Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Romok és lehetőségek Simontornya jelene és jövője A Simontornyára érkezőt le­hangoló kép fogadja a község középpontjában. Amíg másutt a tanácsháza — legtöbb he­lyen ennek közelében van az iskola, a művelődési ház, az orvosi rendelő, a kisvendéglő, vagy étterem — környezete rendezett, tiszta, • parkosított, itt, hogy úgy mondjuk, kele­tiesen elhanyagolt a néhány száz métert kitevő „belváros"’. Kivétel csupán a tanácsháza és mellette az új szövetkezeti irodaház ... No, meg a temp­lom, amelynek „ideiglenes"’ jellegű tornya, még ma is kiál- tóan emlékeztet a huszonöt év­vel ezelőtt itt lefolyt súlyos harcokra... A Sió-hídtól a vasútállomás felé vezető — főutcának ne­vezhető út két oldalán ros­katag. meztelen vályogfalú há­zak. Egyiker.-másikon csak a csupasz tetőgerendák meredez- nek, a másikon a tárva-nyitva levő ajtók, a megrogyott falak arról árulkodnak, hogy lakói nemrég menekültek el az életveszély elől. A járókelő szinte lépésről lépésre csak az enyészettel találkozik. Keresve is alig lehetne találni ma községet, amelyről ennyire le- riha az elhanyagoltság. Továbbmenve, szinte kiáltó- vá válik az ellentét. Alig egy kőhajításnyira restaurálják a várat.,, A laikus szemlélő is megállapíthatja; súlyos százez­rekért ... Egy, látszólag ha­szontalan kőhalmazra ennyit költenek, ugyanakkor jóval fiatalabb épületek ítéltetnek pusztulásra. De ugyanakkor a vár melletti utca túlsó olda­lán új, emeletes épületek ma­gasodnak. A vasútállomás fe­lé elterülő új községrész pe­dig már valósággal felüdít, ta­karos, tiszta házaival, rende­zett udvaraival, amelyek leg­többje valóságos rózsakert. Közülük is kiemelkedik a ter­melőszövetkezet — az igari tsz üzemegységének — irodája. Mintha nem is egyugyanazon községben járna az ember. Önkéntelenül adódik a kér­dés; miféle községpolitikai el­vek vezérlik a község vezetőit, hogy hagyják még. kiáltóbbá válni az ellentéteket, hogyan férhet össze a romhalmaz és az üde falukép? A választ Bregovícs Mihály, a község tanácselnöke, és az irodájában lévő. nagyméretű térkép adja meg. — A központ látványa va­lóban lehangoló. De nem is törekszünk arra, hogy a je­lenlegi épületeket felújítsuk, felújíttassuk. Minek? Semmi­féle általános tatarozás nem változtatna a jelenlegi viszo­nyokon. Az új vakolattól még bármikor összerogyhat a kel­lő alap nélküli, vályogfalú ház. Sajnos, nemcsak a há­borúhoz kell a pénz, hanem a békéhez is. A mi viszo­nyaink megváltoztatásához el­sősorban pénz kellene. Pénz. ráadásul nem is kevés. Mer­jem kimondani, mennyi kelle­ne? Azt hiszem, nem túlzók: százötvenmillió forint. — Ezek szerint a község rendezése még hosszú évekre vár, — Igen. De ezzel a község részletes rendezési terve fog­lalkozik. — A tanácselnök a térkép­hez lép, úgy magyarázza. — A vár tatarozása, felújí­tása az idén befejeződik. Mint kulturális, szórakoztató intéz­mény, a jövő tavaszon nyílik meg a lakosság számára, ápri­lis negyedikén, vagy május el­sején. A vár, a Sió és a fő­utca által határolt terület épü­leteinek zöme lebontásra vár. Helyettünk nem is építünk újat, hanem zöldövezetet ala­/ fcítunít S, fe SSsz&esftjűít * jelenlegi úttestet, amely már alig bírja el a forgalmat, an­nak ellenére, hogy az orszá­gos főútvonal most mér a köz­ség mellett halad el. — Ehhez kevés a pén­zünk, amint mór bevezető­ben említettem. Évente egy­két házat tudunk csak megvá­sárolni, kisajátítani, mert még jó néhány más, kommunális beruházást is meg kell való­sítanunk. — És, ha egy ház még a ki­sajátítás előtt összeroskad? — Az is a mi gondunk. Egyébként ennek a terület­nek a lakói azért is nem köl­tenek a házakra semmit, mert tudják, hogy előbb-utóbb el kell költözniök innen. — De nem csupán lakókat kell elhelyezni, hanem közüle- teket is. Például a sütőüze­met. — A sütőüzem új helyét már kijelölték a malom mellett. Az előzetes tárgyalások szerint három év múlva épül fel. A jelenlegi étterem helyett új étterem, presszó épül itt, a ta­nácsházzal szemben. Az OTP új irodaháza 1972-re épül fel. A bőrgyárral szemben már épül az új pártház. Középület­gondjainkat csak növelte is­koláink, óvodáink elavultsá­ga. Az elmúlt négy év alatt két öttantermes iskolát kellett felépíteni. —És egy község nemcsak épületekből áll... — íTégy és fél ezer ember­nek 90k egyéb más feltételt is meg kell teremteni ahhoz, hogy kulturálit körülmények között éljen. A Sió balparti ré­szében hiányzik a vízhálózat, illetve, ami van, csak ideig­lenes. Jövőre akarjuk kezde­ni a vízhálózat megépítését. Egyelőre tizenhat kilométeren. Ugyancsak jövőre akarunk építeni strandfürdőt... Jár­dákra, utakra is szükség van. — Abban a szerencsétlen helyzetben vagyuat^. hogy a község központja elöregedett, de egyúttal szerencsések is va­gyunk; könnyebben megvaló­síthatjuk fejlesztési elképzelé­seinket. Legszívesebben szét­rúgtuk volna már, de ... de minek ismételjem állandóan ugyanazt. Mellékesen jegyzem meg csak, hogy a község épü­leteinek nagy része a háború alatt elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Az emberek meg építettek, helyreállítottak, ahogyan és amiből éppen tud­tak. — Most meg? . . . ? Nem építhetünk légvárakat, csupán a reális lehetőségekkel kell számolnunk. A mostani álla­potok nekünk sem tetszenek, és hogy változtassunk rajta, ahhoz évekre van szükség. Évek kellenek, hogy a központ is olyan legyen, mint a külső ne­gyedek ... BI. T izenöt évvel ezelőtt, amikor e sorok írói egyikének az alábbi él­mény jutott osztályrészéül, már kezdett előtte gyanússá váilni. hogy természettudomá­nyos közműveltségünkben sántít valami. Perkátán történt, a szom­széd megye egyik rangos fa­lujában. Nyáridőben villám sújtott a legelésző marhacsor­da közé. Egy szép magyartar­ka tehén ott maradt. Más­nap. egy ötven év körüli asz- szony, a tanácsház előtt: — Megtalálták benne a követ! — Milyen követ? — Hát azt a nagy feketét! _ •> •) •> — A mennykövet. Ami az égből esett és agyoncsap- ta, * Jurij Gagarin kozmoszba törte idején egy újságíró azt a megbízatást kapta, hogy szá- g'uldjon körbe a megyében és tudakolja meg az olvasók véleményét A véleményből terjedelmes tudósítást kerekí­tett, noha a lényeget egyetlen gyermekded szóba is bele le­hetett volna sűríteni:. — Jé! * Tegye szívére kezét átlagos műveltséggel rendelkező ol­vasóink zöme és válaszoljon a következő kérdésekre: 1. Mennyire tudja nemcsak tudomásul venni, de elkép­zelni is a napokig tartó súly­talanság állapotát ? 3. A táplálkozást ilyen kö­rülmények között? 3. Az alvást? 4. Az anyagcserét? 5. Az elméletben már egy­általán nem képtelenség foton­rakétát, melynek utasai — mondjuk — két évig utaznak a világűrben, de hazatérve az itthoniakat harminc-negy­ven évvel idősebb fejjel ta­lálják meg? A kérdéseket lehet folytat­ni. Mindezt csak azért em­lítettük elöljáróban. mert sokkal egyszerűbb kérdést tettünk fel megyeszerte. a legkülönbözőbb korú és fog­lalkozású állampolgároknak. Ezt: — Mit szólnak az űrutazá­sokhoz? * A kalaznói termelőszövet­kezet elnöke: — Sokan vannak a faluban. akik egyáltalán nem hiszik el. — Idősebbek? — Fiatalabbak is! V..... K.. ‘termelőszövetkezeti dolgozó, ugyanitt, harmincöt éves: — Annyi mindent beszél­nek! Az újságoknak nem keil mindent elhinni! (Újsághír; Kína sok száz millió lakosa egyáltalán nem szerzett tudomást a Hold-ke­rülésről, Holdra szállásról. Az újságok nem írtak erről, noha persze a tény ettől még tény maradt. A tények már ilyenek szoktak lenni.) • Bátaszék. Özvegy S. F.-né, hatvanhárom éves: — Nem lehet, hogy az úr­isten ilyen közel engedné magához az embereket! — Miért? Hát hal van az úristen? A holdban? — A felhők fölött, a mennyországban. (Vannak alig pár száz méter magasan gomolygó felhők is. Ilyesformán a í mennyország vígasztalóan közel van.) *. Á. S;, férfi, negyvennyolc éves. Kakasdi lakos: — Természetesen elhiszem. Csodálom . is. csak éppen nem értem. Ezenkívül mond­ja meg nekem, hogy m i - nek? Nem lenne elég dol­gunk itt a földön is? (A kérdésnek semmi pro­vokatív íze sincs. A beszél­getés az auióbuszállomásnál zajlott, néhány perccel az­után, hogy egy menetrend­szerinti gépjármű fékezés nélkül elrobogott előttünk és a következő érkeztéig szép várakozásnak néztünk elébe.) * D. P. tizenhárom éves, ál­talános iskolás fiú Decsen: — Én űrhajós szeretnék lenni! — Miért? — Mert azokat biztos jól megfizetik, — Mit gondolsz, mennyivel lehetett megfizetni Nyikola­jevet, Tyereskovát, Lövellt, vagy Bormant? — Azt nem tudom, de biz­tos sokkal. (Kora szerint egyelőre még vem juthatott el annak ér­tékeléséhez, hogy vannak a legkeményebb valutával sem honorálható emberi telje­sítmények is.) « Hogy ész. Vasárnap délelőtt 10' óra. Az egyik italbolt előtt idő­sebb férfiak társalognak. Vi­tatkoznak. hangoskodnak. Az ötvennyolc éves Jóska bácsi — (tsz-tag) — a hitet- lenkedőket akarja meggyőzni arról, hogy az ember felju­tott az űrbe, sétált a Holdon. — Olvashatjátok az újság­ban. meg hallhatjátok a rá­dióban. Többen legyintenek. — Hát az amerikaiak kö­vet is hoztak le a Holdról. Azt tanulmányozzák a tudó­sok. Még más országoknak is adtak belőle. — Tudod mit. Józsi — szól eg.v idős. bajuszos ember: — Hiszem, a látom. — Tavaly nyáron nem együtt néztük a tv-ben az űrhajó kilövését? — Ja, csakugyan. Akkor kérünk még hat hosszúlé­pést. • — Annyi vasúti szerencsét­lenség van manapság, 3 a re­pülőgépekről ne is beszéljünk. Hogy lehet az, hogy az űr­hajóknál olyan simán megy minden? — kérdi az egyik szekszárdi üzem negyvenéves munkása. Huszonnyolc éves D A. kol­legája a kérdésre kérdéssel feiel: — És az Apolló—13? — Tudod, én amondó va­gyok. ha azok fenn is voltak, nem volt ott semmi hiba. Egy kicsit propagandáize volt az egésznek. Hát olyan nagy ve­szélyben, meghibásodott ve­zérlőberendezéssel mit kezd­hettek volna ? — Látod, ez az ellentmondás, és te kevered bele magad. Ab­ban nem kételkedsz, hogy fent voltak az űrben, csak ab­ban. hogy meghibásodott az Apollo—13? — Magam sem tudom. Le­het. hogy egyikben sem. De szívesen venném, ha az űr­kutatás eredményeiről -okkal többéi; hallhatnánk, és köz­érthetőbben. (Az újságíró: — Van tévéje? — Nincs. — Milyen újságot olvas' — Népsportot.) * Egy gimnazista kislány pa­naszai: — Nagymamám hátvan esz­tendős. Megértő és halad is a korral. De bezzeg amikor az űrhajózásról beszélgetünk .. Akkor hajthatatlan. Azt mondja: „Két dolgot nem hi­szek el: azc, hogy az ember a majomtól származik! S azt. hogy felment , az é g b e.” Rengeteget magyarázok neki. Érvekkel ég adatokkal támasz­tom alá igazamat. ,,De nagymama — mondom — nem a majomtól szárma­zik az ember . . . Közös ősünk van — s azután az egysejtű élőlényekről beszélek. De ö hajthatatlan . . . csak vitatko­zik. Amikor kifogy a szóból, mindig ennyit mond: „Az is ten teremtette a majmot is. az embert is. És az embert is­ten tétem tette, ide a földre. Slussz. passz?”, ♦ A rninap két, józan paraszt- eszű; ötven év körüli férfival utaztam a buszon. Dunaszent- györgyön szálltak le. A Szo­juz—9 már vagy nvolc napja keringett az űrben.' — Kering? Hát én nem hi­szem ezt az egészet. Hisz alig tudunk róla valamit. A rádió minden reggel a hetes hírek­ben a következőt mondja be: •A Szojuz—9 utasai tegnapi munkaprogramjukat sikeresen végrehajtották, és magyar idő szerint, ekkor és ekkor nyugo­vóra tértek”. Azt hiszem, ezeket a mon­datokat nem ken kommentál­ni. De azért javasolhatjuk bu­szos ismerősünknek. hogy időnként hallgassa meg az Esti Krónikát is... * „Békaperspektívát" említet­tünk a címben. Nem sértő él­lel. csak összehasonlító szán­dékkal. Képgazdag anyanyel­vűnk ugyanis ezzel a kifeje­zéssel jól érzékelteti az ará­nyokat. A béka aligha méri fel a kabhegyí tv-torony ma­gasságát. nagyságát. Sokszor — é- többször nem, mint gon dolnátik — az em'ser sem, az emberéi HORVÁTH MÁRIA —ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents