Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

Jól meggyengített bennünket a kapitalizmus. Mert. ugye, Mexikouol közvetítették, a labdarúgó-mérkőzése­ket, mi meg éjt nem kímélve néztük, néztük és rá­adásul ott még meg is kellett vitatni, hogy amikor elkezdte a partjelző lobogtatni a zászlaját, akkor a főbíró miért fütyült, vagy hogy miért van a kapitalista országoknak jobbszélsőjük, és miért nincs a szocia­lista országoknak? Hát ez fogas kérdés ugye. de meg lehet válaszolni. Én azt mondom, azért nincs a szocia­lista országoknak jobbszélsőjük, mert a szocialis­ta. országok nem jobbra játszanak, és azért nincs balszé sójuk, mert nem balra játszanak. Erre aztán azt kérdezte az ón drága jó sógorom, hát akkor hová ját­szanak? Mondtam én, de ö megint kérdezett, méghozzá azt, hogy akkor meg az összekötőknek. meg a közép- csatárnak kellene jónak, lenni. Azt is meg kellett vitatni ugye. hogy a Moore lo- pott-e ékszert, vagy nem? Voltad akik azt mondták, hogy lopott, mert ő egy profi játékos, abból él, amit összefutballozik. neki nincs állása. Hát én utánanéztem a dolognak és kijelenthetem, Moore vagyoni helyzete alapján, hogy Moore nem. lopott ékszert, mert ő egy lord és mellesleg bőrgyára. sportszaküzlete és SO ezer font sterling évi jövedelme van. Bár, ki tudja, lehet, hogy rászokott a lopásra, hisz a bőrgyárában is meg­lopja a munkásokat. Hát, ez a meztelen igazság. Igaz is, most jut eszembe, én láttam a meztelen igazságot. Méghozzá egy költőnő képében. Ez a leöltőnó arról híres, hogy meztelenül ír. meztelenül olvas fel, meztelenül nyilatkozik a televízióban. Ö maga a mez­telen igazság. Csak az a baj. hogy egy kis mitesszer van az orrán. De ez nem jelent semmit, ő is lehet halhatatlan. Ha erősen hiszi magáról, hogy ő halhatatlan. Mert van ám egy ilyen ember a világon. Ezt az embert Eugen Lonescónak hívják, tró. Francia író. akit most válasz­tottak be az akadémia tagjai a halhatatlanok közé. Amikor megtörtént a dolog, azt mondta nekünk, újság­íróknak: — Mindig is halhatatlannak tartottam magam, s rr/egválasztásom csak hivatalos igazolása halhatatlan­ságomnak . . . Nem irigylem. Azért sem irigyelem az ilyen embert, mert a minap azi mondta nekünk újságíróknak Bar nard professzor, aki a szivek és nők specialistája, hogy: — A szívbajra nem hajlamos ember ambíció és min­den kívánság nélküli tisztviselő, aki sem testi, sem szellemi, nyugtalanságot nem érez. akire még senki sem bízott meghatározott időre szóló feladatot. Nincs nagy étvágya, csak gyümölcsöt és főzeléket eszik, ezt az utóbbit hal-, vagy kukoricaolajjal elkészítve. Nem dohányzik, nincs televíziója. Sovány és dús a haja. Nem. gazdag... Ha valaki a leírásból magára ismert, annak sok szerencsét kívánok. Azt hiszem, hogy főleg az első résznél sokan magukra ismernek és boldogan állapít­ják meg, hogy ők nem szívbajosok. Nem voltak szív­bajosok azok a betörők sem, akik a rendőrség melletti boltot kifosztották. Átfúrták a falat és mindent kirá- mcltak a boltból. Még az a szerencse, hogy nem ná­lunk történt, hanem Olaszországban. Persze, ha nálunk történt volna, akkor én sem írnám le, mert az én szívem egészsége is drága. En elhiszem azt, amit Barnard mondott és ahhoz is tartom magam. Sok mindent el kell hinnie az ember­nek. mert aki nem hiszi el ezt se, meg azt se, az úgy jár, mint a salzburgi mulatóhely egyik vendége a na­pokban. Tudja, hogyan járt az az ember? Azt mondta neki két ivócimborája, hogy van nekik egy olyan tab­lettájuk, amit ha bevesz, félórára elveszti az eszmé­letét. Nem hitte el. Bevette a tablettát, és elvesztet­te az eszméletét. Sőt, nemcsak azt, 1500 schillingjét is. Nálunk ilyen probléma, tudom, nincs, de azért nem árt figyelmeztetni. Mert nálunk elhiszik, hogy a vil- lanyóraszerelö az villanyóraszerelő, elhiszik, hogy a szakember valóban szakember, elhiszik, hogy a doktor az doktor-, a mérnök az mérnök. Aztán, ha bemutatják a tévében azt, akit mindenki mérnöknek hitt, akkor felsóhajtanak: „Ki hitte tolna?” Hát ők, akik kérdezik. De ha már itt tartok, akkor akár hiszik, akár nem. Franciaországban, pontosabban Auvergne-ben még mindig egy régi imára tanítják a gyerekeket. Szabad fordításban ez így hangzik: „Szent József, óvj meg engem a nősüléstől. De ha netalán mégis megnősülnék, óvj meg feleségem hűtlenségétől. Ha mégis megtudom, könyörülj rajtam, hogy azt hidegvérűen fogadjam, vagy továbbra is azt higgyem, hogy mi sem történt.’’ Erre tanítják a gyerekeket. Előrelátó szülők. Át­adják a tapasztalataikat! Ezzel zárom soraiméit. Tisztelettel: laaaaaaaaaaaaaaaaaaaas Férj: — Most, miután meg­házasodtunk, megmondhatom neked néhány hibádat... Feleség: — Ne fáraszd ma­gad drágám, pontosan tudom őket. Ezek azok a fogyaté­kosságaim, amelyek miatt nem jutott különb férj ne­kem. * — Ez egyedülálló könyv a világon — mondta 3ernard Shaw a barátjának. — Ezt a könyvet kölcsönadtam vala­kinek — és visszahozta. * — Szeretném bejelenteni Önnek igazgató elvtárs, hogy tegnap megnősültem. — Nagyszerű! Gratulálok. Nagyra becsülöm a nős dol­gozókat. Ök mindig szíveseb­ben maradnak az irodában munkaidő után is. * — Úgy látszik, nein valami boldog ez a házaspár, folyton veszekednek. — Ó nem, alapjában véve boldogan élnek, csak abban nem tudnak megegyezni, hogy ki teszi boldoggá a másikat » Gyakorló anya tanácsolja a fiatal anyának: — Csak arra gondol i. hogy ez nem a te gyereked, A más gyerekét mindenki tatja ne­velni. Feleséig: A tudósok azt ál­lítják, hogy egy átlagember száját tízezer szó hagyja el naponta. Férj: — Drágám, ezek sze­rint te korántsem vagv át­lagember. * Párizsban egy unokaöecs azt kérdezi a nagybátyjától: — Bácsi, mit könnyebb elfe­lejteni, a bort. vagy az asz- szonyokat? — Ez attól függ. hogy hány éves. . a bor * Egy városban megnyílt az élő vadak áruháza. — Nyúl kapható? — kér­dezi egy vásárló. — Természetesen, tessék a puska, áruházunkban beve­zettük az önkiszolgálást. * Két barát beszélget: — Tegnap láttam a lányo­dat valami ho6szúbajú huli­gánnal ! — Áhá, szóval megint a fiaddal járkál! * — Mama. megjöt apuka! — Na és? — Mit mutassak meg neki először: az új kalapodat, vagy az intőkönyvemet? * — Próba folyik a színház­ban. Az elhagyott asszonyt alakító színésznő annyira va­lószerűtlenül játssza a szere­pet, hogy a rendező kétség­beesetten rákiált: — Várjon, mit csinál, egyet­len szavát, egyetlen mozdula­tát sem tudom elhinni! Kép­zelje magát a hősnő nolyébe! Élje bele magát abba, hogy faképnél hagyta a szerelmese. Érti már, ugye. . Mit tenne akkor? — Találnék másikat.! * A tizenöt éves i6koláslány félrevonja anyukáját és sut­togva kérdezi: — Mama, meg lehet engedni egy fiúnak, akivel egyszer találkozott az ember, hogy megcsinálja a házi feladatát?! Népújság ]j) ISTO. június 28. — Nem is sejtettem, hogy ilyen pompás a tT gyer­mekműsora! — Elrettenti a tolvajokat, mert félnek, hogy valami betegséget kapnak tőle. — Mr. Benson, elmehetek szerdán, hogy részt vegyek az ön temetésén? — Drágám, és mikor viszel magaddal a te fészkedbe? — Milyen egyhangúság1, egy nap olyan, mint a másik... HÍJ MÓR

Next

/
Thumbnails
Contents