Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

A fejlődés figyelemre méltó Beszélgetés Molnár Lajossal, a KPVDSZ megyei titkárával a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozók munkakörülményeiről —. Molnár elvtárs, kezdjük a közepén. — Azt ajánlom, kezdjük azért inkább csak az elején. Oly ritkán esik szó a keres­kedelmi és vendégiátóiparl dolgozók munkakörülménye­iről az újságokban, hogy il­lő megadni e téma rangjá­nak megfelelő módját. Rang­jának? Talán inkább azt mondanám mégis, hogy sú­lyának. A kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozótól jo­gos elvárás a figyelmesség, az előzékenység az udvari­asság. Ezekről a kívánal­makról naponta sok szó esik. A munkakörülmé­nyekről viszont semmit, vagy nagyon keveset tudnak a fogyasztók. — Némelykor azért a vevő is észrevesz egyet s mást. — Azzal kezdeném talán, hogy Tolna megye kereske­delmi hálózata a megyék rangsorában a színvonalat te­kintve közepesnek mondható. Nem a legjobb, de nincs a legrosszabbak között. Vala­mikor más volt a helyzet. Rendkívül elmaradott keres­kedelmi hálózat maradt ránk, Szekszárdon is, a megyében is a szatócs jelleg uralkodott. Erről felesleges sokat beszél­ni, hiszen, hogy' mi volt rég, azt mindenki tudja. A fejlő­dés számottevő és figyelemre méltó. Az adott lehetőségek keretei között megy a kor­szerűsítés és új egységek épülnek... — Elnézést kérek Molnár elvtárs, most ne a kereskedel­mi hálózat „fejlődéséről” es­sék szó, hanem a dolgozók munkakörülményeiről. Sommáz­va, hogyan ítéli mg a KPVDSZ a jelenlegi helyzetet? — A KPVDSZ a jelenlegi helyzettel itt Tolna megyében elégedetlen. Azt is tudjuk azonban, hogy a lehetőségek éppen az örökség következté­ben pillanatnyilag korláto­zottak. — Mit ért ez alatt? — Azt értem ez alatt, hogy egyelőre nem gondolhatunk arra, hogy teljesen újjáépül­Közél etünk Ülést tartott tegnap délelőtt a dombóvári városi tanács vb. Az ülésen, az OTP lakásépítési akció tapasztalatait és az ez­zel kapcsolatos, további fel­adatok megtárgyalása után, a városi óvodákban végzett mun­kával, az oktatási állandó bi­zottság jelentésével és egyéb kérdésekkel foglalkoztak. Ugyanaznap tartottak járási tanácsülést Szekszárdon. Dr. Szabó Endre, városi-járási ve­zető ügyész a törvényesség helyzetéről tájékoztatott, majd a gazdasági állandó bizottság beszámolója következett, végül a II. félévi munkatervet vi­tatták meg és fogadták el. A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT bátaszéki kirendeltsége felvételre KERES ÁRUÁTVEVÖKET ÉS GÉPKOCSI- KISÉROKET. Jelentkezni lehet: Bátaszék, Budai u. 117. sz. alatt. (257) jön Szekszárd és a megye bolthálózata. A régiekre is szükség van, s ezekben a régi boltokban bizony nagy a zsúfoltság, a munkakörül­mények kimondottan rosszak. Tolna megye kereskedelmi hálózatának fele korszerű, _ ott nincs probléma. De a másik felében a szociális követel­mények minimuma sincs oly­kor biztosítva. Tudok mutat­ni Szekszárdon olyan boltot, ahol egy helyiségben van az iroda, a mosdó, az öltöző. A dolgozók kedvét, közérzetét nagymértékben befolyásol­ják ezek a dolgok. A vendég­látóipar területén esetenként sokkal rosszabb a helyzet, mint a kereskedelemben. Né­hány vendéglátóipari egysé­get azért kellett becsukni, mert a munkakörülmények veszélyeztették a dolgozók egészségét, testi épségét. —i Mikor várható javulás? — Nagy a szóródás, mint­hogy az új létesítményekben már minden rendben, a ré­gi, valamikori szatócs jellegű boltokban meg úgyszólván a minimális követelményeket sem lehet megteremteni. Mi­kor várható javulás^? Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Évek telnek el, mire majd azt mondhatjuk: elégedettek vagyunk. Mindenesetre mi ál­lást foglaltunk abban, hogy a lehetőségekhez mérten min­denütt biztosítsák a munka- körülmények minimális felté­teleit, már ami a szociális jellegű létesítményeket illeti. Tolna megyében a kereske­delem és a vendéglátóipar 5800 dolgozót foglalkoztat. Nem mindegy, hogy ezek az emberek milyen körülmények, között végzik a munkájukat. A szakszervezet ezt állandó­an szemmel tartja, és fi gye­Mióta Szakosra járnak is­kolába, Lápafőn és Várongon reggelente túl korán kelnek a 10—14 éves diákok. Amíg Szakcson megkezdődik a ta­nítás, közel másfél órát rosto­kol a két község 43 felső tago­zatos tanulója. (Szolid szá­mítással, évente 13 500 órát veszítenek az amúgy is elfog­lalt diákok.) Hét esztendeje okoz ez gondot a szakcsi nevelőknek és a lápafői, várongi szü­lőknek. Érezve a tanulói elő­menetelért viselt felelősséget, az utóbbi időben a szakcsi is­kola igazgatója minden le­hetséges fórumot felhasznál ahhoz, hogy sürgesse a fel­ső tagozatos diákok beutazta­tásának ésszerűsítését. Hallgatója voltam, amikor másfél hónappal ezelőtt a dombóvári járási pártérte- kezlet szónoki emelvényén kérte Gungl Ferenc szakcsi iskolaigazgató a különjáratot, szenvedélyesen ecsetelve a ta­nulók nagyfokú lekötöttségét, a mindennapos és felesleges várakozást és fáradtságot. (Akkor a2t a választ kapta, visszatérnek kérésére.) Alig két héttel ezelőtt pedig a Vá- ronggal közös tanács Lrnafő községben tartott ülésén hoz­tak határozatot a megoldás szorgalm ázására. Indítsák később A szakcsi iskola valameny- nyi felső tagozatos osztályá­nak vannak várongi és lápa­fői tanulói. Huszonhatan jön­nek hozzájuk a távolabbi köz­ségből, tizenheten pecig a közelebbi Mpafőről, lemmel kíséri. Hogy konkré­tabban szóljak a dolgokról, elmondanám egy tavalyi ha­tározat értelmében megkezd­tük a munkahelyek minősí­tését. Ez azt jelenti, hogy mindenütt megnézzük, milyen körümények között dolgoznak az emberek, milyen hibákat, mulasztásokat kell sürgősen kijavítani. Eddig a nagyke­reskedelmi vállalatok minő­sítését végeztük el. írásban is rögzítettük a tennivalókat és személyesen beszéltük meg a nagykereskedelmi vállalatok vezetőivel mindazt, amin sür­gősen változtatni kell. El­mondhatom, hogy a nagy­kereskedelmi vállalatok ve­zetőivel szót tudunk érteni. Intézkedési tervek készültek és most folyik azok végre­hajtása.- A minősítést termé­szetesen még nem fejeztük be. Folytatjuk. Bízom abban. Hétfőn este a déli kertvárosban és a Tartsay-lakótelepen teát kapott va­csorára jó néhány kisgyerek — a meg­szokott tej helyett. És bosszankodott jó néhány felnőtt — meri az ABC-áruházban délután négy óra körül vásárolt tej a me­legítéskor összement. Ami kétségbevon­hatatlan jele volt ennak, hogy a tej az áruházban megsavanyodott. Erre egyébként hamarosan rájöttek az áru­ház eladói is, és beszüntették az áru­sítást. Hétfőn este már nem is lehe­tett tejet vásárolni . . . Néhány vásárló elmondása szerint az áruháziak arra hivatkoztak; már így szállította ki a tejipar . . . Ami nehezen hihető annak, aki is­meri a tej- és tejtermék értékesítési rendszerét . . . A tejipar ugyanis még a múlt év elején olyan megállapodást kötött a kereskedelemmel, hogy vállal minden értékesítési kockázatot. Tehát, az üz­letekből minden anyagi igény nélkül visszaveszi azt a tejet, amelyről a bol­Milyen álláspontot képvisel a szakfelügyelet, mii kíván a dombóvári járási művelődési osztály? Magyar János járási tanul­mányi felügyelő jól ismeri a helyzetet, megoldását szív­ügyének tekinti. Hogyne ten­né, korábban évtizedeket, pontosabban 24 esztendőt ta­nított Várongon. — Feltétlenül támogatni kell a szakcsi igazgató ké­rését. Érvei helytállóak, mind oktatási-nevelési szempontból, mind a gyerekek érdekében indokolt a kérés teljesítése. Ide tartozik, hogy csökkenő létszámuk miatt a jövőben várható a naki felső tagozatos diákok szakcsi körzetesítése is, velük még naftvohb lesz az egyazon vonalon beutazó diákok létszáma. Jó lenne úgv megoldani, ahogy Csib- rákról és Dúzsról Kurdra szállítja az AKÖV a tanuló­kat — mondja a tanulmányi felügyelő. Igv tervezi a tanácsülés is. Idézünk a határozat szövegé­ből: „A Váronggal közös ta­nács lápafői tanácsülése el­határozza, hogy ismételt ké­réssel fordul a szpk^yárdi, 11-es AKÖV-höz, a felső ta­gozatos tanulók rendeli autó­buszjáratának későbbi indí­tása érdekében.” Tanévnyitásra rendeződik » Méltányolták a szekszárdi AKÖV-nél a kérést. Radnai Mátyás forgalmi osztályveze­tő elmondja, hogy még nem hogy ennek meg lesz a maga haszna, eredménye. — Hogyan vélekedik a keres­kedelmi és a vendéglátóipari dolgozók munkaidejéről? — Értem a kérdést. Főleg a szállítómunkások azok akik havonta sokszor 350 órát dolgoznak. A munkaidő a ke­reskedelemben nem nyolc óra holott annyinak kellene len­ni. Foglalkozunk ezzel a kér­déssel. Azon vagyunk, hogy megfelelő szervezéssel változ­tassunk a jelenlegi helyzeten, más szóval, hogy a valóság­ban is nyolc óra legyen a kereskedelmi dolgozók napi munkaideje, annál is inkább, mert ez a szakma lassan női szakmává válik, hiszen jelenleg már az összdolgozók 56,7 százaléka nő. — Köszönjük a beszélgetést Molnár elvtárs. — Ír — fosok megállapítják, hogy fogyasztás­ra már nem clkalmas. Ugyanakkor hajlandó a szekszárdi üzletekbe a nap folyamán akár többször is friss, meg­felelő minőségű tejet szállítani, ép­pen a jó ellátás, a fogyasztók érde­kében. Ebből, a nyár második napján be­következett tejproblémából nem aka­runk messzemenő következtetést levon­ni és nem követeljük senkinek a fő­vételét. Csupán egy kis előrelátást kérünk a vásárlók érdekében. Most, és a ké­sőbbiekben a kánikulai meleg hatá­sára nyilván nagyobb a tej, a tejes ételek fogyasztása. Az üzleteknek nyil­ván fokozottabban kell ezekhez az igényekhez igazodni, amit annál in­kább megtehetnek, mert semmiféle anyagi következmény nem hárul rájuk. A lejárt szavatosságú tejet a tejipar visszaveszi, és szállít helyette frisset. érkezett meg hozzájuk a köz­ségi tanács határozata, illet­ve felkérése, azonban felké­szültek, mérlegelték az egyéb érdekeket ós kialakították a megvalósítható elképzelést. Miért húzódott el ily soká az ügy? Hank József, a menetrend felelőse szerint nem egysze­rű a megoldás, mivel a mot- trni ko-ai busszal utaznak a két községből a dombóvári középiskolás diákok is, és ha később indítanak, akkor meg azok késnének el. , A kaposvári vonattal érke­ző várongi és lápafői lako­sok ez esetben csupán délben tudnak hazatérni. Viszont a felnőttek körében alkalom­szerűbb és kisebb a forgalom, dominál a nagy létszámú di­ákság érdeke. Mi a lényege a panasz orvoslásának ? A különféle érdekek egyez­tetése után, elképzelésük sze­rint reggelente úgy indulna a járat Várongról, hogy a két kis község diákjai az eddigi 6 óra 40 perces idő helyett 7 óra 55 perckor tudnának Szakcsra megérkezni. Igen ám, de az azt jelentené, hogy legkorábban negyed kilenckor kezdhetnék meg a tanítást a szakcsi iskolában. Kimennek a helyszínre, tanévnyitásra rendezni akarják. Fogas kérdés a későbbi kezdés. Ennek vállalása és a megoldás mikéntje már a szakcsi tantestületre tartozik. SOMI BENJAMINNÉ Bl. Kap-e iskolabuszt 43 tanuló? Az első tej probléma a nyár második napján Jelölő gyűléseken hangzott el: a paksi s járásban Amikor 1967-ben a jelölő gyűléseket megtartották, a paksi járáshoz tizenöt község tartozott. Ma — a tanácsok összevonása miatt — tizen­négy. Se tizenötöt, se tizenné­gyet nem lenne értelme rend­re sorolni. A sok ezer felszó­lalás természetesen okkal-jog- gal, sőt témaköre szerint is csoportosítható. Valamennyi a közérdeket szolgálta. Más kérdés azonban, hogy a köz érdekét mikor lehet szolgálni, sőt az is más, hogy a kívánt feladatok ellátása egyáltalán mindenkor a járási tanács feladataié? Vitán felül áll például, hogy a gerjeniek joggal örülnének, ha híd ível­ne át községük mellett a Du­nán. Ehhez azonban éppen és „csak” sok tízmilliós nagyság- rendű összegek kellenének, nem tanácsi, hanem állami be­ruházásból. Híd G er jenben mostanában nem lesz. Sok fel­szólaló olyan problémákat tárt a tanácstagjelöltek elé, melyek megvalósíthatók ugyan, de nem a tanács hatáskörében, így például teljesen a területi­leg illetékes áfészen múlikt hogy lesz-e Bölcskén új ven­déglő, vagy megfelelő gáz­cseretelep. (Utóbbi az Afor gondja kell, hogy legyen.) Né­metkér joggal kért gyógyszer­tárt, hiszen valóban bajos egy recept kiváltásáért kilométere­ket buszozni. Az országos te­lepülésfejlesztési tervek azon­ban csak minden ötezer la­kosra írják elő egy gyógyszer- tár létesítését. Ismét csak az egész ország teherbíró képes­ségét szem előtt tartva: — joggal. Nem fér bele a távlati fej­lesztési tervekbe az se, hogy — egyebek közt — Felsőgya- papuszta (minden elektromos hálózattól távoli és egymástól is ötven—száz méterre fekvő) házai sok százezer forintért villanyvilágítást kapjanak. Mindezt megérteni nem kel­lemes a helybenlakóknak. csak kell. A paksi járásban elhangzott javaslatok megvalósítása elé persze e hosszas bevezető után is túlzás lenne a negatív elő­jelet tenni. A lakók — itt is, éppúgy, mint egyebütt — tudván tudták a legfontosab­bakat. A kívánságok zöme az út- és járdaépítésekkel volt kapcsolatos. Vitathatatlanul joggal, hiszen a városiasodás, a kulturáltabb életforma böl­csője talpfájához tartozik, hogy az emberek ne bokáig érő sárban kényszerüljenek járni. Hétszázharminckét épí­tési jellegű feladat megoldását kívánták (1969-es felmérés szerint) a járási tanácstól. Ezek közül kettőszázharminc­kettő valósult meg. Sok ez, vagy kevés, az mérlegelés tár­gya lehet. A választók, akik­nek joga a kritika, nyilván­valóan mérlegelik is. A járási tanács tervcsoportja úgy fogja fel a tényeket, hogy a még hátralevő javaslatok megvaló­sítása csak a lehetőségekkel szinkronban lesz nyélbe üt­hető. Egyelőre gerincét képe­zik a távolabbi fejlesztési ter­veknek. O. I. Népújság 1970. június 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents