Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Elmélyült művészi alkotások A megyei képzőművészeti kiállítás után Szekszárdon a Babits Mihály megyei művelődési központ előcsarnokában rendezték meg az idén a Tolna megyei képzőművészeti kiállítást. A megnyitó óta eltelt három hét alatt több ezer nézője volt annak a negyven alkotásnak amellyel a megye Bejártam a tundrát, megfordultam Közép-Ázsiában, átkeltem a Bajkálon, megtekintettem Ulan-Batort, Varsót, Prágát, Párizst, Berlint és Karlovy-Varit. Visszatértemkor közeli barátom —■ s egyben szomszédom — tárt karokkal üdvözölt a lépcsőházban. — Na végre! — rikkantott örömében, és erősen átölelt. — Nos, mi újság? Hogy utaztál? Mit láttál? Mit hallottál ... Mesélj! Mesélj! Most azonnal! Alig várom! . . . Kinyitottam a számat, hogy elkezdjem élménybeszámolómat, de a barátom közbevágott: — De könyörgöm, mindent sorjában! Ki ne hagyjál semmit! Hogyan, mint, hol, mikor? De elsősorban a te dolgaid érdekelnek. Ezt magad is jól tudod. Egy pillanat! Gratulálhatsz nekem: holnap befejezem a tatarozást. Bizony be! Az egész plafont befehérítettem és új tapétát ragasztottam! Nyomban gratuláltam neki, és a mondókámba kezdtem. — Amikor leszállt a gépünk az Orly-i repülőtéren . . . — Egy pillanat, — szakított félbe a barátom, — az ajtókat is befestettem, mindet, a zárakat kicseréltem, az üvegeket megtisztítottam. Minden úgy ragyog, mintha vadonatúj lenne!... No, de most már mondjad, kérlek, csak ki ne hagyj semmit! — Igyekszem, — szóltam. — Mindenekelőtt a Notre Dóméban tett látogatásomról szeretnék . . . — Ó, a látogatásból nekem is elegem van, — szúrta közbe a barátom. — Tegnap lejöttek hozzám a negyedik emelet lakói, s megnézték, hogyan tömöm be a hasadékokat. — Aztán voltam a Varsói Képtárban, — folytattam bátortalanul. — Hát én vajon hol be nem jártam! — szólt a barátom. —• Voltam a Danilovszki áruházban, minden vasboltban, de ola- joshigítót sehol nem találtam! Hanem én nem hagytam ám magamat. Elmentem a négyes számú gépkocsitelepre, tudod, ott raktáros a sógorom, és hát képzelheted, egy tele hordóvo! adott. De várj csak, te hol is fordultál még meg? — Egész Európát beutaztam, — kezdtem újra a beszámolót, 14 képzőművésze jelentkezett. A résztvevő művészek igényesen válogattak munkáikból, hogy hírükhöz méltón álljanak a megye és a város közönsége elé. Negyven művészi munka — olajfestmények, linómetszetek, aquarellek. tűzzománcok, — vagy tízezer kilométert tettem meg. — Ó, én csak mindössze nyolc négyzetmétert. Rendbe tettem a fürdőkádat, a vécét, csupán a konyhában maradt még nyolc csempe, de holnap az is meglesz ... De hát miért hallgatsz? — Talán . . . talán majd máskor, — ajánlottam elővigyázatosan. — Isten ments! Később nem lesz oldószer! Most kell bemázolni. És milyen príma oldószer ám ez! A tíz ujjadat megnyalnád utána. Rá sem ismernél a konyhánkra. Úgy ragyog ott minden, mint a patikában... Hát ez az újság idehaza. És nálad? No, mesélj, már! — De hát.. . tulajdonképpen . . . egészen rövidre fogom... lekerekítem ... — kezdtem bele újra a mondókámba. — Jaj, hát én már jó ideje, hogy megkezdtem a lekerekítést, — vágott újfent közbe a szomszédom. — Ez most különben is roppant divatos. Először az asztalt gömbölyítettem le, '— eredetileg négyszögletes volt, ---aztán a gyúrótáblát fabrikáltam ellipszis alakúra ... De te miért nem beszélsz? Szólalj már meg! — Én már mindent elmondtam, — jegyeztem meq félénken. — Ugyan már! Részletesen mesélj mindenről, engem nagyon érdekel minden, s különben is megígérted, hogy mesélni fogsz! — Ezt te csak úgy képzelted, — válaszoltam hirtelen. — Sajnos, nem szolgálhatok semmi újságqal. — De hát valahol csak megfordultál ! — Hogyne, a GUM-ban, ajtókilincsért — sziszegtem mérgesen. — Ne mondd!— villanyozó- dott fel ebben a pillanatban a szomszéd. — Sorold csak, miket lehet még ott kapni?... No, beszélj hát, beszélj hát, van valami újdonság? — Dehogy van. Minden a régi. — Én is így gondolom ... De most hallgass meg engem!... — És az elkövetkező három és fél óra alatt hallgattam, hallgattam őt, s még csak félbe se szakítottam. Fordította: gouachoe-ok, negyven olyan alkotás, amelynek legtöbb darabján a művészi átélés, az emberi érzéseket kifejezni akaró szándék tükröződik. A témaválasztás sokrétűsége, a stílusok széles skálája látható itt. Először talán néhány szót azokról a művészekről, akiket a megyei képzőművészek .,veteránjainak” tartanak fiatal kollégáik és a közönség is. Öle ezen a kiállításon is a tőlük megszokott korrekt munkákkal jelentkeztek. Staub Ferenc, Martinék József, M. Szabó István, Molnár M. György és Végh János kiállított munkái rutinos alkotások, kialakult és megállapodott stílusúak, határozott munkák, amelyek alkotóik művészi hitvallásainak egy-egy példányai. Lázár J. Pál négy gouache-sal jelentkezett. Valamennyi sajátosan elvont tematikájú alkotás. Ő, mintha elszakadt volna pályatársaitól, s új utakon indulna e művekkel. Szép, kifejező és mértéktartó kompozíciók, meleg színösszeállításuk csak öregbíti alkotójuk művészi hírnevét. A megyei képzőművészeti kiállításon új irányzatot képvisel Mayer Berta három tűzzománca. „A hold”, az „Átváltozás” és a „Madárember” — mértéktartó művészi ízlésről vall, dicséri alkotója biztos technikai tudását ég gazdag kifejezőkészségét. A három munka olyan, mint három ékszer, — amelyeken a színek harmóniája, s a kompozíció aránva. felépítése bűvöli el a nézőt. Cseh Gábor'üs három munkát állított ki. Az „utolsó sugarak” olajfestmény, a „Partizán-temetés” és az „Öregek” pedig goauache technikával készültek. Erőteljes kifejezés- mód sugárzik a fiatal művész alkotásaiból. A két gouache drámaisága ragadja meg a szemlélőt, az olajfestménynél pedig az égő sárga-vörös színösszeállítás vonzza a szemet. Cseh Gábor az utóbbi években a közönség szeme láttára érett művésszé. Egyre többen ismerik el tehetségét, s egyre előkelőbb helyet foglal el a megye képzőművészeti életében. Simsay Ildikó és Szily Géza a megye művészházaspárja. Ök>, már mint sokat ígérő tehetségek kerültek ki az iskolapadból. S itt látható alkotásaik is tanúsítják, hogy az előlegezett bizalmat megszolgálják. Érett, biztos festményekkel jelentkeztek az idén is. Művészetük egyre letisztultabb, megállapodottabb. Simsay Ildikónak — úgv tetszik — végső választása a portréfestés. Színei komorak: a kék-lila-fekete árnyalatai váltakoznak képein. Mondanivalója: a női emancipáció Szily Gézát — a korábbi kompozícióihoz hasonlóan — a mozgalmasabb tematikájú művek érdeklik. Csendéletekkel és egy tanulmánnyal mutatkozott be idén. Technikája; mintha még most is a kísérletező emberről, művészről beszélne. Kár, hogy az értékes, szép kiállítás — bár a véletlenek összejátszása folytán történi! — elhelyezése nem a legszerencsésebb. Az új művelődési központ egyébként impozáns előcsarnoka kiállítási félre nem megfelelő. MÉRY ÉVA Baraté Rozália WEÖRES SÁNDOR: ALKONYl TÁJ TEHENEKKEL Hálni tér a kegyes égi gyermek, rávetkőzik földre, fűre, fára. Lebben titkos fészkéből a pára, légben ringatózik, mint a csónak. Dombhajláson tehenek legelnek, szarvaik az égre rajzolódnak. Néhány ráunt már a legelőre, és hever az ákác lyukas árnyán, faragatlan tömb, akár a márvány. Néha kolomp kong a levegőbe. M. Zaharov: i4f/ új Cseh Gábor: UTOLSÖ SUGARAK M. Szabó István: AZ ÜJ FÖLDESŰR Szily Géza: CSENDÉLET ÚJSÁGOKKAL Mayer Beáta: A HOLD
