Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
BEMUTATJUK a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz-t ■ 2. A lakosság szolgálatában Szekszárdi szövetkezetként működött 1961 végéig. Ekkor kezdődött az a folyamat, amelynek következtében néhány év alatt megyei szövetkezetté nőtt. Célszerűnek látszott az egész megyében folyó lábbelijavítást és mérték utáni munkát egy szövetkezetbe összpontosítani. Az összevonás 1966. január 1-ével fejeződött be. Kialakult az egész megyét átfogó javítóhálózat, lehetővé vált a munka jobb megszervezése. gépesítése, a közpon - tosított anyagellátás, szakmai, műszaki irányítás. A szövetkezet vezetősége kezdettől fogva kötelességének érezte, hogy tevékenységével a megye minden településére eljusson. A nagyobb helyeken javító és méretes részleget hozott létre, alakított ki. Jelenleg tizenkét ilyen műhely működik. Ahol nem kifizetődő önálló részleg, műhely fenntartása, ott felvevőhelyeket létesített, a földművesszövetkezetekkel közösen. Pontosabban: A szövetkezeti bolthálózat látszott alkalmasnak, hogy a felvevőhely-hálózat funkcióját is betöltse, hiszen szövetkezeti bolt a legkisebb településen is van. E felvevőhelyeken a ktsz megbízottja — rendszerint a boltos — átveszi a javításra váró lábbelit, majd a ktsz rendszeresen közlekedő túrajáratával eljut a javítóműhelybe. Ugyanilyen úton kerül vissza a kijavított cipő a felvevőhelyre, majd a tulajdonosához. A falusi műhelyeik' egy részét „gebinesítették”. Felesleges adminisztrációt okozott ezeknek az egy-két cipésszel működő részlegeknek a szoros központi irányítása* ellenőrzése. Az átalánybefizetéses rendszer a legcélszerűbb ezeken a helyeken. Az itt dolgozó szövetkezeti tag élvezi a szövetkezeti tagság előnyeit, ami anyagot célszerűbb központilag biztosítani, azt megkapja a szövetkezettől, de beszerezhet máshormét is, munkaideje kötetlen, nem veszi el idejét a sok adminisztráció. Ugyanakkor a szövetkezet központi apparátusa. a vezető szakemberek, energiájukat a nagyobb feladatok megoldására fordíthatják. A szövetkezet jelenleg tizenkét saját fióíküzemmel, 26 „gebines” műhellyel és 32 szövetkezeti felvevőhellyel áll a megye lakosságának rendelkezésére. A szekszárdi, központi láb belijavító műhely. Árutermelés A szövetkezet árutermelése az összevonások után igen gyorsan fejlődött. Egyrészt a belkereskedelem megrendelésére állít elő különféle lábbeliket — házicipőt, tutyit — másrészt, igen jelentős az exporttermelés. A szovjet export filccsizmával kezdődött. Az utóbbi években azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szovjet vásárlók is szeretik a divatos csizmákat, sokkal jobban lehet eladni a tartós és szép, díszes műbőrcsizmát, mint a hagyományos filccsizmát. A szövetkezet vezetői, szakemberei rendszeresen kiutaznak • Moszkvába, bemutatják mintakollekciójukat és ennek alapján kerül sor a szerződés megkötésére. A szövetkezet exportja évekig dotációs volt, azaz, a külföldi piacon elért ár a devizaszorzóval kiszámított forintár — alacsonyabb volt, mint a szövetkezet önköltsége. Évről évre módszeresen A nagymanyóka műhely törekedtek ennek megváltoztatására. Egyrészt olyképpen, hogy igyekeztek divatos, korszerű termékeket ex'portra fel- kinálni, amelyekért magasabb árat lehet elérni, másrészt, a termelés modernizálásával, a termelékenység növelésével, az ésszerű anyaggazdálkodással, a termelési koiisegeKet csökkenteni. Sikerült.. Ma már állami támogatás nélkül, dotáció nélkül termei exportra a szövetkezet. Hasonló probléma volt a belföldi piacon is, fokozatosan csökkentették, majd megszüntették a dotációt a tutjnra, házicipőre, „Kövendiék” termékei mégis piacképesek, Tutyiból — ez a szövetkezet specialitása, hiszen az országban egyedül Pakson gyártják nagyban a kötött cipőt — 1961-ben negyvenezer pár kélt el, az ez évi igény meghaladja a százezer párat. A Budapesti Cipő Nagykereskedelmi Vállalat 1971-re 71 ezer.pár tutyit rendelt, de a kapacitást 1975-ig lekötötte. A pécsi nagyker 1971-re 190 ezer pár házicipőt igényelt. Mint Keserű János elnök mondja, ilyen, nagy érdeklődés még nem volt a szövetkezet termékei iránt, mint az idén. Az ez évi árutermelési program jelentősebb tételei: Filccsizma 15 000 pár export, műbőrosizma 115 000 pár export, tutyi 110 000 pár belföldi, házicipő 105 000 pár belföldi. A nagyüzemi cipőgyártásban igen magas fokú a gépesítés, a cipőjavításnál más sokkal kisebb a lehetőség a gépek alkalmazására. A szövetkezet azonban itt is megvalósította mindazt, ami e téren lehetséges. Mindazon munkáknál, ahol alkalmazha tők az emberi munkát megkönnyítő, helyettesítő gépek, beszerezte azokat. Felszámolták a régimódi, talpreszelős módszert. Ezáltal nemcsak a dolgozók munkája vált könnyebbé, hanem a termelékenység is nőtt. Felvételünk a szekszárdi műhely egyik kombinált gépéről készült. A szövetkezet egyik legfontosabb „gebines” javítóműhelye Nagymányokon működik. Qell Ferenc és Klemm János nemcsak a lalu, hanem a környék — legalább 10—12 település — cipőit, csizmáit javítják, sőt, legutóbb láttunk a műhelyben néhány javításra váró futball-labdát is, Hetenként 140—150 lábbelit javítanak. A szövetkezetben élénk kulturális és sportélet fo- iyik. Kendszeresen tartanak l'IT-előadásókat, egyéb kulturális rendezvényeket. A szövetkezei sok gondot fordít a tömegsport fejlesztésére is, tavaly elnyerte az OKISZ- kupát. Országos hírű a szövetkezet tamhurazenekara. Rendszeresen szerepel nemcsak szövetkezeti és egyéb rendezvényeken, ünnepségeken — legutóbb a Pakson megrendezett háromnapos ifjúsági találkozón lépett fel — hanem gyakran lehet hallani a rádióban is, amikor .bejelentik, hogy a paksi szövetkezeti íamburazenekar következik, Adám Béla vezetésével. (x) Kulturális és sportélet
