Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
GYALliUiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiimiiiiiüiiiiniiiiiiiiiiHiiiir lem élünk túlságosan romantikus korban, egy ilyen neonbetűs felirat, hogy ,,ANGYALKERT" ma feltétlenül derűt fakasztana. Több, mint száznegyven évvel ezelőtt azonbon minden formát felrúgó nevelésügyi újítás volt Magyarországon. A Beethoven jóvoltából zenetörténeti összefüggésben máig ismert nevű, ko- rompai gróf Brunswick Teréz műve, mely a kisdedóvas kezdeteit jelentette Magyarországon A nyolcvanhat évet élt, magyarrá vált, német származású arisztokrata nő Pestalozzi személyes ismerője volt és 1828. június 1-én nyitotta meg anyja budai házában az első kisdedóvót, a korhoz hű hangulatú fenti néven. Ezt még tíz további követte az ország legkülönbözőbb pontjain, haladó szellemű földbirtokosok támogatásával. Megyei összefüggés: Beze- rédj István, az első jobbágyfelszabadító is létesített Brunswick Teréz személyes útmutatásai alapján „angyalkertet". Az elmúlt majdnem másfél évszázad természetesen bőséges változásokat hozott. Az „angyalkerlek" Állami Óvoda feliratot viselnek és számuk sokszorta több, mint tizenegy, nemcsak az országban, hanem megyénkben is. A sok közül egyet kerestünk fel. Szekszárdon a Béri Balog Adóm utcait. Nem a legmodernebb, de nem is a legrégibb a fellelhetők közül. — Hány tanítványuk van? - kérdeztük Csúcs Márta óvóiéit, a távollévő vezető helyet- esét. Nyolcvannégy gyere- ü n k, — hangzott a orrekcióval is felérő válasz, gaz ugyan, hogy a gyerekek :t játszva bár, de már tanul- ak, a „gyerekünk" kifejezés tégis éreztetett valamit az óvónők és kicsinyek családias kapcsolatából. — Hány évesek? — A kiscsoportosok háromnégy, a középsősök négy-öt év közöttiek, a nagycsoportosok, történetesen az enyémek, hat évesek és idősebbek. Aki gyakorló apa-, vagy anyaként járt szülői értekezleten, megszokhatta a „kedves szülők", megszólítást. Az óvodában „apukák” és „anyukák" vannak, „rrjég akkor is* ha az apuka kora szerint apja lehetne az óvónőnek, vagy ha az anyuka, lánya egy másiknak. Viszonzásul: a szülők többsége is csak Márta néniket, Erzsi néniket ismer, hiszen a gyerekeik ilyen megszólításhoz szoktatták őket. — Milyenek a gyerekek? — Aranyosak. — Milyenek a szülők? (Nem ugyanilyen jelző következik !) — Általában jól megva- . gyünk velük. Az óvónők a szekszárdi IV. számú általános iskola tantestületéhez tartoznak. Képesített pedagógusok tehát, akiknek kötelességük érteni a modern neveléshez. Jó „J.en.ne,_..ha,..va.- lamennvi szülő is értene. — így van ez? — Szerencsére a túlnyomó többség esetében igen. Olykor egészen kiváló fokon. Talán — ez immár nem az óvónő, hanem az újságíró megállapítása — van ennek egy megfogalmazható jele is. A legkisebbek már a jövőt élik, az ő társadalmuk osztály nélküli. — Teljesen befogadnak mindenkit. Nincs különbség cigány, nem cigány, osztályvezető vagy segédmunkás gyereke között. Sőt! Sokszor a legellentétesebb sorból indultak barátkoznak össze a legjobban. Jó lenne remélni, hogy az óvodából és az iskolapadból kikerülve is megmarad közöttük ez a szokás. A kicsinyek—napirendje kö* tött. Kötött és eleven. Étkezés, ebécL utáni alvás mindig ugyanabban az időben. A homokozás, hintázás, a nagyobbaknak a séta örömeihez, olykor még furulya-,.koncert” is társul. És éneklés, és mese- mondás. A három helyiség télen kicsit szűk. Tavasszal, nyáron, kora ősszel a körülmények elfogadhatók. Búcsúzásnál egy kisfiú: — Bácsi! Te mikor voltál óvodás? — Régen. Őszinte sajnálkozással: — Kár! Csakugyan kár. ORDAS IVÁN FOTO: ERB JÁNOS KERT A Szekszárdi Közúti Igazgatóság dolgozói a megyehatárig újrafestik az útszéli betonkorlátokat, a C-os úton. Dunaeparti csendélet FOTO: EKB JÁNOS AN-
