Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Barkácmlóhtmk ■ <•' Tapétázzunk! A tapétáiás- világszerte tért hódított. Hazánkban is az utóbbi években egyre roha- ' mosabban terjed a lakás ta­pétázásnak divatja. Alant, hasznos tanácsot kívánunk adni azoknak a vállalkozó kedvű barkácsolóknak, akik házilag kívánnak tapétázni. MILYEN TAPÉTAPAPÍROK VÁSÁROLHATÓK ? A tapétapapírok egyes ház­tartási, vas- edéiiv-, illetve műanyagboltokban vásárolha7 tők, négyféle. változatban. Az úgynevezett dekorációs ta­pétapapír sima, pasztell és élénk színekben kapható. El­sősorban kirakatok tapétázá­sára • készül, de a fehér szí­nű alkalmas mennyezetek ta­pétázására is. A lemosható dekorációs ta­pétapapír sima, fehér és pasz­tell színekben vásárolható,- Éz a minőség a lakóhelyiségek tapétázására is alkalmas, 'A'v-' -.'yj*.-? —­Kapható az üzletekben több"' színnyomású, apró és , na­gyobb mintás, Csíkos NDK gyártmányú tapétA is. Ez' nem mosható. Sokszor lemosható tapéta a romén műanyag bevonatú, amely domborpréselt mintás, egyszínű, apró recés, kis min­tás és csíkos változatban kap­ható. Ez a tapéta erős és tar­tós. A belföldi tapéták 25 méter hosszú tekercsekben kaphatók. A lemosható változat 60 cen­timéter, a másik fajta pedig-» 70 centiméter széles. Az NDK ' tapéta 10 méter hosszú 56 centiméter széles, a román pedig 10- méter hosszú 70 cen­timéter széles tekercsekben kapható. A SZÜKSÉGES KELLÉKEK A tapétázáshoz olló; ko­rongkefe, mérővessző, simító­kefe. vonalzó, létra és vödör Müksétas. r v- . . A tapétázandó felületét élő kell készíteni. A'fal egyenet­lenségeit spakriivgl -üVeg. vagy-’ cserépdarabbal", dörzsöljük,» majd cirokseprűvel, tollporoló- val letisztítjuk, Ennek meg­történte után -1 az egész fal­felületet meleg enyvvel, (eny­ves vízzel) vékonyan beken­jük. Az enyvet a következő mó­don készítjük elő: 1 kg elő­zőleg beáztatott . enyvet 7 li­ter vízzel felennünk és felfő­zünk. Ezután lí—1,5 liter víz­zel felhígítjuk (ez a mennyi­ség körülbelül 50 négyzetmé­ter felületre elég). Ha a fe­lület megszáradt, ánnak nem szabad porlania, porzania. Szükség esetén a falfelületet ismét lekenjük az előző mó­don. A helyes enyvezés biz­tosítja, hogy a.tapéta jól fog tapadni. Amennyiben - a- tapétázandó felületen egyenetlenségek, re­pedések, lyukak vannak, azo­kat giettanyaggál, gipsszel eltüntetjük. Ezt áz anyagot a következő módon készítjük elő: 1 kg. keményítőt...6.,liter víz­ben felfőzünk- Ha kihűlt, egy kisebb mennyiséget veszünk belőle. Hogy mennyit, azt mindig a javítandó felület mennyisége határozza meg. Például 3 liter keményítőhöz 1 liter vizet és 1 deciliter enyvet adünk. Ehhez a masz- szához fele-fele arányban.' ke­verünk gipszet. Ezzel 1' az anyaggal javítjuk .ki a hibá­kat. Ha megszáradt lecsiszol­juk, leporoljuk a felületet és enyves vízzel a fent ismer­tetett módón áthúzzuk. A ,r. tapétázáshoz ragasztó- anyagara is szükség ran, amit a következőképpen kell elké­szíteni: Egy edényben 5 liter vizet felforralunk s ezt bgleöptiük egy vödörbe, amelybe előző­leg •’ már beletettünk 2 kg rozslisztet, vagy grízes lisztet. Lassan öntjük a vizet a liszt­hez, s közben állandóan ke­verjük, egészen addig míg a liszt teljesen csomómentes nem lesz. (Ha csomós marad akkor le kell szűrni). Ez az .anyag, az úgynevezett „kleisz- ter”, ‘ vagy1- csiriz. Használni csak hidegen lehet. Ez a mennyiség úgy, 30—40 négy­zetméter tapétázáshoz elég. A TAPÉTA ELŐKÉSZÍTÉSE r " A szükséges mennyiségű ta­pétát csíkokban. leszabjuk és egyenként nagyobb, asztalra, vagy leakasztott B ajtólapra fektetjük színével lefelé. Vé­konyan megkenjük csirizzel. A kenést egyenletesen, ko- rprigkefévpl végezzük. A tapé­tázás egyik igen fontos mű­velete a tapéta összehajtoga- tása. Ezt gondosan kell vé­gezni, mert ellenkező esetben a. tapéta összegyűrődik,' elsza­kad, piszkos lesz 'és» így már nem használható. Az asztalon fekvő bekent tapéta egyik végét kb. 30 százalékát hajt­juk vissza, mfg a másik vé­gén kb. 70 százalékot. Ennek megtörténte után- a felesle­ges széleket levágjuk. Mindig a kisebbik rész felragasztásá­val kezdjük a munkát. A simítást puha szőrű kefé­vel belülről' kifelé ’ végezzük addig míg mindén ráncot el- tüntétkürik. A -ragasztásnak olyannak kell lenni, hogy az élék ne látszódjanak, és a ta­karás se legyen több 4—5 milliméternél. A felragasztást csak akkor kezdhetjük, ha a papír már teljesen megpuhult, átnedve­sedett, mert, ellenkező eset­ben száradás után megránco­sodik. A száradásnak lassan kell történnie, mert különben .a ragasztás felenged figyelembe. -.veendő. A 1 falra­gasztásnál ezen kívül ügyelni kell az. egyenes vonalak be­tartására. Felragasztás után az éleket gumihengerrel vagy csonttal el kell simítani. MÉG NÉHÁNY JÓ TANÁCS Valamivel több tapétát --. vá­sároljunk'’ a 1 kiszámított és szükséges mennyiségnél, hogy. legyen elegendő a minták* csíkok illesztéséhez, és a ké­sőbbi esetleges javításokhoz. A falat habkővel, vagy üvegpapírral is simára csi­szolhatjuk. Az olajos falat szükség _ esetén drótkefével, drótszivaccsal csiszoljuk. A festett falát kenőszappanos . vízzel le kell mosni. A ko­rábbi tapétát, ha meglazult benedvesítve távolíthatjuk' el spaknival. A sima falra maku­latúrát ragasszunk. Egyenet­len falat is makulatúrás csi­rizzel tesznek simává; Ha a régebbi tapéta jó állapotban- van, úgy csak a szélek talál­kozásánál jelentkező . vastago­dást kell simára csiszolni, s utána ismét tapétázhatunk. Függőónnal biztosíthatjuk," hogy függőlegesen ragasszunk fel minden tapétacsíkot.. A ragasztást az ablaknál kezd­jük, hogy a következő csík felragasztásakor, ne képződ­jön árnyék a szélek vastagsá­ga. miatt. Kefével'fentről ’ le­felé, középről jobbra és balra simítjuk ki a levegőt a tapéta alól. Villamos elágazó dobo­zok helyét, vagy tetejét rozs- dásodási veszély ellen .alufólia „ vagy s tiniül felragasztásáv«! védjük. Táplálkozás Miből élünk? Népújság A mennyezet ragasztásánál vigyázzunk- arra, hogy a ta­pétacsíkok találkozása ne a fény felé, az ablak felé es­sen.- Ez a tanács természete- július 31, se» a falak ragasztásánál is Több mint kétezer házi­asszony „konyhatltkaibá' pil­lantottak be, a statisztikusok, hogy megállapíthassák: vál- tozott-e az elmúlt esztendők­ben az étel divat, többét vagy kevesebbet eszünk, mint ko­rábban. A reprezentátív koszt­felmérés nem kecsegtet, kar­csúbb' generációkkal — az elfogyasztott ételménnyiség’ egyelőre inkább- növekvő, semmint csökkentő tendenciát- mutat. Igaz, néhány kalória- dús .élelmiszer .többé-,kevésbé háttérbe szorult, s némileg egészségesebb, „könnyebb'1 a magyar konyha,' mint koráb­ban volt — a- nemzetközi rangsor szerint azonban még mindig a legbőségesebben táplálkozó nációk -közé tarto­zunk. örvendetes viszont, hogy a háztartási naplók tanúsága szerint kisebbfajta reneszán­szát' éljük a tejtermékeknek: esztendőről esztendőre több tej, vaj, tojás és túró kerül asztalunkra. Főként a munkás- alkalmazotti családok köré­ben nő a „fehéráru" népsze­rűsége — amit jól tükröznek a konyhastatisztika adatai is. ”t évvel ezelőtt az ggy-egv személyre jutó tej mennyisé­ge átlagosan 7,14 liter volt. havonta, ma már a 8 literi közelében járunk. (Érdekes, hogy a paraszti háztartások­ban ugyan szintén megfigyel­hető a tejfogyasztás emelke­dése, itt azonban még mind­össze 7,02 liter az egy hó­napra jutó kvótái) Szembe­ötlő a vaj; gyors térhódítása is. Fél évtizede ímég a munkás­alkalmazotti famíliák szemé­lyenkénti iaávj átlagfogyasztá­sa 15 deka, körül mozgott — a követkézé években a 15 dekát sem érté el — jelen­leg pedig több mint 13 dóka." (A paraszti étrendben a vaj. jóval ritkább’ j,vendég”;’ az öt évvel ezelőtti-; 6 'dekás ha­vonkénti átlagról: még mindig csak alig 1,0' dekára emelke­dett a fogyasztás:) Lassan, de egyenletesen emelkedik maga­sabb régiódba a tojásgrafikon: öt éve* nem egészen 14 volt. •. jelenleg 16 darab az egy hó­napra jut® féjadág. Kenyérből* ' péksüteményből , — úgy- tűnik — megállapod­tak, állandósultak az igé- * nyék: évek ' óta 8 kiló 69 — 8 kiló 7Q között ingadqzik a havi fogyasztás (a vidéki la- _ kosság körében ugyan majd­nem 10 kiló az átlag), liszt­ből és száraz tésztától azon­ban határozottan .nyomort követhető a visszaesés, A munkás és alkalmazotti csa­ládok fogyasztása havi átlag­ban kereken negyven déká- - val, á paraszti famíliáké mintegy 70 dekával csökkent.- Makacsul tartja • pozícióját a teltkarcsúak két „köz­ellensége": ’ á ’ cukor és ' a burgoftyak. Előbbiből á fo­gyasztás városon és falun 1 egyaránt emelkedett, s-jelen­leg fejenként havonként'kö­rülbelül ‘ 2 kiló, : burgonyából1 pedig 4—5 kiló közötti- aa átlag. Pozitív- irányú’ válto­zást tükröz' ellenben- a zöld­ség-gyümölcs növekvő kelen­dősége: •• mind a munkás és .... alkalmazotti, mind a paraszti háztartásokban, tetemesen — 5Ó;—100 -dekával — emelke­dett öt év alatt a havi- fo­gyasztási átlag. Hétfő: Zellerkrémleves, pap­rikás burgonya kolbásszal, uborkasalátával, gyümölcs. Kedd: Burgonyaleves, zöld- babfőzelék vagdalt hússal, gyü­mölcs. Szerda.: Rántott -leves, pírt; totti kenyérrel,. -. to.iáspörkölt .rizzsel,. savanyúság. Csütörtök: . Csontleves metélt tésztával, . burgonyás, tészta, ubotkasaláta, gyümölcs. Péntek:' K'arfiolleves, töltött karaláb, gyümölcs. Szombat: Babgulyás füstölt hússál, gyümölcs. Vasárnáp: Ebéd: Becsinált' 1 leves, ' töltött csirke rizzsel, bur­gonyával, - uborkasalátával, eperkrém. sör. Vacsora: hideg sült csirke, kenyér, savanyú­ság. • * y ■ , •'’•* ’ Tojáspörl^ölt. Hozzávalók: sze­mélyéhként: 1 egész tojás, 1 dkg zsír, fél di tejföl,' hagyma, pap­rika, só. Zsírban hagymát pirí­tunk, mint pörköltnek,... gyengén behintjük paprikával, hozzáadjuk a karikára vágott főtt tojásokat, kevés vizet öntünk alá ja, egyet forraljuk és tejföllel elkavarjuk. Burgonyával, rizzsel tálalhatjuk..- vagy főzelék. - tetejére adhatjuk, •Népviseletben v-? ,*>tK©roárorm íZoltán íelyatele)

Next

/
Thumbnails
Contents