Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
WVTVTTVTVf ▼VTVT'rVYTVTVV Vf ▼▼TTYTT'rTTVYVTVY* fWVTTTVVVf VTWVTTWTTTTYTfYYYfYfffTVYYY'ff YTfTff YfVTVYffW É KÜRTI ANDRÁS: Az aranyváros foglyai 18. E napon, a nyolcadikon a Cartagena pusztulása óta, kora délután hirtelen beborult az ég, megeredt az eső. És ömlött, ömlött végeszakadat- lan. Nagy szemű, lomha cseppek áztatták a fák leveleit, kopogtak a cabanak tetőin, mielőtt leszállt volna az alkony, sártengerré változtatták a Főteret. Esta chuvendo... Esik az eső... Ha megállna az a csapadékmennyiség, ami e tájon csak egyetlen év alatt lehullik az égből, ha a talaj nem szívná be, ha a nap nem párologtatná el, ha a felduzzadt patakok, folyók nem vinnék magukkal, ha ez a sok képtelen /„ha" nem volna, két-három méter magasan borítana mindent a víz. A Floresta nagyterme még üres volt, egy vendég ült csak, a bejárattól jobbra lévő kis asztal mellett, és rumot ivott, leplezetlen undorral. Honda László, természetesen. Ivott, s közben elméjében először katonásan, időrendben felsorakoztak azok a tények, ismeretek, közvetlen és közvetett információk, amelyeket egy hét alatt sikerült Ciduróban összegyűj-' tenie. Az első adatok, amelyek a németek fa- zendáján, rövid fogsága alatt jutottak tudomására, aztán az itt-ott elcsípett beszédfoszlányok, indulatos, vagy suttogva kiejtett szayak, egy sokatmondó fintor, egy lehorgasztott fej, kis történetek, amelyeket akkor hallott, amikor senhor Plombáit kísérte el felcserútjaira... Később a kronológiai rend átcsoportosult, most már logikai mező alakult ki, megvilágosodtak az események kölcsönhatásai, az összefüggések. Itt-ott hézagosán, de lényegileg áttekinthetően összeállt az egész tabló. Lássuk csak... Tehát ezek a Mü llerék eredetileg sem azért jöttek ide esztendővel ezelőtt, hogy a két kezük munkájával kaparjanak össze némi aranyport. Pontosan tudták, hogy a kincsszerzés, a meggazdagodás kulcsa nem egy-két parcella az Aranypatak partján, hanem az Ilha gőzös, ez a rozzant láda. Müller már az első héten megvette az öreg Dóidétól, a korábbi tulajdonostól. Jóformán bagóért. Az egész telepet meglepte a vásár, azóta is hívják Doidónak, bolondnak az öreget. Az még a papnak sem árulta el, hogy miért ment bele ebbe a rossz üzletbe, utólag sem panaszkodott. Hozatott magának a legközelebbi hajójárattal egy öszvért, összetákolta a lajtoskocsiját, vizet szállított, esténként kezelte az áramfejlesztőt, őrizte a Floresta tornácán a fegyvereket, meghúzta magát és — hallgatott. Amíg övé volt az Ilha, olyan fuvardíjakat kért, hogy ő és a fűtője tisztességesen kereshették. Nem élt vissza azzal, hogy ez az egyetlen személy- és teherszállító eszköz Ciduro és Manaus között. Hans Müller és Eberhardt viszont azonnal felismerte, hogy akié az Ilha, azé itt a hatalom! Fokozatosan srófolták felfelé a fuvardíjakat, most ott tartanak, hogy egy óceánjáró .luxushajón sem magasabbak az árak, mint ezen a kivénhedt teknőn. Ennek következtében kér senhor Dias is horribilis árakat szatócsboltja cikkeiért, ezért lett a Florestában is méregdrága minden. A mineirók viszont változatlanul oly kevés aranyat mostak, mint korábban, az arany értéke sem emelkedett, enniök-inniuk továbbra is ugyanúgy kellett, sóra, lisztre, gyógyszerre, új szerszámokra, a Claudettek és Ninettetk társaságára éppúgy szükségük volt, mint annakelőtte. így aztán a többségnek nemcsak a megkuporga- tott aranypora pergett át Mülleréík zsebéhe, hanem jócskán el is adósodtak. Mindezzel azonban Müllerék távlati tervének csaik a kiindulópontja valósult meg. Második lépésként felajánlották ezeknek a szerencsétleneknek, hogy törlik tartozásaikat, megmaradhatnak a parcelláikon, ha ezentúl az ő bérmunkásaikként mossák az aranyat. Senki sem állt kötélnek az első szóra, de aztán az elmúlt hónap leforgása alatt két különös haláleset történt. Hogy, hogy nem, az a két mdneiro pusztult el, akik a legerélyesebben utasították vissza az Ilha új birtokosainak ajánlatát. A különleges megbízott mindkét esetben öngyilkosságot állapított meg. A gazda nélkül maradt bányatelkek Müllerék tulajdonába szálltak át, azoknak az adósleveleknek az alapján, amelyeket ők a Madametól és Dias tói vettek át nagylelkűen, a szatócs és a szállcdatulajdonosnő tartozásai részleges törlesztése fejéiben... És a gőzbárka legközelebbi járatával két mexikói jött Manausból és ezek már mint a német trió alkalmazottad vették fel a munkát a két bányatelken... És utána három helybeli süllyedt hasonló napszámos sorba.. . ördögi kör! Nincs menekvés. Aki nem ma, az holnap, holnapután jut az adósok közé. Nemcsak az kerül Müllerék jármába, aki még remél valamit Ciduróban, hanem az is, aki torkig van ezzel a megalázó helyzettel, a nyomorúsággal, el akar menni innen. Eladná a bérleti jogát, de kinek? Egyedül Müllerék jönnek számításba, de ők olyan árat ígérnek, amely nem fedezi még az útiköltséget sem Manausig. ... Ez a jelenlegi helyzet. És Müllerék most — a fazendájukon kihallgatott beszélgetés szerint — arra készülnek, hogy a Borelli testvéreket törjék meg az első adandó alkalommal. Ezeknek is van adósságuk, készleteik végénél járnak. Mégis, ezek az olasz fiúk nyíltan hangoztatják, hogy ők nem adják fel a szabadságukat semmiképp, nem lesznek az átkozott tedeschók rabszolgái. Az ő helytállásuk tartja még a lelket sok ingadozóban. Ha őik is megtörnek, behódolnak. összeomlik a többiek ellenállása is. (Folytatjuk) AAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ™6gESZ PA^TAPRA VALÓ LOPOTT HOLMI f _ A/ACySTÍU/ ÜZEM! SZARRA EZ A 'l^ncrOR.Í VILÁGOS,HOGV AZ OROSZLÄM IS E&V ELTOtJEGYZET Négyhatvan és nyolc Kevés az építőanyag és az emberek sort állnak 'gerendáért, cementért, tégláért és mozaiklapért is. Pedig van mozaiklap. Mozaiklap — cementlap — bőven a lakosság rendelkezésére áll, különféle áron, minőségben, minden telepen. Az emberek válogatnak. Pénzükért jó árut szeretnének vásárolni, mert a mozaiklapra általában ötven-hetven évenként van szükség, nem úgy, mint zoknira. És éppen ezért megnézik, milyen minőségű áruért adják pénzüket. A mozaiklapokat két áron, két minőségben hozzák forgalomba. A hazai gyártmányú, — Beton- és Vasbetonipari Művek terméke — négyhatvanba kerül, a Jugoszláviából importált darabja nyolc forintba. A nyolcforintosért állnak sorba. Nem az olcsóért, az olcsói gyenge minőségűért, hanem- a drága, jó minőségű áruért... A TÜZÉP-szakemberek meg^ értik a lakosságot. A Betont és Vasbetonipari Művek nem. Ugyanis ahelyett, hogy a tér-- mékek minőségét javítanák, a technológia megváltoztatásával, arról akarnak határozni, hogy a mozaiklap hazai gyártását üzemeikben beszüntetik. S ezután csak néhány kisipari szövetkezetben, tsz-üzemben gyártanak. De ez olyan kevés, hogy az igények töredékét sem elégíti ki... A Beton és Vasbetonipari Művek, — mint a TÜZÉP szakemberei mondják, — hajthatatlan. A sok kifogás ellenére, a mozaiklapok minősége egyre romlik...- Pj Garancia — bonyodalmakkal Megnyílt Szekszárdon azúi, modern autószerviz, mely az AFIT pécsi üzemének egyik ki- rerdeltsege. A megnyitással egyidőben a vasipari vállalattól el /ették a garanciális javítást. Ebből adódik e bonyodalom. Az új szerviz töbn gépkocsit, többek között a Zastavat sem vállalja — mivel erre felsőbb szervüktől nem kaptak engedélyt. ElŐ-zör a pécsi központjukat hívtuk fel telefonon, ahol arra hivatkoztak, hogy a budapesti központ nem adott engedélyt néhány gépkocsi garanciális javítására, ezért nem vállalhatják a szekszárdiak. Javasolták: akinek Zastava gépkocsija van, menjen szervizre Pécsre, esetleg Dunaújvárosba, vagy Siófokra. Az AFIT központját — Budapestet — is felhívtuk telefonon, ahol Sándor Istvánnal a rok'amáeiós osztáiv egyik vezetőjével beszéltünk. Elmondta: a szekszárdi szerviz nincs még felszerelve olyan speciális szerszámmal, mellyel a Zasta- . a és inég néhánv gesi garanciális javítását elvégezhet r.é. Ez az oka, hogy Szekszárdon el kell utasítani azokat, akik ilyen igénnyel jelentkeznek. Mindent megértünk, csak azt nem, miért vették el egyértelműen, valamennyi gépkocsi garanciális javítását a vasipari vállalattól addig, míg az AFIT nem rendelkezik olyan felszereléssel, hogy az igénye-, két kielégítse? A Zastava gépkocsi-tulajdonosok most választhatnak Szék,zárd helyett Siófokra. Du, naújvárosba vagy esetleg Pécs- n viszik gépkocsijukat. Ami nem utolsó szempont: Szekszárdon reggel leadják a gépkocsit és délután érte mennek. Ha vidékre viszik, egy teljes napjukba kerül, nem beszélve a kilométerről. De kinek fáj ez? — kas —* ■NMMIMMMM Népújság 4 1970. június 23, k^AAAAAAAAAAAAAAA. AAAAAAAAJ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAALAAAá j
