Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-24 / 146. szám
BEMUTATJUK a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz-t Hivatalosan 1948. május 1-én alakult meg az előd, a jelenlegi, egész megyét behálózó szövetkezet magja, a Szekszárdi Cipész Ktsz. Az előzmények azonban közel három évtizeddel korábbra nyúlnak vissza. A szekszárdi cipészek közt a szövetkezés eszméje már ekkor sem volt új, hiszen 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején működött cipészszövetkezet, a Bondy-l]éle ruhaüzletben, — a jelenlegi bizományi áruház helyén. — Az ellenforradalom felszámolta ezt a szövetkezetét, vezetőit üldözte, meghurcolta. Utána, — ha nagyobb munkát sikerült kapni —, alkalmi társulásokat hoztak létre a szekszárdi cipészek. Kofán rájöttek, hogy együtt többre jutnak, hiszen kevesebb a rezsi, a munkamegosztással termelékenyebb a munka, nagyban olcsóbban lehet anyaghoz jutni, így, ha pár száz párás rendelést kaptak, — postáscipő, katonabakancs, stb. —, berendezkedtek az iparoskor egyik helyiségében, közös munkára. A felszabadulás utáni napokban elsőként a cipészek kezdtek rendszeresen dolgozni a városban. Tizenöt cipész rendezkedett \ be a Márkus-féle asztalosüzemben. Közösen szerezték be az anyagot, megosztották egymás közt a munkát. Négy szekszárdi cipészmester, — Dajka Miklós, Gáspár Manó, Janó György és Várszegi Márton — 1946 tavaszán elérkezettnek látta az időt, hogy az 1919-es elődök példájára, cipészszövetkezetet alapítson. Napok alatt sikerült tizennyolc főre növelni az érdeklődők számát, azonban csak ők négyen merték kimondani, hogy egyesülnek, a többiek egyelőre csak alkalmazottként voltak hajlandók belépni a Cipész Közkereseti Társaságba. A munka zömét a lakosság által megrendelt javítások adták — talpalás, foltozás, fejelés —, de ha sikerült anyaghoz jutni, készítettek új lábbelit is. Nem volt könnyű, hiszen akkor a kifosztott országban még jó ideig hiánycikk volt a talp- és a felsőbőr. Egyénileg nem is nagyon boldogultak volna a szekszárdi cipészek. Közösen azonban már nagy erőt képviseltek. Az első, jelentősebb bevételhez az 1946 nyarán megrendezett gyönki ünnepi vásáron jutott a szövetkezet. Néhány héttel a forint megjelenése után, a teljes árukészletet, — yixos bakancs és papucs — sikerült eladni, Janó György, aki elvitte a vásárra a „szövetkezet” termékeit, tízezer forinttal jött haza. 1948. május 1-én — most már hivatalosan is kisipari szövetkezetként —, megalakult a Szekszárdi Cipész Ktsz, 18 taggal. Az első közös műhely a selyemgyár egyik helyiségében volt. Hosszú ideig csak Szekszárdra és környékére terjedt ki a szövetkezet „hatásköre”, a város és a környék lakossága részére végzett javítást, mérték utáni cipőkészítést, ha volt „szabad kapacitás”, készítettek eladásra kész lábbelit is. xx o£A> v uiuiíciuiüiu watisit x ausim vau. m ívussuiu Lajos utcai üzemben készül a szovjet exportra kerülő műbőr csizma. Pillanatkép a tüzűdéből. A fejlődés ezekben az években meglehetősen lassú, azonban egyenletes volt. Néhány adat az első esztendőkrőU (nincs minden évről adat); Év Taglétszám Évi nyereség 1966-ban kezdte meg a szövetkezet az exporttermelést, az export értéke 1966-ban 7,5, 1967-ben 7,9, 1968-ban 7,3, 1969-ben 10,4 millió forint volt, az idén pedig a tavalyinak több min kétszerese, 22,5 millió forint lesz. Az árutermelés mellett a szövetkezet az egész megyét ellátja szolgáltatással, javítja a rossz lábbeliket és készít — mérték után — újat is. De erről bővebben a következő számban tájékoztatjuk a kedves olvasókat. Tolnán működik a műszaki gumiüzem. Egyik terméke a hegesztőszemüveg. ‘jkuMii •nt, , r , r >> r < > - ,■ ■ r off f » r* t-ififf r'frr'-f Nemrég nyílt meg Szekszárd központjában a korszerű méretes vállaló. öt szövetkezet társult értékesítésre, boltok nyitására, A „Köventu fctsz íogja össze e szövetkezeteket. A képen: a szekszárdi mintabolt. 1948 1949 1951 1952 1953 1954 36 000 Ft 65 000 103 000 129 000 129 000 171 000 Kínálkozik az összehasonlítás a mával: A létszám alig emelkedik az utóbbi években (1966-bari 322 volt ''áz átlagos állományi létszám, 1969-ben 334), de a termelés annál dinamikusabban. 1966-ban 20,8 millió forint volt a teljes termelési érték, 1967-ben 23,6, 1968-ban 29,3, tavaly 30,4, az idén pedig előreláthatólag 46 millió forint. A tutyiüzemben több, mint százezer pár készül évente. kötött cipó 4 A névadó Kövendi Sándor 1889—1944 Szekszárdon született. Iskolai tanulmányainak befejeztével a cipész mesterséget tanulta. Inasévei alatt megismerkedett a kizsákmányoltak sorsával. Az első világháború legszebb fiatal éveit teszi rendkívül nehézzé. Ő maga is a háború ellen beszél, ott van az egyre nagyobb számú elégedetlenkedők táborában. Nagy hatással voltak rá az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok, akik szemlélői, vagy aktív cselekvői voltak az 1917-es februári, majd az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom adta szabad politikai légkörben gyorsan szervezkedett Szekszárdon is a munkásság. Kövendi Sándor ott van közöttük. Mint később a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapács című magyar nyelvű lapban irta: „ . . .ösz- szeköttetésbe léptünk a Kommunista Párttal Budapesten, kaptunk Vörös Újságot, amelyet először ingyen osztottunk szét, s később már igen sok előfizetőt is nyertünk.” A továbbiakban leírja, hogy gyakran eljártak a környező községekbe agitációs munkára. Szekszárdon pedig Vörös Gárda néven létrehozták a szervezett munkásság szőkébb körű csoportosulását. Kövendi Sándor teljes erejével, minden tudásával segítette az első magyar proletárdiktatúrát. Amikor az intervenció hatására a belső ellenforradalmi erők is szervezkedni kezdenek, Kövendi ott van a burzsoázia soraiból túszokat szedő vörösőrségben. Amikor pedig a Duna—Tisza-közén kirobbant ellenforradalmi lázadással egyidejűleg 1919 júniusában Tolna megye keleti részén is fegyveres felkelésre kerül sor. Kövendi ott van a szekszárdi Séd-patak partján a várost védő munkásgárda tagjai között, részese annak a fegyveres összetűzésnek, amelynek következtében a megyeszékhelyre törő ellenforradalmi csoportot szétzavarták. A tanácshatalom megdöntése után letartóztatták, börtönbe vetették. 1920. április 16-tól május 20-ig tartó több hetes tárgyalás végén a szekszárdi törvényszék életfogytiglanig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A Horthy-rendszer börtönének ajtaját a Szovjetunió nyitotta ki Kövendi Sándor előtt. A Szovjetunióban aktív tevékenységet fejtett ki az emigrációban lévő magyarok között. Amikor a hitleri csapatok megtámadták a szocializmus országát, Kövendi Sándor ismét fegyverrel vesz részt a munkáshatalom védelmében. Láthatta még amint a Szovjetunió hadereje döntő csapásokat mért a fasiszta betolakodókra, de nem érhette meg Magyarország felszabadulását. 1944-ben a szocialista haza védelmében hősi halált halt. A Szekszárdi Cipész Ktsz 1961. április 15-én, ünnepi közgyűlésen vette fel Kövendi Sándor nevét. V
