli, sor és blokk kiadásával az Egyesült Nemzetek Postája, a szervezet alapokmánya aláírásának 25. évfordulóját, A kiadást a béke és a haladás gondolatának szentelték, ezek a szavak öt nyelven olvashatók a bélyegen és a blokkon. Az alapokmány aláírása San-Franciscóban történt, kivételesen az évforduló napján ott is lehet majd az ENSZ jubileumi kiadását bérmentesítésre felhasználni. Alkotmányunk minden dolgozónak biztosítja a pihenéshez való jogot, a dolgozók pedig e jogukkal — az egyes munkanapok, munkahetek közötti pihenőidőn túl — fizetett szabadságuk igénybevételével élnek. A szabadság célja az, hogy a dolgozók egészségük és munkaképességük megőrzése, illetőleg helyreállítása érdekében az egész évi munka okozta fáradalmakat kipihenhessék. A teljes munkaidőben, napi nyolc órában foglalkoztatottakat megillető rendes szabadság mértékét illetően általában nem merül fel vita, köztudott, hogy ez két részből, alapszabadságból és pótszabadságból áll, az előbbi naptári évenként 12 munkanap, az utóbbi pedig minden munkaviszonyban töltött két év után egy, de legfeljebb évi 12 munkanap. A munkaadók és munka- vállalók részéről is némi bizonytalanság tapasztalható azonban abban a kérdésben, hogy a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat milyen mértékű szabadság illeti meg. Az évi rendes szabadság, tehát az alap- és pótszabad- < ság is minden — a Munka Törvénykönyvében megjelölt feltételeknek megfelelő — munkaviszonyban álló dolgozót megillet, tehát megilleti a másodállásban, mellékfoglalkozásban és a részfoglalkozásban levő dolgozókat is. Természetesen az évi rendes szabadság mértékét minden munkaviszonyban külön-külön kell megállapítani. Ebből eredően természetesen az egyes munkaviszonyokra járó szabadság mértéke általában egymástól eltér. A dolgozó abban a munkaviszonyában, amelyben szabadságra már nem jogosult, munkakörét akkor is köteles ellátni, ha a másik munkaviszonya alapján járó rendes szabadságát még tölti. Ha például a dolgozót főfoglalkozásban 22 nap, mellékfoglalkozásban pedig csupán 12 nap szabadság illeti meg, ameny- nyiben a szabadságát esvidő- ben kezdte meg, 12 nap után a mellékfoglalkozásból adódó munkakörét el kell látnia. A dolgozót az évi rendes szabadsága akkor is megilleti, ha őt a törvényesnél rövi- debb munkaidőre alkalmazták. Ha az ily módon alkalmazott dolgozó a hét minden munkanapján végez munkát, ugyanolyan mértékű szabadság illeti meg, mint a törvényes munkaidővel foglalkoztatott dolgozókat, ha azonban csak a hét meghatározott napjain végez munkát, szabadságideje is a munkában töltött napok szerint arányosan csökken. Ha például a dolgozó napi négyórás munkaidővel hetenként 6 nap helvett csak 3 napot dolgozik, alapszabadsága 12 nap helyett csak 6 nap lesz. Ugyanez a szabály érvényesül természetesen a pótszabadságok tekintetében is. Külön jogszabály, — a 16/1967. (XII. 27.) Mü. M. sz. rendelet — rendelkezik a bedolgozók szabadságáról, melynek ismertetésére visszatérünk. DR. DEÁK KONRÄD csoportvezető ügyész A 6-os út mellett alakítja ki a Bonyhádi Vasipari Ktsz központi telepét. Az építkezés még tavaly tnegkezu klóit, rövidesen elkészül a korszerű, tágas, világos — üvegfalú — lakatosüzem. Képünkön az üzemcsarnok szellőzőablakait szerelik a szövetkezet szakemberei.
