Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Elmélyült művészi alkotások A megyei képzőművészeti kiállítás után Szekszárdon a Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pont előcsarnokában rendez­ték meg az idén a Tolna me­gyei képzőművészeti kiállí­tást. A megnyitó óta eltelt három hét alatt több ezer nézője volt annak a negyven alkotásnak amellyel a megye Bejártam a tundrát, megfor­dultam Közép-Ázsiában, átkel­tem a Bajkálon, megtekintettem Ulan-Batort, Varsót, Prágát, Pá­rizst, Berlint és Karlovy-Varit. Visszatértemkor közeli barátom —■ s egyben szomszédom — tárt karokkal üdvözölt a lépcső­házban. — Na végre! — rikkantott örömében, és erősen átölelt. — Nos, mi újság? Hogy utaztál? Mit láttál? Mit hallottál ... Me­sélj! Mesélj! Most azonnal! Alig várom! . . . Kinyitottam a számat, hogy el­kezdjem élménybeszámolómat, de a barátom közbevágott: — De könyörgöm, mindent sorjában! Ki ne hagyjál semmit! Hogyan, mint, hol, mikor? De elsősorban a te dolgaid érde­kelnek. Ezt magad is jól tudod. Egy pillanat! Gratulálhatsz ne­kem: holnap befejezem a tata­rozást. Bizony be! Az egész pla­font befehérítettem és új tapé­tát ragasztottam! Nyomban gratuláltam neki, és a mondókámba kezdtem. — Amikor leszállt a gépünk az Orly-i repülőtéren . . . — Egy pillanat, — szakított félbe a barátom, — az ajtókat is befestettem, mindet, a zára­kat kicseréltem, az üvegeket meg­tisztítottam. Minden úgy ra­gyog, mintha vadonatúj lenne!... No, de most már mondjad, kér­lek, csak ki ne hagyj semmit! — Igyekszem, — szóltam. — Mindenekelőtt a Notre Dómé­ban tett látogatásomról szeret­nék . . . — Ó, a látogatásból nekem is elegem van, — szúrta közbe a barátom. — Tegnap lejöttek hozzám a negyedik emelet la­kói, s megnézték, hogyan tömöm be a hasadékokat. — Aztán voltam a Varsói Kép­tárban, — folytattam bátortala­nul. — Hát én vajon hol be nem jártam! — szólt a barátom. —• Voltam a Danilovszki áruház­ban, minden vasboltban, de ola- joshigítót sehol nem találtam! Hanem én nem hagytam ám ma­gamat. Elmentem a négyes szá­mú gépkocsitelepre, tudod, ott raktáros a sógorom, és hát kép­zelheted, egy tele hordóvo! adott. De várj csak, te hol is fordultál még meg? — Egész Európát beutaztam, — kezdtem újra a beszámolót, 14 képzőművésze jelentkezett. A résztvevő művészek igé­nyesen válogattak munkáik­ból, hogy hírükhöz méltón álljanak a megye és a város közönsége elé. Negyven művészi munka — olajfestmények, linómetszetek, aquarellek. tűzzománcok, — vagy tízezer kilométert tet­tem meg. — Ó, én csak mindössze nyolc négyzetmétert. Rendbe tettem a fürdőkádat, a vécét, csupán a konyhában maradt még nyolc csempe, de holnap az is meg­lesz ... De hát miért hallgatsz? — Talán . . . talán majd más­kor, — ajánlottam elővigyázato­san. — Isten ments! Később nem lesz oldószer! Most kell bemá­zolni. És milyen príma oldószer ám ez! A tíz ujjadat megnyal­nád utána. Rá sem ismernél a konyhánkra. Úgy ragyog ott minden, mint a patikában... Hát ez az újság idehaza. És nálad? No, mesélj, már! — De hát.. . tulajdonkép­pen . . . egészen rövidre fogom... lekerekítem ... — kezdtem bele újra a mondókámba. — Jaj, hát én már jó ideje, hogy megkezdtem a lekerekítést, — vágott újfent közbe a szom­szédom. — Ez most különben is roppant divatos. Először az asz­talt gömbölyítettem le, '— ere­detileg négyszögletes volt, ---az­tán a gyúrótáblát fabrikáltam ellipszis alakúra ... De te miért nem beszélsz? Szólalj már meg! — Én már mindent elmond­tam, — jegyeztem meq félénken. — Ugyan már! Részletesen mesélj mindenről, engem na­gyon érdekel minden, s külön­ben is megígérted, hogy mesélni fogsz! — Ezt te csak úgy képzelted, — válaszoltam hirtelen. — Saj­nos, nem szolgálhatok semmi újságqal. — De hát valahol csak meg­fordultál ! — Hogyne, a GUM-ban, aj­tókilincsért — sziszegtem mér­gesen. — Ne mondd!— villanyozó- dott fel ebben a pillanatban a szomszéd. — Sorold csak, mi­ket lehet még ott kapni?... No, beszélj hát, beszélj hát, van valami újdonság? — Dehogy van. Minden a ré­gi. — Én is így gondolom ... De most hallgass meg engem!... — És az elkövetkező három és fél óra alatt hallgattam, hallgattam őt, s még csak fél­be se szakítottam. Fordította: gouachoe-ok, negyven olyan alkotás, amelynek legtöbb da­rabján a művészi átélés, az emberi érzéseket kifejezni akaró szándék tükröződik. A témaválasztás sokrétűsége, a stílusok széles skálája látha­tó itt. Először talán néhány szót azokról a művészekről, aki­ket a megyei képzőművészek .,veteránjainak” tartanak fia­tal kollégáik és a közönség is. Öle ezen a kiállításon is a tőlük megszokott korrekt munkákkal jelentkeztek. Staub Ferenc, Martinék Jó­zsef, M. Szabó István, Mol­nár M. György és Végh Já­nos kiállított munkái ruti­nos alkotások, kialakult és megállapodott stílusúak, ha­tározott munkák, amelyek al­kotóik művészi hitvallásai­nak egy-egy példányai. Lázár J. Pál négy gouache-sal je­lentkezett. Valamennyi sajá­tosan elvont tematikájú al­kotás. Ő, mintha elszakadt volna pályatársaitól, s új uta­kon indulna e művekkel. Szép, kifejező és mértéktartó kompozíciók, meleg színössze­állításuk csak öregbíti al­kotójuk művészi hírnevét. A megyei képzőművészeti kiállításon új irányzatot kép­visel Mayer Berta három tűzzománca. „A hold”, az „Átváltozás” és a „Madárem­ber” — mértéktartó művészi ízlésről vall, dicséri alkotója biztos technikai tudását ég gazdag kifejezőkészségét. A három munka olyan, mint három ékszer, — amelyeken a színek harmóniája, s a kompozíció aránva. felépíté­se bűvöli el a nézőt. Cseh Gábor'üs három mun­kát állított ki. Az „utolsó su­garak” olajfestmény, a „Par­tizán-temetés” és az „Öregek” pedig goauache technikával készültek. Erőteljes kifejezés- mód sugárzik a fiatal művész alkotásaiból. A két gouache drámaisága ragadja meg a szemlélőt, az olajfestménynél pedig az égő sárga-vörös színösszeállítás vonzza a sze­met. Cseh Gábor az utóbbi években a közönség szeme láttára érett művésszé. Egyre többen ismerik el tehetségét, s egyre előkelőbb helyet fog­lal el a megye képzőművé­szeti életében. Simsay Ildikó és Szily Gé­za a megye művészházaspár­ja. Ök>, már mint sokat ígé­rő tehetségek kerültek ki az iskolapadból. S itt látható alkotásaik is tanúsítják, hogy az előlegezett bizalmat meg­szolgálják. Érett, biztos fest­ményekkel jelentkeztek az idén is. Művészetük egyre le­tisztultabb, megállapodottabb. Simsay Ildikónak — úgv tet­szik — végső választása a portréfestés. Színei komorak: a kék-lila-fekete árnyalatai váltakoznak képein. Mondani­valója: a női emancipáció Szily Gézát — a korábbi kompozícióihoz hasonlóan — a mozgalmasabb tematikájú művek érdeklik. Csendéletek­kel és egy tanulmánnyal mu­tatkozott be idén. Techniká­ja; mintha még most is a kísérletező emberről, mű­vészről beszélne. Kár, hogy az értékes, szép kiállítás — bár a véletlenek összejátszása folytán történi! — elhelyezése nem a legsze­rencsésebb. Az új művelődé­si központ egyébként impo­záns előcsarnoka kiállítási félre nem megfelelő. MÉRY ÉVA Baraté Rozália WEÖRES SÁNDOR: ALKONYl TÁJ TEHENEKKEL Hálni tér a kegyes égi gyermek, rávetkőzik földre, fűre, fára. Lebben titkos fészkéből a pára, légben ringatózik, mint a csónak. Dombhajláson tehenek legelnek, szarvaik az égre rajzolódnak. Néhány ráunt már a legelőre, és hever az ákác lyukas árnyán, faragatlan tömb, akár a márvány. Néha kolomp kong a levegőbe. M. Zaharov: i4f/ új Cseh Gábor: UTOLSÖ SUGARAK M. Szabó István: AZ ÜJ FÖLDESŰR Szily Géza: CSENDÉLET ÚJSÁGOKKAL Mayer Beáta: A HOLD

Next

/
Thumbnails
Contents