Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
Jól meggyengített bennünket a kapitalizmus. Mert. ugye, Mexikouol közvetítették, a labdarúgó-mérkőzéseket, mi meg éjt nem kímélve néztük, néztük és ráadásul ott még meg is kellett vitatni, hogy amikor elkezdte a partjelző lobogtatni a zászlaját, akkor a főbíró miért fütyült, vagy hogy miért van a kapitalista országoknak jobbszélsőjük, és miért nincs a szocialista országoknak? Hát ez fogas kérdés ugye. de meg lehet válaszolni. Én azt mondom, azért nincs a szocialista országoknak jobbszélsőjük, mert a szocialista. országok nem jobbra játszanak, és azért nincs balszé sójuk, mert nem balra játszanak. Erre aztán azt kérdezte az ón drága jó sógorom, hát akkor hová játszanak? Mondtam én, de ö megint kérdezett, méghozzá azt, hogy akkor meg az összekötőknek. meg a közép- csatárnak kellene jónak, lenni. Azt is meg kellett vitatni ugye. hogy a Moore lo- pott-e ékszert, vagy nem? Voltad akik azt mondták, hogy lopott, mert ő egy profi játékos, abból él, amit összefutballozik. neki nincs állása. Hát én utánanéztem a dolognak és kijelenthetem, Moore vagyoni helyzete alapján, hogy Moore nem. lopott ékszert, mert ő egy lord és mellesleg bőrgyára. sportszaküzlete és SO ezer font sterling évi jövedelme van. Bár, ki tudja, lehet, hogy rászokott a lopásra, hisz a bőrgyárában is meglopja a munkásokat. Hát, ez a meztelen igazság. Igaz is, most jut eszembe, én láttam a meztelen igazságot. Méghozzá egy költőnő képében. Ez a leöltőnó arról híres, hogy meztelenül ír. meztelenül olvas fel, meztelenül nyilatkozik a televízióban. Ö maga a meztelen igazság. Csak az a baj. hogy egy kis mitesszer van az orrán. De ez nem jelent semmit, ő is lehet halhatatlan. Ha erősen hiszi magáról, hogy ő halhatatlan. Mert van ám egy ilyen ember a világon. Ezt az embert Eugen Lonescónak hívják, tró. Francia író. akit most választottak be az akadémia tagjai a halhatatlanok közé. Amikor megtörtént a dolog, azt mondta nekünk, újságíróknak: — Mindig is halhatatlannak tartottam magam, s rr/egválasztásom csak hivatalos igazolása halhatatlanságomnak . . . Nem irigylem. Azért sem irigyelem az ilyen embert, mert a minap azi mondta nekünk újságíróknak Bar nard professzor, aki a szivek és nők specialistája, hogy: — A szívbajra nem hajlamos ember ambíció és minden kívánság nélküli tisztviselő, aki sem testi, sem szellemi, nyugtalanságot nem érez. akire még senki sem bízott meghatározott időre szóló feladatot. Nincs nagy étvágya, csak gyümölcsöt és főzeléket eszik, ezt az utóbbit hal-, vagy kukoricaolajjal elkészítve. Nem dohányzik, nincs televíziója. Sovány és dús a haja. Nem. gazdag... Ha valaki a leírásból magára ismert, annak sok szerencsét kívánok. Azt hiszem, hogy főleg az első résznél sokan magukra ismernek és boldogan állapítják meg, hogy ők nem szívbajosok. Nem voltak szívbajosok azok a betörők sem, akik a rendőrség melletti boltot kifosztották. Átfúrták a falat és mindent kirá- mcltak a boltból. Még az a szerencse, hogy nem nálunk történt, hanem Olaszországban. Persze, ha nálunk történt volna, akkor én sem írnám le, mert az én szívem egészsége is drága. En elhiszem azt, amit Barnard mondott és ahhoz is tartom magam. Sok mindent el kell hinnie az embernek. mert aki nem hiszi el ezt se, meg azt se, az úgy jár, mint a salzburgi mulatóhely egyik vendége a napokban. Tudja, hogyan járt az az ember? Azt mondta neki két ivócimborája, hogy van nekik egy olyan tablettájuk, amit ha bevesz, félórára elveszti az eszméletét. Nem hitte el. Bevette a tablettát, és elvesztette az eszméletét. Sőt, nemcsak azt, 1500 schillingjét is. Nálunk ilyen probléma, tudom, nincs, de azért nem árt figyelmeztetni. Mert nálunk elhiszik, hogy a vil- lanyóraszerelö az villanyóraszerelő, elhiszik, hogy a szakember valóban szakember, elhiszik, hogy a doktor az doktor-, a mérnök az mérnök. Aztán, ha bemutatják a tévében azt, akit mindenki mérnöknek hitt, akkor felsóhajtanak: „Ki hitte tolna?” Hát ők, akik kérdezik. De ha már itt tartok, akkor akár hiszik, akár nem. Franciaországban, pontosabban Auvergne-ben még mindig egy régi imára tanítják a gyerekeket. Szabad fordításban ez így hangzik: „Szent József, óvj meg engem a nősüléstől. De ha netalán mégis megnősülnék, óvj meg feleségem hűtlenségétől. Ha mégis megtudom, könyörülj rajtam, hogy azt hidegvérűen fogadjam, vagy továbbra is azt higgyem, hogy mi sem történt.’’ Erre tanítják a gyerekeket. Előrelátó szülők. Átadják a tapasztalataikat! Ezzel zárom soraiméit. Tisztelettel: laaaaaaaaaaaaaaaaaaaas Férj: — Most, miután megházasodtunk, megmondhatom neked néhány hibádat... Feleség: — Ne fáraszd magad drágám, pontosan tudom őket. Ezek azok a fogyatékosságaim, amelyek miatt nem jutott különb férj nekem. * — Ez egyedülálló könyv a világon — mondta 3ernard Shaw a barátjának. — Ezt a könyvet kölcsönadtam valakinek — és visszahozta. * — Szeretném bejelenteni Önnek igazgató elvtárs, hogy tegnap megnősültem. — Nagyszerű! Gratulálok. Nagyra becsülöm a nős dolgozókat. Ök mindig szívesebben maradnak az irodában munkaidő után is. * — Úgy látszik, nein valami boldog ez a házaspár, folyton veszekednek. — Ó nem, alapjában véve boldogan élnek, csak abban nem tudnak megegyezni, hogy ki teszi boldoggá a másikat » Gyakorló anya tanácsolja a fiatal anyának: — Csak arra gondol i. hogy ez nem a te gyereked, A más gyerekét mindenki tatja nevelni. Feleséig: A tudósok azt állítják, hogy egy átlagember száját tízezer szó hagyja el naponta. Férj: — Drágám, ezek szerint te korántsem vagv átlagember. * Párizsban egy unokaöecs azt kérdezi a nagybátyjától: — Bácsi, mit könnyebb elfelejteni, a bort. vagy az asz- szonyokat? — Ez attól függ. hogy hány éves. . a bor * Egy városban megnyílt az élő vadak áruháza. — Nyúl kapható? — kérdezi egy vásárló. — Természetesen, tessék a puska, áruházunkban bevezettük az önkiszolgálást. * Két barát beszélget: — Tegnap láttam a lányodat valami ho6szúbajú huligánnal ! — Áhá, szóval megint a fiaddal járkál! * — Mama. megjöt apuka! — Na és? — Mit mutassak meg neki először: az új kalapodat, vagy az intőkönyvemet? * — Próba folyik a színházban. Az elhagyott asszonyt alakító színésznő annyira valószerűtlenül játssza a szerepet, hogy a rendező kétségbeesetten rákiált: — Várjon, mit csinál, egyetlen szavát, egyetlen mozdulatát sem tudom elhinni! Képzelje magát a hősnő nolyébe! Élje bele magát abba, hogy faképnél hagyta a szerelmese. Érti már, ugye. . Mit tenne akkor? — Találnék másikat.! * A tizenöt éves i6koláslány félrevonja anyukáját és suttogva kérdezi: — Mama, meg lehet engedni egy fiúnak, akivel egyszer találkozott az ember, hogy megcsinálja a házi feladatát?! Népújság ]j) ISTO. június 28. — Nem is sejtettem, hogy ilyen pompás a tT gyermekműsora! — Elrettenti a tolvajokat, mert félnek, hogy valami betegséget kapnak tőle. — Mr. Benson, elmehetek szerdán, hogy részt vegyek az ön temetésén? — Drágám, és mikor viszel magaddal a te fészkedbe? — Milyen egyhangúság1, egy nap olyan, mint a másik... HÍJ MÓR
