Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 19. A harminchárom parcella közül haton már a német kolónia tagjai az urak. Igaz, ez Ciduro bányatelepének még húsz százalékát sem teszi ki, de a folyamat megállíthatatlannak tűnik, az idő nekik dolgozik ... Amikor idáig ért gondolataiban, Honda meg­tapogatta a feje búbját, sajgott még egy kicsit a goromba ütés helye. Öntött magának az üvegből, befogta az orrát, lehajtotta az italt, tovább morfondírozott. Azt. a kérdést telte fel magának, hogy ő és útitársai tehetnek-e valamit, megpróbálkozhat­nak-e a siker akárcsak halványabb reményében Müllerék tervének meghiúsításával? Igen, vagy nem? Koponyacsont ja d-ögött halk duruzsoláu.- sal működni kezdett az elektronikus számító­gép és nem sok idő múltán már meg is szüle­tett az eredmény, a határozott válasz. Nem! És következtek a nyomás érveik: 1. A Cartagena volt utasainak többsége minden bizonnyal elutasítaná az aktív fellépést és ezt nem is lehetne tőlük rossz néven venni. Semmi hatalmuk, joguk, hiszen a Mama és a három ökölvívó kivételével még csak nem is brazil állampolgárok. Nincstelen menekültek, befogadott jövevények egy idegen országban. És tulajdonképpen ők is ki vannak szolgáltatva Mülleréknek, nekik is csak az Ilha gőzbárka az egyetlen szabadulási lehetőségük a dzsungelból. 2. Ha egy olyan okos, tapasztalt, a körülmé­nyeket alaposan ismerő, jó szándékú és tevé­keny embernek, mint Plombái atya, aki itt, az aranyásók körében egyedül örvend általános bi­zalomnak és tiszteletnek, ha neki sem sikerült semmit sem tennie a gengszterek ellen egy év alatt, ugyan milyen eredményre vezethetne az ő gyermeteg próbálkozásuk a még Ciduróban el­töltendő néhány nap során? 3. Lelkiismeretük megnyugtatására az egyet­len, amit tehetnek, hogy majd Manausban, vagy másutt hivatalosan is bejelentik az itteni álla­potokat. Szenteltvíz. Semmi bizonyíték nincs a kezükben a gaztettekre vonatkozólag, ami pedig Ciduróban a felszínen zajlik le, az a kapitaliz­mus viszonyai között nem számít bűntettnek. Negyedszer, ötödször, hatodszor. .. És ahogyan sorjáztak a meggyőző argumentu­mok, a hideg és kristálytiszta logika szülemé­nyei, úgy növekedett a felháborodás, az ellen­állás tüze Honda lelkében. Ami eddig még soha­sem fordult elő, a benyakalt fél üveg rum elle­nére a zseniális Honda mellett nem tűnt el, nem szorult háttérbe a köznapi, meglehetősen mű­veletlen, szürke Honda sem! Eleinte csak ber­zenkedett, tiltakozott, kijelentette, hogy köp az érvekre. Aztán már trágár szavakat is kiabált, hangosan és cifrán káromkodott, magyarul. Vé­gül nagyot ütött öklével az asztalra. Hangos nevetés harsant fel körülötte. Réve­dezve, meglepetten nézett szét az ivóban. Úgy látszik, annyira mélyen, s oly sokáig merült el gondolataiban, hogy észre sem vette, amikor be­népesült a nagyterem. Tessék, most meg rajta kacag mindenkit azt hiszik, be van rúgva, él­vezik szilaj dallamú, furcsán hangzó szitkait. A söntés melletti nagy asztalnál Hans Müller ül a főhelyen, hátradől a székén, a térdeit csapkodva röhög. Ugyanúgy Ernest, a jobbján. De az ordít is. Azt, hogy: Noch einmal! Noch einmal! In­gyencirkusz kell a marhának! Mellettük Eber- hardt csak halványan mosolyog, a különleges megbízott viszont pohárral a kezében, meredten bámul maga elé, riyilván megint tökrészeg. A hosszú asztal túlsó végén, illő távolságban gaz­dáiktól, az a két mexikói ül, aki az öngyilkosok parcelláin dolgozik. Gonzales és Camacho. Gon­zales alacsony, szikkadt, menyétarcú, a másik hórihorgas, a képe ragyavert.. Egyikkel sem szí­vesen találkozna az ember sötétben... Hátul, a jobb sarokban is minden helyt foglalt, vagy ti­zen ülnek a hosszú, keskeny asztal körüli lócá­kon. Csak az öreg guapi indiánt, Xingu apót is­meri közüliek, meg a félszemű Krimoszt, a gö­rögöt. A kisebbik asztalnál három brazil mi- neiro, ők is bádogbögréből isznak, mint Xinguék. Úgy látszik, az ivó jobb oldali része — másod- osztály. Ugyanitt a harmadik kisasztal még gaz­dára vár... De már nem is kell várnia. Meg­lebben a bejárati háncsfüggöny, a Borelli-fivérék lépnek be. Megállnak, szoktatják a szemüket a fényhez, és megvárják, amíg lecsurog róluk a víz. Körülnéznek, mosolyogva üdvözlik Madame Duvalt és a másodosztályú ismerősöket, aztán le­telepednek az üres asztal mellé. Ninette már ott is terem, egy üveg pálinkát, két bögrét tesz elé­jük. De Honda László már nem az új vendége­ket nézi, hanem az első osztályú társaságot. És így sikerül elkapnia Eberhardt pillantását, ame­lyet a két mexikóival vált, miközben alig észre­vehetően az olaszok felé int. Azok bólintanak, aztán összekoccantják poharaikat. A kis kopasz magyar, akiről már rég el­terelődött a közfigyelem, mindent ért. És a józan ész, sőt a zsenialitás ellenére dönt! Feláll, botla­dozik, lassan kitántorog a teremből, le a torná­con. De kint már siet, szalad, irány a barakk. Odabent egykettőre felfedezi Ewans professzort, aki a priccsen ül és jegyzetfüzetét olvassa. Hon­da néhány szót súg a fülébe. Az először csodál­kozva néz rá, aztán vállat von, egy papírdarab­kára néhány sort ír, előveszi a csekk-könyvét, kitölt egy lapot, aláírja, kitépi, átnyújtja. Tíz másodperc múlva Honda László már a női sza­kaszban van, a Mamához lép, ki épp a másnapi edzésterv módosításán töpreng, az eső miatt. Anna asszony elolvassa a kezébe nyomott cé­dulát, tüzetesen megvizsgálja a csekket, ránéz a küldöncre, csibészesen hunyorít, rendben van. Az ivóban közben felparázslott a hangulat. Mindenki a két hangoskodó mexikóit figyel­te és fél szemmel a Borelli testvéreket. — Szóval te azt állítod — kiabált magas fejhangon. Gonzales —, hogy a digók macskái esznek? Camacho bólintott. — Azt — jelentette ki mély basszussal. — Minden digó macskát eszik. Főleg nyersen. Szőröstől-bőröstől. A szőrös macskafarok a kedvenc nemzeti eledelük. — Hát én ezt nem hiszem. Én úgy hallot­tam. hogy patkányt zabáinak. — Jó, fogadjunk. ■— Itt a kezem. Tíz cruizeiro a tét. Rendben? — Rendben. De ki dönti el? ÜIÖi®P]BL . (Folytatjuk.» A Székesfehérvári Könnyűfémmű felvesz lakatos, villanyszerelő, hengerész szakmunká­sokat, továbbá érettségi­zett fiatalokat félauto­mata elektronikai beren­dezések kezelésére és szakmával nem rendel­kező férfiakat és nőket betanított gépmunkások­nak. jelentkezés a vállalat munkaügyi főosztályán, Székesfehérvár, Ádonyi u. 64. (298) fás-Miska es Kun Jancsi oroszlánt MÄR FOCOTT. ve MOSS MADARAT LE­heteit yotNA veink fogatni . FELVESZÜNK NŐI BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. JELENTKEZÉS A SZÖVETKEZET . . MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN, 6ÁTASZÉKI FÉMIPAR] SZÖVETKEZET, BATASZÉK, BUDAI U. 5. (269) Dombóvári Vegyesipari Kisipari Szövetkezet (Dom­bóvár, Engels u. 3.), azon­nali belépéssel, betanított munkás munkakörbe nő- dolgozókaí felvesz. (310)

Next

/
Thumbnails
Contents