Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
.> A háztáji árutermelés ellenzői elvekre hivatkozva hangoztatják: az akciók, az ösztönzők, a kedvezmények csökkentik a közösben a tagok munkakedvét, érdekeltségét, s figyelmüket a „miénk” helyett újból az „enyém” felé terelik. Mások apolitikus biztonsággal a nagyüzemi gazdálkodás csődjét emlegetik, megint mások azt magyarázzák, semmi nem indokolja a háztáji gazdaságok támogatását, hisz a termelőszövetkezetek mindenből többet termelnek, mint amennyit valamikor az egyéni gazdák termeltek. S a különféle elméletek hirdetői, megszállottjai önnön tételeiket látják igazolva, amikor a kormányintézkedésekről, a termelőszövetkezetekben bevezetett új módszerekről hallanak, vagy olvasnak. Ott, azokban a közös gazdaságokban mondogatják a vezetők, hogy a háztáji „erősítése” tsz- ellenes tevékenység, ott, ahol képtelenek szervezett intézkedéseket hozni, s ahol a háztáji bizottság formálisan működik, vagy még papíron se létezik. Ezekben a termelőszövetkezetekben nagyon jól értik a dolog lényegét, pontosan tudják, miről van szó, mégis a könnyebbik ellenállást választják, ebben az esetben az ellenzéki alapállást, méghozzá a tetszetősnek látszó elvszerűség pózában. Az a helyzet ugyanis, hogy nehéz ma már elképzelni, feltételezni bármelyik tsz-vezetőről, hogy komolyan hiszi a háztájiban rejlő, közösnek ártó veszedelmeket. Nincs ilyen, de sokkal könnyebb a nem létező ördögöt a falra festeni, mint cselekedni, intézkedni: kihasználni a háztáji és a kisegítő gazdaságokban rejlő jelentős tartalékokat. Akik meg e téma aspektusából a nagyüzemi gazdálkodás csődjéről beszélnek, azok egyszerűen nem látják a fától az erdőt. Velük felesleges vitatkozni. Annál indokoltabb érvelni és vitatkozni azokkal, akik nem tudni miféle lelkendező alapállásból azt hiszik, hogy a termelő- szövetkezetek mellett a háztáji gazdaságra immár nincs szükség. Megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a háztáji gazdaságokban termelt terményekre, termékekre még hosszú évekig szükség van, s azt még hosszú ideig nem nélkülözhetjük. Nagyon igaz, hogy a termelőszövetkezetek összehasonlíthatatlanul többet termelnek, mint amennyit valamikor az egyéni gazdaságok termeltek, de még nem annyit, hogy maradéktalanul kielégíthetnék a fogyasztók, a népgazdaság, az export igényeit. Az adottságok, a lehetőségek szemszögéből nézve még közelebb juthatunk a dolog lényegéhez, ha megértjük, hogy a termelőszövetkezetek ma már annyira megerősödtek, hogy segítségükkel, közreműködésükkel a háztáji gazdaságok a közös elválaszthatatlan részeként a jelenleginél jóval többet produkálhatnak húsból, tejből, tojásból, élelmiszerféleségekből. S ez a lényeg és ez talán a legfontosabb. 1959-es változatlan áron számolva Tolna megye mezőgazdaságának termelési értéke az elmúlt három év átlaga alapján 3,1—3,3 milliárd forint. Ennek 36 százalékát a megye 41 252 tsz-háztáji és 39 614 kisegítő gazdasága adja. A háztáji termelés 60—62 százaléka önfogyasztás, 33—40 százaléka áruértékesítés. Csakhogy a mezőgazdasági üzemek ereje napjainkban már olyan, hogy a hozzájuk tartozó háztáji gazdaságok a fentebb feltüntetett termelési érték kétszeresét-háromszorosát is adhatnák. Sőt adják is ott, azokban a községekben, ahol a tsz vezetői pontosan értik az idevonatkozó kormányintézkedések, miniszteri rendelkezések lényegét. Bizonyság erre a Tolna megyei Regöly község. Az ottani termelőszövetkezetben létrehozták a háztáji ágazatot és a háztájiban rejlő tartalékok kiaknázásával az idén 25 millióval növelik a tojástermelést. A termelőszövetkezet tagjai és vezetői igen bölcsen számolnak. Azt tartják, hogy 56 millió forintba kerülne annak a 140 ezer tojótyúknak a férőhely-felém'tése, amelyet a háztájiban helyeznek el. ötvenhatmillió forintjuk viszont nincs, a háztáji gazdaságokban azonban a gazdasági épületek, az ólak, és az istállók évekig kihasználatlanok voltak. Szinte tálcán kínálta tehát magát a megoldás. S a háztáji üzemág máris eredményesen működik. A termelőszövetkezet is jól jár, a tagok is jól járnak. Az elmúlt napokban a Tolna megyei Népújságban ismertettük az egyéb módszerek közül is az újakat, a figyelmet érdemlőket. Mindenütt kimutatható, hogy megtalálja számítását mind a közös gazdaság, mind pedig az egyéni gazdaság. Az őcsényi bérhizlalás, az apar- hanti takarmányjuttatás és a többi módszer egytől egyig az érdekek összeegyeztethetőségét igazolja, bizonyítja. Nem egy termelőszövetkezetben gondot okoz/ a nőknek és az idősebb embereknek folyamatosabb munkát biztosítani. Jól tudjuk, hogy a háztáji föld és a szociális juttatásokra való igényjogosultság meghatározott munkanapokhoz van kötve. Nagyon lényeges tehát, hogy az őcsényi termelőszövetkezet, amikor bérhizlalást végeztet, egy-egy hízónál négy-négy munkanapot is jóváír. Tolna megye termelőszövetkezeteiben a tagok háztájiból származó jövedelme eltérő. Átlagosan évente egy tagra számítva 6—7 ezer forintra becsülhető. Nos érdemes itt is osztani és szorozni. Amennyiben megduplázódik a háztáji árutermelés, azon nyomban megduplázódik az onnét származó jövedelem olyképpen, hogy a közösből származó jövedelem sem csökken, ellenkezőleg: nő. Sok szó esik napjainkban a nyugdíjas és a járadékos tsz-tagok anyagi helyzetéről. Nem nevezhetjük azt minden esetben rózsásnak. Nos, ki vonhatná kétségbe, hogy a háztáji gazdaságok szerepe jelentős az idős tagok foglalkoztatottsága és jövedelemnövelése szempontjából? A megye termelőszövetkezetei 13 552 nyugdíjas és járadékos tagot tartanak nyilván. Ezek az emberek tavaly mintegy 6—700 ezer munkanapot dolgoztak a háztájiban, és valószínűleg még hasznosabb elfoglaltságot találnának akkor, ha mindegyik tsz szervezetten fogná össze akár a háztáji bizottság, akár a háztáji agronómus irányításával a lehetőségeket az adottságok jobb kiaknázására. örvendetesen nő a problémát helyesen, jól megközelítő tsz-ek száma. Nagykónyiban, Ér- tényben és még több közös gazdaságban szervezetten gondoskodnak a háztáji állomány takar- mánytáp-ellátásáról. Decsen és Faddon kidolgozták a sertés, illetőleg a szarvasmarha után járó eszmei munkanap-jóváírást, továbbá a helyi ösztönzőket. Mindezek ellenére a tsz-vezetők egy része még nem fordít kellő gondot a háztáji gazdálkodás segítésére, az abban rejlő lehetőségek kihasználására. Többnyire nem a kézenfekvő megoldásokat keresik, hanem a megvalósítás nehézségeire hivatkoznak, azzal érvelnek. Azt mondjuk, a háztáji és a kisegítő gazdaságokban rejlő tartalék igen jelentős. Takarmány van, munkaerő van, mégis a háztájiban a szarvasmarha-istállók kétharmada üres. Nagy kár, igen nagy kár. Kéty községben például 600 szarvasmarha-férőhelyből 475 kihasználatlan. A háztáji gazdálkodás elősegítésére Tolna megyében is hasznos és gyümölcsöző intézkedéseket tettek, tesznek. A regölyi módszert már országszerte ismerik és követendő példának tartják. A kezdeményezések és az intézkedések ellenére se lehetünk még elégedettek, hiszen a lehetőségek szinte korlátlanok. Magunk között csak így hívtuk: Csetnik. Hogy honnan kapta a nevét, nem tudom. Mi alsósok örökségbe kaptuk felsős iskolatár- sainktól, akik úgyszintén örökölték, még a korábbi időkből. A név eredetére már nem emlékezett senki, de azt mindenki ' tudta, hogy Csetnik haragszik érte. Osztályfőnökünk volt. Ezért ni egy kicsit jobban tartottunk tőle, és inkább a rentes nevén emlegettük, de a öbbiek legszívesebben mindig i csújnevén. Nem volt ez persze ritkaságszámba menő különlegeslég, hiszen minden tanárnak Jucit csúfneve. Tücsök (vagy ?irip), Atyus (vagy Gatyus). Mind nemzedékről nemzedékbe szálló elnevezések voltak, ímelyeken a tehetségesebb generáció — mint népköltészeti ilkotásokon — időnként még ;siszolgatott is. Dekát ez már így marad, meddig a világ világ; amed- lig a diák diák. Csetniket is gúnyoltuk másképpen is. Egy mondása adta á az alapot. Egyszer az egyik szülő va- ami ajándékot vitt neki. A ia érdekében. Ö nem fogadta ■l. Sőt, másnap az osztályban nindenki okulására elmondta, togy neki soha ne hozzanak semmiféle ajándékot. Nem riondia ugyan, hogy ki hozott eddig, de mindenki tudta, már csak onnan is, hogy Szeles Marci, az egyik épphogy elégséges tanulótársunk nagyon elpirult. Miközben erről beszélt, mondta Csetnik híressé vált mondását: — Emberek, emberek! Én nem az az ember vagyok, aki a fából vaskarikát csinál. Emberek, emberek, én az az ember vagyok, aki becsületes magyar embereket akar nevelni. .. Valaki jól megjegyezte ezt. Ezután elég volt csak annyit mondani, hogy „emberek, emberek’’ (gyorsan, mert az osztályfőnök úr kissé gyorsan beszélt), és mindenki dőlt a röhögéstől. Egy csöppet sem méltányoltuk azt a törekvését, hogy belőlünk becsületes magyar embert akar nevelni. Hanem egyszer arcunkra fagyott a nevetés. Két kislánya volt Csetnik- nek. Háborúban megviselt életének minden boldogsága, szépsége, értelme. Hétéves volt az egyik, kilenc a másik. Ilonka, a kisebbik volt a kedvenc. A nagyobbik inkább anyás volt. Őt már jobban be lehetett avatni a ház körüli teendőkbe. Ilonka mindig az apján lógott. Otthon is. meg ha valahova ment. Ha délután valamiért be kellett mennie az iskolába, Csetniket mindig elkísérte a kis ugribugri Ilonka. És az apja — láthatóan — szívesen vette ezt. Ilyenkor is tanítgatta valamire. Azt akar- ta, hogy ha nagy lesz, ő is tanár legyen. Titokban pedig még azt is remélte, hogy az ő szaktárgyait választja a kislány. De a kis Ilonkából nem lett tanár. Meghalt. Váratlanul, tragikusan. Húsvéti szünetről mentünk éppen vissza, és az otthoni izgalmas élmények mesélése közben még a helybelieknek sem jutott eszükbe, hogy elújságolják a szerencsétlenséget. Annál nagyobb volt a megdöbbenés, mikor Csetnik bejött az első órára. Fekete ruhában, megtörtén. Elég volt egy pillanatnyi idő, már mindannyian tudtuk, hogy mi történt. Megállt a katedrán, és homályos szemüvege mögül kifejezéstelenül nézett. Nem az osztályra... a semmibe... Mi is csak álltunk. A hetes is várt a jelentéssel. Egyikmásik lány a zsebkendőjét keresgélte. Az asztalon egy csokor jácint volt a vázában. Arra tévedt Csetnik tekintete. Nyelt néhányat, majd megszólalt: — Emberek, emberek.. . Nem nevetett senki. — Mától kezdve elfogadom az ajándékot... de csak virágot. .. a kislányom sírjára... A hangja elcsuklott, leroskadt a székre, és karjaira borulva sírt. Az egész osztály vele. Az élet. jobban mondva a halál így hozott össze bennünket. Csetniket és az osztályt. Másodikosok voltunk akkor. Komolykodó, de komolytalan gyerekek. Mégis megérettük, hogy most osztályfőnökünk mellett a helyünk. Ha mi úgy viselkedünk, enyhíthetünk fájdalmán. Annál inkább, hiszen ő is velünk van mindig, és velünk volt nemrég, mikor az osztályt érte hasonló gyász. Az történt — éppen ezen a tavaszon — hogy Molnár Ambrus apja meghalt. Molnár Ambrus velünk járt egy osztályba, az apja meg sofőr volt. Egy részeg zetoros nekivezetett, és nem lehetett segíteni rajta. Ambrus ki akart maradni az iskolából, mert édesanyja nem bírta a taníttatását. Mindenki nagyon sajnálta. Az osztály oszlopos tagja volt; okos és jó sportoló. Ekkor jött a maga váratlan segítségével Csetnik. Fölajánlotta, hogy átmenetileg, míg nem rendeződik osztálytársunk ügye, vállalja az iskolával kapcsolatos kiadásait. Ugyanakkor az osztály vállalta a kollégiumi költségeket. Valahányszor a Hold közelebb kerül a Földhöz, magához vonzza annak levegőburkát, sajátságos atmoszféra-dagályt okozva. A Föld ellentétes oldalán ekkor természetesen „apály” keletkezik. Ez a hatás megzavarja a légkörben létrejött, és az időjárásra nagy hatással lévő hideg és meleg légáramlatok mozgását. Egy lenlngrádi geofizikus több évre visszamenőleg összehasonlította Leníngrádban és a Szovjetunió más pontjain a hőmérséklet alakulását a Holdnak az adott időpontban a Földhöz viszonyított helyzetével. Kiderült, hogy a hőmérsékletingadozások a Föld adott pontján sokkal kifejezettebben függnek a Hold kilenc, illetve tizenkét éves Föld körüli ciklikus mozgásától, mint a naptevékenység tizenegy éves ciklusától. A holdciklus szerinti hőmérsékletingadozás eléri a két fokot. A Hold legmagasabb állásánál a Komoly dolog volt ez mindenki részéről!... Ambrus köztünk maradhatott. .. Nem véletlen, hogy most a szipogásból kivált az ő zokogása. Ő ment oda a katedrához, és amikor Csetnik fölnézett, az osztály nevében részvétet nyilvánított. Csetnik megölelte. Nem tudott szólni semmit... Nagy sokára fogott csak hozzá, hogy az óra anyagát tárgyalni kezdje. Soha nem vártuk még úgy az óra végét. .. A tragikus esemény fölött mi aztán rövidesen napirendre tértünk. Emléke azonban máig megmaradt. De annak az emléke is, hogy egyre kevesebbet lehetett hallani az „emberek. emberek’’ mondást, és lassan-lassan arról is megfeledkeztünk, hogy osztályfőnökünket Csetniknek hívjuk. látóhatár fölött, tehát akkor, amikor legközelebb tartózkodik Földünkhöz, a Szovjetunió egész területén hideg teirt es nyarat észleltek. A múltban a Hold' különösen magas állását olyan katasztrofális jelenségek kísérték, mint az Amu-Darja ' efagyása léOS-ben, valamint a jégkónzódés a K rlm-félsziget partjainál 1:100- ban. Mindkét esetben a Hold- tevékenység maximuma egybeesett a Nap aktivitásának minimumával. Népújság 5 1970. június 7. A földi időjárás „holdkórossága”
