Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

A zöldszájú zsiráfoktól a Mártírig Portré egy fiatal szobrászművészről A budápesti ötödik emeleti műteremlakást a mintázóasz­tal uralja. A falon hatalmas könyvespolc. A regények mel­lett képzőművészeti albumok és anatómiai szakkönyvek so­kasága. Az ágy fölött két több millió éves „kődarab”. Az egyik kövület haltest nyomait őrzi. A kövületek mellett fá­ra foglalt rézplakettek. Köz­tük az alkotó egyik legkedve­sebbje az „Óra”. A szürrea­lista stílusú alkotás az óra számlapjának 12 fázisában mutatja meg az idő múlását, s azt a nyomot, amelyet az emberi arcra rajzol az idő. A gyermekfejből aggastyán lesz. S az óralap aljában, a ma ko­rának mechanisztikus életké­pe mellett, ott van az ősi, a régmúlt idő az egyetlen kis csirasejt, amelyből az élet minder,sége elindulhatott. Az alkotó Rácz Fid it, aki első önálló kiállítására készül. A kiállítás megnyitására augusztus 29-én kerül sor Bu­dapesten, a Műcsarnok kama­ratermében. A diplomaátvétel­től az önálló kiállításig nyolc év telt el. A nyolc év munkás napjainak eredményeként több köztéri szobra áll az ország­ban, állat- és gyermekfigurá­kat ábrázoló kisplasztikái van­nak forgalomban, s finom mí­vű kifejező bronzplakettjeit is­merhetik az érdeklődők. — Melyik művével érte el ' mű­vészi pólyája első sikerét? — A főiskola elvégzése után. 1962-ben hosszabb időt tölthettem a kecskeméti mű­vésztelepen. Itt kaptam első feladatomat is. Egy szegedi ' óvoda kertjébe készítettem alumíniumból egy zsiráfpár szobrát. Életem nagy sikere lett ez a szobor. A zsiráfok pofája csupa zöld. Az óvodá­sok mindennap „jóllakatják” őket fűvel. — Mi kővetkvrvtt az alsó Iáiké­rés után? — Egy portré, azután mint­egy 3 nehéz év, majd újból egy portré. A portré látszólag a könnyebb szobrászati mű­fajhoz tartozik. Ez azonban csak látszólag van így. Való­jában az nehezíti a dolgot, hogy a portrénak nemcsak ha­sonlítania kell, hanem művészi alkotásnak is kell lennie. Az egyik portré Kacsóh Pongrác- ról készült, műkőből és saját faragással, s a kecskeméti szoborsétányon látható. A má­sik portré Jókai Móré, s a bé­késcsabai Jókai Színház elő­csarnokában áll. Ezt is mész­kőből faragtam, magam. Nívó­díjat kaptam érte. Nemcsak a Jókai-portréért kapott nívódíjat Rácz_ Edit. Azt kapott a következő köz­téri szobráért is, amely a ta­tai tó partján áll.-T- Ez a vízi istennő volt tulajdonképpen első komo­lyabb figurális megbízatásom. Először a helyszínnel ismer­kedtem, a tatai tájjal és a tó­val. Ennek a vidéknek a geo­lógiai szerkezete erősen át­szaggatott, itt a víz minde­nütt könnyen talál magának utat. Ezt a bujkáló vizet akar­tam én kifejezni .szobrommá 1, a vízi szellemben, amelyet mintegy a város emblémájá­nak is szántam, hiszen a tó partján, az országút naellett állították fel. Ebben a kissé szimbolikus, nem reális női figurában a hely szellemét akartam megjeleníteni. Tra­vertin mészkőből készült ez a figura. Bizonyos nézetből non­figuratív, fő nézetből viszont figurális. Ezzel a szintézissel a mű korszerűségét akartam megadni. A Mártír egyik alakja A Fiatal Képzőművészek Stúdiuma 1919-re való meg­emlékezés alkalmából pályá­zatot írt ki. Ennek első díját vehette át Rácz Edit a Mártír című kompozíciójáért. A Már­tír néhány hónap múlva Ta­másiba kerül. Rézöntvénye már elkészült. — Hogyan született a Mártír? — A téma szabad volt. Ön­álló invencióból lett ilyen, amilyen. Nem kapcsolódik szo­rosan egyetlen mozgalomnoz sem. Tulajdonképpen a vala­mennyi igazságos harcban meghalt apa és az őt igazsá­gosan gyászoló valamennyi fiú tragikumát akartam vele ki­fejezni. Ez az én tisztelet- adásom a mártírok előtt. A Mártír kicsinyített mása, terve már ki volt állítva a Műcsarnokban, s a tévé is be­mutatta, mint díjnyertes mun­kát. S ekkor kezdődött Tolna megye és Rácz Edit kapcso­lata. — Váczi Imre személyébe^ nagyon felkészült építészre ta­láltam. A Mártír a templom mellett természetesen kiala­kult ligetben fog állni. Ez olyan keret, ahol a tisztelet- adás és emlékezés hangulata könnyen alakulhat kj a néző­ben. A kompozíció első válto­zatán egy sirató anya figurája is volt. Ezt az alakot végül elhagytam. Úgy gondoltam, hogy a sirató anya legyen ma­ga a néző, az a néző, aki a gondolattal azonosulni képes. A felület feldaraboltságában is a fogantatása eszméjét akartam kifejezni. Az álló fiú vékony, zsenge vállán nyugvó felelősség ezt az alakot erőssé teszi. A fiú akt figurájával pe­dig az ember meztelen fájdal­mának megrázóbb élményét szerettem volna elmondani. A halott figura felöltözöttségével pedig a népi mozgalmak elesett hőseire akartam utalni. A Mártír elkészítése után a Kertészeti Egyetemtől kapott Rácz Edit bonyolult feladatot. Az eredményt már számosán megcsodálták. A hatoldalú kő­oszlopra ráerősített dombor­művekből álló együttes tete­jén egy „figura” áll. Ez az életerőtől széthasadó mag. Az oldalakon az ember küzdelme, győzni akarása, a természet erőivel való viaskodása áll 18 domborműben megformálva Rácz Edit már a kiállítása anyagát állítja össze, s leg­újabb megbízatását álmodja meg. — A dombóvári új kórház kertjébe készíthetek egy szob­rot. Az a hitvallásom, hogy egyetlen művész se kötelezze el magát, ezért készítek rea­lista, szürrealista és nonfigu­ratív plasztikát. A dombóvári kórház kertjébe nonfiguratív munkát képzelek. Anyaga po­lírozott mészkő, mely középen egy üreget képez, ebben zöld színű üvegsalakból készült rész lesz. Szemléltetni talán úgy tudnám, hogy olyan lesz e kompozíció, mint egy nyíló vi­rág, amelynek a közepét, a bibét, a zöldes üvegen meg­csillanó világító fény önti majd el. Rácz Edit készítette a szek­szárdi művelődési központ avatásának emlékére a pla­ketteket. Egyik oldalán maga a művelődési ház látszik, a1 másik oldala szimbolikus, az új élet jelképe. Rácz Edit, Tolna megye „háziszerzője” lett. Alkotásai művészi teljes­ségükkel nagyban hozzájárul­nak majd a megye több köz­ségének díszítéséhez. MÉRY ÉVA LOVÁSZ PÁL: OTTHONI VIHAR (1942-es emlék) A nagy kanyarnál támadt hirtelen, a vak meder szörnyű örvényt kavart, madárhangon fölsírt a messzi part, s az égi kék meghalt a mélybe lenn. A vadgalamb szívű fűz rettegett, bősz széi a földnek nyomta homlokát s amerre szem lát: mindent szétdobált, nyárfák vad szárnya égre verdesett, Élő számára nem volt oltalom, tátott torokkal rontás tört elő, távol vészjelt adott még egy tető — tombolt az irgalmatlan hatalom, dübörgött, rengett, omlott mindenütt, s magasság, mélység eggyé semmisült. GYURKOVICS TIBOR: VASÁRNAPOM A levegő oly tiszta, mint a pont, hűvös, egyszerű, végtelen, a lebegő xxtsárnapot arcommal megérinthetem. Fekete villanyoszlopok állnak a sínek ujja közt, s bár nem világít semmi se, mégis úgy érzem, hogy te jössz, a domb mögül, a fák közül valahonnan előteremsz, s a madaraknak prédikálsz, ahogy Assisi szent Ferenc. Erre mós senki sem lakik, pörgedezik a vakolat, s az ossz edült kapuk alól elköltöztek a madarak. Fekete Istvánra emlékezünk Magunk se gondoltuk, hogy Fekete István 70 éves. Csak olvastuk könyveit, kialakítot­tunk magunkban egy képet Fekete Istvánról, s nem is gondoltuk, hogy ennek a Fe­kete Istvánnak kora is lehet! Kormányunk mindannyiunk nevében köszöntötte a Munka Érdemrenddel az írót. A ma­gyar olvasók hálájának szép kifejezése ez a megbecsülés. Köszönet a Fekete István-i műért. ♦ Mi is ez az életmű? Fekete István műveit ol- vasva sokáig úgy tűnik, mint­ha csak a magyar táj mély­színű tablóit tartaná kezében. Szinte belefeledkezünk a színpompába, j halk színek mesteri alkalmazása csodál­kozó örömet csal ki belőlünk. Mintha Liszt Ferenc Magyar rapszódiáiból szólna a hol pattogó, hol elmerengő magá­nyos cimbalom hangja. Szól ez az elmerengő hang Fekete István szavai mögött is. ő csak a nyelv segítségé­re számíthatott, de olvasva ezeket az aprólékosan ki fa­ragott sorokat, sokszor zenét vélünk hallani, halk szavú, csendes éneket, a magyar táj merengését Életről, Időről, El­múlásról. • Nem az ember szól itt hoz­zánk, az ember csak átérzi a táj, a természet álmodozásait az Időről, Életről, magáról az. Emberről is, aki szintén csak elemi része a természetnek. Fekete István az Embert keresve, az Embert akarván megismeri, a füveket, a fákat, az állatokat vallatja... Ismeri őket. Agronómuséveit köztük töltötte. Értő szemmel és ér­zékeny tapintattal járta a ter­mészetet, fel töltődött egy élet­re, s amikor saját magával, az Emberrel akart tisztába jönni, a természettel közelített az Ember felé. Gólyák, rókák, baglyok, egerek világa tárul elénk Fe­kete István műveiben, Kele, Vük, Hu, Tás, Zu, Csám, Lutra mind csak arra valók, hogy az Ember kérdésfeltevé­seire válaszoljanak. Első rátekintésre regénye­ket, elbeszéléseket ír, de hi­ányzik ezekből az epikai mű­vekből minden olyan kellék, mely a regényt regénnyé és vonzóvá teszi. A laza szerkezet, a néhány ecsetvónással odavetett jelle­mek csupán csak arra alkal­masak, csak ahhoz van ép­pen erejük, hogy a prózai mű, a regény külső vázát, látszatát megtartsák. * Honnan hát Fekete István m űvészetének varázsa ? Mély gondolatiságából. Könyveinek értéke a lírai remeklések láncolatában van. Regényei prózába szorított költemények. / * A líra Fekete István igazi erőssége. Igazán csak a filo- zófikus témáknál van otthon. Életműve hangos gondolkodás Életről, Természetről, Időről. Még leg.jelentéktelenebbnek , tűnő rövid lélegzetű írásaiban is találni részeket, melyek mondanivalójukkal könnyen elbírják a gondolati líra ma­gával ragadó erejét. Elbeszélő írásaiban nem az események hordják magukon az eszme­it, hanem a gondolat rendeli maga alá a cselekményt. Az Idő kegyetlen szűkmar­kúságát látva Fekete István nem esik az egzisztencialisták kilátástalanságába, nem átko- zódik, nem ül mocskosán az út porába, hogy így dacoljon sorssal és idővel. Fekete Ist­ván hisz ez életben, örömmel látja a természet örökös meg­újhodását, mert ebben a meg­újhodásban az ember is ben­ne van. Bíztatás ez az életmű: Ér­demes, szép élni! Fekete István könyveit ol­vasva egy olyan embert sej­tünk a sorok mögött, aki fel­tette magában, hogy megtanít­ja az embereket látni, érezni és élni, emberi módon élni. Hanggal, színnel mutat a szépre. A szépség itt van kö­rülöttetek a kutya szemében, a virágok mosolyában. Csak lássátok márt Nem kell ide­gen földrészekre zarándokol­ni, hogy érdekeset, szépet lát­hassatok. A szép és érdekes Ttt van körülöttetek, bennetek. Mintha leírásaival is az Élet nagyszerűségét példázná: minden él, minden lélegzik £1 minden még a hasonlatban is. FISCHER LAJOS (Ezt az írást szerzője a 70 éves Fekete István köszöntőjéül szánta. Mire szerkesztőségünk­be érkezett, csaknem vele egy időben, kaptuk Fekete István halálhírét is. így a köszöntő­ből nekrológ lett.) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra vá­laszolunk, amelyekben a tehet­ség jelét látjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents