Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
SZMT-elnökségi ülés Szekszárdon Kulturális létesítmények fejlesztése Megoldatlan a közétkeztetés Differenciálni kell a segélyezést A mözsi termelőszövetkezet földjein pillanatnyilag több mint 200 holdon öntözik a burgonyát, borsót és a kukoricát. Erb János felvétele Jobb cipőt méltányos áron Ülésezett a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Tegnap délelőtt Szekszárdon ülésezett a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Foglalkozott a tanácsi költségvetési üzemek gazdálkodásának tapasztalataival, különös tekintettel a társadalmi tulajdon védelmének helyzetére. A NEB a jelentést megvitatta, és úgy határozott,' hogy a népi ellenőrök megállapításait, az üzem,ek működésének további javítását célzó javaslatokkal együtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága soron következő ülése elé terjeszti. Mint jelentettük, számos olvasónk juttatta el észrevételeit lapunk útján a megyei NEB-hez a cipőipari termékek áráról, minőségéről. Ezzel segítették sikerre azt a széles körű vizsgálatot, amelyet ebben a témakörben a megyei NEB a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság irányításával végzett. Tegnap ennek a vizsgálatnak tapasztalatait is megvitatták. Csütörtökön délelőtt Szekszárdon a Babits Mihály megyei művelődési központ oktatótermében tartott elnökségi ülést a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa. Ezen az ülésen többek között a béren kívüli juttatások, valamint a szociális és kulturális alapok felhasználásának alakulásáról tárgyaltak. Az SZMT e téma megvitatása előtt a megyebizottság nélküli üzemekben felmérést végzett azzal a céllal, hogy milyen változások történtek a gazdasági reform első éveiben, a szociális, kulturális, jóléti célokat, valamint az egyéb béren kívüli juttatásokat szolgáló alapok és eszközök alakulásában és a felhasználások célszerűségében. A felmérés során megállapították, hogy a vizsgált üzemekben nagyobb mérvű változás, a korábbi időszakhoz viszonyítva nem történt; és a rövid távú elképzelések között sem szerepel ezen juttatások nagyobb mérvű növelése, illetve csökkentése. A szociális, kulturális, sportlétesítményeket a továbbiakban is azonos szinten kívánják támogatni. Ezzel kapcsolatban az egyik hozzászóló nehezményezte az eddigi gyakorlatot, vagyis, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek saját sportkört nem létesítenek, viszont komoly anyagiakkal támogatják a rangos sfc>ort- egyesületeket. Természetesen a tömegsportot ki kell szélesíteni, de oly módon, hogy az illető üzemek dolgozóinak sportolását, szórakozását szolgálja az erre a célra létesített alap. A megye üzemi dolgozóinak mintegy 30 százaléka veszi igénybe az üzemi étkeztetést. Ez az alacsony szám elsősorban azzal indokolható hogy a vendéglátói üzemélelmezés nem tart lépést a fejlődéssel, az ilyen irányú igényekkel. A legnagyobb probléma ezen a téren Szekszárdon és Dombóváron jelentkezik. A két városban ugyanis nagv létszámban dolgoznak építőipari munkások, akiknek a közétkeztetése megoldatlan. Több felszólaló foglalkozott a szakszervezeti és vállalati segélyezéssel. Évente az országban minden ötödik dolgozó kap valamilven segélyt. Ez a magas szám egyben azt is jelenti, hogy a segélyek adása gyakran indokolatlan és összegük igen alacsony. Tehát a továbbiakban arra kell törekedni, hogy magasabb összegű segélyek- hely juttassák a rászorulókat és az erre szánt alapot differenciáltan osszák szét. A népi ellenőrzés teljes őszinteséggel és részrehajlás nélkül tárta fel a helyzetet. Rámutatott a minőségi átvétel hiányára, mivel minőségi áruátvétel — gyakorlatilag — csak a nagykereskedelem részéről történik. Amilyen örvendetes, hogy szép számmal kerül újfajta termék forgalomba, annyira nem az, hogy a cipők kezelésére vonatkozóan csak ritkán adnak írásos útmutatót, s ezt csak szórványosan pótolja a kereskedelmi dolgozók szóbeli tájékoztatása. A kiskereskedelem a reklamációkat, — amelyek döntő hányada jogos! — közmegelégedésre intézi. A minőségi felszólalásoknak többnyire még akkor is helyt ad, ha kiderül, hogy a fogyasztó divatos, köny- nyű cipőt olyan igénybevételnek tett ki, amekkora megterhelés elviselése csak bőrtalpú, tartós cipőtől volna elvárható. Az idő előtti elhasználódás másik oka, hogy igen sok ember elhanyagolja cipője ápolását. Mind a kis-, mind a nagykereskedelmi dolgozók szakmaszeretetét dicséri, hogy a mostoha raktározási viszonyok ellenére sem bukkant sehol á cipők tárolásból eredő romlására a népi ellenőrzés. A vásárló és a népgazdaság érdekeinek helyes egyeztetésére adott követésre méltó példát a Bonyhádi Áfész áruházának cipőosztálya. Kis hiba miatt az osztály nem cserél, de a hibát gyorsan kijavíttatja. Hasonló gyakorlat alakult ki a dombóvári járásban is. A cipők minőségének általános javítása érdekében javasolta a NEB, hogy a fogyasztói reklamációk folytán a boltba visszakerült minden pár cipőt juttassanak vissza a gyárhoz, hogy a készítők, — a szükséghez mérten — okulhassanak a hibákból. Kívánatosnak látszik az idényjellegű és olcsóbb lábbelik kihordási idejét úgy elválasztani a bőr alapanyagú és hagyományos gyártási eljárással készült lábbelikétől úgy, hogy ez a cipők árában is kifejezésre jusson. A népi ellenőrzés a Belkereskedelmi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium részére ajánlja, hogy a cipőgyártásban előforduló gyártástechnológiai és alapanyag-változásokat tájékoztatás jellegű továbbképzés keretében ismertesse meg a szakboltok vezetőivel. Félreértések elkerülése végett látszik célszerűnek, egyértelműbben feltüntetni a cipők osztályba sorolását. Helyes volna felülvizsgálni — mutatott rá a megyei NEB —, a vulkanizált talpú, valamint a kismama-bőrcipők áralakulását, mivel az áremelés főként a kis keresetű rétegeket érintette. A népi ellenőrzés felfigyelt arra, hogy egyes vásárlók visszaélnek a jelenlegi kártalanítási rendszerrel; ideig-óráig hordják a cipőt, s ha már ráuntak, megrongálják, — eztán pedig kicserélését követelik. A megyei NEB javaslata: a használt cipők visszavételénél a kereskedelem vegye figyelembe az elhasználtság mértékét, s ennek megfelelő arányban kártalanítsa — indokolt esetben — a vevőt. ÉRTESÍTJÜK T. VEVŐINKET, HOGY 43. SZ. BONYHÁDI LERAKATUNKNÄL 1970. VII. 1—15-ig VnGYONMEGÜLLAPÍTÓ LELTÁRT TARTUNK A LELTÁR ALATT AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL AMFORA—ÜVÉRT. (321) A jelölő gyűléseken hangzott el Számvetés a tamási járásban Végéhez közelit a tanácsciklus. Kezdetén — a hagyománnyá nemesedett előírásnak megfelelően — a választók elmondták, minek' megvalósítását kívánják a megválasztandó tanácstól. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy a tamási járásban hányféle óhaj hangzott el, de arra igen, hogy a javaslattevők száma meghaladta az ezerkétszázat. (A látszólagos ellentmondás onnan ered, hogy ugyanabban a községben többen kérték ugyanazt.) A tervekbe majdnem kilencszáz javaslat került. Jó azt jelenteni, hogy amit terveztek, azt 90 százalék erejéig már elvégezték; ami hátravan, az elkészül az esztendő végére. Négy évvel korábbra visszapillantva is meg lehet állapítani, hogy a jelölő gyűlések résztvevői nem követelőztek. S ha olyat kívántak, ami a járási tanács készítette kimutatás „indokolatlan” rovatába került, az is inkább a lehetőségek, a fontossági sorrend nem ismerésének jele, mint a szerénytelenségé. A da- ránypusztaiak — például — szerettek volna kisvasutat. De érdemes-e a közlekedési koncepció megvalósításának hajnalán öt-hat kilométer vasutat építeni vagy másfél száz ember kényelmére? Vagy: az elég jó közlekedéssel rendelkező Simontomyán elengedhetetlen-e szálloda építése?... Való igaz, hogy Diósberény sem méltatlan a törpevízműre, de sajnálatosan igaz, hogy erre a létesítményre még akkor sincs egyelőre kétmillió forint, ha a tervek már el is készültek. A miszlaiaknak, a belecskaiaknak sem kell mindörökre lemondaniok a vízműről. Magyarkeszi — például — a maga erejéből már összegyűjtött néhány százezer forintot kultúrházra. Idő, felsőbb segítség kell ahhoz, hogy a százezrek milliókká gyarapodjanak. A járás községei nem egyformán fejlettek, nem rendelkeznek azonos fejlesztési összegekkel. Tévedés volna arra következtetni-, hogy ez vagy az a falu kedvenc, a másik meg mostoha. Valamennyi községben épült valami fontos, amit a választók kívántak. A lakosság öntudatos áldozatkészsége jelentékenyen segítette a kívánságok teljesülését. A társadalmi munka értéke falvanként más és más. Szembeszökően nagy Tamásiban (majdnem kétmillió forint), Iregszemcsén (megközelítően félmillió forint), Nagyszoko- lyon (negyedmillió forintnál több). Pincehelyen (350 000 forint), Simontomyán (800 000 forintnál több), Szakadáton (több mint 270 000 forint), Szakályban (260 000 forint), — de elég csekély Kisszékelyen (10 000 forint), továbbá Miszlán és Nagyszékelyen (mindkét községben 15 000 forint). Kincset érő nyeremények pályázaton a 26—32. játékhéten (június 28—augusztus 9.) oscupa vásárlási utalványokat nyerheti Pályázati feltételek a szelvény hátoldalán. m r. ,t *0*1*1» * (326) I
