Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

KÜRTI ANDRÁS:

Az aranyváros foglyai

15.

Ezért, e bűntudat miatt kerülte Campomanes úr volt útitársait, és tetette magát szinte kihívóan gondtalannak, vidámnak. Jóformán minden szabad percét a Floresta Szálló ivójában és a Dias Nagyáruházban töltötte, nagyokat evett, ivott, hangoskodott, pikáns történeteket, vicceket mesélt, fizette a rundokat, valósággal rátukmálta a barátságát a Madamera, a Madame lányaira, a szatócsra, az encarregador especialra, az aranyásóikra, boldog-boldogtalanra. A szolid kispolgár a mulatozó jópofa, a könnyelmű élet- művész szerepét játszotta, hogy rokonszenvet keltsen maga iránt, hogy legyenek támogatói, legyen aki kiáll mellette, ha mégiscsak felelősségre vonnák, ha szembe kerülne a repülcsze- rencsétlenség többi áldozatával... Végeredményben talán mindnyájuk között ő szenvedett a legjobban, lelkileg törték meg a Campoman es név végzetes következményei...

Egyedül Krecsmár Jenő volt még ilyen bánatos és gondterhelt, csak rajta meg is látszott. Nem elég, hogy a dél-amerikai piacszerzésnek befellegzett, a pénzük, holmijuk odaveszett, ráadásul most itt kell rostokolniuk, ahol ezer veszély fenyegeti az embert. És még egy gyötrel- mes hajóút, újabb repülés is áll előttük. Aztán kérdés még, sikerül-e egyáltalán akkora kártérítést kapniuk az Avona légitársaságtól, amely az itteni kiadásokat fedezi? Vagy a követséghez kell-e fordulniok? És mi lehet otthon a családdal, a szövetkezettel? Hogyan fogadják majd a kudarccal hazatérőket? Ha valaha is épségben hazatérnek... Becsületére szolgáljon, a Pirkadat kátéesz elnöke még e gyötrő gondok közepette is igyekezett hasznára válni a közösségnek. Kisebb asztalosmunkákat végzett, bevezette a villanyt a barakkba, később Izának segített néha a ház körül.

Ezzel szemben Honda László nem dolgozott, nem csinált semmit. Miután Emest visszaíkísérte övéihez a németek parcellájáról, egy darabig sziszegve borogatta a feje -búbját, ahol a puskatus érte, türelmesen végighallgatta főnöke korholó szavait, aztán átballagott a szatócsüzletbe, felírásra vásárolt egy nagy üveg viszkit az erősebb fajtából, elrejtette a priccsén és kedve ellenére két-három óránként „meghúzta”. Közben pedig — pestiesen szólva — „lötyögött” egész nap. Lassacskán mindenki megszokta, észre sem vették, hogy a hallgatag kis kopasz hol ehhez, hol ahhoz az asztalhoz ül le a Floresta nagytermében, vagy a konyhában Madame és a lányai. fecsegéséhez asszisztál, órák hosszat könyököl a pulton a szatócsboltban, néha hívatlan kísérőként meg a padrehoz csatlakozik, ha az orvosságot visz valamelyik beteg aranymosónak. Honda László előtt mindenki szabadon beszélt, mindnyájan úgy tudták, hogy ez a kissé ütő- döttnek látszó emberke csak azon a furcsa magyar nyelven ért. Ezt a véleményt ő maga azzal erősítette meg, hogy bocsánatkérő mosollyal tárta szét karját, vagy zavartan rázta meg a fejét valahányszor angolul, portugálul, spanyolul szóltak hozzá. így aztán ki is sejthette volna, hogy itt csalás van, hogy a komisz itóka hatására ez az alacsony, pocakos, iksz-lábú férfi még a félszemű Krimosz görög szavait is érti, sőt nagyjából még azt is, amikor Plomlbal atya az indián Xinguval guapi nyelven társalog?

Hátra van még Emery Ewans professzor. Ö aztán itt igazán megtalálta a helyét. Fikarcnyit sem nyugtalanította, hogy tervezett akadémiai előadásai elmaradtak, hogy nem vehet részt Rióban sem az ünnepélyes megnyitón, sem a különféle fogadásokon, hogy nélküle zajlanak le a tudományos \ viták. Ellenkezőleg! Nagyon is kedvére való volt az eredeti program megváltozása. Alighogy túlestek a raktár átalakítási munkálatain, alighogy befejeződtek padre Plombái intelmei a célszerű oidurói magatartásra vonatkozóan, az öregúr már rohant is a

Dias Nagyáruházba. Kalapácsot, utászásót, kis méretű csákányt, sátorlapot, bozótvágó kést, golyóspuskát, köteleket, tábori tűzhelyet, mosz- kitóhálót, edényeket, evőeszközt, vászonzacskókat. iránytűt, különféle konzerveket és némi italt vásárolt. Extra méretű hátizsákba gyömöszölte be az apróbb holmit, a kötélcsomót a nyakába akasztotta, a szerszámokat a nadrágszíjára fűzte, felcsatolta a hátizsákot, vállára dobta a puskát és mint egy mozgó, csörömpölő vasáru- és edénybolt, bemasírozott a Sziklás Dombok közé. És' aztán minden nap már hajnalban elhagyta Cidurót és csak alkonyaikor vetődött haza. Felhorzsolt térdekkel, vízhólyagokkal a tenyerén, csapzottan, holtfáradtan és nagyon-nagyon boldogan. Hisz újra sziklák között kóborolhatott, kopogtathatta kérgüket, áshatott és csákányozhatott, terepvázlatokat készíthetett, kőzetmintákat gyűjthetett. Ugyanaz az elmondhatatlan gyönyörűség, az a varázslatos érzés kerítette hatalmába, mint fiatal egyetemi hallgató korától kezdve mindig, valahányszor olyan vidékre vitt kutatóútja. ahol előtte geológus még nem fürkészte a völgyek, hegyek, síkságok titkait.

Történt pedig az ötödik napon este, hogy Ewans professzor ünnepélyesen felkérte Krecsmár Jenőt és Honda Lászlót, hogy tartsanak vele egy kis sétára, mutatna nekik egyet és mást. A két magyar — más dolguk nem lévén, — szívesen mondott igent, így napkelte után egy órával már messze bent jártak a Sziklás Dombok között. Alacsony cserjéseken vágtak át, szúrós bokrokat kerülgettek, mély vízmosásokon, kőgörgetegeken másztak keresztül, kúsztak, kapaszkodtak. A geológus fürgén mozgott, mint egy élemedett korú, de még igencsak üzemképes kőszáli kecske, a két magyar piackutató azonban már alig állt a lábán, amikor végre megérkeztek.

(Folytatjuk.)

'fáxfr/MAMr!

dí ncvcufrcu csm.

M/HDJtflT WUC- <HJK40ÖHf0Öif

Ci F4JO4ÍM40

votr i

HÍM CS0D4hoch siegíhy ■ytvwoMfOfr ' eiöHigrtg

lie00 ll MJX, JPUSM4M...UUM; ■ - iir i M4SK4RÄT... HUM.! MOD 14SSUK < HUM... K/i USI 4 jeiMt2VER.SfKV-■ ■ HU HK ...flSO 01J4... HUKK 9 t

^ _ RAJZOLTA • GUGI

CT.HORn™1

Átlátszó fémek

Igaz-e az, hogy a fémek átlátszatlanok? Ezt a „merész” kijelentést ma már csak saját hétköznapi tapasztalatainkra támaszkodva kockáztathatjuk meg. Az elektronmikroszkópos vizsgálatokat végző kutatóknak ugyanis más a véleményük, Ök olyan metszeteket is tudnak készíteni, amelyt k hússzor vékonyabbak a cigarettapapírnál, és így át lehet rajtuk látni.

A vékony fémfóliák előállítására különféle eljárások ismeretesek. Közülük legismertebb a nyújtással, hengerléssel való vékonyítás — így készül az ún. sztaniol papír —, ami csak bizonyos határig alkalmazható az anyag „sová- nyítására". A vékonyra hengerelt fémfólia vegyi maratással, elektronikus .,lehámozással”,

ionáramban való „bombázással” (amikor is az ionok atomokat ütnek ki a fém felületéből) „karcsúsítható” tovább. Igen vékony rétegek képezhetők fémeknek nagy vákuumban való elgözölögtetésévei is.

Az átlátszó fémfóliák segítségével és az elektronmikroszkóp ..jóvoltából" a tudósoknak alkalmuk nyílt a fémstruktúrák minden eddiginél alaposabb vizsgálatára és a korábbi elméleti feltevések igazolására. A fémek kristályos testek, vagyis az atomok szabályosan rendeződnek el bennük, kristályrácsot alkotnak. Ha a fémre erő hat, kezdetben a gumihoz hasonlóan deformálódik, és az erő megszűnte után visz- szanyeri eredeti alakját. Nagyobb erők hatására azonban maradandó alakváltozást szenved, a kristály alakja megváltozik, az atomok síkjai elcsúsznak egymáson, akárcsak egy kártyacsomag lapjai. Azt a határvonalat, amelyen az atomok elcsúsznak egymáson diszlokációs vonalnak nevezik.

Ha a diszlokációs vonalon való elcsúszás akadálytalan, az anyagok lágyak és köny- nyen nyújthatók. Ebből következik. hogy a mozgás akadályozásával növelhető az anyag szilárdsága. Ez a gyakorlatban

úgy valósul meg, hogy ötvö- zik az alapfémet, vagyis idegen. kristályokat „építenek be" a diszlokációs síkokba (durva hasonlattal úgy jellemezhetnénk ézL á1 folyamatot, mintha finom csiszolóport szórnánk a kártyalapok közé).

Az ötvözetekben e „manipuláció” belső feszültségeket hozhat létre, ami főként akkor következik be, ha az ötvöző elem atomjai átrendeződnek és az anyakristályba beágyazódva eltérő méretű új belső szerkezetet alkotnak. Ez a ,,felkemény edésnek” nevezett következményhez vezeti ami megelőző momentuma a későbbi „kifáradásnak”.

Szupervékony, átlátszó rétegek nélkül még ma sem lennénk birtokában ezeknek a felismeréseknek, hiszen az elektronok csak igen kis mértékben tudnak áthatolni a fémeken, s ez sokáig akadályozta a. vizsgálatokat. Ma. már viszont szinte „belelátunk” az anyagba, jóformán atomi szinten követni tudjuk a belső struktúra változásait. A kutatások, kísérletek még nem derítettek mindenre fényt a fémek „belső életével” kapcsolatban, de már csak idő kérdése, hogy a tudomány tetszése szerint irányíthassa a fémek tulajdonságainak kialakítását. Különösen a nagy szilárdságú szerkezeti anyagok vonatkozásában sürgetőek az ipar igényei. Az sem lenne meglepetés, ha rövidesen megkétszereződnének, megháromszorozódnának az anyagi szilárdsági jelemzöi. Mindezt azon az alapon remélhetjük, hogy a fémek elméleti szilárdságának eddig csak igen kis hányadát tudta kiaknázni a technika, a „robbanásnak”, az ugrásszerű fejlődésnek tehát előbb-utóbb be kell következnie. Ez a gyakorlatban karcsúbb hidakat és tornyokat, könnyebb jármüveket, kevésbé „testes” szerszámgépeket stb. eredményezne, s a technika minden területén alaposan megváltoztatná a konstrukciós szemléletet.