Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 22. Halkan beszélt, foghíjas szájában nehezen formálódtak a szavak, mégis nagy erő volt bennük, újra felforrósították a hangulatot. Egy villogó szemű néger legény, a Sao Pau- lóból való Carvalho lépett előre, a lámpa fénykörébe. í — Hiszek az öregnek. Mindenki hisz neki. Régóta ismerjük, nem hazudik. És ha az Ilha jogtalanul, zsarolással került ezeknek az átkozottaknak a kezébe, akkor jogtalanok voltak azok az üzletek is, amiket a vízi szállítások révén csináltak. Akkor ők tartoznak nekünk és nem mi tartozunk nekik. Vissza kell kapnunk az aranyunkat. Azonnal! — Hahahaha! — nevetett fel Hans Müller, olyan féktelen jó kedvvel, mintha nem is a gyalázatos halál küszöbén vergődött volna az imént. Jó idegekkel rendelkezett, kétségtelen. Lerázta magáról fogvatartói kezét, kiegyenesedett, magabiztosan nézett körül. — Szép mulatság volna, mi? Készpénzként fogadni el holmi agyalágyull vénember meséjét, és így mászni ki a pácból? Dehát ezt bizonyítani is kellene, tisztelt uraim, nem gondolják? Kérjék fel Doidót, mutassa fel a bizonyítékait! Minden pillantás az öszvérhajcsár felé fordult, aki lehajtotta a fejét, tehetetlenül vonta meg a vállát. — Na tessék! — súgta dühösen a félszemű Krimosz a padre fülébe. — Ez lett a vége. Ha hagyta volna, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, most senki sem követelne bizonyítékokat! A görög alighanem valamennyi érdekelt mi- neiro véleményét fejezte ki, elkeseredetten hallgattak mindnyájan. És Müller ütötte a vasat, amíg meleg. — Senhores, nagylelkű leszek. Magam és társaim nevében kijelentem, hogy velünk önök valóban csak tréfáltak az imént, nem akartak bennünket felkötni. Viszonzásul csak annyit kérek, felejtsék el, hogy Eberhardt barátom is elkövetett egy kis hibát, szórakozottságból magával hozta a Florestába apró fegyverét. így kvittek leszünk. És minden marad a régiben. Nos? — Semmi sem marad a régiben! — hangzott ekkor valahonnan a magasból. Az encarregador especial kiáltott. Alig lehetett észrevenni, a karzat sarkában, a padlón ült törökülésben, csak a fejét dugta ki a könyöklő rácsai között. Furcsa módon teljesen józannak látszott. Olyan csend támadt a különleges megbízott kijelentése nyomán, hogy tisztán hallani lehetett, amint odakint a nehéz esőcseppek végiggurultak a terasz pálmalevéltetőzetén. Senhor Carbo felállt, leporolta a nadrágját, nekitámaszkodott a könyöklőnek. — Ide húzódtam — mondta kissé zavartan, — mert nem szeretem a verekedést. Gyűlölöm gyerekkorom óta, de ez nem tartozik a tárgyhoz. Illetve mégiscsak a tárgyhoz tartozik. Mert ha revolverhős lennék, már hetekkel ezelőtt egymagám letartóztattam volna senhor Mullerót és cimboráit. De nem vagyok az. Ráadásul ismét elromlott a rádióadóm. így Manausba csak írásos jelentést küldhettem. Ha minden jól megy. az Tlhával egy szakasz rendőr érkezik a jövő héten. Majd ők kezelésbe veszik a szóban forgó urakat. — Ember! Megőrült maga? — ordított fel a karzatra Eberhardt. — Milyen vád, miféle bizonyítékok alapján akarna letartóztatni bennünket? Odafent, a kövérkés. pantallós fiatalember udvariasan bólintott. — Máris felelek a kérdéseire. Kezdjük a kishalakon. Gonzales és Camacho közönséges bűnözők, fél éve szöktek meg a mexikói Matamo- ros fegyházából, egy sikeres börtönlázadás után. Lopás, rablás, emberölés miatt ültek ott. A fényképes körözvény az irodámban van, a vasszekrényben. Az érdeklődőknek holnap délután négy és hat között szívesen bemutatom. Nem díjnyertes sztárfotók, de a két urat azért kitűnően fel lehet ismerni. — Ez a legnagyobb disznóság! — kelt ki magából Müller. — Kötelessége lett volna, hogy erre azonnal felhívja a figyelmünket. Mi jóhiszeműen felvettük őket, mert munkára jelentkeztek. Mi semmit sem tudtunk az előéletükről! — Félek, — jegyezte meg tartózkodóan az encarregador especial —, hogy ez a figyelmeztetés itteni hivatalos tevékenységem utolsó aktusa lett volna. De tartsunk rendet. Ernest úr következik. Öt azzal vádolom, .hogy meggyilkolt két cidurói lakost, Vicente de Quental és Sámuel Mic—«elis aranyásókat. Jó, ne szóljanak közbe, én állapítottam meg mindkettőnél, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Játszanom kellett a deliriumos köztisztviselőt. Mert a két halotti szemlén ott állt mögöttem Ernest is és én nagyon kényelmetlenül éreztem magam. — Én is ott voltam — szólt közbe senhor Plombái. — És ott volt Dias úr, a kereskedő is. , — Igen. És nagyon jó, hogy ott voltak. Quental esetében például. éppen Dias úr egy megjegyzése vezetett nyomra. Az, hogy ők bizonyos szempontból hasonlítottak egymásra, mindketten balkezesek. Utánaérdeklődtem és kiderült, hogy a szegény Vincente valóban mindent bal kezével csinált, Akkor miért lőtte magát főbe jobb kezével, az ügyetlen jobbjával? Mert a pisztoly a jobb kezében volt! Ezért másnap végeztem még egy vizsgálatot az elárvult bányatelken, de most már egyedül. Fél napig kutatgattam ott. És az egyik bokor mögött találtam egy bozótvágó kést. Annak a lapjával ütötte le áldozatát Ernest, aztán a pisztolyt az eszméletlen ember jobb kezébe tette, halántékához illesztette, mutatóujjával megnyomta a ravaszt. A machetét közben elvesztette valahogy. Miért éppen Ernest? Dias úr üzleti könyveléséből bárki meggyőződhet arról, hogy — a repülőszerencsétlenség nyomán sokkal később hozzánk érkezett Ewans professzor úr kivételével —, azóta senki sem vásárolt bozótvágó kést a nagyáruházban. Minthogy azonban ez nem döntő bizonyíték, gondos csomagolásban a bokor mögött talált machetét is elküldtem Manausba és egy poharat, amelyet innen, hm. . . szereztem, a Madame készletéből, s amelyen rajta vannak Ernest ujjlenyomatai. Gondolom, hallottak már a daktiloszkópiáról? (Folytatjuk.) A LAKÁSÉPÍTÉS MAGYARORSZÁGON (1965 ÉS 1969-BEN) v ' inaslnJakl^iiäiSs Ü éliimi föleid T összes áüaml fcUsíp'tís ,, maaánTakas-épTíSs.' • átíami Xg'cíSrt fllüsüf fäftäCS* bérlakás ISíiSrszövetkezeti» QTP Iaká$0fc ;V T íiiami íaMwfc •-../> "*** A 15 éves lakásépítési terv keretében 19G0—75 között 1 millió lakás épül fel. A terv végrehajtása megoldja a lakáshiányt, mi- Közben javul a lakások színvonala is. (Jelenleg a bérlakások 34 %-a komfort nélküli, 20 % félkomfortos, 26 % komfortos, 20 % összkomfortos.) 1969 végéig körülbelül félmillió lakás épült fel. A terv teljesítése céljából az építőipar termelését tovább növelik, amit a házgyárhálózat kiépítése biztosít. Míg a harmadik ötéves terv végére a paneles és házgyári lakások 38 %-át adják. a felépített lakásoknak, addig 1975-re — a negyedik ötéves terv végére — 76 %-ra emelkedik. Elsősorban a városokbaxi és telepszerűen lehet gazdaságosan építkezni a házgyári termékekből, miáltal nem csupán a növekvő városi lakosság lakásgondjait oldják meg (I9(í0-ban a lakosság 18 %-a Budapesten, 23 %-a a vidéki városokban, 59 %-a a községekben, 1970-ben pedig Budapesten 19 %, vidéki városokban 26 %, a községekben 55 %-a élt), hanem meggyorsítják a városiasodási folyamatot is. Az építkezések kétharmada eddig községekben, magánerőből folyt. Ennek megfelelően a száz lakásra jutó személyek száma 1960—68 között a községekben 14 0 o-kal, a városokban 5 %-kal, Budapesten 3 %-kai csökkent. Jelenleg hazánk lakásellátottsága közép helyet foglal el Európában, az 1000 főre jutó lakásépítésünk üteme azonban alacsony. Az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat szekszárdi üzemegysége megnyílt és T. Autótulajdonosok rendelkezésére áll reggel 6—14 óráig. A vállalat mindennemű garanciális munkát, II. szemlét, műszeres vizsgálatot, optikai bemérést stb. vállal személygépkocsik — Volkswagen is —JVjsa, VÁZ tgk. bezárólag Cím: Szekszárd, Tolnai út 2. sz. (benzinkút mögött) (336) — TERRA —
