Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-23 / 145. szám

Á társadalmi munka kecsülete Áratás előtt Sióagár dón Tanfolyamon a kombájn osok Cement kellene a szárítóhoz ..Az a mi r.agy bajunk, ed­dig nem tudtuk elérni, hogy ne gúnyolják ki azokat, akik szívvel-lélekkel vállalják és szívesen végzik a társadalmi munkát ’ — hangzott el Szek- szárdon az egyik üzemben a pártvezetőség és a tagság kö­zött folytatott beszélgetés fo­lyamán. Már felismerték, már hadat üzentek neki. Ebben az üzemben az is bajuk még, hogy viszonylag kevesen van­nak azok, akik megízlelték a társadalmi munka ö, ömelt, akikrek belső szükségletévé válna a közösségi tevékenység. Másutt viszont a szakszerve­zeti bizalmit k választásának idején kérdezte meg egyik je­löltjük: Mondják meg, nekem ebből mi hasznom származik? Nagyobb településen, vá­rosban nem fehér holló a közösség színeiben, annak égisze alatt buzgólkodó em­berek nyílt, vagy hátmögöt­ti kicsúfolása. Durvább eset — volt rá példa —, amikor egyenesen baleknek tartják a közérdek előmozdítóját. A Séd-patak mentén nemrégi­ben épült impozáns bérház lakói panaszolták el. Az ott élő emberek egyik szombat délután összejöttek nyolcan- tízen, virágosítottak, szépítet­ték lakóhelyük környékét. Alig győzték hallgatni a „nincs jobb dolgotok?” , ^mi­nek ez majd tőlünk is el­várják”, „nézd csak; hogy lapátolnak, gereblyéznek a stréberek!” és ehhez hason­ló, sértő megjegyzéseket. Majdnem fogcsikorgatva, de megálltak szó nélkül a ked­vüket szegő, csúfondáros él­celődést. Egyikük megbán- tottsága addig terjedt, úgy vett elégtételt, hogy a pi­maszkodók egyikével beszün­tette a köszönő viszonyt. Érdekes különbség, hogy falvainkban egyöntetűbb el­ismerés övezi azokat, akik tevékenyek. A községfejlesz­tési tervek valóraváltásának idején utcák lakói versenge­nek egymással: hol jutnak többre, melyikük készül el előbb, kinek a munkája lesz szebb. Szinte mindenütt jól ismerik a falvakban a köz­életi embereket, őszinte tisz­telettel fordulnak azokhoz, akik jártasabbak, tájékozot­tabbak az átlagembernél, akik szívesen besegítenek az ügyes­bajos dolgokba történő el­igazodásba. Nagy becsben tartják őket. tud ták, hogy so­kat tesznek értük. Városban sem általános, azonban fellépett, dívik a ká­ros tiszteletlenség. Keveseb­bet kapnak amiatt, mert töb­bet tesznek? Szabad, lehet őket sértegetni? Ugyan, mi­lyen ember az, aki képes mo­solyogni azokon, akik nem­csak önmagukra gondolnak, akik fáradoznak avégett, hogy olajzottabban forogja­nak a társadalom előre gu­ruló kerekei. A komisz, há- borogtató viselkedés a lesze­repelt, nagyzoló fiptorgókra. az ! úrhatnám polgárokra em­lékeztet. És még az a büsz­ke. aki megbánt, és az rös- tellkedik, aki dolgozik... Kinek van szégyelnivalója’ Ki vét a tisztesség ellen? Büszkeséget egyedül az érez­het, aki belső szükségből te­vékeny, aki így lesz különb a másiknál és tegnapi önma­gánál. Némelyik közösségben visz- sza kell szerezni, meg kell erősíteni a társadalmi munka becsületét. Legyen az szak- szervezeti, népfront, vagy pártpolitikai tevékenység, avagy városfejlesztési termé­szetű munka — senkinek nincs joga ahhoz, hogy elő­kelő idegenként fumigálja azt a munkát, amit mások önzetlenül elvégeznek. Sem igazság, sem erő nem áll az ágáló kispolgár mögött. Ott, ahol megoldásra vár, valódi becsületét azzal lehet­ne a társadalmi munkának legtartósabban biztosítani, ha a közvélemény nagyobbik és jobbik részét segítségül hív­ják hozzá, ha mennél többen be is kapcsolódnak. Vitázni kell az önmagát ebből kivo­nó, a szabad idő önzetlen fel­áldozásán csúfolkodó, a tevé­keny embert céltáblának 'te­kintő cinikus felfogással. Szánjanak vele szembe, s ha nem képes elröstellni magát, szorulion sarokba, nézeteivel maradjon egyszálmagában. A magunknak éles egyik válfaja a kényelemből faka­dó húzódozás a társadalmi elfoglaltságból. Előírás nem szabályozza, nem kötelező részt vállalni belőle. Az előb­binek rútabb, cinikus formá­ja a tudati, anyagi fejlesz­tés gyorsítására vállalkozó emberek félvállról kezelése. De hogy ne gúnyolhassák ki a lakóhelyen, főként a mun­kahelyen. a jóérzésű többség egységes felfogása képes fa­lat emelni, a lekicsinvlés elé. Meggá+lásán túlmenően. a magukteremtette „egészséges, és tevékeny légkör, kitartó munka lehet a legfőbb zálo­ga a társadalmi munka be­csületének. SOMI BENJAMINNÉ A sióagárdi mezőgazdasági termelőszövetkezetben terv­szerűen, hetekkel ezelőtt meg­kezdték a felkészülést az idei aratásra. A vezetőség gondo­san elkészítette az aratás, fel­készülés, lebonyolítás rendjét, s eszerint dolgozott minden szakterület felelőse. A szövet­kezet felkészülten várja a gabona érését. ÖT ÜJ SZK—4-ES A gazdaság idén öt új SZK—4-es kombájnt vásárolt. A gépek bejáratását jú­nius 20-án kezdték el. A hat régebbi kombájn felújítását részben már elvégezték. A szövetkezet a Bonyhádi Gép­javító Állomással javíttatta ki a régi kombájnokat, a hat kö­zül három már a gazdaságban van, s ezek bejáratása is meg­kezdődött. A három gépet majd e hónap végén, de még az aratás előtt elküldik Sió- agárdra. MÁSOKNAK IS AKARNAK SEGÍTENI Ügy tervezik, hogy a tizen­egy kombájn tizenkét-tizenöt nap alatt végez a valamivel több mint kétezer katasztrális hold kalászos betakarításával. S ezután, amennyiben a kör­nyékbeli tsz-ek igénylik, úgy segítenek a betakarításban. Az idén egyébként a második olyan gazdasági év Sióagárdon és Harcon, hogy nem hasz­nálnak kaszát, arató, illetve rendrevágó gépet. HA KELL, MINDEN GABONÁT SZAKÍTANAK A szövetkezet nagy teljesít­ményű szárítót építtetett az agárdi majorban. Ez képes ar­ra, hogy az összes kombájntól érkező szemet tisztítsa, szá­rítsa. Abban bíznak az agárdi tsz-vezetők, hogy nem kell egész szezonban üzemeltetni az új gépet, az időjárás nyáriasra, kánikulára fordul majd ara­táskor. A szárító-tisztító be­rendezés még nem teljesen kész. Cementhiány miatt nem tudják befejezni a néhány- napos munkát, s emiatt vár­ható, hogy nem tud a gép tel­jes kapacitással üzemelni. A cement beszerzésére a szüksé­ges intézkedéseket megtették. VAN ELEGENDŐ SZÁLLÍTÓESZKÖZ A gabonatábláktól, illetve a szárítótól a szövetkezet saját eszközeivel szállítja a búzát, rozsot, árpát. Nemrég vásárol­tak három használt Csepel te­herkocsit, ezeket felújították, készen állnak a munkára. Ezen­kívül két IFA és egy régebbi Csepel kocsival és tizenkét vontatós, pótkocsis szerelvény­nyel bonyolítják le a gabona szállítását. KOMBÄJNOSOK TANFOLYAMON Az aratással foglalkozó sze­mélyek már tudják, hogy mi lesz a kötelességük. Ettől füg­getlenül a kombájnosok részé­re tanfolyamot rendeznek. Itt Csákvári János, a gépcsoport vezetője a kombájnkezelés, karbantartás, vezetés ismere­teiből ad frissítő előadásokat, gyakorlati tanácsokat. A szárí­tónál és a szállításnál dolgozó munkásokat is kioktatják a balesetek megelőzése, a gondo. sabb munka végzése érdeké­ben.- Pi ­Eleiktvaiásuk: ügyvéd Évforduló, emlékek Több mint kétezer éves az ügyvédi mesterség. Cicerótól a mai generáció is tanulhat, úgyszin­tén Eötvös Károlytól, a hirhedett tlszaeszlári per védőjétől, vagy éppen Kossuth Lajostól, — hogy túlságosan hosszúra ne nyújtsuk a fel­sorolást. A megyében tizenkét esztendős az ügy­védi kamara. Az évforduló ürügyén szólunk azokról, „akiknek helye a bírák balján”. Az idézőjelbe tett mellékmondat egyike azoknak a csípős megjegyzéseknek, amelyekkel neon ritkán illetik az ügyvédeket. A gonoszkodó meghatá­rozás — állítólag — ügyésztől ered, s arra utal, hogy a végítélet napján a gonoszok az Ür bal­ján sorakoznak fel, mielőtt az örök tűzbe vo­nulnának. Klasszikus anekdoták — Apám! — lelkendezik az ifjú ügyvéd. — Megnyertem a Faramuczifalussy-pert! — Gyermekem! — esik kétségbe az atya. — Ebből a perből házas!tottaim ki a húgodat és a nővéredet, ebből taníttattalak, ebből építettük a balatoni villát, ebből vettük az első autót, ebből a második házat; — erre te mégy, és meg­nyered?! Napjainkban nem Ismétlődhet meg az eset. A per elhúzását a törvény tiltja, a hí ró meg­akadályozza; a huzavona az ügyvédnek sem érdeke. Az ügyvéd — vulgárisán szólva — nem időbérben, hanem darabbérben dolgozik. Meg­bízatása meghatározott feladat elvégzésére szól; nem előnyös számára, hogy — például — tíz­szer jelenjék meg a bíróság előtt, ha két tár­gyaláson is végére járhat az ügynek. Kissé ide­tartozik, hogy a jogi álláspont tömör, világos ismertetése hasznosabb szokott lenni a szószapo­rításnál. Nem alaptalan szállóige: „Minél tovább áll a védő, annál tovább ül a vádlott.” Másik klasszikus történetünk Baglyaskasté- lyosfi úrról szól, akit ügyvédje így értesített táv­iratban az első fokon kivívott sikerről: „Győ­zött az igazság!”. Baglyasbastélyosfi azonnal visszatelegrafál: „Rögtön fellebbezni!:’ Fiskális hiába kerestetik Igen, ez kényes kérdés: meddig harcolhat az ügyvéd az igazságért, meddig megbízója igazá­ért, — hiszen a kettő nem feltétlenül esik egy­be. A szocialista társadalmi rendben az ügyvéd kötelessége, hogy ügyfele érdekében minden előnyös tényt, minden enyhítő körülményt fel­sorakoztasson, de tilos a nyilvánvalóan bűnöst ártatlannak kikiáltania. Érvényes ez politikai perekre is, hiszen azok során sem eshet csorba a szocialista törvényességen. Aki ezt a követel­ményt nem ismeri, felháborodik azon, hogy oly­kor éppen az állam pénzén véd a rendszerünk­kel szemben álló személyt az ügyvéd. Ki. kell mondani: az ügyvéd ilyen esetben sem a rendszerellenesség mellett száll gíkra, ha­nem a törvények helyes alkalmazásáért. Nem más a védővel szemben álló ügyász törekvése sem. En­nek ellenére nem ritka, hogy kettejük között olyan szellemi párviadal alakul ki, hogy szinte szikráznak a jogi érvek pengéi. Persze, polgári perben is adódik, hogy „hajba kap” a fel- és az alperesi jogi képviselő. Az sem ritka, hogy ' ugyanez a két ember a tárgyalás után derűs egyetértésben di.skurai arról, mit láttak előző este a tévében, öt perccel előbb, tehát, alakos- kodtak? Dehogy. Jogi kérdésen vitáztak, ami egyáltalán nem zárja ki azt, hogy — például egy színdarabról azonos legyen a véleményük. A jog nem kétszer kettő; ha az lenne, mi szük­ség volna a bírón kívül ügyvédre is, ügyészre is? .. . Nem vitás, hogy mindkettejükre szükség van. Veszélyes mesterség is volt Talán nem szükséges bővebben részletezni, . hogy a személyi kultusz idején aligha akadt volna ügyvéd, aki az említett, jogilag tökélete­sen helytálló érvelést a bíróság előtt el merte volna mondani. Az idősebb ügyvédek még-emlé­keznek annak a kollégájuknak esetére, akit azért zártak ki a kamarából, mivel egy polgári perben ügyfelét a postával szemben képviselte: — az ál-politikus nézet szerint ugyanis az ügy­véd a magánérdeket pártfogolta a társadalmi érdekkel szemben. A törvényesség helyreállítása után — természetesen — ez az ügyvéd is elég­tételt kapott. Körülbelül az ügyvédi hivatás az, amely kö­rül a leghevesebb viták dúltak, vajon lehet-e létjogosultsága a szocialista társadalmi rend­ben. Ma már a válasz egyértelmű: van létjogo­sultsága az ügyvédi tevékenységnek, sőt: az ügyvédi munka az igazságszolgáltatás szerves része. A törvényben meghatározott esetekben — például, ha az ügyész részt vesz a tárgyaláson —, kötelező a védő jelenléte. Mi több, az ügyész és az ügyvéd perbeli jogai teljesen azonosak. Amit cikkünk elején említettünk, hogy a tár­gyalóteremben a bírói tanács jobbján az ügyész, balján az ügyvéd foglal helyet, csupán szokás, — nem is mindenütt ragaszkodnak hozzá. Halál a tárgyalóteremben A felszabadulás előtt úgy mondták: az ügy­védnek a tárgyalóteremben kell meghalnia, — vagyis: dolgoznia kell holta napjáig. Persze, akadtak nagy jövedelmű, megvagyonosodott ügy­védek, akik — a kor szóhasználatával élve — befutottak, arriváltak. E sorok nem éppen ifjú írója azonban nagyon jól emlékszik lyukas cipő­talpú, foszlott zakójú, kifényesedett nadrágú ügyvédekre is... Korunkban érdemesebb ügy­védnek lenni. Az ügyvédi munkaközösségek — az ügyvédek spontán kezdeményezése alapján megszületett kollektívák — gondoskodnak arról, hogy ne legyen tagjaik között „ügyetlen”., azaz megbízás nélküli kolléga. Az ügyvédet ma már megilleti a szabadság, a táppénz, a nyugdíj. Senki sem szereti, ha a zsebébe néznek, — az ügyvéd sem. Talán mégsem követünk el indiszk­réciót, ha megkíséreljük érzékeltetni az ügyvédi jövedelmeket. Mezőgazdasági jellegű megyénk­ben kész az analógia: az ügyvéd hozzávetőleg annyit keres, mint a termelőszövetkezeti agronó- mus. S ha valaki ehhez hozzáfűzi, hogy van jó tsz-ben jó agronómus. és akad gyenge tsz-ben gyenge mezőgazdász is, — ez ellen a megállapí­tás ellen egy szavunk sem lehet.. . A rossz emlékű „fiskális.” figurája eltűnt a közéletből, helyébe a korrekt, felkészült, rend­szerünkhöz hű ügyvéd, mondhatjuk így is: ügy­véd elvtárs lépett. Ez a mi világunk jó rendje, így temet és így teremt történelmünk. — b. z. —;

Next

/
Thumbnails
Contents