Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
Á társadalmi munka kecsülete Áratás előtt Sióagár dón Tanfolyamon a kombájn osok Cement kellene a szárítóhoz ..Az a mi r.agy bajunk, eddig nem tudtuk elérni, hogy ne gúnyolják ki azokat, akik szívvel-lélekkel vállalják és szívesen végzik a társadalmi munkát ’ — hangzott el Szek- szárdon az egyik üzemben a pártvezetőség és a tagság között folytatott beszélgetés folyamán. Már felismerték, már hadat üzentek neki. Ebben az üzemben az is bajuk még, hogy viszonylag kevesen vannak azok, akik megízlelték a társadalmi munka ö, ömelt, akikrek belső szükségletévé válna a közösségi tevékenység. Másutt viszont a szakszervezeti bizalmit k választásának idején kérdezte meg egyik jelöltjük: Mondják meg, nekem ebből mi hasznom származik? Nagyobb településen, városban nem fehér holló a közösség színeiben, annak égisze alatt buzgólkodó emberek nyílt, vagy hátmögötti kicsúfolása. Durvább eset — volt rá példa —, amikor egyenesen baleknek tartják a közérdek előmozdítóját. A Séd-patak mentén nemrégiben épült impozáns bérház lakói panaszolták el. Az ott élő emberek egyik szombat délután összejöttek nyolcan- tízen, virágosítottak, szépítették lakóhelyük környékét. Alig győzték hallgatni a „nincs jobb dolgotok?” , ^minek ez majd tőlünk is elvárják”, „nézd csak; hogy lapátolnak, gereblyéznek a stréberek!” és ehhez hasonló, sértő megjegyzéseket. Majdnem fogcsikorgatva, de megálltak szó nélkül a kedvüket szegő, csúfondáros élcelődést. Egyikük megbán- tottsága addig terjedt, úgy vett elégtételt, hogy a pimaszkodók egyikével beszüntette a köszönő viszonyt. Érdekes különbség, hogy falvainkban egyöntetűbb elismerés övezi azokat, akik tevékenyek. A községfejlesztési tervek valóraváltásának idején utcák lakói versengenek egymással: hol jutnak többre, melyikük készül el előbb, kinek a munkája lesz szebb. Szinte mindenütt jól ismerik a falvakban a közéleti embereket, őszinte tisztelettel fordulnak azokhoz, akik jártasabbak, tájékozottabbak az átlagembernél, akik szívesen besegítenek az ügyesbajos dolgokba történő eligazodásba. Nagy becsben tartják őket. tud ták, hogy sokat tesznek értük. Városban sem általános, azonban fellépett, dívik a káros tiszteletlenség. Kevesebbet kapnak amiatt, mert többet tesznek? Szabad, lehet őket sértegetni? Ugyan, milyen ember az, aki képes mosolyogni azokon, akik nemcsak önmagukra gondolnak, akik fáradoznak avégett, hogy olajzottabban forogjanak a társadalom előre guruló kerekei. A komisz, há- borogtató viselkedés a leszerepelt, nagyzoló fiptorgókra. az ! úrhatnám polgárokra emlékeztet. És még az a büszke. aki megbánt, és az rös- tellkedik, aki dolgozik... Kinek van szégyelnivalója’ Ki vét a tisztesség ellen? Büszkeséget egyedül az érezhet, aki belső szükségből tevékeny, aki így lesz különb a másiknál és tegnapi önmagánál. Némelyik közösségben visz- sza kell szerezni, meg kell erősíteni a társadalmi munka becsületét. Legyen az szak- szervezeti, népfront, vagy pártpolitikai tevékenység, avagy városfejlesztési természetű munka — senkinek nincs joga ahhoz, hogy előkelő idegenként fumigálja azt a munkát, amit mások önzetlenül elvégeznek. Sem igazság, sem erő nem áll az ágáló kispolgár mögött. Ott, ahol megoldásra vár, valódi becsületét azzal lehetne a társadalmi munkának legtartósabban biztosítani, ha a közvélemény nagyobbik és jobbik részét segítségül hívják hozzá, ha mennél többen be is kapcsolódnak. Vitázni kell az önmagát ebből kivonó, a szabad idő önzetlen feláldozásán csúfolkodó, a tevékeny embert céltáblának 'tekintő cinikus felfogással. Szánjanak vele szembe, s ha nem képes elröstellni magát, szorulion sarokba, nézeteivel maradjon egyszálmagában. A magunknak éles egyik válfaja a kényelemből fakadó húzódozás a társadalmi elfoglaltságból. Előírás nem szabályozza, nem kötelező részt vállalni belőle. Az előbbinek rútabb, cinikus formája a tudati, anyagi fejlesztés gyorsítására vállalkozó emberek félvállról kezelése. De hogy ne gúnyolhassák ki a lakóhelyen, főként a munkahelyen. a jóérzésű többség egységes felfogása képes falat emelni, a lekicsinvlés elé. Meggá+lásán túlmenően. a magukteremtette „egészséges, és tevékeny légkör, kitartó munka lehet a legfőbb záloga a társadalmi munka becsületének. SOMI BENJAMINNÉ A sióagárdi mezőgazdasági termelőszövetkezetben tervszerűen, hetekkel ezelőtt megkezdték a felkészülést az idei aratásra. A vezetőség gondosan elkészítette az aratás, felkészülés, lebonyolítás rendjét, s eszerint dolgozott minden szakterület felelőse. A szövetkezet felkészülten várja a gabona érését. ÖT ÜJ SZK—4-ES A gazdaság idén öt új SZK—4-es kombájnt vásárolt. A gépek bejáratását június 20-án kezdték el. A hat régebbi kombájn felújítását részben már elvégezték. A szövetkezet a Bonyhádi Gépjavító Állomással javíttatta ki a régi kombájnokat, a hat közül három már a gazdaságban van, s ezek bejáratása is megkezdődött. A három gépet majd e hónap végén, de még az aratás előtt elküldik Sió- agárdra. MÁSOKNAK IS AKARNAK SEGÍTENI Ügy tervezik, hogy a tizenegy kombájn tizenkét-tizenöt nap alatt végez a valamivel több mint kétezer katasztrális hold kalászos betakarításával. S ezután, amennyiben a környékbeli tsz-ek igénylik, úgy segítenek a betakarításban. Az idén egyébként a második olyan gazdasági év Sióagárdon és Harcon, hogy nem használnak kaszát, arató, illetve rendrevágó gépet. HA KELL, MINDEN GABONÁT SZAKÍTANAK A szövetkezet nagy teljesítményű szárítót építtetett az agárdi majorban. Ez képes arra, hogy az összes kombájntól érkező szemet tisztítsa, szárítsa. Abban bíznak az agárdi tsz-vezetők, hogy nem kell egész szezonban üzemeltetni az új gépet, az időjárás nyáriasra, kánikulára fordul majd aratáskor. A szárító-tisztító berendezés még nem teljesen kész. Cementhiány miatt nem tudják befejezni a néhány- napos munkát, s emiatt várható, hogy nem tud a gép teljes kapacitással üzemelni. A cement beszerzésére a szükséges intézkedéseket megtették. VAN ELEGENDŐ SZÁLLÍTÓESZKÖZ A gabonatábláktól, illetve a szárítótól a szövetkezet saját eszközeivel szállítja a búzát, rozsot, árpát. Nemrég vásároltak három használt Csepel teherkocsit, ezeket felújították, készen állnak a munkára. Ezenkívül két IFA és egy régebbi Csepel kocsival és tizenkét vontatós, pótkocsis szerelvénynyel bonyolítják le a gabona szállítását. KOMBÄJNOSOK TANFOLYAMON Az aratással foglalkozó személyek már tudják, hogy mi lesz a kötelességük. Ettől függetlenül a kombájnosok részére tanfolyamot rendeznek. Itt Csákvári János, a gépcsoport vezetője a kombájnkezelés, karbantartás, vezetés ismereteiből ad frissítő előadásokat, gyakorlati tanácsokat. A szárítónál és a szállításnál dolgozó munkásokat is kioktatják a balesetek megelőzése, a gondo. sabb munka végzése érdekében.- Pi Eleiktvaiásuk: ügyvéd Évforduló, emlékek Több mint kétezer éves az ügyvédi mesterség. Cicerótól a mai generáció is tanulhat, úgyszintén Eötvös Károlytól, a hirhedett tlszaeszlári per védőjétől, vagy éppen Kossuth Lajostól, — hogy túlságosan hosszúra ne nyújtsuk a felsorolást. A megyében tizenkét esztendős az ügyvédi kamara. Az évforduló ürügyén szólunk azokról, „akiknek helye a bírák balján”. Az idézőjelbe tett mellékmondat egyike azoknak a csípős megjegyzéseknek, amelyekkel neon ritkán illetik az ügyvédeket. A gonoszkodó meghatározás — állítólag — ügyésztől ered, s arra utal, hogy a végítélet napján a gonoszok az Ür balján sorakoznak fel, mielőtt az örök tűzbe vonulnának. Klasszikus anekdoták — Apám! — lelkendezik az ifjú ügyvéd. — Megnyertem a Faramuczifalussy-pert! — Gyermekem! — esik kétségbe az atya. — Ebből a perből házas!tottaim ki a húgodat és a nővéredet, ebből taníttattalak, ebből építettük a balatoni villát, ebből vettük az első autót, ebből a második házat; — erre te mégy, és megnyered?! Napjainkban nem Ismétlődhet meg az eset. A per elhúzását a törvény tiltja, a hí ró megakadályozza; a huzavona az ügyvédnek sem érdeke. Az ügyvéd — vulgárisán szólva — nem időbérben, hanem darabbérben dolgozik. Megbízatása meghatározott feladat elvégzésére szól; nem előnyös számára, hogy — például — tízszer jelenjék meg a bíróság előtt, ha két tárgyaláson is végére járhat az ügynek. Kissé idetartozik, hogy a jogi álláspont tömör, világos ismertetése hasznosabb szokott lenni a szószaporításnál. Nem alaptalan szállóige: „Minél tovább áll a védő, annál tovább ül a vádlott.” Másik klasszikus történetünk Baglyaskasté- lyosfi úrról szól, akit ügyvédje így értesített táviratban az első fokon kivívott sikerről: „Győzött az igazság!”. Baglyasbastélyosfi azonnal visszatelegrafál: „Rögtön fellebbezni!:’ Fiskális hiába kerestetik Igen, ez kényes kérdés: meddig harcolhat az ügyvéd az igazságért, meddig megbízója igazáért, — hiszen a kettő nem feltétlenül esik egybe. A szocialista társadalmi rendben az ügyvéd kötelessége, hogy ügyfele érdekében minden előnyös tényt, minden enyhítő körülményt felsorakoztasson, de tilos a nyilvánvalóan bűnöst ártatlannak kikiáltania. Érvényes ez politikai perekre is, hiszen azok során sem eshet csorba a szocialista törvényességen. Aki ezt a követelményt nem ismeri, felháborodik azon, hogy olykor éppen az állam pénzén véd a rendszerünkkel szemben álló személyt az ügyvéd. Ki. kell mondani: az ügyvéd ilyen esetben sem a rendszerellenesség mellett száll gíkra, hanem a törvények helyes alkalmazásáért. Nem más a védővel szemben álló ügyász törekvése sem. Ennek ellenére nem ritka, hogy kettejük között olyan szellemi párviadal alakul ki, hogy szinte szikráznak a jogi érvek pengéi. Persze, polgári perben is adódik, hogy „hajba kap” a fel- és az alperesi jogi képviselő. Az sem ritka, hogy ' ugyanez a két ember a tárgyalás után derűs egyetértésben di.skurai arról, mit láttak előző este a tévében, öt perccel előbb, tehát, alakos- kodtak? Dehogy. Jogi kérdésen vitáztak, ami egyáltalán nem zárja ki azt, hogy — például egy színdarabról azonos legyen a véleményük. A jog nem kétszer kettő; ha az lenne, mi szükség volna a bírón kívül ügyvédre is, ügyészre is? .. . Nem vitás, hogy mindkettejükre szükség van. Veszélyes mesterség is volt Talán nem szükséges bővebben részletezni, . hogy a személyi kultusz idején aligha akadt volna ügyvéd, aki az említett, jogilag tökéletesen helytálló érvelést a bíróság előtt el merte volna mondani. Az idősebb ügyvédek még-emlékeznek annak a kollégájuknak esetére, akit azért zártak ki a kamarából, mivel egy polgári perben ügyfelét a postával szemben képviselte: — az ál-politikus nézet szerint ugyanis az ügyvéd a magánérdeket pártfogolta a társadalmi érdekkel szemben. A törvényesség helyreállítása után — természetesen — ez az ügyvéd is elégtételt kapott. Körülbelül az ügyvédi hivatás az, amely körül a leghevesebb viták dúltak, vajon lehet-e létjogosultsága a szocialista társadalmi rendben. Ma már a válasz egyértelmű: van létjogosultsága az ügyvédi tevékenységnek, sőt: az ügyvédi munka az igazságszolgáltatás szerves része. A törvényben meghatározott esetekben — például, ha az ügyész részt vesz a tárgyaláson —, kötelező a védő jelenléte. Mi több, az ügyész és az ügyvéd perbeli jogai teljesen azonosak. Amit cikkünk elején említettünk, hogy a tárgyalóteremben a bírói tanács jobbján az ügyész, balján az ügyvéd foglal helyet, csupán szokás, — nem is mindenütt ragaszkodnak hozzá. Halál a tárgyalóteremben A felszabadulás előtt úgy mondták: az ügyvédnek a tárgyalóteremben kell meghalnia, — vagyis: dolgoznia kell holta napjáig. Persze, akadtak nagy jövedelmű, megvagyonosodott ügyvédek, akik — a kor szóhasználatával élve — befutottak, arriváltak. E sorok nem éppen ifjú írója azonban nagyon jól emlékszik lyukas cipőtalpú, foszlott zakójú, kifényesedett nadrágú ügyvédekre is... Korunkban érdemesebb ügyvédnek lenni. Az ügyvédi munkaközösségek — az ügyvédek spontán kezdeményezése alapján megszületett kollektívák — gondoskodnak arról, hogy ne legyen tagjaik között „ügyetlen”., azaz megbízás nélküli kolléga. Az ügyvédet ma már megilleti a szabadság, a táppénz, a nyugdíj. Senki sem szereti, ha a zsebébe néznek, — az ügyvéd sem. Talán mégsem követünk el indiszkréciót, ha megkíséreljük érzékeltetni az ügyvédi jövedelmeket. Mezőgazdasági jellegű megyénkben kész az analógia: az ügyvéd hozzávetőleg annyit keres, mint a termelőszövetkezeti agronó- mus. S ha valaki ehhez hozzáfűzi, hogy van jó tsz-ben jó agronómus. és akad gyenge tsz-ben gyenge mezőgazdász is, — ez ellen a megállapítás ellen egy szavunk sem lehet.. . A rossz emlékű „fiskális.” figurája eltűnt a közéletből, helyébe a korrekt, felkészült, rendszerünkhöz hű ügyvéd, mondhatjuk így is: ügyvéd elvtárs lépett. Ez a mi világunk jó rendje, így temet és így teremt történelmünk. — b. z. —;