Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
A régi idők emlékei A miiét mentén Marosi • Gyula nyugalmazott tanár: — A mi községünk régi település. A római korban lóváltó állomás volt e helyen, erre vallanak a római épületek maradványai. A honfoglaló őseink már lakott települést találtak itt. A török ezt a települést is elpusztította. Csak a XVIII. század első felében telepítették be magyarokkal, és ez képezi a mai lakosság magvát. Érdekes módon igen sok kisnemes lakott e hely- ségben. Az 1720-as összeírás például 22 nemes családot említ. Az akkori családok — Haypál, Dömötör stb. — számos azonos családnevű leszármazottja ma is megtalálható a' faluban. Különösen a Dömötör család fája terebélyesedett nagyra. Volt időszak. amikor 60—70 Dömötör nevű család élt a faluban, és megkülönböztetésükre a legkülönfélébb mellékneveket használták. E család nemesi adománylevele 1600 tájékáról való az ■eddig ismert feljegyzések szerint. — E tájék régen te egészen más volt, mert a Duna vize itt hömpölygött közvetlenül a település mellett. Dereglyét találtak a mai falu közvetlen szomszédságában, s az is arra utal, hogy bizony az itteni szántók, legelők egy része vízmeder volt. A szabályozással került a Duna a falunktól kilométerekkel távolabbra. Sosem lehet pontosan meghatározni egy-egy falu jövőjét, mert az nagyon sok tényező függvénye, s e tényezők nem is mindig láthatók előre, gyakori a váratlan fordulat. Dunaszentgyörgy esetében azonban adott több kedvező tényező, s ezek azt sejtetik, hogy e falunak, mint településnek nagyobb a jövője, mint a jelene. Rendkívül kedvező a fekvése: a Budapest—Szekszárd —pécsi fő közlekedési út itt húzódik, és ez önmagában sok mindent meghatároz. Már most megfigyelhető kicsiben az a településrendezési, mó- dosulási jelenség, ami a nyugat-európai fejlett országokban, de az Egyesült Államokban is, már régebb óta szembetűnően jelentkezik. A régebben megépített fő közlekedési útvonalak világszerte mágnesként szívják magukhoz környezetüket, s míg a távolabbi részek sok tekintetben sorvadnak, a műutak melléke rohamos ütemben beépül. A települések fokozatosan elnyúj- tóznak a főutak mentén, a városok, falvak hagyományos szerkezete teljesen átalakul az utak vonala szerint. Mindin-- kább egybefüggő, megszakítatlan, végnélküli település- sávvá .válik, a, műutak mind-. két oldala. Ezzel automatikus san megoldódik a nagyvárosok megannyi problémája, a. túlzsúfoltság, a levegőt- lenség, a parkírozási nehézségék " stb. A nagyvárosokban már-már lehetetlen gyorsan ' eljutni egy-egy áruházhoz, vagy más. szolgáltatási jellegű helyre. Éppen ezért egyre több áruház, szolgáltatási központ épül a városok hagyományos határain kívül — a műutak mellé. A műulakon gyorsabban jut el a vásárló a 20—30 kilométerre lévő áruházba, mint a nagyvárosi forgalomban a néhány kilométerre lévőhöz. Lakóházat is szívesen építenek ilyen helyre, mert már eleve adott az út, a 10—20 kilométeres távolságkülönbözet pedig nem számít a gyors autók korszakában. A nagyvárosok ezzel tulajdonképpen kitörnek a régi önmagukból. Végeredményben ennek a tendenciának miniatűr változatai figyelhetők meg Dunaszentgyörgy esetében. Amikor megépült a 6-os út, éppen csak érintette Dunaszentgyörgy egyik utcájának végét, Azóta felépült egy csomó új ház — közvetlenül a 6-os úthoz orientálódva. Már szükségessé vált itt egy‘ autóbusz- váró építése is. Most új falunegyedet képez ki a tanács 180 házhellyel. Az igényeket, körülményeket figyelembe véve természetes, hogy ennek a helyét is a 6-os úthoz tájolva jelölték ki; a 6-os át és a meglévő falu szögletében. Míg pár éve kijelölt utcasorok voltak beépítetlenek, ma alig akad néhány üres telek. És lehetőleg mindenki a műút közelében igyekszik építeni. Mert ezzel az igénye távlatokban is kielégül: nemcsak szép, kényelmes lakáshoz jut, hanem az olyan helyen lesz, ahonnan könnyen eljuthat bárhova. A dunaszentgyörgyi embernek mind kevesebb hátránya és több előnye származik abból, ha falujában lakik, és onnan jár el dolgozni akár Paksra, akár Szekszárdra. A környéken folyó nagyobb építkezések is éreztetik hatásukat. Mind többen figyelnek fel rájuk mint stabil kereseti lehetőségre, és akik észrevették, azok nem foglalkoznak elvándorlási gondolatokkal. Amikor kijelölték a 180 telkes lakónegyedet, számoltak az ipar szívóhatásával. Akik mondjuk Paksra kerülnek, mint ipari munkások, nem biztos, hogy feltétlenül • ott akarnak letelepedni. Minden bizonnyal megfelelő lesz , számukra más hely is.- min- - denekelőtt 10—20 kilométeres távolságon belül a műút. men-j be. Érdemes megemlíteni, hogy Dunaszentgyörgy és Paks közt — a 6-os út mentén — sok az új lakóház. Nem is zárt településű község belterületeként, hanem Csámpapusztán, tehát külterületen. Ezek is közvetlenül a 6-os út következményei. ÍTfem irreális tehát az a számítás, hogy a 6- os út jóvoltából további fellendülés várható Dunaszentgyörgy életében. Aki korán kel... A káromkodás büntetése Amint dr. Dömötör Sándor Dunaszentgyörgy népe című monográfiájából kiderül, e faluban valamikor nem volt tanácsos káromkodni, mert az pénzbe került, vagy botbüntetéssel járt: »A káromkodást és szitkozódást általában 12 pálcával büntették, azonban a büntetés nagysága a személyekre való tekintettel nagyon ingadozott. László Jánost (1780) Isten nevének megszi- dalmazásáért 12, Horváth Istvánt (1780) „teremtette" mondásáért 22, Győri Józsit (1791) a „teremtette" sok ízbéli mondásáért 24, Demeter Mihályt (1780) „kutya teremtette" mondásáért 6, Szabó Jánost (1782) napát illető „kutya disznó lántzos teremtette vén boszorkány" mondásáért 15 páltzákra büntette a nemes tanács. A nemesek többnyire pénzbüntetést fizettek, de nemtelen ember is megválthatta magát, ha volt annyi pénze. Várady István azon kevés idő alatt, míg Helységünkben tartózkodott, azért hogy azt mondta: „sok hucfut ember vagyon Duna szentgyörgyön a hóhér szalajtotta annyukat”, továbbá, hogy hadnagyunknak is szidta a ferde lábú lelkét, 25 pálcára büntettetett, de magát megváltván, fizetett önként 25 forintokat.« A dunaszentgyörgyi vezetőkre sokan ferde szemmel néztek néhány évvel ezelőtt, mert sokkal több mindenre vállalkoztak, mint más községekben. Irigyelték is, vádolták is őket. Az irigykedést a szembetűnő kommunális fejlesztés váltotta ki, a vádat pedig az a nyugi-nyugi szemlélet, ami sok helyen úrrá lett, s amiből kiindulva azt hitték, hogy a dunaszentgyörgyiek belefulladnak majd a merész vállalkozásba. Különösen akkor hangzott el megannyi kétkedő megjegyzés, amikor beszereztek néhány nagyobb teljesítményű gépet. Például úthengert. E kiselejtezett géphez ingyen jutottak hozzá, csupán a szállítási költség terhelte őket. És persze az utánajárás gondja. — Mi a nyavalyának Dunaszentgyörgynek a nagy teljesítményű úthenger, amikor alig épül út? Az úthenger, ha egy hétig dolgozik, egy évig kihasználatlanul áll majd. Semmi értelme az ilyennek — mondták. Megkérdeztem a tanácselnöknőtől, Rózsa Juliannától, — aki mellesleg már 20 éve tanácselnök —■, mi lett az úthenger sorsa. — Mi egy pillanatig sem reménykedtünk abban, hogy az úthengert egész évben tudjuk használni, mert hiszen honnan lenne annyi pénzünk útépítésre. De abban biztosak voltunk, hogy valamilyen formában hasznát vesszük. Állandóan építkezünk, fejlesztünk,, a falu gyarapodása érdekében megannyi ügyletet bonyolítunk le, és úgy véltük, hogy majd megtaláljuk az úthenger helyét is, függetlenül attól, hogy az már nem új. Meg is találtuk: elcseréltük egy földgyaluval ellátott erőgépért, ami viszont gyakran kell. Végeredményben ingyen hozzájutottunk egy olyan géphez, amire állandóan szükségünk van, $ ami most sok pénzbe kerülne. A dunaszentgyörgyi tanács a közérdekű feladatok megvalósítása érdekében olyan nagy kapacitású házibrigádot is szervezett, hogy végül érdemes volt átszervezni vállalatszerűén gazdálkodó költségvetési üzemmé. BODA FERENC , RÉGI UTCARÉSZLET AZ UJ HAZAK EGYIKÉ Dunaszentgyörgy