Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

A nőkérdésbcn hozott párthatározat szellemében... Legégetőbb: a hétvégi éjszakai mííszak megszüntetése 4 zománcgyáron Rírűí ‘ “ nincs a környéken még egy üzem, ahol éjsza­kai műszakban is dolgozná­nak nők. De a megyében sincs már arra precedens, hogy tömegesen foglalkoztat­nának családos asszonyokat a vasárnapra virradó éjsza­kákon. A több mint 1200 dolgozónak munkát adó Bonyhádi Zománcgyárban 6—700 között mozog a nők száma. Sok minden történt pedig eddig a zománcgyári mun­kásasszonyok helyzetének megkönnyítésére. A kollek­tív szerződés szabályait be­tartva, mentesítették őket a nehéz fizikai munka alól. A szállításnál férfiak dolgoz­nak, a nagyobb présgépeken úgyszintén. A több mint fele­részben nőkkel dolgozó gyár­ban áttértek a 44 órás mun­kahétre. Megnyugtató, hogy a gyári üzemelésű bölcsőde és.óvoda be tudja fogadni az üzemi dolgozók kisgyerme­keit. Az üzemben ellentétes műszakba osztották be a há­zastársakat. Náluk a bére­zés terén lényegében nem ta­pasztalható a nők rovására hátrányos megkülönböztetés, beosztásuk, képzettségük, munkájuk szerint részesül­nek. Legfájóbb — és nem is egykönnyen megszüntethető — problémájuk a hárommű­szakos beosztás, de azon be­lül is leginkább a szombat éjszakai munka. Érthető, mert nagyon sok a kisgyermekes anya. s a család és a cse­meték ellátása rájuk hárít legtöbbet. Lesz dolga az üzemi nő­bizottságnak! © Páll Ferenc, a szakszervezeti bizottság elnöke, a budapesti vállalati szb-értekezleten is szóvá tette, hogy mennyire sújtja a munkásasszonyokat a hétvégi éjszakai munka. — Ezek az asszonyok haza­mennek ugyan vasárnap reg­gel, de nem fekhetnek le alud­ni, mert el kell látni a csalá­dot. A szakszervezeti vezetők rég­óta látják, mekkora a meg­terhelés. — Mi az akadály? Hogy le­hetne megszüntetni? — A zománcozásnál nélkü­lözhetetlen az úgynevezett ki­szolgáló személyzet. Asszo­nyok nélkül lehetetlen zo­máncozni, mivel az előkészí­tés és egyebek, tipikusan női munka. Az éjszakai műszak kiesése viszont naponta 120 ezer forint hiányt jelentene az üzemnek. A bádogos- és úgy­nevezett szerelvényműhelyek­ben esetleg előbb lehetne eny­híteni. A mi üzemünkben fel­tétlenül a szombat éjszakai pi­henés biztosítása, az asszonyok mentesítése lenne a következő lépés. De hogyan? Nyújtani nem . lehet a mű­szakokat a többi napokon. Azok egymás után következ­nek és a nap 24 órából, azaz háromműszakos munkaidőből áll. Ügy hírlik, a Bonyhádi Zo­máncgyárban jó néhány asz- szony szívesebben venné, ha a kéthetenkénti szabadnap he­lyett a háromhetenkénti éj­szakai munkát szüntetnek meg. (A zömáncgyárban nem sza­bad szombat, vári, eltérő má­soktól, hogy. nálűk a folyama­tos termelés végett a szabad­napot mindig a hét más-más napján adják ki). Mint látjuk, sajátosságaik miatt nem egyszerű a gyári termelés és a munkásnők ér­dekeinek egyeztetése, bár­mennyire is méltányolják helyzetüket. ® Reményi Sándor, a pártszer­vezet titkárhelyettese szerint máris szorongatják a. gyár szakvezetését a munkásasszo­nyok. De, hogy ők se legye­nek nyugodtak, a mozgalmi szerveknél ez a kérdés már politikává növi ki magát, hi­szen kötelezi őket a februári párthatározat. — Biztosan hírét vette már az üzem közvéleménye a párt- határozatnak, mely szerint a nőkérdés előre vitele a párt­munka szerves része kell, hogy legyen. Milyen hatást váltott ki az üzemben ez az állásfog­lalás, milyen a hangulat? — Taggyűlést mi még nem tartottunk e témából, rövide­sen sorra kerül. Mondhatom, meglehetősen nagy a várako­zás, túl sokat várnak, még­pedig hamarosan. Érzésem sze­rint pedig hoszabb időbe telik, mire megoldható lesz az asz- szonyok szombat éjszakai men­tesítése. — Számolhatnak pedig az­zal, hogy ez lesz a taggyűlés központi kérdése. Számítanak rá, biztosan úgy lesz, hiszen több mint félezer családot érint. Komplikálja a megalapozott átszervezést: a zománcgyárban több mint 10 százalék az egészségügyi okok­ból csökkentett időben foglal­koztatottak (égetők, lágyítók, fújok, savazók) aránya. Eddig még nincs a társadal­mi szerveknek kialakult elkép­zelésük. Mondják, a cipőgyár­ral nem hasonlíthatók, más a technológia, és a termékek gyártás^ folyamata. Mit csinál­tak a textilgyárakban? Né­hány évvel ezelőtt ott is ko­moly gondot okozott és meg­oldották. Egyikőjük úgy hallot­ta, a ZIM kecskeméti, - vagy budafoki üzemében is sikerült valami. © Lambert József gyártásveze­tővel két tárgyalás között tu­dunk beszélni. Noha csupán két hónapja vezeti az üzemet, alaposan ismeri a feszültsége­ket és azok okát. — Tudjuk, felismertük, na­gyon'robtja az éjszakázás gyá­runk ” ^uhkaerőheiyzeté’t. A sajtóiéban vizsgálódtunk, fog­lalkoztunk is megszüntetésé­vel. ügy véltük, hogy szom­baton esetleg kettőre lehetne összesűríteni a három műsza­kot, és • az első lenne a fel- töltöttebb létszámú. Ez, esetben a pénteken éjszaka dolgozók bejönnének szombaton délután kettőre. De vállalják-e? Az a bökkenő, hogy így a két mű­szak között a vidékieknél nem lenne meg az előírt nyolc órá­nyi pihenés. , — A legtöbb női munkás, úgy tudom, a zománcozóban dolgozik. Ott vajon mik a ki­látások, Lambert elvtárs ? — Erre eddig nem születtek előrevivő és reális tervek. Ha megépül a II-es alagútkemence, megvizsgálható, mit lehetne tenni, őszintén szólva, a ter­vet figyelembe véve, a közel­jövőben nem látom a megol­dás lehetőségét — válaszolja a gyárvezető. ® Ritkán, illetőleg nem mindig harmonizálnak a lehetőségek és a jogos igények, törekvé­sek. Viszont inkább ‘ előbb, mint utóbb, mégiscsak meg kell nekik is találni a meg­oldás mikéntjét. Szükségessé­gét a zománcgyárban senki nem vitatta. A negyedik ötéves terv kü­szöbén nagy feladatok előtt áll és korszerűsítésre szorul a szövetkezeti ipar — tömören így foglalható össze Rév La­josnak, az OKISZ elnökének szombaton tartott sajtótájé­koztatója. A szövetkezetek az egész ipari termelés évi 6—8 százalékát, a szocialista" szek­tor lakossági szolgáltatásának kétharmadát teljesítik és a lakások 18 százalékát építet­ték fel. 196.9 Végén termelési értékük mintegy 25 tnilliárd forint volt és termékeik 28 százaléka exportra került. A szövetkezeti ipar kor­szerűsítése igazodik a negye­dik • ötéves terv feladataihoz A gyári munkásnők helyze­tének, munkakörülményeinek javítása sarkalatos törekvés, a nők politikai, közéleti nevelé­sével szinte egyformán, fontos helyet foglal el az ez évi feb­ruári párthatározatban. Valamilyen okos és meg­valósítható javaslattal kéne; hogy kirukkoljanak a gyári mozgalmi szervek. Volt rá pél_ da, amikor a lehetetlennek lát­szó is megvalósult. Több szem többet lát, — kérjenek javas­latokat a legilletékesebbektől, a gyári munkásoktól. Ennek olyan nyeresége, is lenne, hogy szélesebb látókörre tesznek szert az üzemi munkásnők. És ahogy a kéthetenkénti szabad­napok kiadásának feltételeit kialakították, esetleg létrehoz­hatnának egy műszákiakból álló társadalmi bizottságot, a reális javaslatok kimunkálása, a belső lehetőségek feltárása, esetleg ., átcsoportosítás meg­vizsgálása végett. Értelmes do­log azt is pontosítani, hogy a vállalat melyik zománcüzemé­ben tudták megvalósítani . az átállást, és érdemes lenne ta­nulmányozni a Bonyhádon is hasznosítható tapasztalataikat!.' . SOMI BENJAMINNÉ is, az eddig kialakult elkép­zelések szerint a termelési érték az idei 26 milliárd fo­rintról 1.975-re mintegy 39— 4,0 milhárdra emelkedik. A har­madik ötéves tervben mint- egy 40 ezer, a ^egyedikben pedig 60 ezer, lakást építenek! Hasonlóan ; jelentősen növek-. szik a szolgáltatási tevékeny­ség. A mintegy 310 000 dolgozó ' 70 százaléka vidéken tevé­kenykedik, s nem kis részük éppen az iparilag elmaradott megyékben. Szabolcs, Békés. Tolna és Somogy ipari dol­gozóinak legnagyobb részét a szövetkezetiek teszik ki. II. nemzetközi filmszemle és tanácskozás A filmhíradó kisfilmet készít Szekszárdim Budapesten a Magyar Sajtó Házában tartott tájékoztatót né­hány napja a szekszárdi II. nemzetközi néprajzi filmszemle és tudományos tanácskozás ren­dező bizottsága. Ezen a tájékozta­tón, mint előadó vett részt dr. Balassa Iván kandidátus, a Ma­gyar Néprajzi Társaság elnöke és JLovas Henrik, a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mű­velődésügyi osztályának vezető­je. Az újságok, a televízió, a rá­dió képviselői nagy érdeklődés­sel hallgatták a néprajzi film­szemle és tanácskozás megrende­zésének körülményeit, amelyről lapunk már több cikk keretében tájékoztatta olvasóit. A sajtótá­jékoztatón jelentette be a Ma­gyar Filmhíradó egyik munka­társa, hogy ebből az alkalomból egy kisfilmet készítenek Szek- szárdon. A kisfilm apyaga a filmszemle és a tanácskozás prog­ramján, valamint a neves kül­földi vendégek bemutatásán kí­vül kiterjed majd a város éle­tének bemutatására is. A filmszemle és a tudományos tanácskozás rendező bizottsága a délutáni órákban a Kossuth-klub- ban, a TIT székházában ülése­zett. A. bizottság témája a soron következő tennivalók, feladatok megbeszélése volt. A sajtótájékoztató megnyitó beszédében dr. Balassa Iván kandidátus röviden a következőket mondotta: A néprajz mint történettudomány a népek életmódjának alakulását, fejlődését vizsgálja. Ennek során feljegyzi a terepen gyűjtött adato­kat, lefényképezi a munkafolyamatokat, leraj­zolja a tárgyakat, hangszalagra rögzíti a beszé­det és zenét egyaránt. A munkafolyamatoknak, a szokásoknak mindennél pontosabb és hitele­sebb megörökítési formája a film, melyből év­tizedek múlva is meríthet a kutató.. A film adta lehetőséget a néprajztudomány hamar felismer­te. Az első ilyen jellegű film nálunk még az első világháború előtt készült. Sajnos nem követte e felismerést a tervszerű megvalósítás. A néprajzi film készítésében elmaradtunk a szomszédos és távolabbi országoktól. A most megrendezésre ke­rülő II. nemzetközi néprajzi filmszemle és tudo­mányos tanácskozástól éppen azt várjuk, hogy ez a tevékenység nálunk is erőteljesebbé és terv­szerűbbé váljék. A néprajzi filmek nemcsak a tudományos munkának egyre nélkülözhetetlenebb forrásai, hanem az ismeretterjesztésnek is legkedveltebb eszközei. A nemzeti sajátosságok régebbi és újabb értékeit egyetlen tudomány sem tudja olyan széleskörűen bemutatni, mint a néprajz. Ezért oly nagy a néprajzi filmek iránt érdeklő­dök tábora, szívesen megnézik azokat, sokat ta­nulhatnak belőlük. Talán kevés helyen tapasz­talható a tudomány és az ismeretterjesztés olyan szoros kapcsolata, mint éppen a néprajzi filme­zésben. A Magyar Néprajzi Társaság mint a magyar néprajz legátfogóbb szerve és a Tolna megyei Tanács VB a helyi szervekkel együtt megterem­tette a lehetőséget, hogy a néprajzi filmezéssel foglalkozó amatőr és hivatásos szakemberek nemzetközi fórumon bemutathassák alkotásaikat és megbeszélhessék közös problémáikat. Ez az alkalom számos lehetőséget ad megfelelő együtt­működés kiépítéséhez, közös vállalkozások szer­vezéséhez, a filmcserék megtárgyalásához stb. A kezdeményezés helyes és szükséges voltát a széles körű visszhang bizonyítja, amely a meg­hívók kiküldése után Európa minden részéből éilkeziett hozzánk. MAGASLATI MUNKAHELY Foto: Komáromi Nagy feladat előtt a szövetkezeti ipar

Next

/
Thumbnails
Contents