Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Romok és lehetőségek Simontornya jelene és jövője A Simontornyára érkezőt lehangoló kép fogadja a község középpontjában. Amíg másutt a tanácsháza — legtöbb helyen ennek közelében van az iskola, a művelődési ház, az orvosi rendelő, a kisvendéglő, vagy étterem — környezete rendezett, tiszta, • parkosított, itt, hogy úgy mondjuk, keletiesen elhanyagolt a néhány száz métert kitevő „belváros"’. Kivétel csupán a tanácsháza és mellette az új szövetkezeti irodaház ... No, meg a templom, amelynek „ideiglenes"’ jellegű tornya, még ma is kiál- tóan emlékeztet a huszonöt évvel ezelőtt itt lefolyt súlyos harcokra... A Sió-hídtól a vasútállomás felé vezető — főutcának nevezhető út két oldalán roskatag. meztelen vályogfalú házak. Egyiker.-másikon csak a csupasz tetőgerendák meredez- nek, a másikon a tárva-nyitva levő ajtók, a megrogyott falak arról árulkodnak, hogy lakói nemrég menekültek el az életveszély elől. A járókelő szinte lépésről lépésre csak az enyészettel találkozik. Keresve is alig lehetne találni ma községet, amelyről ennyire le- riha az elhanyagoltság. Továbbmenve, szinte kiáltó- vá válik az ellentét. Alig egy kőhajításnyira restaurálják a várat.,, A laikus szemlélő is megállapíthatja; súlyos százezrekért ... Egy, látszólag haszontalan kőhalmazra ennyit költenek, ugyanakkor jóval fiatalabb épületek ítéltetnek pusztulásra. De ugyanakkor a vár melletti utca túlsó oldalán új, emeletes épületek magasodnak. A vasútállomás felé elterülő új községrész pedig már valósággal felüdít, takaros, tiszta házaival, rendezett udvaraival, amelyek legtöbbje valóságos rózsakert. Közülük is kiemelkedik a termelőszövetkezet — az igari tsz üzemegységének — irodája. Mintha nem is egyugyanazon községben járna az ember. Önkéntelenül adódik a kérdés; miféle községpolitikai elvek vezérlik a község vezetőit, hogy hagyják még. kiáltóbbá válni az ellentéteket, hogyan férhet össze a romhalmaz és az üde falukép? A választ Bregovícs Mihály, a község tanácselnöke, és az irodájában lévő. nagyméretű térkép adja meg. — A központ látványa valóban lehangoló. De nem is törekszünk arra, hogy a jelenlegi épületeket felújítsuk, felújíttassuk. Minek? Semmiféle általános tatarozás nem változtatna a jelenlegi viszonyokon. Az új vakolattól még bármikor összerogyhat a kellő alap nélküli, vályogfalú ház. Sajnos, nemcsak a háborúhoz kell a pénz, hanem a békéhez is. A mi viszonyaink megváltoztatásához elsősorban pénz kellene. Pénz. ráadásul nem is kevés. Merjem kimondani, mennyi kellene? Azt hiszem, nem túlzók: százötvenmillió forint. — Ezek szerint a község rendezése még hosszú évekre vár, — Igen. De ezzel a község részletes rendezési terve foglalkozik. — A tanácselnök a térképhez lép, úgy magyarázza. — A vár tatarozása, felújítása az idén befejeződik. Mint kulturális, szórakoztató intézmény, a jövő tavaszon nyílik meg a lakosság számára, április negyedikén, vagy május elsején. A vár, a Sió és a főutca által határolt terület épületeinek zöme lebontásra vár. Helyettünk nem is építünk újat, hanem zöldövezetet ala/ fcítunít S, fe SSsz&esftjűít * jelenlegi úttestet, amely már alig bírja el a forgalmat, annak ellenére, hogy az országos főútvonal most mér a község mellett halad el. — Ehhez kevés a pénzünk, amint mór bevezetőben említettem. Évente egykét házat tudunk csak megvásárolni, kisajátítani, mert még jó néhány más, kommunális beruházást is meg kell valósítanunk. — És, ha egy ház még a kisajátítás előtt összeroskad? — Az is a mi gondunk. Egyébként ennek a területnek a lakói azért is nem költenek a házakra semmit, mert tudják, hogy előbb-utóbb el kell költözniök innen. — De nem csupán lakókat kell elhelyezni, hanem közüle- teket is. Például a sütőüzemet. — A sütőüzem új helyét már kijelölték a malom mellett. Az előzetes tárgyalások szerint három év múlva épül fel. A jelenlegi étterem helyett új étterem, presszó épül itt, a tanácsházzal szemben. Az OTP új irodaháza 1972-re épül fel. A bőrgyárral szemben már épül az új pártház. Középületgondjainkat csak növelte iskoláink, óvodáink elavultsága. Az elmúlt négy év alatt két öttantermes iskolát kellett felépíteni. —És egy község nemcsak épületekből áll... — íTégy és fél ezer embernek 90k egyéb más feltételt is meg kell teremteni ahhoz, hogy kulturálit körülmények között éljen. A Sió balparti részében hiányzik a vízhálózat, illetve, ami van, csak ideiglenes. Jövőre akarjuk kezdeni a vízhálózat megépítését. Egyelőre tizenhat kilométeren. Ugyancsak jövőre akarunk építeni strandfürdőt... Járdákra, utakra is szükség van. — Abban a szerencsétlen helyzetben vagyuat^. hogy a község központja elöregedett, de egyúttal szerencsések is vagyunk; könnyebben megvalósíthatjuk fejlesztési elképzeléseinket. Legszívesebben szétrúgtuk volna már, de ... de minek ismételjem állandóan ugyanazt. Mellékesen jegyzem meg csak, hogy a község épületeinek nagy része a háború alatt elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Az emberek meg építettek, helyreállítottak, ahogyan és amiből éppen tudtak. — Most meg? . . . ? Nem építhetünk légvárakat, csupán a reális lehetőségekkel kell számolnunk. A mostani állapotok nekünk sem tetszenek, és hogy változtassunk rajta, ahhoz évekre van szükség. Évek kellenek, hogy a központ is olyan legyen, mint a külső negyedek ... BI. T izenöt évvel ezelőtt, amikor e sorok írói egyikének az alábbi élmény jutott osztályrészéül, már kezdett előtte gyanússá váilni. hogy természettudományos közműveltségünkben sántít valami. Perkátán történt, a szomszéd megye egyik rangos falujában. Nyáridőben villám sújtott a legelésző marhacsorda közé. Egy szép magyartarka tehén ott maradt. Másnap. egy ötven év körüli asz- szony, a tanácsház előtt: — Megtalálták benne a követ! — Milyen követ? — Hát azt a nagy feketét! _ •> •) •> — A mennykövet. Ami az égből esett és agyoncsap- ta, * Jurij Gagarin kozmoszba törte idején egy újságíró azt a megbízatást kapta, hogy szá- g'uldjon körbe a megyében és tudakolja meg az olvasók véleményét A véleményből terjedelmes tudósítást kerekített, noha a lényeget egyetlen gyermekded szóba is bele lehetett volna sűríteni:. — Jé! * Tegye szívére kezét átlagos műveltséggel rendelkező olvasóink zöme és válaszoljon a következő kérdésekre: 1. Mennyire tudja nemcsak tudomásul venni, de elképzelni is a napokig tartó súlytalanság állapotát ? 3. A táplálkozást ilyen körülmények között? 3. Az alvást? 4. Az anyagcserét? 5. Az elméletben már egyáltalán nem képtelenség fotonrakétát, melynek utasai — mondjuk — két évig utaznak a világűrben, de hazatérve az itthoniakat harminc-negyven évvel idősebb fejjel találják meg? A kérdéseket lehet folytatni. Mindezt csak azért említettük elöljáróban. mert sokkal egyszerűbb kérdést tettünk fel megyeszerte. a legkülönbözőbb korú és foglalkozású állampolgároknak. Ezt: — Mit szólnak az űrutazásokhoz? * A kalaznói termelőszövetkezet elnöke: — Sokan vannak a faluban. akik egyáltalán nem hiszik el. — Idősebbek? — Fiatalabbak is! V..... K.. ‘termelőszövetkezeti dolgozó, ugyanitt, harmincöt éves: — Annyi mindent beszélnek! Az újságoknak nem keil mindent elhinni! (Újsághír; Kína sok száz millió lakosa egyáltalán nem szerzett tudomást a Hold-kerülésről, Holdra szállásról. Az újságok nem írtak erről, noha persze a tény ettől még tény maradt. A tények már ilyenek szoktak lenni.) • Bátaszék. Özvegy S. F.-né, hatvanhárom éves: — Nem lehet, hogy az úristen ilyen közel engedné magához az embereket! — Miért? Hát hal van az úristen? A holdban? — A felhők fölött, a mennyországban. (Vannak alig pár száz méter magasan gomolygó felhők is. Ilyesformán a í mennyország vígasztalóan közel van.) *. Á. S;, férfi, negyvennyolc éves. Kakasdi lakos: — Természetesen elhiszem. Csodálom . is. csak éppen nem értem. Ezenkívül mondja meg nekem, hogy m i - nek? Nem lenne elég dolgunk itt a földön is? (A kérdésnek semmi provokatív íze sincs. A beszélgetés az auióbuszállomásnál zajlott, néhány perccel azután, hogy egy menetrendszerinti gépjármű fékezés nélkül elrobogott előttünk és a következő érkeztéig szép várakozásnak néztünk elébe.) * D. P. tizenhárom éves, általános iskolás fiú Decsen: — Én űrhajós szeretnék lenni! — Miért? — Mert azokat biztos jól megfizetik, — Mit gondolsz, mennyivel lehetett megfizetni Nyikolajevet, Tyereskovát, Lövellt, vagy Bormant? — Azt nem tudom, de biztos sokkal. (Kora szerint egyelőre még vem juthatott el annak értékeléséhez, hogy vannak a legkeményebb valutával sem honorálható emberi teljesítmények is.) « Hogy ész. Vasárnap délelőtt 10' óra. Az egyik italbolt előtt idősebb férfiak társalognak. Vitatkoznak. hangoskodnak. Az ötvennyolc éves Jóska bácsi — (tsz-tag) — a hitet- lenkedőket akarja meggyőzni arról, hogy az ember feljutott az űrbe, sétált a Holdon. — Olvashatjátok az újságban. meg hallhatjátok a rádióban. Többen legyintenek. — Hát az amerikaiak követ is hoztak le a Holdról. Azt tanulmányozzák a tudósok. Még más országoknak is adtak belőle. — Tudod mit. Józsi — szól eg.v idős. bajuszos ember: — Hiszem, a látom. — Tavaly nyáron nem együtt néztük a tv-ben az űrhajó kilövését? — Ja, csakugyan. Akkor kérünk még hat hosszúlépést. • — Annyi vasúti szerencsétlenség van manapság, 3 a repülőgépekről ne is beszéljünk. Hogy lehet az, hogy az űrhajóknál olyan simán megy minden? — kérdi az egyik szekszárdi üzem negyvenéves munkása. Huszonnyolc éves D A. kollegája a kérdésre kérdéssel feiel: — És az Apolló—13? — Tudod, én amondó vagyok. ha azok fenn is voltak, nem volt ott semmi hiba. Egy kicsit propagandáize volt az egésznek. Hát olyan nagy veszélyben, meghibásodott vezérlőberendezéssel mit kezdhettek volna ? — Látod, ez az ellentmondás, és te kevered bele magad. Abban nem kételkedsz, hogy fent voltak az űrben, csak abban. hogy meghibásodott az Apollo—13? — Magam sem tudom. Lehet. hogy egyikben sem. De szívesen venném, ha az űrkutatás eredményeiről -okkal többéi; hallhatnánk, és közérthetőbben. (Az újságíró: — Van tévéje? — Nincs. — Milyen újságot olvas' — Népsportot.) * Egy gimnazista kislány panaszai: — Nagymamám hátvan esztendős. Megértő és halad is a korral. De bezzeg amikor az űrhajózásról beszélgetünk .. Akkor hajthatatlan. Azt mondja: „Két dolgot nem hiszek el: azc, hogy az ember a majomtól származik! S azt. hogy felment , az é g b e.” Rengeteget magyarázok neki. Érvekkel ég adatokkal támasztom alá igazamat. ,,De nagymama — mondom — nem a majomtól származik az ember . . . Közös ősünk van — s azután az egysejtű élőlényekről beszélek. De ö hajthatatlan . . . csak vitatkozik. Amikor kifogy a szóból, mindig ennyit mond: „Az is ten teremtette a majmot is. az embert is. És az embert isten tétem tette, ide a földre. Slussz. passz?”, ♦ A rninap két, józan paraszt- eszű; ötven év körüli férfival utaztam a buszon. Dunaszent- györgyön szálltak le. A Szojuz—9 már vagy nvolc napja keringett az űrben.' — Kering? Hát én nem hiszem ezt az egészet. Hisz alig tudunk róla valamit. A rádió minden reggel a hetes hírekben a következőt mondja be: •A Szojuz—9 utasai tegnapi munkaprogramjukat sikeresen végrehajtották, és magyar idő szerint, ekkor és ekkor nyugovóra tértek”. Azt hiszem, ezeket a mondatokat nem ken kommentálni. De azért javasolhatjuk buszos ismerősünknek. hogy időnként hallgassa meg az Esti Krónikát is... * „Békaperspektívát" említettünk a címben. Nem sértő éllel. csak összehasonlító szándékkal. Képgazdag anyanyelvűnk ugyanis ezzel a kifejezéssel jól érzékelteti az arányokat. A béka aligha méri fel a kabhegyí tv-torony magasságát. nagyságát. Sokszor — é- többször nem, mint gon dolnátik — az em'ser sem, az emberéi HORVÁTH MÁRIA —ORDAS IVÁN