Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 3. Emery Ewans elismerően bólintott. — Nagyon okosan tette. Ez a döntése most az életünket mentette meg. És a csoportunk mostani helyzetében még sokszor segíthet rajiunk. — Nem hiszem — sóhajtott nagyot a kátéesz- elnök. — Az a három nagy üveg viszki, amit kifejezettem e célból hoztam magammal, most már a folyó mélyén pihen a bőröndömben, hacsak a robbanás szét nem vetette őket. És amikor leltért csináltunk a parton, senkinél sem láttam semmiféle töményebb italt. Reménytelen a helyzetünk. A következő jaguárt már nem ússzuk meg. — Fel a fejjel — veregette meg vállát a professzor. — Remény mindig van! — Földre dobta az ernyőt, levetette a kabátját, feltűrte az inge ujját. — Én most felmászom erre a carnauba- pálmára, körülnézek. Jó volna, ha valami jó hírrel térhetnénk vissza a többiekhez. — Hát csak másszon — legyintett Krecsmár bánatosan. — Én nem vállalkozhatom rá. gyenge a szívem. És nem is bízom benne, hogy szerencsével járhat. Lakatlan vidék ez, ahol csak úgy csatangolnak a fenevadak. Oda sem nézett, amikor Ewans korát meghazudtoló ügyességgel, nyakában egy kis színházi látcsővel, kapaszkodni kezdett a fára, és szikár alakja hamarosan eltűnt az ágak között. A „Pirkadat” elnöke baljós gondolatokba merült a korhadt fatörzsön üldögélve. Mit csinálhat most odahaza, Budapesten a család? Meg- érzik-e vajon, hogy milyen szömyű kalandokon megy ő itt keresztül, milyen kilátástalan a helyzete, milyen gyászos vég vár rá? ... És a szövetkezet? Ott sem sejthetik, hogy az elnökük és a részlegvezetőjük, akik három nappal ezelőtt repülték át az óceánt, exportlekötési célokkal, most az őserdőben csücsülnek, tenyérnyi színes lepkék hancúroznaik a fejük fölött, és egy akkora csőrű zömök madár tanulmányozza őket, vékony liánszálon hintázva, amekkora csőr nem is létezhet... Madár... Tulajdonképpen ő is egy madár, egy peohfógel! Azzal akarta kihúzni a szövetkezetei a kátyúból, hogy külföldi piacokat szerez, hát íme, itt a piac... Jaguárok, tapírok, anakondák, tessék, olcsó, ízléses kivitelű, üzembiztos villamos hűtőgépeket ajánl önöknek Krecsmár Jenő... A prospektusok, a műszaki leírások, sajnos, elpusztultak, de talán megelégszenek egy jószándékú szövetkezeti elnök becsületszavával... Vidám kurjantás rezzentette fel keserű töprengéséből. A hang a temérdek camaubapálma tetejéről érkezett. Krecsmár Jenő arra fordult, fejét hátraszegte, a szája elé tölcsért formált a kezéből. — Mi van, professzor úr? Lát valamit? Mintha az égből érkezett volna a válasz. — Igen. Kerékpárversenyt látok. — Micsodát?! — Kerékpárversenyt. Női bicikliverseny! Ehhez mit szól? Lent, a faóriás tövében a kövér, szőke férfi nem szólt ehhez sommit. Csak felsóhajtott. Puff neki, még csak ez hiányzott! Hogy ez a langa- léta tudós is hscsavarodjék! Mert az történt, nem vitás. Hallucinál. Női bicikliverseny az őserdőben!... Persze, nem is lehet csodálkozni, amit ők ma néhány röpke óra alatt átéltek ... KÉNYSZERLESZÁLLÁS Alig pár órával a jaguárkaland előtt kicsiny társaság intett búcsút a bogotai repülőtér erkélyéről a Cartagena nevű gépnek, amint az fel- emelkedett a kifutóról. E csoporttól kissé távolabb szúrós szemű, forradásos arcú, széles vállú mesztic fiatalember állott. Komor mosollyal lengette meg zsebkendőjét ő is. Megvárta, amíg a karcsú gépmadár eltűnik a felhők között, aztán sarkonfordult. Üres sporttáskáját lóbálva, kényelmesen átsétált a fedett várócsarnokon, kilépett az utcára, a szikrázó napfénybe. Egy oszlopra szerelt telefonhoz ballagott, lustán beejtett egy pénzdarabot az automata nyílásába, tárcsázott. Amikor a vonal túlsó végén felemelték a kagylót, csupán ennyit mondott: — A papagáj elrepült, de gyűrű van a lábán. Választ sem várva, a helyére akasztotta a hallgatót. Körülnézett, intett egy tarka-barkára mázolt négykerekű, ütött-kopott valaminek, amin csak a „taxi” felirat utalt arra, hogy mifajta tákolmány lehet, beszállt, egy vendéglő címét dobta oda a sofőrnek. A kocsi megugrott, száguldani kezdett. Ha akad a világon, ami a legtökéletesebben fedi az „írott malaszt” kifejezés lényegét, akkor az a közúti közlekedési szabályzat Kolumbiában. Különös tekintettel a bogotai taxisokra. A sebesség és a versengés, a „test test elleni játék” megszállottjai. A jelzéseknek, az előírásoknak fittyet hánynak, nincs az a pénz amiért egy bogotai taxis két kézzel fogná meg a kormányt. És amiként hajdanán a párbajmániás német egyetemi ifjak a kardvágások nyomaira az arcukon, olyan büszke minden bogotai sofőr a masinája száz vad összekoccanásban, istenkísértő előzésben szerzett sebeire. A letört kilincsekre, a behorpadt sárhányákra, a felszakadt motorházakra, minden dicső harc emlékére. Mellesleg szólva, a helybeli utazóközönségnek is csak az ilyen viharvert járgányokhoz van bizalma. A vadonatúj taxi — aggodalmat kelt. Az ép, a sértetlen — nemkülönben. Az ilyennek a sofőrje tapasztalatlan kezdő, kedvenc célpontja a többieknek, okos ember olyan kocsiba ül, amelyik már roncs, és nem olyanba, amelyik a közeljövőben, esel’eg épp ennek a következő fuvarnak a során válik azzá. Ezúttal mindössze annyi történt hogy amikor megérkeztek a vendéglő bejárata elé, a visszapillantó-tükrön egy fürt banán lógott, szuvenír egy utcai gyümölcsárus volt standjából, és a baloldali reflektor helyén csak egy darabfka kábelvég lóbálódzott. Az utas elismerően veregette meg a sofőr vállát, kiszállt, fizetett, besétált a vendéglőbe, helyet foglalt, odaszólt az asztalok között bágyadtan andalgó pincérnek: — Egy chicát! (Folytatjuk.» ♦ : : : : l x ♦ : l i ♦ ♦ ♦ : I Hú JHALÓDIK. M) MESZ- SZESÉGBŐL IDEHAL - LATSZIK A BOMBÁMÉ tompa moraja. Szovjet LÉGI KÖTELÉK EK TÉMÁD JAK A KÖRNYÉKBELI KATONA! OBJEKTUMOKAT (S UTAKAT, HOGYEÉ- DEZZÉK AZ AKCIÓ BEFEJEZŐ fAzjsAr. AszAuí- TÓGÉPÉN MÉR M/ND Él- NAGYTÉK A REPÜLŐTERET, AMIKOR A MOTOR- KERÉKPÉR VÉ&GRO-. BOG A BETON K/FUTÓ- PÁLYÉN. Létesülhet-e kapcsolat más civilizációkkal? Borisz Panovkin szovjet csillagász és fizikus azt vallja, hogy a rádióasztronómia módszereivel a Föld lakói rö- videbb-hosszabb idő alatt felfedeznek majd a világmindenségben más civilizációkat, bármilyen messzeségben legyenek is bolygónktól. Ehhez azonban feltétlenül igénybe kell venni a csillagászati megfigyelések mellett a kibernetikát. Kibernetikai gépekkel kell meghatározni a rádióteleszkópokkal felfogott jelzések karakterét, s a csillagrendszerekben észlelt jelenségek természetes vagy mesterséges voltát. Ez rendkívül fontos, hiszen amikor felfedezték például a kozmikus rádiójelek forrásait, a pulzárokat, amelyek szigorúan meghatározott időközönként továbbítanak jelekét — sok kutató hajlott arra, hogy ezeket rendkivül fejlett civilizáció jeleiként értékelje. A pulzárok azonban természeti jelenségek, amelyek titkát fel fogják tárni. A kibernetikai rendszerek és módszerek alkalmazásával nemcsak a más bolygórendszerekből eredő jelek és jelenségek jellegét határozhatják meg — véli Panovkin — hanem felmérhetjük egyik vagy másik kozmikus civilizáció (közte az emberihez hasonló civilizáció) színvonalát is. Panovkinhoz hasonló hipotézist vall két másik szovjet asztrofizikus: Kardasov és Sklovszkij is. Kardasov mintegy 5 éve megfogalmazott feltételezésében a Földön kívüli civilizációkat első-, közép- és felsőfokú rendszerekre lehet osztani a technikai, színvonal és az energiaforrások alkalmazása alapján. Miért nem nőnek meg a pigmeusok? Két nemzetközi orvosi expedíció járt az utóbbi időben a Középafrikai Köztársaságban annak megállapítására, hogy mi az oka egy ott élő törzs tagjai alacsony termetének. Az első expedíció megállapította, hogy itt nem arról van szó, mint a törpéknél, ti. arról, hogy nem termelődik szervezetükben növekedési hormon elegendő mennyiségben. A pigmeusok gyermekei normális súllyal születnek, s serdülőkorukban sem hiányzik az agyalapi mirigy növekedést szabályozó hormonja, s ennek vegyi ösz- szetétele sem különbözik a normális hormonétól. A serdülők mégsem nőnek, sőt felnőtt korukban is megtartanak valami gyermeki jelleget külsejükben. A washingtoni orvosi egyetem egyik professzora által vezetett második expedíció alkalmával végzett vizsgálatok után arra a következtetésre jutottak, hogy a csontozat és az izomzat nem reagál a növekedési hormonra. A beadott hormoninjekciók sem eredményezték a más embereknél kiváltható biokémiai változásokat s nem befolyásolták a növekedést sem. További kutatást igényel annak megállapítása, hogy mi okozza a növekedési hormonra való reagális hiányát a pigmeusok szervezetében, milyen gének játszanak közre, vagy milyen szerepe van az egymás közötti hózasodás hosszú hagyományának. i
